,,Igen is képviselni kell az anyák jogait!" - Interjú Hockné Dobos Adriennel

A hónap babája: Sára

Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

Már eleve ez a fogalom, hogy család, nagy élményt nyújt számomra. Nem is gondoltam volna, amikor még a párommal ketten voltunk. Amikor Sára megszületett, szinte azonnal egy hihetetlenül nagy szeretetérzés fogott el mindkettőnket, amit korábban tényleg nem gondoltam volna. Amikor nap, mint nap ránézünk, az energiát és erőt ad. Igaz, hogy csak négy hónapja van velünk, de nekem az ő születése az, ami családdá tett minket. Nekem ez a legnagyobb sikerélményem.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Friss anyukaként szerintem ezt még ezután fogom megélni. Már a Babaváró Klubban is találkoztam anyukákkal és akkor döbbentem rá, hogy az anyai szerepet - ami szerintem egy hihetetlenül nagy élmény és csodás szerep -, sajnos a mai világban nem ismerik el olyan mértékben, mint ahogyan kellene. Akár csak a munkába visszatérés szempontjából. Persze otthon vagyunk, felejtünk, de akkor sem olyan mértékben, mint ahogy a munkáltatók gondolják. Szerintem ez az egyik terület, ahol hátrány éri a nőket. Vagy akár banki téren. Most, ahogy gondolkodtunk lakásvásárláson, igen csak ledöbbentem, hogy az anyukákat milyen negatívan bírálják például a hitelfelvételnél. Úgy tekintenek az anyukákra, mint egy munkanélküli emberre. Igaz, hogy keveset, de pénzbeli ellátásokat kapunk. Szóval ilyen téren is el vagyunk zárva. Akár a közlekedés szempontjából. Szerencsére nekünk van autónk, de ha belegondolok azoknak az anyukáknak a helyzetébe, akiknek nincsen, szerintem egy kínszenvedés lehet eljutni valahova. Akár a buszra felszállás, akár egy kórházba való menetel. Nekünk elég sok rutin vizsgálatra kellett mennünk. Ha nem lett volna hordozókendőnk, akkor nem tudom, hogy tudtam volna egyedül megoldani a dolgokat. Már egy kicsit a mozgásban is látom, hogy jobban meg kell szervezni mindent. Nem csak egyszerűen elindulunk, hanem mindent át kell gondolni, de majd vesszük az akadályokat. Amit eddig hiányoltam és ti meg tudtátok valósítani, az érdekvédelmi szervezet. Igen is képviselni kell az anyák jogait, megismertetni őket, hogy milyen lehetőségeik vannak.

Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a gyerekeknek jobb legyen?

Szerencsére jó példa van előttem. Én is olyan családban nevelkedtem, ahol mindenünk megvolt. Szerencsére anyagi téren is, de a legfőbb az, hogy lelki téren. Mivel ez a jó példa van előttem, így szerencsére nem látok bele abba, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni egy-egy családnak. Szeretném azt, hogy amilyen szeretetben én is nevelkedtem, azt áthozhassam a mi kis családunkba is. 

Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?

Megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsés vagyok, mert az egyetemen sikerült felvértezni magam egy alaptudással, így előnyösebb helyzetben vagyok. Egy jogi egyetemen az alapokkal meg tudunk ismerkedni, viszont ehhez nagyon-nagyon fontos az, hogy a gyakorlat és az élet mit hoz nekünk, mert vajmi kevés az, amit az iskolapadban megtanulunk. Én azt gondolom - főleg így már anyukaként -, hogy sok jogszabály szól mellettünk, de sajnos az életben ezek nem mindig így történnek, ahogy az le van írva. Ismét az érdekvédelmi szervezetre tudnék hivatkozni, hogy szerintem ezek azok a fórumok, amik az anyukákat meg tudják ismertetni a jogaikkal, mert én bár jó helyzetben vagyok, de szerintem nagyon sok anyuka nincsen tisztában azzal, hogy mi illeti meg őket. Gyakorlati példákon keresztül szerintem nagyon-nagyon sok mindent lehetne tanítani, mert bár rengeteg lehetőségünk van, de ahhoz, hogy ezt ki is tudjuk használni, nagy segítség kell, mert önmagukban ehhez sajnos kevesek vagyunk.

Van-e nő vagy anya, akit példaképednek tekintesz?

Ez az a kérdés, amire könnyen, egyszerűen tudok válaszolni. Egyértelműn az anyukám. Lehet, hogy sablonosnak hangzik ez a válasz, de én tényleg őt tekintem példaképemnek, mert tőle tanultam meg azt, hogy mennyire fontos a család. Ő olyan anyuka, aki mindig velünk volt. Ha betegek voltunk, ha tanulni kellett, mindig ő volt az, aki segített nekünk, de ő volt ugyanakkor az, aki a családi kirándulásokat szervezte, mivel fontos volt, hogy a család közösen szórakozzon, kikapcsolódjon, mert ez összekovácsolt minket. Mindent, amit tőle tanultam, szeretném átvinni a saját kis családomba. Még egy dolog, ami miatt ő nagyon fontos támaszunk, hogy már harminc éve dolgozik védőnőként. Nagy szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezik. Rengeteg segítséget és megerősítést kapok tőle, úgyhogy egyértelmű, hogy ő az, aki példakép számomra.

Hogyan kerültél kapcsolatba a babahordozással, illetve a kötődő neveléssel?

Amikor terhes voltam, nekem fontos volt az, hogy ne maradjak otthon a négy fal között, hanem minél több ismeretet szerezzek már ebben az időszakban. Egy kis kutakodás után rátaláltam a Babaváró Klubra. Szinte azonnal érdeklődtem és telefonáltam, hogy hogyan lehet ehhez a csoporthoz csatlakozni. Elég hamar, szinte a második alkalommal már be is kapcsolódtam, és így ezáltal a klub által ismertem meg ezt a nevelési formát, és magát a hordozókendőnek a használatát, amit alkalmazunk is nagy szeretettel. Szerintem mondhatom azt mindkettőnk nevében, hogy nagyon szeretjük magát a hordozókendőt, minden egyes előnyét élvezzük. Sára szerintem emiatt ilyen kis nyugodt baba. Egyrészt amiatt, hogy neki is egy biztonságot ad lelki téren, másrészt pedig a fejlődése szempontjából is nagyon nagy előnyökkel bír. A kötődő neveléssel kapcsolatban pedig a klub adott nekem egy hatalmas nagy segítséget és magabiztosságot, hogy amit én anyai ösztönként érzek, az valóban jó, helyes és csinálhatjuk. Ezen a téren a Babaváró Klub, most pedig a Babaklub az, ami mindkettőnknek nagy segítséget ad.

Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a nevelési módszernek?

Az előző válaszommal ezek szerint kicsit előreugrottam. Mind a kötődő nevelésnek, mind pedig a hordozókendőnek a legfőbb előnye szerintem a lelki biztonság, amit nyújt nekem is, és a babának is. Ez oda-vissza működik, hiszen ha azt látom, hogy ő nyugodt, biztonságban érzi magát, ez a nyugalom áramlik át rám is. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy egy igazán bensőséges kapcsolatot tudjunk kialakítani, mert igenis már ebben a korban elkezdhetjük kialakítani azt a nagyon szoros kapcsolatot, ami egy anya és lánya között lehet. A lelki támasz mellett a kendő használatának köszönhetjük azt a fejlődést, amit orvosok is alátámasztottak, hogy például egy kötött csípőből milyen hamar sikerült szabad csípőt kialakítani. Több téren tapasztaljuk tehát az előnyöket.

Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel rendelkezik?

Bár ez most írott szó, de csak rá kell nézni. Egy kis tüneményes nyugodt baba, róla csak jót lehet mondani. Már a zökkenőmentes, nyugodt és örömökkel teli terhességet is neki köszönhetem. Semmiféle rosszullétek nem kínoztak, a szokásos hátfájás és a terhességgel járó minden negatívum elkerült engem. Így kezdődött a mi kapcsolatunk. Amikor megszületett, én akkor fel voltam készülve a legrosszabbakra mások tapasztalatai alapján, hogy innentől kezdve nem lesz egy nyugodt éjszakánk, nyűgös lesz, sírni fog. Sára megkímél minket mindezektől. Ő aztán tényleg egy nagyon kiegyensúlyozott baba. Én azt tudom mondani, hogy egyszerűen tökéletes első baba. Mellette igazán magabiztos szülők tudunk lenni. Az ő nyugodtsága kiárad ránk is, hogy jól csináljuk a dolgokat. Nekünk ez egy nagyon jó visszacsatolás. Ezen kívül egy kis mosolygós, barátkozós baba, úgyhogy tényleg a szemünk fénye. Az evéssel sincsen gond, mert ez volt a másik nagyon riogatós téma, hogy a szoptatás vajon fog-e sikerülni. Kicsit döcögősen indultunk, mert a vártnál egy hónappal korábban érkezett, úgyhogy az akaratosságát elég korán megmutatta, de szerencsére a kezdeti nehézségeket legyőztük mind a ketten. Tényleg egy jó étvágyú, jó alvó baba, csak jókat tudok mondani. Emiatt még inkább megkaptuk a megerősítést, és egy nagy löketet ahhoz, hogy így tovább és meg ne álljunk legalább még egy kistesóig.

Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek? Hogyan készíted fel őt az életre?

Igazából én azt próbálom tovább adni neki, amit már én is, illetve a párom is kapott az ő gyerekkora során. Én az a típus vagyok, akinek a család a fontos, és nem a karrier. Lehet, hogy ez jó, lehet, hogy nem, de szerintem úgy teljes egy embernek az élete, hogyha családja van. Arra kell törekedni szerintem egy családban, hogy egy nagyon jó kapcsolatot tudjanak kialakítani a szülők egymás között és a gyermekek között is. Csak így tudunk egymáshoz fordulni segítségért, hogyha problémánk van. Személyes tapasztalat, hogy ez mennyire fontos. Próbáltam sokszor én is a saját magam feje után menni, sok mindent a saját erőmből megoldani, és tényleg rájöttem arra - most felnőtt fejjel még inkább -, hogy bátran forduljunk a szülőhöz segítségért, mert ők azok, akik mindig és mindenben kitartanak a gyerekeik mellett. Tehát én ezt próbálom tovább vinni, hogy egy szoros és jó kapcsolat legyen a szülők között és a szülő gyermek között egyaránt.

Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a gyermeked gyermekkorát, milyen hasonlóságot és különbséget tudnál említeni?

Egy dolgot tudok ezzel kapcsolatban mondani. Mostanában szerintem az anyukák jobban meg tudják élni az anyaságot. Több információval rendelkeznek, így emiatt több eszköz is van a kezükben. Korábban csak azt látták, hogy az ő anyukájuk hogyan csinálta a dolgokat, a gyereknevelést hogyan tartotta jónak. Ma már annyival könnyebb helyzetben vagyunk, hogy többféle nevelési módot megismerhetünk. Manapság még szerintem mindig az van a köztudatban, hogy a gyermeket ne vegyük fel egyből, ha sír, mert elkényeztetjük. Mivel én már elég sok információhoz jutok, biztos vagyok abban, hogy ez nem elkényeztetés. Ezzel bizalmat alakítunk ki. Amikor Sára sírt, éhes volt, hideg vagy meleg volt a szobában, mi mentünk és próbáltuk megoldani a problémát. Igen, lehet, hogy csak babusgattuk, de akkor éppen arra volt szüksége. Szóval valami oka mindig volt a sírásnak. Lehet, hogy ezt másként csinálom, mint ahogyan hallom és látom, de nekem ez fontos, hogy ha ő jelez, akkor megpróbáljam orvosolni a gondját.

Amit még mindenképpen meg szeretnék említeni, hogy szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik már a várandósság idején, akár most friss anyukaként segítettek nekem és támogattak. Ők legfőképpen anyukám és a Babaváró Klub tagjai. Rengeteget köszönhetek Nekik, mert óriási megerősítést és bátorítást kaptam a klubfoglalkozások alatt. Eleinte aggodalmasan, félelmekkel gyötörve gondoltam a szülésre, de a hónapok alatt eljutottam olyan szintre, hogy teljes nyugalommal mentem szülni. Rajtuk kívül a férjem volt és jelenleg is a legnagyobb támaszom. Nem csak a törődést és támogatást, hanem most már Sárát is neki köszönhetem. Szerintem ettől nagyobb ajándék nem kell, amit ezeknek az embereknek köszönhetek, amiért tényleg hálás vagyok nekik.