Színes ötlet az utolsó téli napokra: só-liszt gyurma. Környezetbarát, gyerekbarát és pénztárcabarát. Egyszerű, minden megvan hozzá a konyhában és még készségfejlesztő is!
Mindjárt vége a februárnak, erre most zendít rá a tél. Elvileg pár napot kell kibírni és enyhül az idő. Persze ilyenkor is levegőzünk az én apróságommal, de amikor a hőmérő jóval nulla alatti fokokat mutat nem sokáig időzik kint szívesen az ember. Bent viszont már nehéz mit kitalálni, amivel le lehet kötni egy 2 éves örökmozgót. Már sem a kirakózás, sem az építős játék, sem a nyomdázás nem tart egyhuzamban 10 percnél tovább…
Gondoltam ideje bevetni a gyurmát. Persze valami természetes alapanyagút, így a só-liszt gyurma került terítékre-később szó szerint.
Nem tudom, hogy a boltban kapható gyurmák pontosan milyen összetevőkből készülnek, de abban biztos vagyok, hogy a só-liszt gyurma környezet- és gyerekbarátabb is. A pénztárcánkról nem is beszélve, ha megnézzük az árakat, hamar rájövünk, hogy a töredékéből kijön a házi gyurma.
Színezett só-liszt gyurma
Hozzávalók:
- 1 púpos bögre (max.1,5 bögre) liszt
- 1 bögre finom só
- fél bögre víz
- 2 teáskanál olaj
- 1 teáskanál citromsav
- színezék
Nem akartam csak ezért ételfestéket venni, nem szoktam használni, így a konyhában talált dolgokból oldottam meg a színezést: a sárga színhez kurkumát, narancshoz pirospaprikát (nem csípőst, a biztonság kedvéért, nehogy a szemébe dörzsölje), zöldhöz keserű mandula aromát, barnához kakaóport és a feketéhez kanállal összetört aktív szén tablettát adtam a só-liszt gyurmához. Mindből 1-2 teáskanállal, de lehet picit több is intenzívebb színekhez.
Elkészítés:
- Egy tálban kimértem egy bögre lisztet, a sót és hozzáadtam az olajat.
- A vízben feloldottam a citromsavat, aztán hozzáöntöttem a többi hozzávalóhoz.
- Elkezdtem gyúrni és fokozatosan adtam még hozzá kevés lisztet, amíg az állaga nem lett tésztaszerű és végül nem ragadt a kezemhez. (Persze a vízmennyiség eltalálásától függ kell-e még liszt, vagy esetleg víz.)
- Mivel 5 színt szerettem volna, 5 részre osztottam.
- Minden gombóchoz hozzáadtam a színezéket és alaposan összegyúrtam.
- A száraz színezőknél pár csepp olajat is gyúrtam még bele, a keserű mandula arománál pedig kevés lisztet, hogy az állag azonos legyen.
Ezzel kész is, lehet gyurmázni! Van egy szilikon nyújtólapom, amit amúgy nem használok, de végre értelmet kapott, ezen játszottunk. Erre pont jó, lehet rajta nyújtani, szaggatni, bármit csinálni, nem ragad rá a gyurma. De szerintem teflon sütőpapír vagy nagyon enyhén lisztezett deszka is megteszi. Elég sokáig játszottunk, közben egyszer picit nedves kézzel átgyúrtam az épp pihenő gombócokat, láttam, hogy a külsejük szárad picit.
Ha készülnek művek, azokat ki lehet szárítani, de ha megszáradt, akkor már nem lehet visszanedvesíteni, ezért is igyekeztem “jó formában” tartani őket.
Közben egyszer azon kaptam a kis szakácsomat, hogy meg akarja kóstolni, egyszer meg azon, hogy megfeledkezett magáról és szájában az ujja. Még szerencse, hogy csak só-liszt gyurma! Persze ezt sem érdemes megetetni a gyerekkel, figyelni kell, de ennyitől még nem lesz baja szerencsére.
Tárolás:
Nem szeretnék mostanában újra gyurmát gyúrni, így gondosan eltettem. A színekből kicsipegtem ami nem oda illő, aztán megint enyhén nedves kézzel átgyúrtam a gombócokat és kis fólia darabokba tekertem őket. (Még szerencse, hogy minden még használhatót elrakok, nemrég érkezett csomag csomagolása most jól jött ) Ezután beletettem őket egy üres margarinos dobozba és azzal együtt a hűtőbe.
A héten még zimankó lesz, szerintem sokat leszünk bent, párszor biztos elővesszük. Kíváncsi vagyok, hogy hány konyha zsonglőrködést bír majd ki ifjú szakácsommal. Így az első használat után mindössze pici színkeveredést látok, de ezt nem hiszem, hogy bármilyen gyurmánál el lehet kerülni. Optimista vagyok, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre jó móka, az biztos!
Forrás: https://zoldneklennijo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése