Szúnyog elleni védekezés a gyereknél: mit érdemes használnunk?

Kevés idegesítőbb dolog van az égő, viszkető szúnyogcsípésnél: ráadásul sok felnőtt és gyermek allergiás is a csípésekre, így hatalmas vörös duzzanat lesz a helyén.

 

 

 

 

 

 

Hogy megóvjuk gyermekünket, a mechanikai védelmen kívül érdemes szúnyogriasztót is használnunk. Mutatjuk, milyet érdemes!

 

Ha 2 hónaposnál fiatalabb a baba

A legtöbb szúnyogriasztó szer nem biztonságos a 2 hónapnál fiatalabb babák számára, így őket más módon kell próbálnunk megvédeni a vérszívóktól, aminek legjobb módja, ha megpróbáljuk elkerülni a szúnyogokat.

Mivel a szúnyogok a hajnali órákban, illetve alkonyatkor a legaktívabbak, ebben az időszakban nem érdemes a kicsikkel a szabadban lenni, jobb őket zárt helyen tartani, hogy kisebb legyen a szúnyogcsípés esélye. A lakást érdemes úgy védeni a rovaroktól, hogy szúnyoghálót használunk a nyílászárókon, így szellőztetés esetén sem tudnak bejutni a házba az apró vérszívók.

Ha a szabadban tartózkodunk, a babára érdemes laza, hosszú ujjú felsőt és nadrágot, illetve kalapot adnunk, és zokni is legyen a kicsin.

Szúnyoghálót a babakocsira is szerelhetünk, érdemes a kicsit ezzel is védenünk.

 

2 hónapnál idősebb babák és gyerekek

Ha a baba idősebb 2 hónapnál - illetve a kisgyerekek, gyerekek esetében is -, használhatunk szúnyogriasztó spray-ket és krémeket is. Az amerikai Betegségmegelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention -CDC) szerint ez a legjobb módja annak, hogy megvédjük gyermekeinket a szúnyogoktól, amennyiben helyesen használjuk ezeket a készítményeket. Több ilyen készítmény képes védelmet nyújtani a kullancsok, bolhák és a legyek ellen is, de a darázs- és a méhcsípéstől nem óvják meg a gyermeket. A rovarriasztókat érdemes egyébként nem a bőrre fújni - hogy elkerüljük az irritációt -, hanem a ruhán használni.

 

Milyen összetevőkre figyeljünk a spray-k esetében?

A legtöbb szúnyogriasztó szerben egy DEET nevű anyag található: ez a leghatékonyabb szúnyogriasztó, de ez a hatóanyag lehet egészségünkre a legveszélyesebb is. A szakértők azt javasolják, hogy olyan terméket válasszunk, amelynek DEET-tartalma maximum 30%, de a kisebb, 3 év alatti gyerekek esetében érdemes inkább DEET-mentes spray-t vagy kenőcsöt választanunk. A DEET-et tartalmazó készítményeknél valamivel biztonságosabbak a Pikardin nevű anyagot tartalmazó rovarriasztók. A 3 év alatti gyerekek számára a citrom-eukaliptusz olajat (OLE) tartalmazó termékek sem biztonságosak, illetve esetükben azokat is kerüljük, amelyekben PMD van.

 

Szúnyogriasztó spray vagy karkötő?

Jó alternatívának tűnhet a szúnyogriasztó karperec, amelyből aromás olaj párolog, és így ijeszti el a vérszívókat a kicsiktől. Megkérdeztük néhány patikában a gyógyszerészektől, hogy ők inkább ezt a verziót ajánlják a gyerekek esetében, vagy a rovarriasztó spray-ket. A felkeresett gyógyszertárakban ugyanazt a választ kaptuk: a vásárlói visszajelzések alapján a karperecek kevésbé hatékonyak, illetve a leggyakrabban kapható termékeket ezek közül nem is ajánlják a 2-3 évesnél fiatalabb gyerekek esetében.

A szúnyogriasztó spray-k közül is általában ugyanazt a változatot ajánlották a patikákban a gyerekeknek: egy natúr, citromos sprayt, amelyben természetes olajok vannak. A gyógyszerészek szerint ezt a kisebb gyerekeknél is biztonsággal használhatjuk, és hatékony is a termék.

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Szerző: Bordohányi Alexandra

 

Béres Alexandra – Nagyon hiszek a gyerekekkel való beszélgetés erejében

Béres Alexandra fitness világbajnoknőnk ma már két kislány édesanyja. Ha valaki ő biztosan tudja, hogy érdemes a legkisebbeket még időben rávezetni az egészségtudatos életmódra, a mozgás szeretetére, és a helyes táplálkozásra. Persze ez senkinek nem megy egyik pillanatról a másikra, kudarc bizony akad bőven ezen a kissé rögös úton, de Szandra most számos ötletet, tanácsot, trükköt mutat, amelyek működhetnek. Nem szabad azonban elkeseredni, ha nem sikerül egyből megetetni a gyerekekkel azt a brokkolit, a türelem és a következetes szülői magatartás mindig jó irányba mutat.

Sok kisgyermekes anyuka szeretné, ha csemetéje minél többet mozogna és szeretné is azt a mozgásformát, amit csinál. Hogyan indítsuk el őket ezen az úton, hogyan szerettessük meg velük a mozgást?

Úgy gondolom, hogy bizony ez a mai kor egyik jelentős problémája. Sok szülőnek okoz gondot, hogy rávegye a kisgyerekét arra, hogy mozogjon. Már egészen pici korban érdemes elkezdeni aktívan játszani a gyerekekkel. Ez lehet akár egy játszótéri mozgás, foci, bicikli bármi, de kapcsolódjon be a szülő is. A gyerekek pici korukban még nagyon szívesen szaladnak, játszanak, ha esetleg valami oknál fogva valaki nem szívesen mozog, akkor érdemes utánajárni, hogy mi lehet a személyiségében az a gát, ami miatt ez kialakult. Sokszor a kudarctól, az ügyetlenségtől, a társas dolgoktól való félelem mozgathatja, építheti fel ezeket a gátakat, amelyeket egyébként nagyon könnyű feloldani, de előfordulhat, hogy szakember segítségét kell kérni.

A későbbiekben a nagyobbacska gyerekeknél már komolyabb ellenállásba ütközhet a szülő. Nehéz a gyerekeket kimozdítani otthonról. Én úgy gondolom, hogy borzasztó nagy felelősség számunkra, szülők számára, hogy lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek. Én nagyon hiszek a beszélgetések erejében.

Rendben, ha ehhez nincs kedve, akkor mi az, amihez lenne, mert valamit választani kell.

A gyerek pedig sokszor megmondja, megmutatja a helyes irányt. Ha több lehetőséget biztosítunk – ami tudom, hogy fárasztó – mert akkor el kell őt oda vinni, mégis ezt a megoldást javaslom, mert így hamar kiderül, mihez is lenne kedve valójában és miben ügyes.

Azt már a legelején fontosnak tartom megbeszélni a gyerekekkel, hogy ha valamit elkezdünk, akkor azt legalább 1, de inkább 3 hónapig végig kell majd csinálni. Lehetnek motiváló tényezők, hogy mi fog akkor történni, ha a kicsi kitart(mindenki maga tudja, mivel motiválható leginkább a kisgyereke),  de nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne hagyja abba, mert az első néhány alkalommal még nem lehet igazán sikerélménye, maximum jól érezheti magát. Sikerélménye akkor lesz, ha már picit beletanult az adott sportmozgásba.

 

A gyerekek hajlamosak időnként azt mondani, hogy ma bizony nem szeretnék edzésre menni, és nagyon nehéz ebből az állapotból kimozdítani őket. Mi lehet ennek az oka?

Ezeknek a próbálkozásoknak nem szabad felülni, mert ha csak egyszer engedünk, akkor ezt mindig meg fogja próbálni. Tehát ahhoz következetesen ragaszkodnunk kell, amit az elején megbeszéltünk vele. Fontos, hogy ilyen esetekben ne legyen rossz érzésünk, ne azt érezzük, hogy ráerőltetjük, hanem ragaszkodjunk ahhoz, amit az elején megbeszéltünk vele. Mert az életben is, akkor taníthatjuk meg jól a dolgokat, ha elvárjuk, hogy valamit végigvigyen, mert csak így fogja tudni már felnőtt emberként is elvégezni a feladatait.

Mi tegyünk, ha konkrétan tudjuk, hogy egy kudarcélmény az oka annak, hogy a kisgyerek nem szeretne többé az adott edzésre járni?

Igen, mindenképpen különbséget kell tenni, a ’nem akarás’ miértjei között. Ha kudarc érte a kisgyereket egy korábbi edzésen, foglalkozáson, az egy nehéz pillanat, nehéz is feloldani. Előfordulhat, hogy nem is sikerül. Fontos a szülő szerepe, hogy megpróbálja valahogy oldani a gyerekében a félelmet, hogy megértse, mi történ a kicsiben, mi okozta ezt a törést. Lehet, hogy ez egy könnyen kezelhető pillanat, megbeszéljük vele, megállapodunk valamiben és ahhoz tarjuk magunkat. Például, elmegy még néhányszor és aztán újra átbeszéljük közösen, hogy akkor mit gondol.  Ha továbbra sem változik az álláspontja, lehet, hogy érdemes valamilyen más mozgásformát keresni a számára, amiben inkább örömét leli.

Kicsit beszéljünk a helyes táplálkozásról is. Minden szülő szeretné, ha a gyereke a csoki helyett inkább a gyümölcsöt választaná, de erre bizony egyáltalán nem könnyű rávenni őket. Létezik olyan trükk, ami ösztönző lehet?

Van egy nagyon jó módszer erre az esetre. Ahol a kisgyerek éppen játszik, ott  kell a keze ügyébe tenni valami olyat, amit szeret. Mondjuk, ha szeret egy almát, akkor felvágjuk az almát gondosan kicsi kis szeletekre, hogy könnyen meg tudja enni. Tegyünk mellé egy kis kápia paprikát ugyanúgy felszeletelve, helyes kis falatokra. Az a tapasztalat, hogy ha a gyerekek valamit elkezdenek enni, akkor általában a körülötte lévő dolgokat is megkóstolják.

Ebben a korban azt gondolom, hogy nem szabad megkérdezni őket, kérnek-e például egy almát, mert erre a válasz legtöbbször az, hogy: NEM.

A főétkezéseknél is ez lehet a helyes út. Nem kell feltétlenül megkérdezni egy kicsi gyerektől, hogy kér-e tökfőzeléket, hanem amit szeret – például a fasírtot – az mellé egy másik kicsi tálkában tegyük oda a tökfőzeléket és még rágcsálnivalót, mondjuk uborkát. Legyen többféle választási lehetősége, akkor a főzeléket is meg fogja kóstolni.

Ez nem rossz módszer, bár az én gyerekeim tányérja szélén rendszeresen ott sorakoznak az általuk nem kedvelt falatok. Egyszerűen kiválogatják, és félre teszik, amit nem szeretnek…

Nem baj, ilyen könnyen előfordulhat, egy hónappal később újra érdemes megpróbálni. Nem szabad magunkban eldönteni, hogy ők ezt nem szeretik, főként nem szabad előttük kimondani, ezt tanulják meg ugyanis a leghamarabb: hogy nem szeretem ezt vagy azt az ételt.

Szandi, az ember azt gondolná, hogy a ti életetekben ilyen nem fordulhat elő, hiszen tudatos sportolóként, az egészséges életmód elkötelezettjeként neked nem jelenthet gondot a gyerekeid egészséges életmódra való szoktatása. Vagy tévedek?

Természetesen az én gyerekeim is próbálgatják a kis szárnyaikat. A nagyobbik gyermekem például két éve alig eszi meg a húst. Ennek csak azért nem örülök, mert egy növekedésben lévő szervezetnek jó lenne a vegyes táplálkozás és a fehérje, de nem erőltetem. A türelem ilyenkor nagyon sokat segít. A picinél kifejezetten az édesség volt a probléma. Míg a nagylányom sosem szerette igazán, mert egyáltalán nem is kapott, addig a kicsinek – mivel annyira pici súlyú volt – mindenki mindig kínált egy kis nassolnivalót. Ezt igyekszem úgy kompenzálni, hogy nálunk otthon egyáltalán nincs édesség, viszont ha elmegyünk valahova, akkor megkérdezem őket, hogy kérnek-e süteményt, mert tudom, hogy ami otthon van az a lényeg, az a bázis, és ott minden jó. Innentől kezdve viszont tiltani nem szeretnék semmit, abban nem hiszek. Kóstolják meg az ízeket, ne akkor találkozzanak vele, amikor az egy tiltott gyümölcs, ne serdülőkorukban jelentsen ez majd problémát.

Szandi, te hogyan főzöl otthon? Mindig friss leves, főzelék van az asztalon?

Én nagyon szeretem, ha egészséges ételek vannak otthon, de megmondom őszintén, nem szeretem a túlzásokat. Nagyon sok túlzást látok már magam körül, mindenki a címkéket nézegeti már, amivel nincs is semmi gond, de az arany középút a helyes. Én egy héten öt napon főzök, és kétszer rendelek a saját ételeim közül. Ez nagy segítség nekem, mert sokszor későn érünk haza és akkor nagyon jó, ha van mit megmelegíteni.

A gyerekeknek általában külön főzök, de kezd szépen összeérni ez a dolog. Ma már a kétévesemnek is tudok darabos ételeket készíteni, nem kell feltétlen már csak a főzelék. Abban viszont igyekszem nagyon következetes lenni, hogy fűszeres ételeket nem adok a gyerekeknek, ezeket csak mi esszük a férjemmel. Megkóstolni természetesen megkóstolhatják.

Az asztalra igyekszem mindig idény gyümölcsöket tenni, ezeket pedig általában a piacon vásárolom meg.

Forrás:https://www.anyajajj.hu

Anya típusok

Bio. Tökéletes. Túlaggódó. Laza. Túl laza. Szétszórt. Karrierista. Csak a gyereknek élő. Önmagát kereső. Ha magamat veszem alapul, több is stimmel. Vagyis egy anyuka személye nem zárja ki a több típusba való besorolást. 

Bio

100 százalék egészségtudat. Fitt, sokszor fut is a babával. Frissen facsar, teljesen kiőröl, piacozik. Otthonában feltűnően sok a zabszelet. Gyerekei csokit nem esznek, a gyümölcsöt választják.

Az enyémek a csokit. Hajlamos vagyok időnként átmenni ‘bioanyuba’, például egy cikk hatására, olyankor gyorsan  kifacsarok vagy tizenöt narancsot és futok két kört a ház körül. Ez a magas fokú egészségtudat eltart vagy két napig utána visszaáll minden a régibe. Sajnos.

Tökéletes

Nála mindig minden klappol. Külsőre makulátlan, haja jól fésült, beszárított. Jellemző rá továbbá az enyhe, igényes smink közvetlenül a szülés illetve kiadós játszóterezés után is. A lakás csili-vili. Nincs káosz. A gyerekek frissen mosott és vasalt ruhában tevékenykednek, a homokozóban általában zacskón ülnek. A vizes blokktól tiltva vannak. Ha kislánya van, sokszor habos-babosban hintázik. A csemeték etetési illetve altatási ideje sosem csúszik.

Megpróbáltam, de nem ment. Két nap után kikészültem. Ilyen nincs és mégis van. Tudom bizonyítani.

Túlaggódó 

Elég elterjedt típus. Bennem is fellelhető jó néhány jellemvonása. Ha egyet tüsszent a gyerek, rohan az orvoshoz. Ebből következően már a baba két hetes korában tökéletesen ismerik egymást a doktor nénivel. A túlaggódó anyuka továbbá arról ismerszik meg, hogy a játszótéren állandóan a gyerek mögött, mellett, alatt aggódik, csak le, el, össze, hasra ne essen. Nehéz vele beszédbe elegyedni, mert állandóan mozgásban van. Ha mégis sikerül, az csak egy olyan pillanat lehet, amikor a kicsi éppen ül és néz. Vagyis elég ritka.

Laza

Nem feszül be, ha a lakás minden pontján kajamaradékba, játékokba ütközik, netán rajtuk tapos. A gyerkőce kicsit szurtos, kicsit maszatos, kicsit rendetlen, kicsit szertelen, de ez laza anyunál így van rendben. Etetési, altatási idők csúszhatnak, nem baj. Belefér. Pont olyan jó az ebéd kettőkor is, mint délben.

Túl laza

Minden, ami a lazát jelenti, csak még inkább….

Szétszórt

Azt sem tudja, hol áll a feje. Éppen ezért, mindig minden rosszkor van rossz helyen. Többnyire otthon felejti a dolgokat. Mutat némi átfedést a túlaggódó típussal, ő is mindig rohanásban van, csak más okból. Lehet, hogy az ő gyerekei eszik éppen a homokot a játszón, amíg ő veszettül kutat valami után a babakocsiban. Általában hiába, mert otthon maradt…

Karrierista 

A munkájának élő típus, aki szülés után is azon küszködik, hogy a munkát és a gyereket valahogy összeegyeztesse. Játszótéren ritkán fellelhető, oda inkább a nagymamák, bébiszitterek viszik a csemetét. Némi átfedés tapasztalható a szétszórt típussal. Fülén szinte mindig telefon van, tárgyal, határidőnaplót töltöget. Ha ő van a gyerekekkel, időnként odaszól, hogy lassabban, csöndesebben, de egyébként – ha nem zavarják a megbeszélést – nem csinál túl nagy gondot az egészből.

A gyerekeknek élő 

A karrierista ellentéte. Szülés után találja meg igazán önmagát. Gondolatai mindig a gyerekek körül forognak. Az ő életüket szeretné minél szebbé és jobbá tenni. Ebbe időnként bele is fárad, mert nem könnyű a gyerekek életét folyton szebbé és jobbá tenni. Mindig a gyerekek közelében van, ez az ő miliője. Önfeledten dobálja a kicsit a magasba, énekel, szalad, mondókázik. Nehéz lesz megközelíteni.

Önmagát kereső 

 

Aki nem mindig találja önmagát a gyerekek kínálta zűrzavarban. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Ha efféle érzések törnek rám, elindulok, hogy megkeressem magamat. Ilyenkor általában egy kávézóban, butikban vagy bevásárlóközpontban leledzek, ott megleszek, és megyek haza, kisimulva, kipihentem, hogy aztán egy-két hét múlva újra elvesszek egy időre.

Forrás:https://www.anyajajj.hu

A baba ültetése és "vezetgetése" a gyógytornász szemével

A babák mozgásfejlődése meghatározott sorrendben történik, hiszen a nagymozgások egymásra épülnek. Melyek ezek az állomások? Jót teszünk-e azzal, ha beavatkozunk a folyamatba és felültetjük, járatjuk a babát akkor, amikor ő még erre magától nem képes?

 

 

 

 

 

 

Szabad-e, kell-e beavatkozni a baba mozgásfejlődésébe, ha egyébként nem tapasztalunk semmilyen problémát? Jól tesszük-e, ha ültetjük, járatjuk a babát akkor, amikor ő még magától nem képes erre? Honnan tudhatjuk, hogy a mozgásfejlődésében probléma jelentkezett? Varga-Radnai Csilla a Bethesda Gyermekkórház DSGM-szakgyógytornásza válaszolja meg a legfontosabb kérdéseket.

Nagymozgások: meghatározott sorrendje és ideje van

A nagymozgások egymásra épülnek, meghatározott sorrendben követik egymást. A nagymozgások megjelenése minden gyermek esetében egyéni ütemben történik meg (ezért nem érdemes a szomszéd gyerekkel, ismerős babájával összehasonlítani), de egy bizonyos időn belül meg kell jelennie az adott mozgásnak. Lássuk, hogy alakul a nagymozgások sorrendje és időbelisége.

Megszületést követően a babák háton fekve fejüket mindkét oldalra fordítják, 2 hónapos korban középen megtartják. Hason fekve fejüket kicsit emelik és egyik oldalról a másikra átfordítják. Végtagjaikra a szimmetrikus, hajlított helyzet jellemző, mely az idegrendszer érésével lassan oldódik. Karban tartva a törzsünkhöz bújnak.

 

3 hónapos korban a törzs és a végtagok helyzete továbbra is szimmetrikus háton és hason fekvő helyzetben, hason fekve alkartámasz mellett 45 fokig emelik, forgatják a fejüket. Háton fekvő helyzetben a kezüket összefogják, nézegetik; kezükbe adott tárgyat megfogják, szájuk felé próbálják vinni. Vizsgálat során ülésbe húzásnál a fejüket emelik, a törzs síkjában megtartják, karjukat hajlítva "felülnek".

 

4-5 hónapos korukban a babáknak már nagyobb térre van szükségük - stabil, keményebb felületen van a legkönnyebb dolguk -, hogy gyakorolhassák az alkartámaszból előrefelé nyúlást, a tenyértámasszal mellkas emelést. Ebben az időszakban kezdik felfedezni a lábukat, valamint oldalra fordulni.

 

6-7 hónapos korban jelenik meg a fordulás hátról hasra és hasról hátra, mindkét irányba. Gyakorlást követően átválthatnak gurulásra, mellyel már helyet is tudnak változtatni. Hason fekvő helyzetben, ha talpukat megtámasztjuk, elrúgják magukat - hason kúszni próbálnak. Mozgásuk egyre összerendezettebb. Függőleges helyzetből a talaj felé közelítve talpukat szépen leteszik, akár már rugóznak.

 

8-9 hónapos korban nagyot nő a térigényük a helyváltoztatás miatt. Megjelenik a szabályos, szimmetrikus kúszás - váltott kézzel-lábbal. Ezt követően négykézláb helyzetbe tolják magukat, ahol a popsi emelést és a "hintázást" gyakorolják.

 

10-11 hónapos korukban a babák mászva közlekednek, mellyel megerősödik a törzs, a váll és a csípő körüli izomzat, ugyanakkor az egyensúlyuk is fejlődik. Törzsizmaik elég erősek az önálló üléshez, feltérdeléshez, kapaszkodva történő felálláshoz. Akár 1-1 pillanatig megállnak egyedül.

 

12-18 hónapos korukban kezdenek a babák önállóan járni. Kezdetben a bútorok mentén oldalazva lépegetnek mindkét irányba, dobozt, széket tologatnak, majd 1-2 lépést tesznek meg előrefelé kapaszkodás nélkül. Általában a felállást követően 3 hónappal már önállóan járnak.

Minden gyermek mozgásfejlődése egyéni, bizonyos határok között. Ha gyermekünk mozgásfejlődése a fent leírtaktól eltér, érdemes észrevételeinket a gyermekorvosnak, háziorvosnak, védőnőnek jelezni. Amennyiben a háziorvos úgy ítéli meg, hogy elmarad a fejlődés, adhat beutalót gyógytornára, vagy szakorvosi vizsgálatra.

 

Kimaradt, felcserélt nagymozgások

Előfordul, hogy a babák felcserélik a nagymozgások sorrendjét, vagy átugranak, kihagynak egy mozgásformát. Ilyen például, ha a kúszást követően kapaszkodva feláll a gyermek. A kúszással, mászással a babák nem csak az izomzatukat fejlesztik, hanem az idegrendszerüket is. A mászáshoz a jobb és a bal agyfélteke együttműködésére van szükség, ezáltal pedig fontos idegrendszeri összeköttetések alakulnak ki, amelyek az írás, olvasás és számolás elsajátításánál nélkülözhetetlenek. Emellett a mászás kimaradása jelentősen befolyásolja a járás minőségét is. Tehát nem maradhat ki egyetlen nagymozgás sem!

Milyen jelei vannak annak, ha a baba nem "jól" csinál egy-egy mozgást?

Ha a csecsemő testtartásában, végtagjainak tartásában aszimmetriát veszünk észre, ha végtagjait magához szorítja, vagy túl lazán tartja, vagy főleg egy irányba fordítja a fejét - mindig ugyanarra az oldalra néz, vagy törzsét sokat feszíti, nehezen tűri a hason fekvést, mindenképp érdemes jelezni ezt a védőnőnek, háziorvosnak. Ha a csecsemő kezdetben nehezen szopik - fájdalmas a szoptatás, nem tehető jól mellre a baba, hamar elfárad - javasolt szoptatási tanácsadó felkeresése, aki izomtónus probléma esetén Dévény terápiát javasolhat. Ha a baba az egyik oldali végtagjait többet használja, mint a másikat, csak egy irányba fordul, aszimmetrikusan kúszik, mászik, lábujjhegyen áll, mindenképp szükséges gyógytornászhoz fordulni!

Miért a játszószőnyeg a legoptimálisabb hely a baba számára már kezdetben is?

A földre lerakott játszószőnyegen elegendő teret biztosítunk a babának a fejlődésre. Stabil, viszonylag kemény felületen egyszerűbb egy alkartámasz, vagy a kúszás, mászás kivitelezése, mint a puha felületen. Sem alvó, sem éber babát nem ajánlott felügyelet nélkül hagyni ágyon, ahonnan könnyen leeshet, legurulhat.

 

Szabad-e ültetni akkor a babát, amikor ő még magától nem tud ülni?

Gyakran látni például egy-egy fotó kedvéért, hogy a babát párnákkal kitámasztva, nekidöntve ültetik akkor, amikor ő még saját magától nem képes erre. Ártunk-e ezzel a gyakorlattal?

A has- és a törzsizmok a kúszástól és a mászástól fejlődnek igazán, a szabályos felüléshez ezeknek meg kell erősödniük. Teljesen más az a felülés, amikor 6-7 hónaposan valamibe kapaszkodva felhúzzák magukat. Sokszor ez megtéveszti a szülőket és elkezdik ültetni a babát megtámasztva, körbe párnázva. Ez amellett, hogy helytelen, későbbi gerincproblémákat okozhat. Az önálló ülés 9-10 hónaposan alakul ki, leggyakrabban négykézláb helyzetből ül ki a baba oldalra és megtartja a helyzetet.

Mi a helyzet a járatással?

Hasonlóan az előző kérdéshez szabad-e járatni a babát, ha ő még magától nem próbálja? Mi a helyzet akkor, ha a baba már próbálkozik az önálló járással és a szülő a karjánál, csuklójánál fogva "besegít", vezetgeti?

A járástanulás hosszú folyamat, normál mozgásfejlődés esetén a babák 12-18 hónapos korban megtanulnak önállóan járni. Eleinte gyakran csak felállni tudnak, viszont a visszaereszkedés nem sikerül, ilyenkor sokszor popsira huppannak, de gyakorlással megtanulnak óvatosan leguggolni, leülni.

Abban az esetben, ha a szülő vezetgetni kezdi, kialakul rá egy igény a baba részéről - ami teljesen érthető, hiszen kitárul előttük az egész világ, amellett, hogy anya ott van, ha bármi történik (pl.: megijed, megbillen). De nem szerencsés megoldás a járatás! A járás egy nagyon összetett mozgásfolyamat, mely nem csak annyiból áll, hogy a lábainkat rakosgatjuk egymás után. Egyensúly, koordináció, térbeli tájékozódás és megfelelő izomzat is kell hozzá. Mindezt csak hosszas, saját gyakorlás és tapasztalatszerzés alapján tudjuk megtanulni, megvalósítani. Önálló járásról akkor beszélünk, ha a gyermek kapaszkodás nélkül feláll és elindul.

Bébikomp: használ vagy árt?

A bébikomp használata semmiképp nem ajánlott. Általában, amikor a gyermeket beleültetik, sokszor még kúszni, mászni, ülni sem tud. Amennyiben még nem kúszik, mászik a gyermek, úgy hajlamos lesz ezeknek a mozgásformáknak a kihagyására, mert a bébikomppal sokkal könnyebben közlekedik, könnyebben fedezi fel a körülötte lévő világot. Ezen kívül a talajt csak lábujjhegyen éri el, így löki magát előre és a komp alján lévő kerekeknek köszönhetően függőleges helyzetben gurulva közlekedik. Ilyen mozgásforma nincs a mozgásfejlődés során, így egyáltalán nincs szükség a gyakorlására sem. Amellett, hogy balesetveszélyes is, mert önszántából megállni nem tud vele. A gyermek rászokik a lábujjhegyezésre, mely a későbbiekben cipőviseléskor, járás során komoly problémákat okozhat.

 

Vannak-e olyan tipikus mozgásfejlődési problémák, amikor gyógytornászhoz érdemes fordulni? Kell-e ezekben az esetekben beutaló vagy a szülő önállóan is felkeresheti a gyógytornászt?

Igen, érdemes gyógytornászhoz fordulni, ha a baba a fejét csak az egyik irányba fordítja, testtartása, mozgása aszimmetrikus, nehezen tűri a hason fekvést, vagy a nagymozgások megkésnek. Ezek a problémák DSGM terápiával jól korrigálhatók.
Állami ellátásban szükséges szakorvosi, vagy háziorvosi beutaló, magán ellátásban a szülő saját döntése alapján is kérheti gyermekének állapotfelmérését és szükség esetén a kezelését.
Minden esetben érdemes előzetesen, időpont egyeztetés során erről érdeklődni!

 

Lektorálta: Hubikné Klein Margit, DSGM-szakgyógytornász, Dévény Alapítvány.

 

Forrás:  https://www.babaszoba.hu

Szerző: Varga-Radnai Csilla

Fotó: Getty Images

 

Anyaként elég könnyű szétcsúszni

Legyél következetesebb, legyél szigorúbb, legyél engedékenyebb, legyél előrelátóbb, ne hagyd sírni, hagyd sírni, ne etesd annyit, túl vékony ez a gyerek, túl komisz, túl pimasz, túl visszahúzódó, túl agresszív… A kéretlen tanácsoknak se szeri, se száma.

Anya legyen a talpán, aki képes mindezt a megjegyzés – tömeget egészségesen feldolgozni. Sokszor egyébként is tanácstalan az ember, mert fogalma sincs éppen miért sír, miért nem eszik, miért nyűgös az a gyerek, és akkor érkezik a feketeleves. A sok kéretlen tanács.

És akkor azt érzi az ember, hogy rajta kívül mindenki tudja, mi a baj. Mi a baj az ő gyerekével. Miért sír, miért hisztis, miért ilyen meg olyan. Túlságosan elkényezteti, túlságosan szigorúan bánik vele, engedékeny, túl szereti vagy egyik sem, mert a százhuszadik dolgot nem csinálja jól.

Tudja mindenki, még az is, akinek nincs gyereke. Sőt. Ő osztja meg leglelkesebben gyermeknevelési tapasztalatait, persze negatív felhanggal. Az esetleges építő kritika helyett földbedöngölően kellemetlenül.

Tudja, akinek van gyereke, de másképp csinálja és meggyőződése, hogy az a jó, az egyedüli jó, és ezt meg is osztja veled. Nem kérdezték ugyan, de elmondja, hogy miért úgy kell, hol hibázol, hol rontod el.

Tudja, aki csak fél füllel van jelen, nem ismer és egyébként is éppen krumplit vesz, de szól, hogy sír a gyerek – ha te nem hallanád – úgyhogy csinálj valamit, ő például azt tanácsolja, hogy…

És a sok segítő szándékú „tanácsadó” közül nincs egy sem, akinek eszébe jutna megtartani a bolt ajtaját, hogy könnyebben áttolhasd rajta a babakocsit, hogy megkérdezze:  hogy vagy és valóban segíthet-e valamiben?

Hogy azt mondja, milyen jól csinálod, és ne búsulj, ha valami nem úgy sikerül, mert annak idején neki is pont ilyen nehéz volt, és, hogy fog ez menni!

Hidd el, fog ez menni!

Forrás:https://www.anyajajj.hu

Vekerdy: Jó volna, ha elfogadnánk a gyermek karakterét

Fiam, légy ügyvéd, mert az jól keres, jól hangzik, van doktor is a neve előtt, meg apád is azt szeretné, hogy az legyél!

Sokan gondolkodnak így, mondván csak jót akarnak a gyereknek. Valahol igaz, hiszen minden szülő jó, viszonylag gondtalan, zökkenőmentes életet szeretne és kíván a gyermekének, csak a nagy jó akarásban sokszor el is vész maga a gyerek. Aki a legfontosabb…

Az ilyen szülő nem figyel igazán a gyerekére, nem veszi figyelembe, milyen is a karaktere. Ha valóban „benne van” a személyiségében, hogy adott esetben ügyvéd legyen (ha már ezt a példát vettük az elején), akkor az ez irányú finom terelgetés még rendben is lenne, ha viszont távol áll tőle, és valójában inkább egy erőszakos útmutatásról van szó, akkor sokkal rosszabbat tesz vele, mint képzelné. Hiszen a gyermeke nem tud majd olyanná válni, amilyen úgysem tud lenni.

Cserébe lesz egy szorongó, a szülőnek, tanárnak, társainak állandóan megfelelni vágyó, vagy éppen ellenkezőleg, folyton lázadó gyerek-és fiatalkora. Miért gondolják sokan, hogy ez az, amivel jót tesznek a gyermeküknek?

Vekerdy Tamás örökérvényű mondatait érdemes elolvasni, elgondolkodni rajtuk, és megfogadni, mert a lényeg mindig ott rejlik a sorok között.

“Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog ‘érvényesülni’ az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy ‘érvényesülni’? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó?

Biztos, hogy lesajnálandó az a kis ‘félénk’, introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha, kivéve, ha az az öngyilkosság? Ennyire megőrjített bennünket a celebszemlélet?”

Forrás: anyajajj.hu

Gyerekkorunk játékainak csodálatos hatásai: így fejleszt a hullahopp karika, a hinta és az ugróiskola

Biztos neked is volt hullahopp karikád, vagy te is egyre magasabbra lökted magad a hintán, azt remélve, hogy egyszer talán sikerül átpördülnöd. Arra azonban talán nem is gondoltál, mennyit fejlődtél a játék közben - add meg ezt az élményt a saját gyerekednek is!  

 

 

 

 

 

Így fejleszt a hullahopp karika

A hagyományosan derékon pörgetett hullahopp karikánál kevés játék segíti elő jobban a mozgás összerendezését és az egyensúlyérzéket – amelyek, régóta tudjuk, szoros összefüggésben állnak az agy, különösen a beszéd fejlődésével. Talán te is emlékszel rá, hogy nem is volt olyan egyszerű megtartani a derékon a karikát: egy idő után komoly koncentrációt és erőnlétet igényelt. Akár most, felnőttként is jó hasznát veheted, hiszen hasra vagy deréktájra is remekül lehet edzeni vele.

Játékok hullahopp karikával

A hagyományos, derékon pörgetős mód mellett még sokféle játékra ad lehetőséget a hullahopp karika:

• Pörgessétek a csuklótokon, a bokátokon, esetleg a nyakatokon (ez utóbbit csak óvatosan)
• Dobáljátok egymásnak függőlegesen
• Gurítsátok egymásnak, vagy versenyezzetek, ki tudja messzebbre gurítani anélkül, hogy a karika eldőlne
• Próbáljátok meg, mint a régi gyerekek, bottal hajtani
• Emeljétek fel a karikát két kézzel a fejetek fölé, majd csúsztassátok tovább a tenyeretekben úgy, hogy a kezeteket közben ne mozdítsátok el.

 

A hinta fejlesztő hatásai

A szakértők, amikor a gyerek fejlődését mérik, nem véletlenül kérdeznek rá arra, tud-e már önállóan hintát hajtani. Az előre-hátra dőlés, és a láb ellenkező irányba történő mozgatása rendkívül összehangolt mozgást, és bonyolult agyi tevékenységeket igényel. Külön művészet az elindulás és a fékezés is, vagy ha a gyerek a hintáról való leugrást választja, elengedhetetlenül fontos, hogy tudjon térben tájékozódni, hiszen el kell találnia a megfelelő távolságot.

Hintázás kicsikkel

A hintázás azoknak a gyerekeknek is hatalmas élmény, akik önmagukat még nem tudják hajtani. Már az anyaméhben is „hintáztak”, később Anya biztonságot adó karja ringatta őket, ezért szeretik annyira ezt a fajta mozgást.

Babahinta akár a lakásba is felszerelhető, a játszótéren pedig teljesen rabul ejtheti őket ez a játék. Hintáztatás közben énekelj, mondókázz neki, vagy egyszerűen csak beszélj hozzá – de ha látod, hogy más is vár a hintára, egy idő után azért add át neki is.

Gyerekkorunk kedvence: az ugróiskola

Az ugróiskola – amelynek során rendszerint fél lábon kell végigugrálni egy előre felrajzolt pályán, közben pedig fel kell szedni a megfelelő mezőbe bedobott kavicsot – hihetetlenül jól fejleszti az egyensúlyérzéket és a szem-kéz koordinációt. A különböző nehézségű pályák egy-egy mezőjébe először egy kavicsot kell dobni, majd egy és két lábbal kell végigmenni rajta úgy, hogy közben a kavicsot is felszedjük – és hogy milyen nehéz fél lábon egyensúlyozva lehajolni érte, csak az tudja, aki maga is próbálta.

Az ugróiskola hagyományosan kinti elfoglaltság, de rossz idő esetén sem kell lemondani róla: szigetelő szalaggal az otthoni padlóra vagy linóleumra is felragaszthatunk egy pályát, és kezdődhet is a játék.

 

 

Forrás:https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya