2022. június 21., kedd

Ahogyan mi mondunk mesét.

                      

A kis erdei állatok kincskeresése.



Hatalmas kerek erdő közepén volt egy pici házikó. Benne lakott egy mókus. Ennek a mókusnak nagyon sok erdei kis barátja volt. a legkevesebb közülük az erdei nyuszi, akivel együtt szoktak ugrálni.

Egyszer a mókuska és a nyuszi elindultak kirándulni, világot látni. Volt egy kincses térképük, amivel megszerették volna keresni a kincset, de ez a kincs valahol az erdőn kívül volt. Az erdő határáig nagyon magabiztosan mentek, utána kezdődött a nagy kaland az erdőn kívül.

Az erdő szélén volt eg kis patak. Nem tudták, hogyan menjenek át a patakon. Kellett egy ötlet. Hát, gondolkodtak a patak partján. Nyuszika mondta, hogy talán jó lenne valamiből hidat építeni a patakra. Mókuskának meg az jutott az eszébe, hogy szokott ide járni egy vadász. (Hát, nem biztos, hogy a vadász a legjobb segítség szegény erdei ki álltoknak!) Nagyon megijedtek, hogy jöhet  vadász, elkezdtek segítséget keresni, és találtak egy hódot, aki esetleg tud nekik fát szerezni. Ahogy kiabáltak, jött is a hód. Elmondták, hogy szeretnének átjutni a patakon. A hód segített is nekik, együtt fát gyűjtöttek az erdő szélén, és építettetek egy nagy hidat. Csatlakozott még hozzájuk néhány erdei állatka, egy ravasz róka, mert az mindig jó, ha valaki közülük ravasz. Csatlakozott egy bölcs bagoly is, majd mindenki átment a hídon.

Összeverődött egy kis csapat, mehettek a kincset megkeresni. A réten találtak egy másik kincses térképet, hogy még könnyebben megtalálják a kincs helyét, amit X jelölt. Hát, igen ám, de a térképen megjelölt helyen a vadász lakott. (Ez a papa lesz szerintem!) Ez a vadász nagyon rendes ember volt. Volt neki négy unokája, kettő fiú, kettő leány. Miattuk is, ő egy nagyon barátságos vadász lett ezekkel a gyermekekkel, akik nagyon szerették az állatokat. A vadász a kis unokáit volt, hogy elvitte a lesre,  hogy megnézzék az erdei állatokat. Ő biztosan segíteni fog.

Segített is. Adott ásót az állatoknak, akik elkezdték keresni, hol lehet a kincs. Ahol a térkép jelölte, ott jó nagy gödröt ástak, de nem volt ott  a kincs.  Megnézték még egyszer a térképet, és rájöttek, hogy fejjel lefelé van, és kihagytak néhány állomást, úgy, hogy még várt rájuk pár kaland. Először a ravasz róka jött rá, hogy fejjel lefelé nézték a térképet, és álcázta, hogy ő elmegy másfelé, de közben kiásta a kincset. A ravasz róka még így is nagy segítség volt a kis állatoknak. Különösen a mókus járt jól, mert nagyon sok mogyoró volt a kincsek között,  és a mókus nagyon szerette a mogyorót. Viszont nagyon kevés tyúk és liba volt a kincses láda körül, a róka ezt kicssikét fájlalta. A vadász azt mondta, hogy róka koma, sose búsulj, van itt olyan állat, tyúk is, liba is, amit mi neked adunk cserébe, azért, mert segítettél a kis állatoknak.

Ha a vadász nem így döntött volna, a mi mesénk is tovább tartott volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ahogyan mi mondunk mesét.

                      

A kis erdei állatok kincskeresése.



Hatalmas kerek erdő közepén volt egy pici házikó. Benne lakott egy mókus. Ennek a mókusnak nagyon sok erdei kis barátja volt. a legkevesebb közülük az erdei nyuszi, akivel együtt szoktak ugrálni.

Egyszer a mókuska és a nyuszi elindultak kirándulni, világot látni. Volt egy kincses térképük, amivel megszerették volna keresni a kincset, de ez a kincs valahol az erdőn kívül volt. Az erdő határáig nagyon magabiztosan mentek, utána kezdődött a nagy kaland az erdőn kívül.

Az erdő szélén volt eg kis patak. Nem tudták, hogyan menjenek át a patakon. Kellett egy ötlet. Hát, gondolkodtak a patak partján. Nyuszika mondta, hogy talán jó lenne valamiből hidat építeni a patakra. Mókuskának meg az jutott az eszébe, hogy szokott ide járni egy vadász. (Hát, nem biztos, hogy a vadász a legjobb segítség szegény erdei ki álltoknak!) Nagyon megijedtek, hogy jöhet  vadász, elkezdtek segítséget keresni, és találtak egy hódot, aki esetleg tud nekik fát szerezni. Ahogy kiabáltak, jött is a hód. Elmondták, hogy szeretnének átjutni a patakon. A hód segített is nekik, együtt fát gyűjtöttek az erdő szélén, és építettetek egy nagy hidat. Csatlakozott még hozzájuk néhány erdei állatka, egy ravasz róka, mert az mindig jó, ha valaki közülük ravasz. Csatlakozott egy bölcs bagoly is, majd mindenki átment a hídon.

Összeverődött egy kis csapat, mehettek a kincset megkeresni. A réten találtak egy másik kincses térképet, hogy még könnyebben megtalálják a kincs helyét, amit X jelölt. Hát, igen ám, de a térképen megjelölt helyen a vadász lakott. (Ez a papa lesz szerintem!) Ez a vadász nagyon rendes ember volt. Volt neki négy unokája, kettő fiú, kettő leány. Miattuk is, ő egy nagyon barátságos vadász lett ezekkel a gyermekekkel, akik nagyon szerették az állatokat. A vadász a kis unokáit volt, hogy elvitte a lesre,  hogy megnézzék az erdei állatokat. Ő biztosan segíteni fog.

Segített is. Adott ásót az állatoknak, akik elkezdték keresni, hol lehet a kincs. Ahol a térkép jelölte, ott jó nagy gödröt ástak, de nem volt ott  a kincs.  Megnézték még egyszer a térképet, és rájöttek, hogy fejjel lefelé van, és kihagytak néhány állomást, úgy, hogy még várt rájuk pár kaland. Először a ravasz róka jött rá, hogy fejjel lefelé nézték a térképet, és álcázta, hogy ő elmegy másfelé, de közben kiásta a kincset. A ravasz róka még így is nagy segítség volt a kis állatoknak. Különösen a mókus járt jól, mert nagyon sok mogyoró volt a kincsek között,  és a mókus nagyon szerette a mogyorót. Viszont nagyon kevés tyúk és liba volt a kincses láda körül, a róka ezt kicssikét fájlalta. A vadász azt mondta, hogy róka koma, sose búsulj, van itt olyan állat, tyúk is, liba is, amit mi neked adunk cserébe, azért, mert segítettél a kis állatoknak.

Ha a vadász nem így döntött volna, a mi mesénk is tovább tartott volna.