Magyarországon a szülők között
talán még a mai napig van egy furcsa, kicsit aggodalommal eltöltő jelenség
a gyerekekkel kapcsolatosan. Körülbelül óvodás korban a gyermek
elkezd beszélni a szobában amikor egyedül van, és sokszor egyedül játszik,
de mégis mintha interakcióban lenne valakivel. Bizony ezek a személyek
a képzeletbeli barátok, akik sok gyermek életébe betoppannak, és
ugyanolyan hirtelen eltűnnek. Erről a jelenségről relatívan kevés
szakirodalom szól, pedig egyre elterjedtebb kérdést jelentenek a szülők
életében. Kik lehetnek ezek a rejtélyes lények, és mit akarnak a
gyerektől, vagy a gyerek mit akar tőlük?
Kik is a képzeletbeli
barátok?
Talán úgy tudnánk
megfogalmazni a legegyszerűbben, hogy minden olyan részben, vagy
teljesen a fantázia által megalkotott és létrehozott személy, vagy élőlény, aki
legalább egy napig megjelent a gyermek életében. Képzeletbeli barátnak
tekinthetünk emberi vagy mesebeli személyeket, vagy akár plüssöket is,
akiket a gyermek személyiséggel ruház fel. A régi pszichológiai
elméletek alapján a képzeletbeli vagy fantázia barátokat rossz
előjelnek tekintették. Úgy vélték, hogy ezek nagyfokú izoláltságra és akár
pszichés zavarokra utalnak. Az újabb kutatások azonban bizonyítják, hogy
a képzeletbeli barátok megjelenése nem, hogy problémát jelent, hanem inkább
pozitív jelként tekinthető. Azok a gyermekek, akiknél megjelenik ez a
fantázia személy, nagyobb képzelő erővel és kreativitással rendelkeznek,
és nagyobb a szókincsük, jobban kitudják fejezni önmagukat.
Miért van szükség rá?
A kérdésre a választ
ismét a gyermeki fejlődés menetében találjuk meg. Az iskolás kor
előtt a gyerekek nagyobb hangsúlyt fektetnek a fantáziavilág átélésére. Ez
a mágikus világ felcserélődik majd és a realitás egyre inkább átveszi majd
az irányítást a gondolkodásukban. Egy kis óvodás gyermek még
minden gond nélkül elhiszi akár a Mikulás létezését, vagy azt, hogy a
szivárványok mögött apró lények élnek. Azonban, ahogyan fejlődik és
kognitív képességei átalakulnak, egyre inkább különbséget tud tenni a fantázia
és a valóság között, míg nem a realitás szinte teljesen átveszi a fő
szerepet, a fantázia pedig megmarad a kreativitásban, képzelőerőben. Erről
a folyamatról már korábbi cikkünkben szót ejtettünk. A
képzeletbeli barát ennek az átmeneti időszaknak egy fontos
jelensége. A gyerek már képes megkülönböztetni a valóságot és a
mágikus világot, tudja, mi létezik és mi az, amit csak ő képzelt el. Azonban
még sok érzelmi helyzetet, problémát nem tud megfelelően kezelni. Nincs még
mindenhez megoldása, és sokszor a benne megjelenő kérdésekre még nem tud
választ adni. Ekkor jelenik meg a barát. A képzeletbeli barát
segítséget ad a gyermeknek ezekben az érzelmi helyzetekben. Ő által
a gyerek ki tud próbálni olyan társas helyzeteket, amelyeket a
valóságban még nem mer. Tud vele új szituációkat átélni, esetleg
olyan kommunikációs formákat alkalmazni, tesztelgetni, amiket amúgy
nem tenne meg. Ezáltal a barát egy segítséget ad számára, hogy fejlődjön a
szociális készsége.
Ezeken túl a vágyait,
szükségleteit megteremtheti általa, és egyfajta kiegészítőként jelenhet
meg. Mivel a fantázia szülötte, így olyan lehet, amilyet ő szeretne. Bárhogyan
kinézhet, bármilyen tulajdonsága lehet. Például lehet bátor, ha esetleg a
gyerek fél sok helyzetben. Lehet vicces és szórakoztató, ha épp bánatos.
Olyan tulajdonságokkal és képességekkel ruházhatja fel, amelyekkel
később azonosulni szeretne. Ugyanakkor ezek ellentétére is tökéletesen
szolgálhat. Ha van olyan gondolat, vagy érzés amitől fél, tart a gyerek,
akkor az testet ölthet egy képzeletbeli barátként és a gyerek beszélgethet
vele, megismerkedhet a megszemélyesített belső tartalmakkal, egészen addig míg
nem áll rá készen, hogy ismét elfogadja azokat. Az utolsó gondolattal pedig
elérkezünk egy fontos tulajdonsághoz. A képzeletbeli barát csak addig van
jelen az életében, míg szüksége van rá. Ha az csak egy nap, akkor azt követően
eltűnik. A gyermekek a legtöbb esetben elengedik a barátjukat,
vagy egyszerűen elfelejtik, hiszen már nincs rá szükség, így nincs miért
megtartani a fantáziában.
Mit tegyen a szülő?
Erre talán a
legegyszerűbb válasz, hogy semmit. A legjobb, ha elfogadjuk a barát
létezését, és engedjük a gyermek számára, hogy szabadon
megteremthesse őt. Mint a fentiekből látható, ez a barát nem jelent
veszélyt, így semmiképp nem szabad tiltani a gyermeket tőle, és nem szabad
erőltetni a barát elengedését. A gyerekek nem válnak emiatt zárkózottá, és
nem sérülnek ezen folyamatban. Szülőként engedjük be az életünkbe a
képzeletbeli barátot, és ezáltal mi is gazdagodhatunk érzelmileg. Fontos,
hogy ne vegyük át a barát létezését, ne tegyünk úgy mintha mi is látnánk,
ha mi is beszélgetnénk vele. Ez a lény csak is a gyermekünké, ez az ő
sajátja. Az ő érzéseinek, gondolatainak kivetítése, így fontos, hogy az ő
tudatában maradjon. Azonban megkérdezhetjük, hogy van, most épp mit játszanak,
milyen volt a napjuk stb. Nagyon sok lényeges információt szerezhetünk
gyermekünk lelki világáról, érzelmeiről, ha befogadóak vagyunk, és
megtapasztaljuk, miképp viselkedik a baráttal, hogyan beszél vele, miket
csinálnak, esetleg, hogy milyen képességei vannak, hogyan néz ki.
Lényeges viszont,
hogy soha ne büntessünk a baráttal, ne kérjük számon a gyereket általa, ne
hasonlítgassuk hozzá!
A képzeletbeli
barátok megjelenése tehát egy normális folyamat a gyermekek
fejlődésében. Szülőként pedig a legtöbbet az elfogadással tehetjük.
Gyermekünk számára ez egy pozitív barát, és az általa megkapott segítséggel tud
még inkább fejlődni. Természetesen, amennyiben a barát létezése idővel túl
mutat a normál fejlődésen, vagy esetleg gyermekünk nem tud elszakadni tőle, a
valóságtól, a szociális kapcsolatoktól elzárkózik, akkor fontos átbeszélni és
megtalálni a barát létezésének értelmét és okát, akár szakember segítségével.
Kádár Annamária
gondolatai:
„…a mese által
kialakított belső kép egy életen át elkísérheti a gyermeket, és a képzeletbeli
baráthoz hasonló érzelmi biztonságot nyújthat. A képzeletbeli barát a feltétel
nélküli elfogadás megtestesítője. A képzeletbeli barát tisztelete a
gyermekvilág tiszteletének része. Képzeletbeli barát segítségével biztonságos
környezetben lehet gyakorolni az ismeretlen helyzeteket és a társas kapcsolatok
működését.”
Forrás: www.onlinepszichologus.net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése