,,A nap fénypontja az, amikor együtt tudunk énekelni, imádkozni." - Interjú Sárosi-Pápai Szilviával

Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)

A hónap babái: Zsófia és Júlia

Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

Azok a legjobb pillanatok számunkra, mikor együtt vagyunk. Általában ez az esti órákra tehető, amikor együtt van a család. A legmeghittebb pillanat számunkra, amikor lefekvés előtt a gyerekek már nem nézik a tévét, nem meseolvasás van, egy picit éneklünk, és ez az esti elcsendesedés. Nekem a nap folyamán ez a legmeghittebb pillanat, amikor a kicsi is már mond magától éneket, hogy mit énekeljünk, és énekelünk.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként, illetve anyaként szembe kellett nézned?

A legnagyobb kihívás az volt, amikor megérkezett a második gyerek is, Júlia. Azt éreztem, hogy nem vagyok egymagam elég, mert sokszor, amikor mind a két gyerek kér valamit, egyik is sír, másik is sír, akkor nem mindig tudom megfelelőképpen teljesíteni. Nem tudom mindig teljesíteni a kívánságukat, és ez egy picit stresszes pillanat időnként, amikor egyik helyre kell szaladni, meg a másikra. Továbbá ami még nagy kihívás, a háztartást megfelelőképpen vezetni a gyerekek mellett, azért ne szaladjon a ház, hanem nagyjából rendben legyen, főzés hozzá. Az is, hogy feleségként helytállni, hogy a férjemet támogassam a terveiben, vagy akár be tudjak neki segíteni a munkájában, ha külföldre megy, tehát, hogy a feladatokat át tudjam vállalni. Ez elég nehéz, de ugyanakkor szeretem, ha pörgés van körülöttem és van mit csinálni. Nőként nagy ambícióim nem voltak, mert a gyerekek előtt volt alkalmam gyakorlatilag évekig másfél állásban dolgozni. Nagyon szerettem, tanítottam, magántanítványaim voltak reggeltől estig, és nagyon szerettem a gyerekekkel foglalkozni és közösségben lenni. Éppen az a jó, hogy úgymond kiteljesedtem a gyerekek születése előtt, és egy jó pár évet dolgoztam, és nem éltem meg nehézségként azt, hogy jó pár évig otthon kell lenni a gyerekekkel, hanem tényleg jólesett. Úgy éreztem, hogy felkészültem az anyai szerepre, és nem az volt, hogy csak egy-két évet dolgoztam előtte.

Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a mai gyerekeknek jobb legyen?

Azt tartanám ideálisnak, hogy a nők ne dolgozzanak teljes állásban. Ha már bölcsődés vagy óvodás a gyerek, akkor is jobban nyomon követhető legyen a gyerekek élete. Én úgy gondolom, hogy ez úgy lehet leginkább, ha mondjuk egy anya nem teljes állásban dolgozik, hanem csak részmunkaidőben. Akkor nincs annyira elfáradva. Ha a gyerekek hazaérnek az óvodából, akkor is jobban tud velük foglalkozni. Én is igyekszem, most fogok munkába állni, és törekszem majd arra, hogy korábban hazahozni az óvodából, bölcsődéből a gyereket, hogy együtt legyünk még pár órát a délután folyamán.

Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Számomra anyukám is példakép. Az odaadásával, az egyszerűségével, hogy bármikor hozzá mehettünk a problémáinkkal gyerekként. Egy húgom van még. Nagyon jó volt az, hogy mindig meghallgatott, oltalmat találtam mellette.

Mit tudsz a nők, illetve anyák jogairól?

Konkrétan nem jártam utána, hiszen a munkahelyemen nagyon jól tájékoztattak. Amikor arról volt szó, hogy a második baba jön, akkor a számomra előnyös dolgokat kiemelték, és én teljes mértékben elégedett voltam a munkahely tájékoztatásával. Megkaptam a juttatásokat, nem nekem kellett kiharcolni őket, hanem úgy érzem, hogy maradéktalanul megkaptam mindent, ami jár. Nem titkolták el, nem volt ilyen dolog. Nem éreztem azt, hogy annyira utána kellene olvasni, hanem mindig a gazdasági vezetőhöz fordultam bizalommal, és ő maximálisan támogatott ezekben a dolgokban.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a hordozással?

Itt a Babaklubban. Körülbelül 10 hónapos volt a kisebbik lányom, amikor csatlakoztunk a klubhoz. Elsősorban azért, hogy közösségben legyünk, és mivel már tíz hónapos volt, én állandó jelleggel nem hordoztam, hanem főleg itt a klubban vagy a SzamBaba kapcsán. Ugyanakkor ez is mély nyomot hagyott benne, mert mikor meglátja a hordozókendőt, akkor egyből fel akar jönni az ölembe vagy a hátamra. A klubra pedig az interneten találtunk. Bár nem messze lakunk, nem hallottam róla, csak az interneten találtam rá.

Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a nevelési módszernek?

Mindenképpen van előnye. A gyereknek biztonságot nyújt, kötődik az anyához még inkább. Bízom benne, hogy a legtöbb anya, még ha nem is tud a klubról, vagy olyan helyen lakik, ahol nincs erre lehetősége, valamilyen szinten ösztönösen alakul kialakul benne ez a kötődő nevelés. Persze én is olvastam dolgokat a neten is korábban, amikor még nem jártunk a klubba, de én hiszem azt, hogy ez a dolog, hogyha elindul anya és gyereke között, akkor ez örökre megmarad, ez a kötődő nevelés, a feltétel nélküli bizalom és szeretet. Mindenképpen előnyt élveznek azok a babák szerintem, akit első perctől kezdve hordoz az anyuka. Én nem hordoztam ilyen formában egyik gyereket sem, de nagyon látom az előnyét.

Mesélnél egy picit a gyermekeidről? Milyen személyiséggel rendelkeznek?

Mind a kettő kislány és nagyon hasonlítanak egymásra. Eléggé akaratosak és erős jellem mindkettő. Ez nagyon közös bennük. Most már nagyon jó, hogy számíthatnak egymásra is, és vannak jó pillanatok, amikor együtt tudnak játszani. Végül is ezt tanulni kell, mert a testvérkapcsolat nem megy súrlódásmentesen. Ugyanakkor nagyon szeretnivalók, nagyon szeretem mindkét gyermekemet. Ez a legnagyobb siker az életemben, hogy van két gyerekem. Nem a munka, meg nem az, hogy x évig dolgoztam előtte, hanem ez a legfantasztikusabb dolog, hogy anya lehetek. Egyébként a kisebb, Júlia még jobban kötődik hozzám, még anyásabb. A bölcsődés beszoktatás kapcsán is érzem ezt, de hála istennek nincsenek olyan nagy problémák. Egy pici sírás van, mikor beengedem a bölcsődébe. A kicsi még inkább igényli azt, hogy mellette legyek, teljesítsem a kívánságait. A nagyobb önállóbb, nemcsak most, hogy öt éves. Korábban is azt éreztem, hogy két évesen is önállóbb volt, vagy kevésbé kötődött hozzám. Talán pont ennek köszönhető, hogy a kicsi ennyire kötődik hozzám, hogy ide jártunk a klubba.

Milyen szemléletmódot adsz át a gyermekeidnek? Hogyan készíted fel őket az életre?

Mindenképp szeretném, azon túl, hogy az emberi normákat, a pozitív normákat elsajátítsák, én szeretném hitben nevelni őket. Ez nagyon fontos, mert mi hitben járó emberek vagyunk, és ezért is azt emeltem ki az interjú elején, hogy a nap fénypontja az, amikor együtt tudunk énekelni, imádkozni. Nagyon szeretném azt, hogyha ők is megismerhetnék az igaz utat, vagy ezeket a hitbeli dolgokat, és ez is lelkileg megerősítené, megtámogatná őket.

Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a gyermekeid gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?

Úgy érzem, hogy most a gyerekeknek több a lehetőségük. Én vidéken nőttem föl, de nem érzem azt, hogy bármiben hiányt szenvedtem volna. Nem volt játszóház, vagy ilyen jellegű dolgok, de azt mással pótoltuk. Végül is az, hogy vidéken a gyerekek együtt játszottak a kertben, pótolta azt, hogy a gyerekekkel el lehet menni játszóházba vagy játszótérre. Nem érzem azt, hogy akár én, vagy akár a gyerekeim hiányt szenvednének bármiben is. Ezt azért szeretném nekik is megőrizni, hogy sokat legyenek a friss levegőn. Én ezeket maradandó értékeknek tartom, tehát amit egy vidéki élettel magába szívhat az ember. Nem szeretnék tipikus városi gyerekeket nevelni belőlük. Jó, hogy kertes házban lakunk, és ezeket úgy érzem, hogy meg tudjuk valósítani.

Végezetül azt szeretném kiemelni, hogy minden anyukának, babának, gyerekeknek nagyon fontos a közösség. Még azoknak is, akik nem annyira extrovertáltak. Szerintem nagyon fontos, hogy a héten egyszer találkozzanak. A városnak ez az előnye, hogy vannak ilyen lehetőségek. Úgy gondolom, hogy vidéken kevésbé van rá lehetőség. Ott a szomszédokkal, a falubeliekkel biztosan összefutnak az anyukák, de ilyen szervezett kereteken belül nem. Ez nagyon jó dolog, hogy ti felvállaltátok ezt, és létrehoztátok a klubot, és csak ajánlani tudom másoknak is.