Hogy szoktasd rá a gyereket, hogy a szülői ágy helyett a sajátjában aludjon?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általában a gyerekek többsége idővel kinövi azt, hogy a szüleivel együtt hajtsa álomra a fejét. Ám mégis van egy pár kivétel, akik akár 8–9 éves korukig is a családi nászágyban, anya és apa között alszanak el, ami nem egy kényelmes dolog, tulajdonképpen senkinek. De hogy lehet eljutni – nagy drámák nélkül – a szülői ágytól a gyerekágyig? 

 

Íme, néhány végiggondolandó pont a szülői ágyról a gyerekágyba való szoktatás folyamatában a Babanet oldaláról.

1. Lépésenként a szülői ágytól a gyerekágyig

Az nem vezet sehová, hogy egyik napról a másikra áttesszük a gyereket a kiságyba, ha tetszik, ha nem. Ezt fokozatosan kell bevezetni, hiszen a gyereknek meg kell szoknia új környezetét. Tegyük barátságossá a kiságyat, maradjunk mellette, míg elalszik, olvassunk mesét, énekeljünk, kapcsoljunk fel egy kis lámpát, ami kellemessé teszi a helyszínt. A szoba ajtaját sem kell becsukni, biztosítva így a gyerek biztonságérzetét.

2. Elhatározás

A gyerekek nagy manipulátorok, képesek könnyedén az ujjuk köré csavarni a felnőtteket. Nem rossz indulatból teszik ezt, ez náluk inkább ösztönös. A különalvásnál is határozottak kell legyünk, olvassunk mesét, majd adjunk puszit, ölelést a gyereknek, és tegyük be az ágyba, hiszen meg kell értenie, hogy szeretjük, imádjuk, de a kiságyban kell aludnia éjszaka.

3. Következetesség

Ha következetesek és kitartók vagyunk, akkor képesek leszünk megoldani ezt a problémát is. Nagyon fontos az, hogy nem szabad a felénél abbahagyni. Néha az érzelmeket is félre kell tenni, mert nekünk, szülőknek is jogunk van a pihenésre, a kényelmes alvásra, amit a gyereknek is meg kell érteni, ugyanakkor át kell esnie a kezdeti nehézségeken.

 

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Középső gyerek szindróma – tényleg létezik?

Valószínűleg mindannyian hallottunk már a középső gyerek szindrómáról (főleg azok a családok, akiknél legalább három gyerek van). Azt azonban kevesen tudják, hogy az Alfred Adler által felállított elméletnek nincs tudományos alapja, és a XXI. századi kutatások is megosztottak a kérdésben. Ennek ellenére a köztudatban továbbra is az él, hogy a középső gyerekek valamilyen módon hátrányt szenvednek az életben idősebb és fiatalabb testvéreikhez képest.

„Tipikus középső gyerek!” – hallhattuk már többször is életünk során, általában negatív kontextusban. A középső gyerekekkel kapcsolatban sok elképzelés él az emberek fejében, annak ellenére, hogy tudományos alapja alig van ennek a megkülönböztetésnek. De mi ennek az oka?

Adler elmélete a születési sorrendről

A születési sorrenddel és annak hatásaival Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichoterapeuta foglalkozott először részletesebben. A PsychCentral összefoglalása szerint Adler elmélete alapján az, hogy az egyén hányadik gyermekként jön a világra, hatással van a személyiségére, illetve hogy milyen oktatásban részesülhet, és milyen egyéb lehetőségei lesznek az életben. Adler úgy gondolja, a gyerekek hiába nőnek fel ugyanabban a családban, teljesen mások a tapasztalataik. 

Az elsőszülöttekre általában több figyelem jut (amíg egyedül vannak), de egyben nagyobbak is az elvárások feléjük. Például az, hogy a jó viselkedésükkel a kisebbeknek is példát mutassanak. Általában figyelmesebbek, megbízhatóbbak, szeretik kézben tartani a dolgokat, gyakran kerülnek vezető pozícióba.

Ezzel szemben a középső gyerekek Adler szerint úgy érzik, nincs igazi pozíciójuk a családon belül, a testvéreik elnyomják őket, ezért gyakran lázadók, és ég bennük a versenyszellem. De az is lehet, hogy pont a köztes helyzetük miatt jól tudnak közvetíteni a családtagok között, kiegyensúlyozottak, gyakran a békítő szerepét töltik be egy konfliktus során. Karizmatikus személyiségek, jó kapcsolati hálót képesek kiépíteni.

A legkisebb gyerekek mindig kicsik maradnak a család többi tagja számára, gyakran elkényeztetik őket a szülők és az idősebb testvérek is. Ezért önzőbbek lehetnek, mindig figyelemre vágynak, de lazábbak is.

A tudomány másképp látja

A témában azóta több kutatás készült, amelyek általában arra jutottak, hogy bár a születési sorrend valóban hatással lehet az ember személyiségére, csak elenyésző mértékben más tényezőkhöz képest. A MedicalNewsToday több tanulmányt is összegyűjtött a témában. Három német egyetemi pszichológiai professzor 2015-ös kutatása szerint a legidősebb gyerekek valóban jobban teljesítenek az intelligenciát mérő tesztek során, de a születési sorrendnek nincs hatása sem a képzelőerőre, sem az érzelmi stabilitásra, sem a lelkiismeretességre. 

Egy 2019-es tanulmány a születési sorrend és a felnőttkori kockázatvállalás viszonyát vizsgálta, de úgy találták, nincs összefüggés a kettő között. A Houstoni Egyetem pszichológiai tanszékének két professzora a születési sorrend hatását vizsgálta a karrierválasztásra 2020-ban. Úgy találták, hogy az elsőszülötteknél gyakoribb, hogy kreatívabb munkát választanak, és magasabb presztízsű oktatásban részesülnek, mint a kisebbek, de erre nem hatott közvetlenül a születési sorrend. 

Ugyanakkor egy 2021-es japán kutatás arra az eredményre jutott, hogy a legkisebb gyerekek esetében a legkevésbé valószínű, hogy mentális problémáik lesznek. Ezzel szemben a középső gyerekek a legboldogtalanabbak. Ennek ellentmond egy brit kutatás, amely szerint van összefüggés a születési sorrend, a mentális egészség és az öngyilkossági hajlam között, és ez leginkább a legkisebbeket érinti. De a Bristoli Egyetemen dolgozó szerzők azt is elismerik, hogy ezeket más összefüggések is magyarázhatják.

Látható tehát, hogy sok az ellentmondás, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy további kutatásokra, vizsgálatokra van szükség a témában.

A köztudat nem felejt

Az elképzelés, hogy a középső gyerek valamilyen módon hátrányt szenved, mégis töretlenül népszerű, hiába tudományosan megalapozatlan. Lynn Berger, a Second Thoughts: On Having and Being a Second Child írója szerint ennek részben a társadalmi berendezkedés az oka. Az első gyerek, pontosabban az elsőszülött fiú ugyanis évszázadokon át előnyt élvezett az öröklés tekintetében, a második vagy többedik utód pedig a háttérbe szorult, különösen a lányok.

Persze a fejlett nyugati társadalmakra már nem a primogenitúra jellemző, csak pár olyan nemesi család maradt, ahol az elsőszülöttek kivételezett helyzetben vannak továbbra is. Harry herceg önéletrajzi könyve már a címével (Tartalék) arra utal, hogy ő mint második fiú hátrányt szenvedett a brit királyi családban. Berger azt a példát hozza fel, hogy nem feltétlenül a személyiségéből adódóan felelősségteljesebb az idősebb testvér, hanem mert a szülőktől hallja azt, hogy így kell viselkednie.

És bár a születési sorrendre továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk, valószínűleg kevésbé fontos, mint a gyerek neme, a genetikája, a család anyagi állapota, a szülők nevelési stílusa, az ország kultúrája és gazdasági helyzete. Ezek és minden más körülmény, esemény hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez.

Forrás: www.hazipatika.com

Főzelék vagy nem főzelék?

Kell főzeléket ennie egy gyermeknek?

Időről időre megfordulnak nálunk a rendelőben olyan szülők, akiknek szinte az egyetlen panasza a gyermekük étkezésére, hogy nem eszik főzeléket. Régóta tervezünk erről írni, hiszen ez egy hatalmas félreértés.

Alapjában véve egy gyermek egészséges étkezése több lábon áll, és őszinték leszünk, a gyermeknek sem muszáj megennie mindent, amit elé tesznek. Nem kell főzeléket sem ennie csak azért, mert magyar.

Régi beidegződés, hogy „magyar gyereknek kell a főzelék!” – ez azokban nem kötelező. A főzelék egy olyan étel, amely zöldségekből vagy hüvelyesekből készül, és általában sűrű, krémes állagú. Ezt a sűrű állagot különböző ételkészítési eljárásokkal lehet elérni, pl. rántás, habarás, saját anyaggal sűrítés, stb. Hagyományosan a 16. század óta készül Magyarországon főzelék, de fénykorát a világháborúk idején élte, mivel a háborús időkben a hús, a zsír és több gabonaféle is elsősorban a hadsereghez került. Emiatt a szakácsok és háziasszonyok kénytelenek voltak különféle trükköket és pótszereket bevetni, amelyek között a főzelék is helyet kapott, mint olcsó és tápláló étel.

A liszttel habart főzelék, különösen a tejfölös habarás, egy jellegzetesen magyar konyhai technika, amely elsősorban Magyarországon terjedt el. Más országokban is vannak hasonló módszerekkel sűrített ételek, de a magyar főzelékhez hasonlóan készített változatok nem annyira elterjedtek. A főzelék már-már hungarikum.

A főzelék alapvetően zöldségekből vagy hüvelyesekből készül, amelyek gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban, így mint étel, jó hatással van az anyagcserére és segíthet a zöldségek szeretetének kialakításában a gyerekek körében.

A főzelékek gyakran tartalmaznak A-, C-, K-vitamint, magnéziumot, mangánt, vasat és folsavat, valamint B2-és B6-vitamint, E-vitamint, kalciumot, káliumot és rostot.

A változatos és kiegyensúlyozott étrend részeként a főzelék jó választás lehet, de nem kötelező ezt fogyasztani! Az alapvető élelmiszercsoportokat fogyasztva a gyermek tökéletesen egészséges lehet főzelékek nélkül is.

Ha a gyermek:

– egyébként a többi élelmiszercsoportból fogyaszt (tej/tejtermékek, húsok/hal/tojás, zöldség/gyümölcs, gabonaféle),

– egyébként elegendő rostot fogyaszt (2 évnél fiatalabb gyermek számára 5 g / nap, 1–3 éves kor 19g/nap, 4–8 éves: 25g/nap, felette 30 g körül – zabpehely/teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, zöldségek, stb.- több nem jobb, hiánybetegségeket okozhat és emésztési panaszokat, NEM kell rostokkal csak úgy dúsítani)

– jól fejlődik, jól növekszik

– nincs szélsőséges evési viselkedése, nincs evészavarra utaló jele

– nincsenek tünetei

– képes enni, rágni,

akkor nem feltétlen hiányoznak a főzelékek, és akkor egészséges a táplálkozása.

Akkor is, ha nem eszi meg a világ összes ételét.

Akkor is, ha nem eszi meg a világ összes zöldségét.

Akkor is, ha nem eszik főzeléket.

A rostok, vitaminok tök mindegy, hogy egy banánból vagy a zöldborsófőzelékből jönnek, ha jönnek.

Az árnyalja a képet, hogy a hazai közétkeztetés előszeretettel használja a főzelékeket. Ez nehézséget okozhat annak, aki ezt nem szereti, főleg, ha heti több nap így nem tud mit enni a bölcsiben/oviban/suliban. Viszont tudjuk (sajnos), hogy ez olcsóbb-gyorsabb-egyszerűbben elkészíthető alternatíva a zöldség kiszabat számolására, mint egy sült zöldség/zöldséget nagyobb arányban tartalmazó étel. Reméljük, hogy idővel változik a helyzet.

DE! Ha a fentiek a mi gyermekünkre nem igazak, és amúgy eszik zöldséget csak nem főzelék formában, hagyjuk békén! Ezzel nem szükséges orvoshoz, szakemberhez járni, hiszen nem probléma, ha a gyermek minden egyes magyar fogást nem eszik meg.

Útravaló

Sokan szeretjük felnőttként a főzelékeket, és természetesen szuper, ha a gyermekünk is szereti, DE! – ez nem kötelező, ki merjük jelenteni, hogy nem kell feltétlen mindenkinek főzeléket fogyasztania.
Ha a gyermek válogatós, és csak ront a bölcsiben/suliban/oviban tálalt főzelék az állapotán, ha már evészavar tüneteit mutatja (pl. nem kóstol újdonságokat, kb vagy teljes ételcsoportokat kerül, szenzoros alapon válogat, furcsán eszik, szélsőségesen viselkedik evés közben, akár a fejlődése sem megfelelő, vitamin kiegészítésre szorul, akkor IRÁNY A SZAKEMBER!

Forrás: www.kiskanalkommando.hu

3 figyelmeztető jel, hogy túl sok cukrot kap a gyerek

Hogy nálatok is több cukrot kap a gyerek, mint ami „még belefér”, azt ebből a három jelből csalhatatlanul tudhatod.

A Facebookon megkérdeztük az olvasóinkat, hogy mennyi édességet ehetnek náluk a gyerekek, és az ide érkezett válaszokból is jól látszik, milyen nagy különbségek vannak a családok között.

Van, ahol szigorú szabályozás kapcsolódik a nassoláshoz, máshol viszont teljesen szabad kezet kapnak a gyerekek – igaz, a szülők tapasztalata szerint ennek ellenére sem „szalad el velük a ló”. 

Ezt nem mindenki mondhatja el magáról, így jobb, ha a szülők tudják, milyen figyelmeztető jelek utalnak arra, hogy határt kellene húzni az édességfogyasztásnak:

Vizet? Kösz, nem!

Mit kér inni a gyerek, amikor szomjas? Vizet, vagy inkább valamilyen cukros italt, gyümölcslevet, üdítőt, szörpöt vagy kakaót? Sajnos a cukor nagyon addiktív, és a gyerekek rosszabb esetben már egészen kiskorban függővé válnak. Az édes íz iránti vágyukat a cukros italokkal roppant egyszerűen csillapíthatják, ezért a szomjoltáshoz is ezt választják. A gyerekkori cukorfüggőség egyik jele, hogy a kicsi teljes mértékben elutasítja a vizet.

Nem érződik a viselkedésén a cukor hatása

Hagyta már el valaha a szád az a mondat, hogy “Ha a gyerekem valami cukrosat eszik, nem venni észre semmilyen változást a viselkedésén?” Amennyiben igen, valószínűleg már olyan tolerancia alakult ki szervezetében az édességekkel szemben, hogy az nincs hatással rá nagyobb mennyiségben sem. Sajnos a cukor pont olyan a gyerekeknek, mint az alkohol a felnőtteknek. Vannak, akiknek már egy pohárka bor is megárt, míg a rendszeresen a pohár fenekére nézőknek meg sem kottyan. Ha a gyereked megiszik egy pohár üdítőt, és nem változik kis mértékben sem a viselkedése (pörgés, nyűgösség, hiszti stb.), az egyértelmű jele annak, hogy túl sok cukrot fogyaszt a mindennapokban.

Sorra romló fogak

Természetesen számít a genetika is, de kétségtelen, hogy a cukor a fogszuvasodás első számú okozója. Teljesen mindegy, milyen alaposan mos fogat a gyerek, ha napi szinten fogyaszt cukrot, előbb-utóbb megjelennek a lyukas fogak. A cukros üdítők és gyümölcslevek megülnek a fogak között és tönkreteszik a zománcot, mielőtt még sor kerülne a fogmosásra – mondja Dr. Peter Shay fogorvos. Azok a gyerekek, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztanak cukrot, szinte csak hírből ismerik a fogtömést.

Mennyi számít okénak?

A WHO ajánlása szerint egy 1-3 éves gyerek napi szinten 12 gramm cukrot fogyaszthat. Tájékozódásképpen egy pohár Sprite 40 gramm cukrot tartalmaz – vagyis majdnem négyszeresét a napi ajánlott adagnak!

Íme, néhány tipp, hogy hogyan csökkentsd a gyerek cukorfogyasztását:

– Víz, víz, víz – mindenkor a legjobb választás!

– Sima tej, csokis tej helyett

– Friss gyümölcs (cukor és tejszínhab nélkül) kompót vagy konzerv helyett

– Müzli szelet helyett cukrozatlan teljes kiőrlésű kréker vagy köles-/tönkölygolyó

– Bolti helyett házi fagyi

Forrás: www.gyerekszoba.hu

 

Ezért nem eszik meg a gyerekek a zöldségeket

A keresztesvirágú zöldségeket, például a karfiolt, a zellert vagy a brokkolit sokan (főleg a gyerekek közül) – akiknek nagyon érzékenyek az ízlelőbimbóik – jellegzetes keserű ízük miatt nem szeretik. Bár a viszolygásnak genetikai okai vannak, meg lehet tanulni legyőzni.

Egyesek – főleg a gyerekek – érzékenyebbek a keserű ízre, így a keserű ízt hagyó zöldségeket se szívelik – olvastuk a Dívány cikkében, amely az Elemental írását idézte a témában.

 

 

A keresztesvirágú zöldségek hihetetlenül egészségesek: tele vannak vitaminnal, növényi rostokkal és más hasznos tápanyaggal.

A legveszélyeztetettebbek azok a „szuperízlelők”, akik keserűségük miatt – melynek oka a minden keresztesvirágú zöldségben megtalálható glükozinolát nevű vegyület – hanyagolják a zöldségek fogyasztását.

A tudósok szerint minden ötödik ember egyszerűen képtelen megenni a brokkolit, a karfiolt és hasonló zöldségeket, annyira taszítja őket az ízük. Az ő ízlelőbimbóik érzékenyebbek, kifinomultabbak az átlagnál.

Idővel megszokod és megszereted

Mégsem kell elkeseredned, ha esetleg ebbe a kategóriába tartozol. Ízlelőbimbóid ugyanis idomíthatók: hozzászoktathatók a kellemetlen ízekhez. Amikor valaki először iszik sört vagy kávét, általában viszolyog az ízétől, majd ahogy egyre többet fogyaszt belőle, egyre kevésbé érzi taszítónak.
Lehetséges, hogy ugyanez a helyzet a keserű zöldségekkel is.

Így szerettesd meg a gyerekekkel a zöldségeket

Ha szülőként amiatt aggódsz, hogy a gyereked nem hajlandó megenni a zöldségeket, érdemes sajttal, hagymával, fűszerekkel tálalnod, vagy sóval, borssal, csilivel meghintened őket, mert ezek elnyomják a kellemetlen ízt. Érdemes lehet brokkoli, zeller, karfiol helyett répát, salátát, padlizsánt, zöldborsót feltálalni nekik, amelyek ugyanolyan egészségesek, viszont sokkal kellemesebb az ízük. Azoknak, akik nem bírják a keserű zöldségeket, a legjobb út, ha legyőzik az ellenszenvüket, és megkóstolják őket – idővel ugyanis rákapnak az ízükre.

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Nem akarja felvenni a gyerek a sapkát, meleg ruhát? A pszichológus tanácsai a dackorszakra

Nehéz ráadni a gyerekre a sapkát, pulóvert vagy az overallt? Pszichológus szerint van hatékony megoldás a problémára.

Úgy tűnhet, hogy léteznek olyan gyerekek, akik egyszerűen nem kompatibilisek a téli ruházatokkal. A sapkát egy tized másodperc alatt tépik le a fejükről, és rohannak az ajtó felé fedetlen buksival, vagy cipzárazzák ki kabátjukat a nagy hidegek alatt. 

Van egy kor, amikor elég nehéz megértetni velük, miért is van szükség arra, hogy a szabad mozgásukat gátló ruhadarabokat felvegyék a hidegebb időszakokban, ez pedig a dackorszak, ami általában 1-3 éves korukban jön elő.

Miért nem akarja felvenni a meleg ruhákat a gyerek?

Minden szülő jól tudja, hogy bizony nem egyszer kell elmondani a gyerekeknek, hogy vegyék fel, illetve ne szedjék le magukról a kabátjukat vagy sapkájukat, mert majd melegen tartja őket. Tina Grotzer kognitológiával, viselkedéssel foglalkozó kutató szerint a gyerekek döntéshozatala komplex összetevőkből áll, és az erőszak nem vezet megoldásra.

- Érdemes elmondani a gyerekeknek, hogyan segít nekik a kabát. Tehát nem csak megvédi őket a hidegtől, hanem megtartja, ami a sajátjuk, a testmelegüket. Tudjuk, hogy a hatóerő számít a legtöbbet a gyerekek motiválásában - mondta Tina Grotzer.

- Életük első évében tanulják meg az okok és a következmények hatásait, ami segíti őket a fejlődésben. Idővel a gyerekek elkezdik tesztelni a határaikat, a döntéseik hatását. A folyamat az érzékeléseiken alapszik, mihez milyen érzelmeket társítanak, és a kabát, a nagy, kitömött, kevés mozgást biztosító, nem túl kényelmes ruhadarab ellenérzést vált ki - tette hozzá a szakember.

Segítség a döntéshozatalban

Ugyan már érzékelik a körülöttük lévő világot, és adaptálják az információkat, még nincsenek olyan tudás birtokában, amivel ésszerű döntéseket tudnának meghozni, ebben segítenek a szülők. A kabát- vagy sapkacsaták alatt valójában a gyerek csak kezdi megfogalmazni a világgal szemben a saját igényét, érvényesíteni identitását, építeni az önbizalmát, önértékelését. Az úgynevezett dackorszak semelyik családnál sem könnyű időszak, de a szülőknek mindig a hosszú távú előnyöket nézniük. Érdemes döntési lehetőségeket biztosítani, ami bátorítja őket az önálló gondolkodásra.

- Ha hagyod, hogy ők válasszák ki a ruháikat, akkor nagyobb eséllyel fognak ragaszkodni hozzájuk még abban az esetben is, ha a szülő nincs mellettük, például az óvodai játszótéren vagy az iskola udvarán. Ezenkívül idővel jobban fognak hallgatni arra, mit mondasz nekik, mivel nem próbáltad meg felülírni az ő döntéseiket - mondja Aaron E. Carroll, M.D., az Indiana Orvostudományi Egyetemének professzora. 

Türelmesen el kell magyarázni nekik, miért fontos melegen öltözni, illetve mikor és hol van igazán hideg, mert csak akkor fogják felvenni a szükséges ruhadarabokat, ha maguktól jön az ötlet. Természetesen, ha elég hideg van, a fiatalabb gyerekek is élvezik a melegséget nyújtó ruházatok előnyeit.

Mire az általános iskola 5-6. osztályos tanulói lesznek, már a korosztály többi tagjához fogják hasonlítani magukat, a szülők jó tanácsai csak másodlagos szereppel fognak bírni. De ha kis korukban megtanulták értékelni a meleg ruhák adta védelmet, az végigkíséri őket életükben.

Forrás: www.femina.hu

A gyermekek beszédkészsége fejlettebb, mint korábban gondolták

A gyermekek beszédkészsége lényegesen magasabb szintű, mint korábban gondolták, és már két-hároméves korukban igyekeznek nyelvtani szabályokat alkalmazni - derítette ki egy brit tudós.

A járni-beszélni tanuló kisgyerekek bájos csacsogását a felnőttek mindig is kedvtelve hallgatják, még akkor is, ha a pusmogó-gügyögő hangok távolról sem keltik értelmes mondattá formálódó szavak vagy éppenséggel kifinomult kifejezések benyomását. Az ithacai Cornell Egyetem kutatócsapata Christina Dye vezetésével azonban arra a megállapításra jutott, hogy a kisgyerekek jóval korábban kezdenek el használni olyan, a mondatok vázát alkotó "kis szavakat", mint például "egy, van, tud, és".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyermekek fejlődéstanával foglalkozó brit tudós amerikai kollégáival ötven, 23 és 37 hónap közötti, francia anyanyelvű gyermek "csevegését" tanulmányozta. Korszerű technológia - köztük a gyerekek közelében rejtett helyre elhelyezett, érzékeny mikrofonok - segítségével több tízezer hangot (szót) rögzítettek, majd többévi munkával visszahallgatták azokat, aprólékosan elemezve azokat az összefüggéseket is, amelyek közepette elhangzottak.

Úgy találták, hogy a kiejtett hangok és suttogó dünnyögések egyértelmű, bár korábban észrevétlenül maradt mintákba rendeződtek: a gyermekek zöme következetesen alkalmazta őket a nyelvtani (grammatikai) jelentésű szófajok - egyebek között névelők, elöljáró- és kötőszavak, névmások és segédigék - helyén.

"Az általunk megfigyelt kicsik közül sok halkan pusmogott valamit vagy puhán kifújta a levegőt, esetleg szünetet iktatott be azokon a helyeken, ahol rendesen valamilyen nyelvtani szófajnak kellett volna következnie" - idézte Dye-t a ScienceDaily.com tudományos portál.

Abból a tényből, hogy a hangokat mindig a mondat megfelelő helyén produkálták, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a gyermekek tudatában vannak a nyelvtani "szavaknak", és sokkal előrehaladottabbak grammatikai képességüket illetően, mint előzőleg feltételezték. A tudósok biztosra veszik, hogy megállapításaik más nyelvekre is érvényesek, nem csak a franciára.
Eddig az volt az általános felfogás, hogy a gyermekek "beszédéből" kezdetben hiányoznak a nyelvtani szófajok, és majd később, egy ismeretlen mechanizmus hatására, egyik pillanatról a másikra kezdenek el a nyelvtani szabályokhoz igazodni. A mostani eredmények azonban megdönteni látszanak ezt a feltevést.

"Kutatásunk a gyermekek fejlődésének igen fontos vetületére vetett fényt. A nyelv ugyanis egyike azoknak a képességeknek, amelyek emberré tesznek minket" - húzta alá a newcastle-i kutató, hozzáfűzve: tanulmányuk azért is jelentős, mert ha a gyerekek nem tanulnak meg normálisan beszélni, később súlyos kárát fogják látni ennek az életben.

 

 

Forrás:https://picibaba.hu-Polgár Info/MTI