Arról, hogy mikor is
érdemes elkezdeni nyelvet tanulni, már nagyon sokan és nagyon sokat írtak.
Ellentmondásos és meglehetősen sokat vitatott kérdés ez.
Sokan érvelnek amellett,
hogy minél hamarabb kezd el egy gyerek nyelvet tanulni, annál jobb, sőt már a
megszületése előtt érdemes idegen nyelvi ingereknek kitenni. A másik oldal
viszont azt mondja, hogy nem érdemes túl korán elkezdeni a nyelvtanulást, tanulja
meg először a gyerek az anyanyelvét, ráér idegen nyelvvel akkor foglalkozni,
amikor már iskolás, és megtanult készségszinten írni és olvasni, nem késik le
semmiről. Melyik oldalon van az igazság? Nézzünk meg néhány érvet és ellenérvet
ezzel kapcsolatban.
A tradicionális szemlélet
szerint az idegen nyelvek tanulását az iskolában kell elkezdeni, általában
harmadik-negyedik osztályos korban. Először úgy, hogy csak hallja a gyerek a
nyelvet, dalokat, mondókákat tanul, és csak később kezd el idegen nyelven írni
és olvasni. Régebben, amikor az orosz nyelv volt kötelező Magyarországon, a
nyelvtanulást még később, csak ötödik osztályban kezdték el a gyerekek.
Manapság viszont egyre
elterjedtebb az a szemlélet, amely a fentiekkel ellentétben úgy látja, hogy ha
csak az iskolában kezdenek el a gyerekek nyelvet tanulni, az már túl késő,
ezért már az óvodában, sőt előtte, egészen kicsi kortól igyekeznek megadni a
gyermeknek az idegen nyelv elsajátításának lehetőségét. Nyelvtanulás és
nyelvelsajátítás között azonban jelentős a különbség. Míg egy kisgyerek
ösztönösen sajátítja el és használja a nyelvet, az iskolai nyelvoktatás a nyelv
tanítására összpontosít, vagyis élő beszéd és kommunikáció helyett szavakat
tanít, sokszor kontextus nélkül, és a nyelvet nem kommunikációs eszközként,
hanem elsajátítandó tantárgyként kezeli. A kicsi gyerekek nem bebiflázzák,
bemagolják a szavakat, hanem elsajátítják őket, ha egy bizonyos kommunikációs
helyzetben többször is találkoznak velük, és hasonló helyzetben mindjárt
alkalmazni is tudják ezeket a szavakat.
A kicsi gyerekek agya a
felnőttekétől egészen eltérő módon működik. A gyerekek nagyjából három és fél
éves koráig a jobb agyféltekéjük dominál az agyműködésben, míg innentől kezdve
a bal agyfélteke veszi át a domináns szerepet. A jobb agyfélteke kreatív és
fantáziadús, jó a térlátása, felismeri a színeket, arcokat, alakokat. A bal
agyfélteke racionális és logikus, kritikus és tárgyilagos. Elemzi a beérkező
információkat, eltervezi és végrehajtja a problémamegoldás egyes lépéseit. A bal
agyféltekében található a beszédközpont, amely feldolgozza a nyelvi jeleket,
vagyis értelmezi a szavakat, és a tanult szabályok szerint mondatokat alkot.
Mit jelent ez a
nyelvtanulás szempontjából? A bal agyféltekével való tanulás erőfeszítést
igényel, míg a jobb agyféltekés tanulás tudat alatt, könnyedén történik. A
kisgyerekekben a jobb agyfélteke az aktív, ami azt jelenti, hogy a gyerekek úgy
szívják magukba az információkat, a nyelveket is beleértve, mint a szivacs.
Számukra természetes, hogy a világ különböző ingerekből, különböző nyelvekből,
beszédhangzókból, intonációkból áll. Egészen kicsi korban ezeket a hangokat, az
intonációt nehézség nélkül képesek utánozni, elsajátítani. Ahány nyelvvel csak
találkoznak, azt mind képesek szivacsként magukba szívni. Nem egyetlen nyelv
elsajátítására képes az agyuk, hanem párhuzamosan több nyelvére. Jól látszik ez
olyan gyerekek példáján, akik több nyelvet használó környezetben, például
határvidékeken nőnek fel. Családi és szociális helyzettől, iskolázottságtól függetlenül
minden kisgyerek képes minden olyan nyelven kommunikálni, ami körülveszi.
Három, négy, sőt akár öt nyelven is. Gördülékenyen, szép, anyanyelvi
kiejtéssel, úgy, hogy nem kell elgondolkodniuk azon, hogy egy bizonyos
szerkezetet hogyan és mikor is kell használni. Egyszerűen csak használják azt,
amit elsajátítottak.
A gyerekek agyának ezt a
szinte végtelen kapacitását, szivacsként való mindent felszívó képességét
igyekeznek kihasználni a kisgyerekkori nyelvtanulást szorgalmazók. A
legegyszerűbb dolga azoknak van, akik maguk is beszélnek egy vagy több idegen
nyelvet. Ők már az édesanyjuk hasában elkezdhetik megmutatni a nyelveket a
babájuknak, hiszen már a magzat is hall. Nem kell nagyon bonyolult dolgokra
gondolnunk, amikor egy babát akarunk egy idegen nyelvvel megismertetni.
Egyszerűen csak beszélni kell hozzá, énekelni, mesét mondani, mondókázni, nem
csupán az anyanyelvén, hanem a beszélt idegen nyelven is. Később lehet a
kisgyerekkel az életkorának megfelelő idegen nyelvű mesét, filmet, rajzfilmet nézni
az interneten vagy a tévében, DVD-n, könyveket, lapozókat nézegetni, olvasni.
Vannak olyan nyelviskolák, amelyek kifejezetten a
picik nyelvoktatására szakosodtak. Képzett tanárokkal, speciális módszerekkel,
sok énekkel, sok játékkal, sok kommunikációval segítik a minél természetesebb
nyelvelsajátítást.
A kisgyerekkori
nyelvtanulást ellenzők fel szokták tenni azt a kérdést, hogy nem keverik-e a
gyerekek a nyelveket. A babák és a kisgyerekek agya ebben az életkorban annyira
rugalmas és képlékeny, hogy képes az idegen nyelveket a maga dobozába, azokba
az agyközpontokba elraktározni, ahová valók, és nem keverednek össze a nyelvek.
Hároméves koruk előtt gyakorlatilag nem is tudatosul bennük, hogy milyen
nyelven szólnak hozzájuk, teljesítik például az adott utasítást, szóljon az
bármelyik tanult nyelven. Három- három és féléves korban, amikor a bal
agyfélteke kezd el dominálni, ez valamennyire tudatosul, ekkor kezd tudni a
gyerek ilyen mondatokat mondani például, hogy „Ne angolul!”. Egészen addig
annyira ösztönös természetességgel használta a nyelvet, hogy fel sem tűnt neki,
hogy angolul beszél, angolul beszélnek hozzá.
Az éppen megszületett
baba agya, beszédszervei még bármilyen beszédhang képzésére, elsajátítására
alkalmasak. Nincs olyan nehéz beszédhang, amelyik túl nehéz lenne neki. Ez a
képesség egy bizonyos idő után eltűnik, felnőttkorban már sokkal nehezebb
akcentus nélkül teljesen tisztán képzett hangokkal megtanulni egy nyelvet.
Gondoljunk csak a „th” kiejtésére például az angolban!
Iskolába kerülve már
egyértelműen a bal agyfélteke dominál, vagyis a gyerek úgy már nem képes
elsajátítani a nyelvet, mint egy sokkal fiatalabb kisgyerek. Az agya analizál,
rendszerez, szabályokat keres, és az utánzás, kiejtés is sokkal nehezebb. Ugyanakkor
ebben az életkorban a nyelv már kevesebb ismétléssel, gyorsabban is tanulható,
és elsajátítható az írás és az olvasás is. Az idegen nyelven való írás és
olvasás általában nem szokta megzavarni az anyanyelven való írás és olvasás
elsajátítását. Az általános gyakorlat azonban mégis az szokott lenni, hogy
először csak szóbeli idegennyelv tanítás történik, az írásbeliség csak egy-két
évnyi nyelvtanítás után szokott következni. Az iskolai nyelvoktatás hátránya
sokszor éppen az, hogy túlzottan „iskolás”: tanít, de nem használja a nyelvet,
tanítja, de kommunikációra nem használja a szavakat. A szituáció nem
természetes, a cél nem világos, a tanulás magáért a tanulásért történik. A
gyerekek sokszor nem értik, hogy miért is van szükségük egy idegen nyelvvel való
bajlódásra, nincs motivációjuk, és sokat kell dolgozniuk addig, amíg az idegen
nyelvet valamennyire képesek lesznek használni.
Míg az a gyerek, aki pici
kora óta foglalkozik a nyelvvel, benne él, benne van a mindennapjaiban, érti és
használja azt, természetesnek érzi a nyelvi közeget, addig egy nagyobb, a
nyelvtanulást később kezdő gyereknek időbe telhet, mire eljut egy olyan szintre
a nyelvben, hogy az már sikerélményt, örömet nyújtson, és ne csak teljesítendő
munkát, megtanulandó tantárgyat jelentsen.
Mikor érdemes hát
elkezdeni egy nyelvet? A lehető legkorábban. Ugyanakkor a nyelvvel foglalkozni
sohasem késő. Jobb akár rosszul is beszélni egy nyelvet, mint sehogy, vagyis
felnőttek is elkezdhetik. Még akkor is, ha olyan természetességgel soha nem
fogják tudni használni azt, mint azok, akik már kiskorukban megismerkedtek
vele, vagy akár „az anyatejjel együtt szívták magukba”.
Forrás: www.5percangol.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése