Ezért fontos, hogy sokat csúszdázzon és hintázzon: ilyen bámulatosan fejlesztik a gyerek idegrendszerét

Talán nem is gondolnánk, hogy egy kis játszóterezés milyen hatással van a kicsikre. A te gyereked mennyit szokott hintázni és csúszdázni? Ha sokat, akkor azt nagyon jól teszi, hiszen a mozgáskoordinációs és az agyi képességei is fejlődnek tőle. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csúszdázás több mint szórakozás - így hat a gyerekekre

Emlékszem, amikor a kisfiam először kipróbálta a csúszdát. Leste a nagyobbakat, hogy hogy csinálják, és próbálta őket utánozni. Még járni sem tudott, de már felmászott a lépcsőkön és egy kis segítséggel le is csúszott. Ennek már több mint két éve, és azóta is imád csúszdázni.

A csúszdák sokféle méretben megtalálhatók a játszótereken, így már a legkisebbek is használhatják. És miközben játszanak, egyben tanulnak is és fejlődik az idegrendszerük.

Fejlődik a térészlelés

Ahhoz, hogy felmásszon a csúszdára, leüljön és lecsússzon, meg kell tapasztalnia a mélységet, és a magasságot és fel kell mérnie, hogy pontosan hova kell ülnie ahhoz, hogy ne csússzon ki egyik oldalon sem, tehát biztonságosan leérkezzen. Vagyis a csúszdázással egyben a gyerek térészlelése is fejlődik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Javul a szem-kéz koordináció

Azt is meg kell tanulnia, hogy hogyan kapcsolja össze azt, amit lát, azzal, amit csinál. Vagyis a csúszda esetében fel kell mérnie, hogy pontosan mikor engedje el a kapaszkodót és mikor lökje el magát. Ez a képesség az írásnál és az olvasásnál is kulcsfontosságú.
 

A hintázás csodálatos hatásai

Nemcsak a csúszdázásnak, hanem a hintázásnak is bámulatos hatásai vannak:

• fejlődnek a finommotorikus készségek,
• javul az egyensúlyérzék,
• fejlődik a mozgáskoordináció,
• a ritmikus mozgás nyugtatóan hat, segít a feszültségek levezetésében,
• fejlődik a tértudatosság,
• javul a szem-kéz koordináció.
   

Stresszoldó

Már az anyaméhben is részesei voltunk a ringató mozgásnak, ezért nem véletlen, hogy babakorban a ringatás is megnyugtatja a kicsiket - és később sincs ez másképp. A hintázás ritmikus mozgása is nyugtatóan hat a gyerekekre, oldja a feszültséget, segít levezetni a stresszt. Kiegyensúlyozottabbá válnak tőle a gyerekek.
 

Fejlődik a finommotorikus mozgás és a szem-kéz koordináció

Ahogy az ujjakkal megkapaszkodik a hinta kötelében, miközben arra is figyel, hogy a lábával hajtsa magát, összehangolt mozgásra van szükség. Az idegrendszerének tehát össze kell hangolnia a látást az egyensúlyozással.

Fontos az is, hogy ne féltsük túl gyermekünket, hagyjuk, hogy bátran felfedezze a játszóteret. Ha a lakásunkban elfér és a pénztárcánk is bírja, akkor akár otthonra is vehetünk például egy hintát - így a rossz időben sem kell lemondanunk róla.

Indexkép: Depositphotos.com

Forrás:  https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

 

 

Egyetlen játék sem pótolhatja azt az időt, amit a szülővel tölthet a gyerek

Vekerdy Tamás szerint ha a szülő megveszi a nyolcadik kisautót meg a csilingelő vödröt bűntudatból, mert szereti a gyerekét, de nincs elég ideje rá, az nagyon káros. Az ilyen szülő nem képes elég érzelmet nyújtani, nincs ölelgetés, puszi, közös hancúrozás, vagy mindez nagyon kevés. Egy méregdrága játék sem képes pótolni ezt a hiányt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szülők, akik játékokkal halmozzák el a gyereket, hogy legyen egy kis "nyugtuk"

Ismerek egy 3 éves kislányt, akinek a szülei szó szerint szinte mindennap vesznek a kislánynak valamit. Ma azért, mert jó volt, holnap azért, hogy jól viselkedjen, mert ma rossz volt. Aztán azért, mert beteg, mert rossz idő van, mert belepisilt a bilibe, stb.

A szülők dolgoznak, a kislány nagyon hamar bölcsibe került, kevés időt tölt a szüleivel. Hiába halmozzák el játékokkal, a szülők mindig arra panaszkodnak nekem a játszótéren, hogy a gyereket egyik sem érdekli, eldobálja, nem játszik velük. Inkább a szülein lóg folyton, szeretetre vágyik. Ők meg nem értik, és folyton azt kérdezgetik a kislánytól: ”Most kaptad az új pónikat, miért nem játszol velük? És ott van az a babaház is, meg a kiskonyha, miért nem főzöl valamit a babáidnak?”

Mondok egy másik példát. Étteremben voltam, ahol azt láttam, hogy a szülők betették a 2 év körüli gyereküket egy játszósarokba. Ezt kifejezetten a kicsiknek alakították ki az étteremben. A kisfiú egy ideig szépen játszott, amíg a szülők ettek, de aztán vigyorogva kimászott és odament a szüleihez. Nevetett és bohóckodott. A szülők egyre idegesebbek lettek, visszatették a gyereket játszani, de ő mindig kiment. Később cumit nyomtak a szájába és kiabáltak vele. A gyerek elkezdett sírni és a kis kezeit emelte a magasba, anyukája felé, hogy vegye fel. Velük akart ülni az asztalnál. Az apuka reakciója erre az volt, hogy kivitte a kicsit az autójukba, majd kb. negyedóra múlva visszajöttek, és a kisfiú kisírt szemekkel visszakerült a játszósarokba.
 

Tévhit, hogy a tárgyak pótolhatják a szülőt

Minden gyereknek a szülei a legfontosabbak. A velük töltött idő, a nevetgélés, a fogócskázás, a dögönyözés vagy az ölelgetés semmihez sem fogható. Egyetlen játék sem tudja pótolni azt a biztonságot nyújtó illatot, amit akkor érez egy gyerek, ha a szülei karjaiba fúrhatja magát, miközben simogatják a hátát.

Sok szülő gondolja úgy, hogy drága ajándékokkal kell elhalmoznia a gyerekét, amikor nincs vagy nem volt elég ideje rá. Hogy ezzel talán jóvá lehet tenni a kimaradt időtöltést. Ráadásul sokkal egyszerűbb a kezébe nyomni egy csilingelő, zenélő, forgó csoda játékot, ami elvonja a figyelmét és addig sem kell vele foglalkozni.

A gyerekek azonban nem tudják, mennyi az értéke egy ilyen játéknak, és lehet az akármilyen drága, eldobhatják maguktól. Van, hogy egy papírzsebkendős zacskó vagy egy műanyag flakon érdekesebb játék, mint a drága beszélő baba vagy a távirányítós autó.

De egy biztos: egyetlen eszköz sem pótolhatja a szülőt, a vele eltöltött időt.

 

 

 

 

 

  

 

Polesie Toys fotója a Pexels oldaláról

 

Mert mire vágyik egy gyermek?

Arra, hogy:

• anya vagy apa a földet túrja vele kint az udvaron, hogy megszámolhassák, hány csiga van a kertben vagy a játszótéren, hogy gyűjtsenek együtt bodobácsot vödörbe, hogy főzzenek homokból, hogy azt találgassák, milyen formájúak a bárányfelhők.
• birkózzanak a szülőkkel, hogy képzeletbeli játékokat játsszanak, például a szőnyeg a tenger, amire nem szabad rálépni, mert akkor beleesünk.
• bebújjunk a takaró alá együtt egy zseblámpával, és azt találgassuk, melyik állat jöhetne be hozzánk és az milyen hangot ad ki.
• befogja anyu vagy apu orrát, és arra kérje, hogy orrhangon beszéljen. Vagy meghúzza a fülünket, piszkálja a szemünket, megszámolja, hány ujjunk van.

A listát a végtelenségig lehetne folytatni. A lényeg, hogy a gyerekeknek a szüleikkel töltött idő a legértékesebb, és mindennél jobban vágynak egy kis figyelemre, szeretetre. Felnéznek ránk és velünk szeretnének lenni. És ha mi ezekben a pillanatokban azt mondjuk neki, hogy: Most ne, kisfiam/kislányom, menj inkább, keresd meg a  babáidat/autóidat, amiket most kaptál! – akkor az nagyon illúzióromboló tud lenni.

 

 

 

 

 

 

 Марина Вельможко képe a Pixabay-en

 

A játékok felhalmozása önmagában még nem rongál, csak ha azok az érzelmeket helyettesítik

A szülő, akinek nincs ideje foglalkoznia a gyerekével, mert nagyon leterhelt a munkája és a háztartás miatt, gyakran bűntudatból elárasztja a gyereket játékokkal. Hiszen nagyon szereti, csak nem tud vele elég közös időt tölteni. Pedig Vekerdy Tamás pszichológus úgy vélte, az is elegendő lenne, ha néha leülne neki mesét olvasni, vagy egy kicsit hancúroznának este lefekvés előtt. Ezek már mind érzelmeket közvetítenek, amiket a játékok önmagában nem tudnak pótolni.

”Tárgyakkal halmozza el, a tökéletesen csilingelő vödörtől a zenélő biliig, mert mindent meg szeretne adni neki, csak éppen fogalma sincs, hogy mit és hogyan kellene.

Vagyis érzelmi inkompetenciájából adódóan önti a cuccokat a gyerekre, az meg érzelmi kielégítetlenségből fakadóan követeli azokat.

Ezért valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen hogy a szülő nem tud adekvát módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban – személyes érzelmet kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi-lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. Ha helyette jön, az káros.”

 

Indexkép: Gift Habeshaw fotója a Pexels oldaláról 
Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Jól szeretni c. könyve 

Forrás:  https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

 

 

Öltöztetős mondókák

Vannak kisbabák, akik nem igazán szeretik az öltöztetést, ilyenkor igazán jó szolgálatot tehet, ha közben mondókázunk. Persze azok a babák is szeretik a mondókákat, akiknek semmi bajuk az öltözködéssel.

 

 

 

 

 

 

 

Összegyűjtöttünk néhány olyan mondókát, ami az öltözködés témáját járja körül. Nem csak babáknak, hanem nagyobbacskáknak is mondhatjuk, a mondókákat szeretik a gyerekek nagyobb korban is. A mondókák, kis versek hasonlóan a mesékhez sokat adnak a gyerekeknek, az egészen piciknek is. Ritmusuk visszaadja az anyaméhben megélt harmóniát, zeneisége, játékossága van. Nem utolsó sorban közös élményt, játékot, érintést, humort jelent a babának.

 

 

Lássuk milyen mondókákat, versikéket vethetünk be öltözködéskor.

Öltözik a kisbaba,
Öltözteti anyuka.

Először az ingecskét,
utána a szvetterkét,
Bugyikát és nadrágot,
Zoknit és a topogót,
Fordulj erre, fordulj arra,
Felöltözött a kisbaba.

Add a kezed Pistike (helyettesítsd a gyereked nevével)
Bújjunk be a kisingbe.
Add a lábad, nyújtsd ide,
A nadrágba bújjunk be!

 

 

Az állatok sem maradhatnak ki egy jó kis mondókából:

Sárgarigón sárga kabát,
jól érzi ám benne magát.
Hátha még egy frakkot kapna,
nem ismerne rá az apja!

Két lábára csizma, piros,
szép taréjjal lenne csinos.
Keverem és látom, baj már,
kicsit kakas, kicsit harkály!

Hacuka pacuka, minek ez a sok ruha?
Mire mindet fölveszem, szép kövérre növekszem.
Olyan leszek, mint egy medve,
Aki ki van kerekedve.

 

 

Nagyobbaknak, ovisoknak szóló öltöztetős versike:

Reggel jókor, fürgén kelek,
oviba megy minden gyerek.

Bugyit veszek, zoknit, szoknyát,
blúzból is szép, színes formát.

Nyáron szandál, ősszel cipő:
nem tréfál meg a rossz idő.

Télen sapkát, hozzá sálat:
megnézem a ruhatárat.

Hóviharban, hideg szélben:
csizmában a lábam nékem.

Akármerre keresgetem,
Nem találom meg a zsebem!
Itt volt elől a nadrágon,
Most meg sehol nem találom.
Megvan, megvan! Látom, látom!
Fordítva van a nadrágom!

 

 

Tóth Kriszta versét pedig Halász Judittól ismerhetjük:

Marci öltözik

Egyik lábam, másik lábam
belebújik a gatyába,
egyik lukba, másik lukba,
láb az útját megtalálja,

egyik kezem, másik kezem
belebújik a trikóba,
középen meg jön a fejem,
az lenne jó, ha kilógna,

kilógna a pulóverből,
annyi luk van, nem megy egyből,
de ha a jó lukba dugom,
előbb-utóbb kijön, tudom-

Segítség! Segítség!
Egyik kezem, másik kezem
egyik lábam, másik lábam
másik lábam, másik kezem,
egyik kezem, másik lábam,
beszorult a Marci haja!
Csak az húzza a nadrágot
a fejére, aki hülye.
Kilógna a pulóverből.

Egyik lábam, másik lábam
belebújik a gatyába,
egyik lukba, másik lukba,
láb az útját megtalálja.

Egyik kezem, másik kezem
belebújik a trikóba,
középen meg jön a fejem,
az lenne jó, ha kilógna.

Segítség! Segítség!
Egyik kezem, másik kezem,
egyik lábam, másik lábam,
másik lábam, másik kezem,
egyik kezem, egyik lábam,
beszorult a Marci haja!
Csak az húzza a nadrágot
a fejére, aki hülye.
Kilógna a pulóverből.

Egyik kezem, másik kezem,
egyik lábam, másik lábam,
másik lábam, másik kezem,
egyik kezem, egyik lábam,
beszorult a Marci haja!
Csak az húzza a nadrágot
a fejére, aki hülye.
Előbb utóbb kijön,tudom!

 

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

 

 

 

Hová ez a nagy rohanás? Miért siettetjük a fejlődést? - Popper Péter gondolatai a gyereknevelésről és a túlzott aggódásról

Rossz irányba haladunk, lassítanunk kellene - állította a 2010-ben elhunyt kiváló pszichológus, egyetemi tanár, író, Popper Péter.

 

 

 

 

 

 

 

 

Változik a világ: az örökös rohanás korát éljük. Minden irányból elvárásokba ütközünk, melyeknek igyekezünk mindenáron megfelelni - az őrült verseny már születésünk pillanatában elkezdődik.  Folyton azt lessük, megfelelően fejlődik-e gyermekünk, nincs-e lemaradva kortársaihoz képest? 

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke semmilyen téren ne legyen elmaradva - ami teljesen érthető és jogos vágy -, azonban egyre többen vélik úgy, hogy egy kissé túlzásba visszük az aggódást.

Ha a barátnőnk gyereke már akkor szobatiszta, amikor mi még csak messziről nézegetjük a bilit, ha előbb kezd el gügyögni, ha hamarabb fordul át a hasára, ha már szalad, amikor a mi kicsikénk még csak kapaszkodva tud totyogni, bepánikolunk és rohanunk vele a fejlesztőhöz, orvoshoz, terápiára, bárhová, ahol azt reméljük, segítséget kapunk a hátrány behozásához, pedig erre nem lenne minden esetben szükség. Ha nem áll komolyabb egészségügyi probléma a háttérben, nem kellene folyton ezeken rágódnunk, hisz előbb vagy utóbb úgyis mindent megtanul gyermekünk, amit kell.

Persze nem könnyű ez manapság, amikor a tudomány ilyen határozott elvárásokat állít elénk, s meg van szabva, hogy mikor kell elkezdeni beszélni a kicsinek, mikor kell felállnia, vagy épp hány éves korára kell elsajátítania a szobatisztaságot.
A társadalom sem könnyíti meg a szülők életét: mindannyiunknak ismerős lehet a pillanat, amikor összesúgnak a hátunk mögött, vagy lesajnáló pillantásokat vetnek ránk csak azért, mert úgy gondolják, gyermekünk nem teljesít úgy, ahogy az elvárt lenne.

Érdemes elolvasni a témáról Popper Péter gondolatait, melyektől talán fellélegezhetünk egy kicsit. Dönthetünk úgy, hogy mostantól nem törődünk az elvárásokkal. Megfogadhatjuk, hogy innentől kezdve inkább arra figyelünk, hogy kiélvezzük ezeket a soha vissza nem térő éveket, melyek egyébként is túl hamar elrepülnek. Ha így teszünk, akkor célt ért az üzenet és megszabadulhatunk a sok évet végigkísérő felesleges stressztől és aggodalomtól, könnyebbé téve így gyermekünk életét is.

"Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?

Majd köszön húszévesen.

Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj?

Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.

Svédországban nem probléma, ha a gyerek nem tud számolni másodikban.

Van ideje negyedikig. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek?

Lényeg, hogy mikorra felsőbe megy tudja azokat.

Az egyik kislány 12 évesen kezd menstruálni, a másik 14 évesen.

Ha testileg hagyom ezt a “szabadságot”, szellemileg miért nem?

 

Miért kell siettetni a fejlődést?

Hová ez a nagy rohanás?

Mit csinálunk magunkból és a gyerekeinkből ebben a nagy rohanásban?

Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki.

A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában.

Későn érők.

Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.

Mindig is mondtam, hogy az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből.

Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de azt biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvből meg lehet tanulni, hogyan lehet jó anyának lenni.

Dehogy lehet!

Ehhez belső biztonság kell!"

/Popper Péter/

Popper Péter évtizedeken át volt hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa. Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak. Ahogyan csak tudott - könyvekkel, előadásokkal, újságcikkekkel, rádiós és televíziós interjúkkal - segített a szülőknek eligazodni a gyereknevelés nehézségei között. 
A Magyar Köztársaság Középkeresztjével, Török Sándor díjjal, Fehér Rózsa díjjal és Demény Pál emlékéremmel tüntették ki.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Németh Noémi
Kép: langll / Pixabay

 

 

 

Kreatív gyerekek- Fakanálbábuk

A fakanálbábuk tetszés szerint díszíthetők, bábozáshoz, de dísznek is alkalmasak. Elkészítésük egyszerű, felnőtt segítséget sem igényel. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kedves kis fakanál bábukhoz nem szükséges semmilyen különleges anyag. Olcsón, gyorsan elkészíthető, s a gyerekek is nagy örömüket lelik benne. Konyhadísznek is alkalmasak, de bábozáshoz is használhatók. A leírásban egy alap bábot készítünk el, mely tetszés szerint tovább díszíthető.

Szükséges eszközök:

Fakanál
Ragasztó
Öntapadós szemek
Egy kisebb golyó
Olló
Zsenília drót

Elkészítés

1. A fakanalat fessük be egy tetszőleges alapszínnel, majd hagyjuk megszáradni. Ha azt szeretnénk, hogy vízálló is legyen, lakkozzuk le.
2. Ha megszáradt a fakanál, domború felére ragasszuk rá a két szemet.
3. Ragasszuk a szemek alá a golyót, ez lesz az orra.
4. Fessük meg a bábú száját. Ha férfi alakot szeretnénk, szalmából szakállat is ragaszthatunk neki.
5. A zsenília drótokat vágjuk egyforma darabokra, majd tekerjük rá a fakanálra, s húzzuk le róla, így göndör fürtöket kapunk.
6. A kész drótokat ragasszuk a fakanál tetejére.

Tipp:

1. Ha lány bábut készítünk, szaténszalagból masnit is tehetünk a hajába.
2. Ha van maradék anyagunk, ráragaszthatjuk a bábura, így ruhája is lesz.
3. A megmaradt drótból kezeket, lábakat is hajthatunk a bábunak.

 

 Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kókai Kata

 

 

Sok szülőnek fogalma sincs róla, milyen nagy szükségük van a gyerekeknek az ölelésre, szeretgetésre

Az ölelés maga az élet.  

 

 

 

 

 

 

"Szia"- köszönt el az anyuka reggel a lányától és már indult is. Amikor látta, hogy Fannival hosszan megöleljük egymást, megjegyezte: "Az én lányom nem szereti, ha megölelik."

Néhány hét elteltével ugyanez a kislány 3 társával együtt minden áldott nap üdvrivalgással fogadott és csüngött rajtam. Fanni iszonyú féltékeny volt, és a maga 4 éves módján azon háborgott, hogy miért nem a saját anyukájukat ölelgetik a kis társai. 

Ez a jelenet az iskolában is megismétlődött. Amikor megérkeztem Fanniért, egy kisebb csapat gyerek rohant oda hozzám egy ölelésre. Fanni már jobban kezelte a helyzetet, mint az oviban, de amikor az egyik kislány "Mama!" felkiáltással ugrott a nyakamba, kiverte nála a biztosítékot. 

"Miért szólít mamának? Azt hiszi, hogy te vagy az anyukája?" fortyogott hazafelé.

Azt már megszoktam, hogy a gyerekek szeretnek és körém gyűlnek, de ez az érzelmi kitörés engem is meglepett. Mekkora fokú szeretethiány kell ahhoz, hogy egy iskoláskorú gyerek egy idegen nőt mamának szólítson? 

Sok gyerek még a rendelőbe is örömmel jár egy kis figyelemért

Néhány napja egy gyermekorvosi rendelőben asszisztensnőként dolgozó anyukával beszélgettem. Szomorúan mesélt a tapasztalatairól. Arról, hogy egyre több gyerek megy örömmel a rendelőjükbe, tudván, hogy ott őszinte odafigyelést és szeretet kapnak. Arról, hogy indulás előtt még vissza-visszaszaladnak egy ölelésre. 

Azt minden anyuka tudja, hogy a gyermeke számára az enni- és innivaló létfontosságú. Azt már kevesebben, hogy a testi kontaktus, az ölelés és a szeretet kimutatása ugyanennyire nélkülözhetetlen.

Kísérletek bizonyítják, hogy a háborúk idején árvaházakban nevelkedett gyerekek megálltak a fejlődésben, annak ellenére, hogy teljes ellátásában részesültek. Ott ugyanis csak a fizikai igényeiket elégítették ki: kaptak ételt, italt, tiszta ruhát. Az anyai gondoskodás és szeretet hiánya ijesztő változásokat produkált a gondozott babák állapotában. A csecsemők elvesztették az étvágyukat, levertek és kedvetlenek lettek. Minél tovább tartott a szeretet nélküli állapot, annál komolyabb károkat okozott a kicsik szervezetében. 

Egy Romániában folytatott kutatás arra mutatott rá, hogy a korai éveiket árvaházban töltő emberek agyszerkezete maradandóan károsodott. Minél tovább voltak árvaházban, annál kisebb volt az agyuk mérete. Hiába kerültek később szerető családba, a csecsemőkori szeretethiány okozta változásokat nem tudta semmi felülírni.

Harry Harlow 1950es években rhesus majmokon végzett kísérlete arra világított rá, hogy a testi kontaktus a táplálkozásnál is fontosabb lehet egy gyermek életében. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyermek táplálását el szabad hanyagolni - a szerk.)

Az ölelés ugyanis maga az élet a gyermekeknek. Az állatvilág még tudatában van ennek, a madarak a testükkel melengetik a fiókáikat, az emlősök összebújva alszanak a kölykeikkel. Sőt, sok állatfaj felnőve is igényli a szoros kontaktust a fajtársaival. 

Mi emberek sem működünk másképp. Szükségünk van arra, hogy érezzük a felénk áradó szeretetet, azt, hogy fontosak és értékesek vagyunk. A szakemberek szerint napi 8 ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

Öleljétek hát meg a gyermekeiteket minden áldott nap és éreztessétek velük, hogy mennyire fontosak számotokra!

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Kerékgyártó Andrea
Kép: Depositphotos.com

 

 

A gyerekek közötti nagy korkülönbség előnyei és kihívásai szülői szemmel

Bármi is az oka annak, hogy még nem szeretnél újabb babát vállalni - nem állsz még készen, egy betegség, anyagi probléma, termékenységi nehézség, vagy bármi más -, de azon töprengsz, hogy ideális lenne-e a gyerekek közötti nagy korkülönbség?

 

 

 

 

 

 

 

Azon gondolkodsz, milyen hatással lenne gyermekeidre, a házasságodra/párkapcsolatodra, az életetekre, és arra, hogy a lehető legjobb szülője lehess a gyermekeidre, ha később, nagy korkülönbséggel születne még egy gyermeked? Sokakban felmerülnek hasonló gondolatok, aggodalmak.

Természetesen minden család más, és ami az egyik esetben beválik, az másoknál nem biztos - ennek ellenére a verywellfamily.com mégis felhívja a figyelmet néhány dologra, amit érdemes lehet szem előtt tartani.

 

Milyen előnyei lehetnek a nagy korkülönbségnek?

Minden gyermek egyéni figyelmet kaphat

Ha a gyerekek korban egymáshoz közel születnek, szinte lehetetlennek tűnhet, hogy mindegyikükre külön figyelmet fordítson a szülő. Valakinek mindig szüksége van egy szundira, pelenkázásra, etetésre vagy uzsonnára, és szinte állandó felügyeletre.

Nagyobb korkülönbség esetén eltölthetsz néhány órát a kisebb gyermekeddel, miközben a nagyobb egyedül játszik, vagy éppen iskolában van. A nagyobb gyermekeddel pedig lehetsz kettesben, amikor a kisebb szundikál.

 

Van egy kis "pihenés" a gyerekek között

Gondoskodni a kisgyermekről megterhelő lehet, hiszen az alváshiány, az etetések, a szundiidők és a végtelennek tűnő pelenkázás között a kicsik nevelése igencsak intenzív és kimerítő. Ha egy kicsit nagyobb korban a távolság a gyerekek között, akkor nagyobb eséllyel tudsz többet aludni néhány éven át, mielőtt ismét kezdődik az éjszakázás. Így jobban felfrissülve vághatsz bele ismét a babázásba.

 

Kevesebb lehet a testvéri rivalizálás

Ha egy kicsit távolabb állnak egymástól korban a gyerekek, kisebb az esélye annak, hogy versengeni akarjanak egymással. Nagyobb valószínűséggel járnak különböző oktatási intézményekbe, különböző a baráti körük, és különböző fejlődési szakaszokra és célokra koncentrálnak. De ez természetesen nem mindenkinél van így, és még nagyobb korkülönbség esetén is versenghetnek a gyerekek, például a szülő figyelméért. De ha legalább az egyik gyermek már idősebb, általában könnyebb megoldani a vitákat.

 

Időnként a nagyobb vigyázhat a kisebbre

Ha több év telik el a testvérek születése között, idővel eljön az a pont, amikor a nagyobb gyermek felügyelhet a kisebbre. A teljes értékű bébiszitterkedés, amikor a kisebb gyermeket a nagyobbal ketten otthon tudod hagyni, valószínűleg csak azután lesz lehetséges, ha az idősebb gyermeked már tinédzser.

 

A nagyobb gyermek felelősséget tanulhat, a kisebb pedig az idősebbtől leshet el dolgokat

Ha a nagyobb gyermeked részt vesz olyan feladatokban otthon, mint a kisebb testvére gondozása, az felelősségre taníthatja. Ő lehet a fiatalabb gyermeked példaképe, aki mindazt megtaníthatja a kicsinek, amit tud.

 

A nagyobb korkülönbséggel járó kihívások

Úgy érzed, mintha soha nem érnének véget a baba-évek

A nagy korkülönbség esetén szünetet tudsz tartani a babázások között, de így szinte soha nem érzed úgy, hogy minden babás dolog már valóban mögöttetek áll. Ez nehéz lehet, ha a munkába való visszatérést vagy akár csak egy családi nyaralást tervezel.

 

Nem egyszerű olyan tevékenységeket találni, amelyek minden korosztálynak megfelelnek

Az egyik legnagyobb kihívása a gyerekek közötti nagy korkülönbségnek az, hogy szinte lehetetlen olyan tevékenységet találni, amely mindkét gyermekedet érdekli. Lehet, hogy a kicsi minden pillanatban, amikor csak lehet, kint játszana, míg a nagyobb már nem szívesen megy ki a játszótérre. De a családi nyaralás, vagy társasjátékos este megszervezése is nehezebb, ha a gyerekek érdeklődési köre teljesen eltérő.

 

A későbbi gyermekvállalásnak lehetnek kihívásai a terhességet tekintve

Ha a gyerekek közötti nagyobb korkülönbség azt jelenti, hogy a következő gyermek 35 éves vagy idősebb korodban születik meg, akkor tisztában kell lenni a nehezebb fogantatás, a terhességi szövődmények, a vetélés és a veleszületett állapotok kockázataival.

Minden nő és minden terhesség más, ezért fontos, hogy beszélj az orvosoddal, ha bármilyen kérdésed vagy aggodalmad lenne egy jövőbeli terhességet illetően.

 

Kihívást okozhat a napi időbeosztás összehangolása

Az eltérő érdeklődési körű gyerekek tevékenységei mellett a kisebb és nagyobb gyermek mindennapi programjainak összehangolása is bonyolultabb lehet. Lehetséges, hogy a kicsinek éppen akkor kell szundiznia, amikor a nagyobbat fociedzésre kell vinni. A gyerekek teljesen más oktatási intézménybe járhatnak, eltérő napi kezdési és befejezési időpontokkal. Előfordulhat, hogy a kicsinek már este 7 órakor aludnia kell, míg a nagyobb sokáig ébren maradna.

 

Előfordulhat, hogy másoknak furcsa lehet a döntésed

Te magabiztos vagy a döntésedet illetően, de lehetséges, hogy mások az életedben furcsállni fogják a nagy korkülönbséget a gyerekek között. De a fontos az, hogy ez a te családod és a te döntésed, és nem az, hogy mások erről mit gondolnak. A leginkább az számít, hogy a te családodnak mi az, ami a legjobb, ami működik.

 

 

 

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Fotó:  Fotó: Getty Images