A hosszú időnk munkáját viszonozni nem lehet.
Sosem tudtunk annyit adni, amennyit Te adtál.
Tanácsokat, önbizalmat... és még sorolhatnánk...
Köszönjük, hogy velünk voltál minden jóban, s rosszban!
Köszönjük, hogy segítséget nyújtottál a bajban!
Köszönjük a sok szép óra minden apró percét!
Köszönjük, az együtt töltött idők emlékét!
Indulnod kell sajnos, mert szólít az élet.
Utoljára Tőled már csak egyet kérünk.
Legyen a sors bármily 'szép, vagy legyen bármily' mostoha,
A szívedben örökre ott legyünk, ne felejts el soha!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése