Az együttalvással kapcsolatban rengeteg közhely, tévhit és
félinformáció kering, pedig egyre többen vallják, hogy ez egy természetes és a
baba fejlődését elősegítő szokás lehet. Most Csaba Eszterrel járjuk körbe a
témát, aki amellett, hogy óvoda- és iskolapszichológus, egy hét hónapos kisfiú
anyukája is.
Tapasztalataid szerint jelenleg mi az általános vélekedés a
kisbabák altatásával kapcsolatban?
Első gondolatként kiemelném, hogy a fiatal pároknak a
legnagyobb segítség az lenne a baba érkezése előtt, ha a család vagy a védőnő
nem az úgymond „kötelezően választandó” szokásokat ismételné el nekik, hanem a
lehetséges alternatívakat járnák körül – ez pedig igaz a kisbaba altatásának
kérdéskörére is.
Ez egy igen sarkalatos kérdés – érdemes viszont körüljárni a
különböző lehetőségeket: együttalvás, babaöböl (levehető oldalú kiságy
közvetlenül a szülői ágy mellé téve), közös háló, de külön ágy vagy külön
szoba. A kérdés rendkívül összetett, de azt talán senki nem vitatja, hogy a
gyermek születése után jó ideig a szülők aktív fizikai és érzelmi jelenlétét
igényli.
Milyen hatással van a baba fizikai-érzelmi fejlődésére és a
szülő-gyerek kapcsolatra, ha a kisgyermek együtt alszik a szüleivel?
Evolúciósan az egyed túlélése múlik azon, hogy időben és
megfelelően reagálnak-e a szükségleteire gondozói. Az együttalvás mellett
praktikusan szól a rögtön elérhető táplálás, melegítés-hűtés, megnyugtatás,
elalvás segítése, illetve az újabb kutatások alapján a szülő jelenléte még az
alapvető szabályozási funkciók működésére (légzés, testhőmérséklet
szabályozása) is hátassal van. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatás
sikerességének is egyik alapköve az anya-gyermek egység támogatása a fizikai
közelséggel.
Az együttalvás rövidtávon természetesen a gyermek
biztonságérzetet is növelheti, illetve a szülő-gyermek kötődést is erősítheti,
szigorúan abban az esetben, ha ez a szülőnek nem terhes, kellemetlen vagy
dühítő szituáció. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy szüleink,
nagyszüleink generációjának az együttalvás furcsa lehet, hiszen a 20. század
vívmánya a csecsemő minél korábbi szeparálása. Azonban ha ennél régebbre
tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az elsődleges gondozóval való együttalvás
általános és természetes.
Akik még nem próbálták, általában attól tartanak leginkább,
hogy esetleg ráfekszenek a babára. Melyek a biztonságos együttalvás feltételei?
Ha a szülők úgy döntenek, hogy szívesen alszanak közös
ágyban kisbabájukkal, néhány szabályt be kell tartaniuk, illetve érdemes a
részleteknek utánanézniük. Az együttalvást választó szülő ne dohányozzon, soha
ne legyen alkohol vagy drog hátasa alatt, amikor lefekszik. A közös fekvőhely
matraca kemény legyen, a babát ne fektessék a felnőtt párnájára, legyen saját
takarója vagy hálózsákja, ahelyett, hogy közöset használna a szülőkkel.
Emellett azt is fontos tudni, hogy az együttalvás nem javasolt, ha a szülő
szélsőségesen kimerült, illetve ha a baba vagy a felnőttek egészségügyi
állapota nem megfelelő.
Meg kell jegyezni, hogy egyes kutatások kifejezetten
pártolják az együttalvást, mivel megfigyeléseik alapján az anya érzékenyen
reagál a gyermek állapotának változásaira (például spontán ébred, amikor a baba
is), illetve azt is dokumentálták, hogy az anyák testtartása alvás közben a
baba számára óvó-védő funkciót tölt be: akár egy keret, körülöleli a gyermeket.
A fenti szabályokat azonban érdemes szigorúan betartani, ugyanis a baleseteket
sokszor a szülői ágyban tartott nagy párnák, takarók okozzák, illetve a szülő
nem megfelelő mentális vagy egészségi állapota.
Ugyanakkor sok esetben éppen az okoz gondot, hogy az anya
nem alszik együtt a kicsivel, hanem fotelben vagy heverőn szoptat, és elalszik
a fáradtságtól, mielőtt a babát visszatenné az ágyába. Érdemes tehát alaposan
megfontolni, hogy milyen feltételek mellett választjuk az együtt - vagy a
különalvást.
Amikor kiderül, hogy a szülők a babával egy ágyban alszanak,
sokak fejében felmerül – néhányan rá is kérdeznek –, hogy a párnak onnantól
kezdve nincs vagy lényegesen leredukálódik a szexuális élete. Nyilván azzal
mindenki tisztában van, hogy a szexhez nem feltétlenül kell ágy, mégis
összefüggésbe hozzák a kettőt. Szerinted ennek mennyire van realitása?
Általában azok a szülők, akik saját meggyőződésükből,
közösen döntöttek így, igen kreatívan meg tudják oldani, hogy ne a közös ágy
szolgáljon ezentúl az együttlétek színhelyéül, vagy legalábbis ne akkor, amikor
a baba is ott van. Sokan nőttek fel szoba-konyhás albérletekben, azokban az
esetekben mégsem kérdőjelezték meg a helyzet korrekt megoldását. Nyugodtan
bízhatunk a szülők leleményességében, na meg a család vagy a barátok
segítségében, akik általában alig várják, hogy végre sétálni mehessenek a kicsivel.
Véleményed szerint hány éves korig egészséges együtt aludni
a kisbabával?
Az, hogy a gyermek mikor érik meg a különalvásra, teljesen
egyéni kérdés. Ha van gyerekszoba, érdemes ott is saját fekhelyet létrehozni,
kis lakásban pedig egy önálló sarkot, kuckót kialakítani, ami a kicsi sajátja.
Időről-időre érdemes felkínálni a lehetőséget a saját ágyban
való pihenésre, mesehallgatásra, délutáni alvásra, de az is könnyen
előfordulhat, hogy azt maga a gyermek igényli egy idő után. Ezek az alkalmak
sűrűsödhetnek, vagy akár egyik pillanatról a másikra állandósulhatnak.
Természetesen visszaesés bármikor lehet, főképp a család életében történő
kisebb-nagyobb változások esetén (betegség, költözés, ovikezdés, kistestvér
születése stb.) - mindez persze múlik a családtagok hozzáállásán is.
Egy idő után minden gyermek igényelni fogja a privát
szférát, ugyanakkor, ha a szülőknek nincs lehetősége vagy türelme ezt kivárni,
átszoktathatják a gyermeket. Ez minden család egyéni döntése és felelőssége
kell, hogy legyen, külső nyomás nélkül.
Szélsőséges esetnek egyébként azt mondanám, amikor kiskamasz
korban is együtt alszik szülő és gyermek, bár ilyenkor sem szabad a háttér
ismerete nélkül ítélkezni (például lehet az oka családi gyász vagy más
tragédia). Az együttalvás egy nagyon személyes dolog, ezért tehát az a
legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a számára és a gyermeke számára legjobb
és legkényelmesebb megoldást.
(Forrás: http://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/gyermekneveles/egy-agyban-a-babaval-ime-a-pszichologus-velemenye-az-egyuttalvasrol/121503)
