Téli versek

 Télkezdet

Erdő-mező ködbe merül,

hideg, sötét éjszaka ül a zúzmaracsillagokra.

Felhők égi magasából egy hópihe idetáncol

a szél karján ablakunkba.

 Odakint

Ünnep előtt karácsonyfát állítottunk a madaraknak.

Odaröpülnek örvendezve, csiviteléssel teli az ablak.

Feldíszítettük ágait faggyúval, maggal, eleséggel

mindig találnak valamit: várjuk őket finom ebéddel.

 Szánkódomb

Találtam egy színes, füles reklámszatyrot.

Ki ne nevess, fölkaptam, s futottam vele

kedvenc szánkódombom fele.

Fényes-síkos a felszíne, kantárszár a kajla füle,

fürgén-gyorsan fordul veled,

nem töri föl a feneked.

Aranyosi Ervin: Téli ölelés

Egy ölelés átmelegít, nem számít a nagy hideg.
Nem kell hozzá sokat tenni, csak kitárni a szíved.
A szeretet onnan árad, s nem számít a jég, s a fagy.
Szíved összes melegével állandóan védve vagy!

 

Nézd a Holdat!

Nézd a Holdat, anyám, úgy süt a világra odafentről,

mint egy mennyei lámpa.

Kedves Hold, kedves Hold, beárad a fényed,

úgy ragyog a padlóm, rálépni is félek.

Beragyog szobámba ezüstös sugarad,

halkan körbejárja a játékaimat.

Régóta figyelem: mindig velem marad

egy aprócska csillag, talán a kisfiad.

Weöres Sándor: Tél

Hó a mező takarója, 
hűvös a nap, fogy a láng. 
  
Délen a fecske, a gólya 
gondol-e ránk? 
  
Nincs dal az ég hidegében, 
károg varjúsereg. 
  
Mégis a szán fut a jégen, 
gyerekek!

Weöres Sándor: Köszöntlek, karácsony

Karácsony, karácsony
jég-udvaros napja,
jég-reszelős napja!
Mindenki az uzsonnáját
hókendőbe kapja.

Köszöntlek, karácsony,
fagy-csillagos éje,
megdermedt napkelte,
szürke madár röpte,
új esztendő közelgése,
Mikulás hónapja.

Zigány Árpád: Téli mulatság

Ni, hogy szalad ez a szánkó
a fagyos, fehér havon:
Ezt a drága mulatságot
bizony sokért nem adom!

Arra fordul a Jóska is,
aki hó-embert csinál;
Nézd csak, hogy irigyli őket
s milyen bámészkodva áll!

Bizony ő is jobb szeretne,
Szánkón járni, ha lehetne!

Lámpás dal

Lámpa, lámpa, fényes lámpa, fényed szívemet bejárja!

Csöndes gyertyafényed ragyog, de nem éget.

Lámpa, lámpa, fényes lámpa, világítsz az éjszakába,

fénylik fürge lángod, szelíd lobogásod.

Sült alma

Tudjátok-e mi lehet a sütőben gyerekek?

Pifeg-pufog, fakad sírva, de ha feltálaljuk néma:

a habos-babos, ráncos-báncos, sárga-piros alma.

Gyorsan, gyorsan gyerekek, tányérért siessetek,

hozzátok a villát, s kapjátok be mindjárt

a habos-babos, ráncos-báncos arany-barna almát.

Cuppog, nyalja-falja apraja és nagyja,

fújtat, csámcsog mindegyik, úgy látszik, ízlik nekik

a habos-babos, ráncos-báncos forró sült alma.

Karácsonyi vásárban 

Jöjj, advent, alig várom fényed az utcákon,

a sok-sok tarka sátor, akár egy nomád tábor.

Az ember jön-megy, ámul, itt robotembert árul

egy nagy hasú varázsló, van csörgősipka, zászló,

igazi aranycsillag és csokoládéillat.

 Várakozás

Kis szobában a gyerekek a karácsonyra várnak.

A cserépkályha jó meleg. – Havazik! – kiabálnak.

Az ég kaptárja fönn kinyílt, és az ablak körébe

- Ünnep lesz! –hozta meg a hírt a pelyhek fürge népe.

Kétszer tíz gyerekujj tapad, két orr fagy az üvegre,

bámulják az omló havat ablakhoz tülekedve.