Sziasztok! Egy kis szösszenet az anyukáknak, akik szívükben, lelkükben anyaként is gyerekek maradnak (egy kicsit)!
Mi most is gyermekek vagyunk,
csupán kicsit másként játszunk,
mint játszottunk néhány éve
a szüleink örömére.
A játékunk komolyodott,
az élettel találkozott,
megváltoztak a szabályok,
s kissé mélyültek a ráncok.
Fel nem nőtt a gyermek ÉN-ünk,
most is ő a büszkeségünk,
véle játszunk minden napon,
és átsegít bún és bajon.
Gyermekkorunk meg nem szűnik,
e minőség el nem tűnik,
nem merülhet feledésbe,
ez a szívünkbe van vésve.
Köszöntsük hát a gyermeket,
ki belőlünk el nem veszett,
ott rejtezik, ott legbelül
mind testestül, mind lelkestül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése