Mit csinál a szülő? A gyerek elé pakolja a játékokat:
- Játsszál!
Pörög, forog, csilingel, zenél, kattog, ugrál, beszél. Mindössze egy
gombnyomásra. Tökéletes játék, mégis ez jelenti a játszás csődjét. A
szülő pedig csodálkozik, hogy miért un rá olyan hamar a gyerek, és miért
követel újabb és újabb játékot. Pedig a válasz egyszerű: az igazán jó
játék az, ami látszólag unalmas, ami "semmit sem tud". Homokból bármit
lehet építeni, ahogy kockából is, bábokkal mindig új történetet lehet
mesélni, de a szabadban is annyi játékot lehet játszani közönséges
botokkal vagy kavicsokkal. Ezektől fejlődik a képzelőerő, a tökéletes
játékok viszont épp ettől fosztják meg a gyereket. Emlékszel még a saját
gyerekkorodra? Mi volt a "játék"?
Mi a baj a modern játékokkal?
A gyerek szerepe csak ennyi: felhúzza a szerkezetet
Vekerdy Tamás pszichológus sokszor hangoztatta, talán nem véletlenül, hogy a tökéletes játék egyenesen a játszás csődje.
”A tökéletes technikai játékok elárasztották a világot… Kis túlzással: ez a játék a játszás csődje. A gyerek szerepe csak ennyi: felhúzza a szerkezetet. Első pillanatban elbűvöli őt a mozgás, de hamar rá is un. Hiszen a mozdulat – a játék mozdulata – mindig ugyanaz, gépi, gépies – nem úgy, mint amikor saját maga alkotja, s játszás közben képzeletben és valóságban folyton újraformálja, átformálja a játékát.”
A pszichológus szerint azok a legjobb játékok, amelyek a felnőttek mindennapi használati tárgyai, csak kicsiben - például kis konyha, főzőkészlet, kisasztal, kisszék, kisseprű, kisvödör, stb. Ezek a kis apróságok sokkal többet érnek, mint egy nagyobb játék.
”Hiába vásárolunk mindig újat, másfélét, csak ,,idegessé” tesszük a játékok tömkelege közt kielégítetlenül maradt gyereket.”
Bármiből lehet bármi, és éppen ez a jó benne
Kitárom a kezemet és azt mondom, én vagyok a repülő. Vagy felveszek egy képzeletbeli hátizsákot és elindulok a világkörüli útra. Homokból főzök mákos tésztát.
A gyerekek szó szerint mindennel képesek játszani és bármiből képesek valamit alkotni. Csak egy pár fűszál és néhány bot kell, és már kész is a vitorláshajó, ami a kavicsokon halad, mert az most tenger. Tologatjuk a kezünket a kádban a víz tetején, ezzel utánozva egy motorcsónakot. Bármiből lehet bármi, a játéknak csupán a képzelet szab határt.
Sasin Tipchai képe a Pixabay-en
A pszichológus szerint azzal, hogy elhalmozzuk a gyerekünket játékokkal, pont ettől a képességétől fosztjuk meg.
Sokszor például nem is az a játék, hogy játszunk egy eszközzel, hanem az, ahogy elkészítjük azt. Gondoljunk csak a gesztenye figurákra vagy a zoknibábokra: milyen nagy élmény elkészíteni őket.
”Elnézem olykor játékaikban a mai gyerekeket, mondani nem merem nekik, csak gondolom: - De nem tudtok gyerekek lenni, gyerekek!”
Egyik olvasónk, a 33 éves Edit egy tanulságos történetet osztott meg velünk:
”A kislányom igazi művészlélek. Kedvenc játéka, amikor Wc papír gurigákból készítünk figurákat és aztán azokkal bábozunk. Minden figurának van neve, sőt, saját személyisége is, és igyekszünk más hangon is megszólaltatni őket. De szoktunk bevásárlósat játszani az udvaron, amihez igazából csak kavicsokat használunk, ezek a kenyér, a sajt, a tojás, minden. Fejből mesélek neki, mert nagyon szereti hallgatni. Nemrég vendégségben voltunk egy családnál, ahol teljesen más típusú játékok voltak. A kislányom egyszerűen nem tudott mit kezdeni velük, de azért próbált játszani a másik gyerekkel és persze a játékokkal. Nem volt ott egy olyan játék sem, ami ne adott volna ki valamilyen hangot vagy ne villogott, világított volna. Délutánra nagyon nyűgös is lett a kislányom, pedig akkor már rég eljöttünk a családtól. Szerintem ez nem véletlen: nem tudta feldolgozni azt a rengeteg készen kapott ingert, és megmondom őszintén, hogy még engem is zavart, hogy beszélgetés közben azt a sok zenélő meg pattogó micsodát kellett hallgatnom és néznem.”
Egy másik anyuka pedig azt írta, hogy a 10 hónapos kisfia a legjobban papírzsebkendőkkel és üres ásványvizes flakonokkal szeret játszani. Neki is van rengeteg játéka, mégis ez köti le őt a legjobban és teljesen el tud mélyülni benne, amikor ezekkel játszik.
A te gyerekednek mi a kedvenc játéka?
A játékok felhalmozása önmagában még nem rongál, csak ha az érzelmeket helyettesítik
A szülő, akinek nincs ideje foglalkozni a gyerekével, mert nagyon leterhelt a munkája és a háztartás miatt, gyakran bűntudatból árasztja el a gyereket játékokkal. Hiszen nagyon szereti, csak nem tud vele elég közös időt tölteni. Pedig a szakértő szerint az is elegendő lenne, ha néha leülne neki mesét olvasni, vagy egy kicsit hancúroznának este lefekvés előtt. Ezek már mind érzelmeket közvetítenek, amiket a játékok önmagában nem tudnak pótolni.
”Tárgyakkal halmozza el, a tökéletesen csilingelő vödörtől a zenélő biliig, mert mindent meg szeretne adni neki, csak éppen fogalma sincs, hogy mit és hogyan kellene.
Vagyis érzelmi inkompetenciájából adódóan önti a cuccokat a gyerekre, az meg érzelmi kielégítetlenségből fakadóan követeli azokat.
Ezért valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen hogy a szülő nem tud adekvát módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban – személyes érzelmet kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi-lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. Ha helyette jön, az káros.”
Indexkép: Depositphotos.com
Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak című könyv és Jól szeretni című könyv
Forrás:https://www.csaladinet.hu -Tóth Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése