Szinte valamennyi
kisgyerek fél valamitől. Árnyéktól, villámlástól, rejtélyes zajoktól vagy éppen
rovaroktól, bogaraktól.
Miközben mi nem győzzük
egymás mellé rakni a nyugtató szavakat, a szakemberek azt mondják, e félelmek
teljesen normális tartozékai a gyermeki tanulásnak és annak, ahogyan
felfedezik maguknak a világot.
Talán különös, de a
sokszor már betegesnek tűnő félelmek, fóbiák hozzátartoznak a gyermek
fejlődéséhez. A legyőzésükhöz vezető utak megtalálása ugyanis erősítheti az
önbizalmukat is. Vannak félelmek, melyek minden gyerekre jellemzőek, de akadnak
fóbiák, melyek csak némelyiküknél fedezhető fel. Ez utóbbiak közé tartozik
például az, hogy vannak kisgyerekek, akik félnek rátelepedni a vécékagylóra
vagy rettegnek beülni a fürdőkádba.
Ne ijesztgessük!
Semmiképpen ne tegyünk
magunknak szemrehányást, ha észrevesszük, hogy gyermekünk tart valamitől.
Felismerve valamilyen fóbiáját, igyekezzünk megmagyarázni neki, miért
nem kell félnie, mondjuk a póktól, a fürdőkád lefolyójától, az égzengéstől.
Ügyeljünk arra is, hogy ha rossz fát tesz a tűzre, ne fenyegessük éppen
azzal, amitől olyannyira fél: Ne rosszalkodj, mert elvisz a falipók vagy a
kádmanó! Ez a lehető legrosszabb, amit tehetünk, ha tudatosan törekszünk
gyermekünk fóbiájának megszüntetésére.
A rettegő plüssmaci
Olykor a
kisgyerekek szeretik kibeszélni magukból félelmeiket, elmondani, hogy
mik azok, amiktől úgyszólván megrémülnek. Beszélnek sötétségről, furcsa
alakokról, kísértetekről. Ismerősöm elmesélte, hogy háromesztendős kislánya
például elárulta neki, hogy a plüssmacija nagyon fél valamitől. Ezután közösen
kitalálták, hogy mit kellene tennie a mackós félelmek eloszlatásához: ezentúl
nem lehet egyedül a maci a polcon, együtt kell aludnia a gazdájával, és néha
meg kell vigasztalni, mi több, beszélni hozzá.
Növekedésével,
fejlődésével a kisgyermek fóbiái is csökkennek, idővel egyre kevesebb dologtól
fél majd. Hiszen megismeri környezetét, egyre többet tud meg az őt körülvevő
világról, rengeteget tanul, melyek következtében bizonyos félelmek egy csapásra
megszűnnek. Legfeljebb álmukban térnek vissza.
Gyakran előfordul, hogy
az iskolakezdés lámpaláza, az eddig ismeretlen világ közeledése álmaikban
előhívja mindazokat a szörnyeket, árnyakat, melyeket korábban látni véltek vagy
éppen lefekvés után odaképzeltek maguk köré a sötét szobában.
Félelem-toplista
Fürdőkád-lefolyó:
A kisgyerekek rendszerint
azt képzelik, hogy a vízzel együtt ők is eltávoznak a kádból, ha leengedjük a
vizet. Ez magyarázza babonás félelmüket a lefolyótól, és ezért sem mernek
közvetlenül a kádlefolyóra ülni. Ehhez hasonló félelemérzetet kelt bennük a
vécékagyló is: komolyan attól tartanak, hogy könnyen beleeshetnek és a
meglehetősen élénk gyermeki fantázia mindenféle kígyót és csúszómászót is
odaképzel.
Hogyan segítsünk?
Magyarázzuk el
gyermekünknek, miért lehetetlen, hogy a vízzel együtt ő is elfolyjon a
fürdőkádból. Mutassuk meg meg neki, hogyan folyik le a víz, és egy labdával
vagy műanyagjátékkal szemléltessük, hogy a fürdővízen kívül más át sem fér azon
a picinyke nyíláson. Ugyanígy nyugtassuk meg, hogy a vécécsésze lefolyójában
sem laknak szörnyek, melyek a mélybe húzhatják.
Kísértetek és rémálmok:
A lámpaoltás után élénken
működni kezd a gyermeki fantázia. Ha a kisgyerek nem alszik el rögtön,
azonnal víziói támadnak, képzelete mindenféle szörnyekkel, árnyakkal,
kísértettel népesíti be szobáját. E rémes képzelődést csak segíti, ha előtte
engedtük, hogy nem neki való, erőszakos jelenetekkel tarkított filmet vagy
rémes figurákat felvonultató sci-fit nézzen. Ezek hatását egyébként még az
elalvás előtt mondott mesék szelídebb alakjai sem tompíthatják.
Hogyan segítsünk?
Ha tudjuk, hogy
kisgyermekünk hajlamos a képzelgésre, szörnyek teremtésére, kellemes képzeteket
keltő meséket válasszunk altatónak. Ne szerepeljenek bennük manók,
törpék, boszorkányok, szellemek. Maradjunk vele, amíg el nem alszik – sok kisgyerek
ezt kéri is -, simogassuk vagy fogjuk a kezét, és ha ő el is felejti, ne
mulasszuk el kedvenc babáját, plüssállatát melléje tenni, hogy együtt aludjanak
el. Ha éjszaka felébredne vagy felsírna, vegyük ölbe, becézgessük, ölelgessük,
ringassuk, ha megoldható, aludjunk vele egy szobában.
Rovarok és bogarak: Előfordulhat,
hogy a kisgyerekek megijednek mindentől, ami zümmög, legyen az méh, darázs vagy
szúnyog, de félnek a csendben a falon mászkáló póktól is. Egy-egy korábbi
csípés emléke fokozhatja e félelmet, és megriadnak, ha a lakásban felfedezik e
rovarokat. Megtörténik, hogy addig nem is akarnak bemenni a szobájukba, amíg
meg nem győződnek róla, hogy az ott látott pók vagy darázs “tetemét” valóban
eltüntettük onnan.
Hogyan segítsünk?
Nyissunk ablakot és
gyermekünk szeme láttára tereljük ki a lakásból a bogarakat, rovarokat,
hogy megnyugodjon. Mondhatjuk akár azt is, hogy “Ezt az eltévedt méhecskét már
nagyon várja a családja, ezért segítsünk neki hazarepülni, és tárjuk ki az
ablakot.” Nagyon fontos, hogy leplezzük előtte az esetleges saját félelmünket a
darázstól, a póktól, mert ez megerősíti velük szembeni fóbiáját.
Tippek
Néhány apróság, melyek
száműzhetik gyermekünk félelmeit.
Szobáját tegyük minél
komfortosabbá, törekedjünk arra, hogy minél több kedves, kellemes játék,
baba, plüssállat vegye körül.
Takarítsunk gyakran, a
padlószőnyeget rendszeresen porszívózzuk, a sarkokra különösen ügyeljünk,
vadásszunk a pókokra, vizsgáljuk meg a függönyt, melyre rátapadnak a betévedt
méhek, darazsak.
Teremtsünk
kellemes, nyugodt környezetet gyermekünknek az esti lefekvés előtt,
beleértve azt is, hogy a kicsi mindig válassza ki azt a babát, mellyel aludni
szeretne.
Egy-egy illusztrált,
fényképes könyv segítségével beszélgessünk vele azokról a rovarokról,
állatokról, melyektől fél, hogy meggyőzhessük, miért alaptalanok a félelmei.
Forrás: www.gyerekszoba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése