A játszótér
farkastörvénye szerint az ott található játék mindenkié, és ez alól az
otthonról hozott játékok sem képeznek kivételt. Ha ezt nem akarod elfogadni,
akkor jobb, ha hanyagoljátok ezt a helyszínt! Vagy mégsem?
A játszótéren igenis minden közös. Nehogy már attól rettegjünk, hogy a másik hároméves gyereke felpattan egy nyamvadt kínai műanyag kismotorra, vagy kölcsönvesz egy vödröt, hogy abba gyűjtsön kavicsokat! – olvasom egy szülő hozzászólását egy fórumon. Ha valamit nem akarunk kölcsönadni, akkor egész egyszerűen ne vigyük el a játszótérre!
A másé mindig
izgalmasabb
Életkori sajátosság, hogy a
gyerekeknek mindig a másé kell, ami konfliktusforrás lehet. De azért
a játszótéren egyébként is kialakulhatnak kisebb-nagyobb
összezörrenések, hiszen többféle korú, eltérő neveltetésű és szemléletű család
gyermeke találkozik ezen a helyen. Ugyanakkor nem kell minden esetben
beavatkozni – bármilyen hihetetlen, gyakran a kisgyermekek simán megoldják
a problémáikat nélkülünk is. És vajon tudsz ennél hatékonyabb módszert
arra, hogy gyermeked szociális problémamegoldó képessége formálódjon
és fejlődjön?
Játszótéri gyorstalpaló
A játszótéren nincsenek
kőbe vésett szabályok, és engem speciel az sem zavar, ha egy gyerek visszafelé
mászik a csúszdán, vagy egyéb, kreatív módon használja a játékokat. Érdemes
azonban felkészülni a játszótér-látogatásokra, és időben elmagyarázni a
gyermekünknek azt is, hogy mi vár rá a közös játék során.
Mindenképpen fektessük le
az alapvető emberi normákat (pl. nem szórjuk tele a másik szemét homokkal, nem
okozunk sérülést, figyelünk a nálunk kisebbekre), és feltétlenül térjünk ki a játszóterezés
legneuralgikusabb pontjára is: a közös játékok ügyére. Hogy
tudniillik a játszótéren a játékok kézről kézre vándorolnak, és előfordulhat,
hogy épp a mi játékainkra vet valaki szemet. Ilyenkor pedig nem feltétlenül az
a helyes reakció, hogy elkezdjük püfölni a másikat.
De vajon muszáj
mindenáron közösködni?
Az én gyerekem nem akar
közösködni!
Nehéz helyzetben vannak
azok a szülők, akiknek a gyermeke ragaszkodik a saját játékaihoz, és – illem
ide vagy oda – nem szívesen adja azokat kölcsön másoknak.
De miért is osztaná
meg, ha nem akarja? Te vajon szívesen odaadnád a mobiltelefonodat bármelyik
szülőtársnak, hogy legyen mivel múlatnia az időt, amíg a kis poronty játszik?
Ugye, hogy nem?
Ha őszinték vagyunk
magunkhoz, akkor ilyenkor valójában mi, szülők osztozkodunk, és nem a
gyerekek. Ezekben a szituációkban pedig a kölcsönadott játék nem az
empátiáról és kedvességről szól, hanem egy kikényszerített dolog lesz. Ilyenkor
a másikkal való osztozkodáshoz harag és bosszúság tapad, ami nem jó
tanítómester.
Játszótéri etikett –
avagy így kérjünk kölcsön játékokat!
1. Vidd vissza!
Tapasztalataim szerint a
játszótér népének általában nincs ellenére, ha felpattannak a gyerekek egymás
kismotorjára, vagy a közös homokozásba belefeledkezve megragadják a
szomszéd játszópajtás sütiformáját vagy kis lapátját. Amire viszont érzékenyen
rezonálnak a szülők (és akár a gyerekek is), az az, ha a játékoknak lába kél,
vagy a játszótér egy másik pontján bukkannak fel; hovatovább hazainduláskor úgy
kell visszakönyörögni a delikvenstől.
A vitát megelőzendő:
érdemes alkoholos filccel ráírni a gyerkőc nevét és/vagy óvodai jelét a
játékokra, így a játékidő végeztével egyértelmű lesz, hogy melyik holmi kié.
2. Kérd el! – a gyerektől
Tudomásul kell venni és
tiszteletben kell tartani, hogy van olyan szülő, aki érzékenyen reagál arra, ha
a gyerek dolgait se szó, se beszéd elveszi és viszi valaki. Lehetőség szerint
figyeljünk arra, hogy kérjünk engedélyt az eszköz/játék használatára a másik
féltől!
Tudom, ez az a szabály,
ami nem mindig kivitelezhető, hiszen a játszótér elhagyatott részén fetrengő
kis biciklinek és dömpernek nem feltétlenül tudjuk kinyomozni a gazdáját. Ha
azonban egyértelmű, hogy kié a holmi, akkor legyünk olyan kedvesek, és kérjünk
engedélyt, hogy kisdedünk megnézhesse, avagy kipróbálhassa a szimpatikusnak
tűnő játékot.
A félreértések elkerülése
végett: az engedélyt a gyerektől kérjük, és ne a szülőtől, hiszen mégiscsak az
ő játékáról van szó.
3. Ezeket ne kérd
kölcsön!
A játszótérre érdemes
olyan játékokkal érkezni, amelyeket otthon nem vitrinben őrizgetünk, és akkor
sem dőlünk a kardunkba, ha valami baja esik.
Vannak azonban olyan
játékok, amelyek tiltólistásak más gyerkőcök számára. Ilyenek például a
babakocsira akasztott csecsemőjátékok (pl. rágókák, csörgők, szájba vehető
eszközök). Senki sem lesz elragadtatva attól, ha ezeket a játékokat kosztól
ragadó kis kezek tapogatják össze, arról nem is beszélve, hogy cseppet sem
higiénikus ez az akció.
Szintén nem túl
szerencsés, ha egy nagyobb gyermek szeretné a kisebbeknek készült játékokat
birtokba venni, hiszen ezekben kárt tehet (pl. bébitaxi).
Vállalj felelősséget
gyermekedért! Ha azt tapasztalod, hogy egy játék nem neki való, akkor ezt
azonnal jelezd számára!
4. Fogadd el, hogy nem
akarja megosztani!
Szerintem egyáltalán nem
árt, ha a gyerekeinket kedvességre és nagylelkűségre neveljük a játszótéren is,
szóval biztassuk őket bátran a játékok megosztására! De fogadjuk el, ha adott
helyzetben úgy dönt, hogy nincs kedve nagylelkűnek lenni, mert épp aktívan
játszik az adott játékkal, vagy egész egyszerűen ragaszkodik egy számára kedves
dologhoz.
Forrás:
www.gyerekszoba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése