2020. május 7., csütörtök

Ötletek, hogy a gyerekek még jobban imádják a kertet

                             


Szabadtéri játékok minden mennyiségben


A gyerekek általában szeretnek a kertben lenni, ha jó az idő. Lehet focizni, játszani a kutyával vagy csak egyszerűen futkározni. Most pedig összeszedtünk néhány ötletet, amivel még élvezetesebb lehet a szabadban tartózkodás, és biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak a kicsik, hanem szüleik is a legtöbb játékos megoldást imádni fogják.

1.

Egyből a kedvencünkkel kezdjük. Az alapja egy homokozó, ami eleve az egyik legnépszerűbb kerti játszóhely, de a kisfiúknak ezt egy kicsit kibővíthetjük a keret szélére “épített” autóutakkal, amihez akár parkolót is készíthetünk. Melyik gyerek tudna ennek ellenállni? Az apukákról már nem is beszélve…

2.

Ha a szintén kedvelt “autópályáknál” maradunk, akkor itt egy újabb ötlet, hogy a kisautókat a kertben is lehessen gurigatni. Ha a gyerek már megunta a játékot vagy kinőtte azt, a fű hamar újra birtokába veszi az utakat.

3.

Melyik gyerek ne szeretne pancsolni, locsolni, a vízzel játszani? Íme, egy vízlabirintus.

4.

Régi, igazi szülők korabeli játék az ugróiskola, amit a kertben így is elkészíthetünk. Nemcsak kiváló elfoglaltság, de még jól is néz ki.

5.

Szintén nem mai játék a kör-iksz, amire mutatunk egy viszonylag könnyen megvalósítható ötletet. A kavicsok festése egyébként bárhol gyerekbaráttá teheti a kertet.

7.

Gyermekkorunk egyik nagy kedvence a libikóka, vagy mérleghinta. A kertünkbe saját kezünkkel is könnyedén készíthetünk egyet.

8.

Természetesen nemcsak a játékok, hanem a díszítés is nagyon fontos, ha gyerek van a kertben. Vajon milyen nevet kaphat a méhecske és a katica? Akár Bogyó és Babóca mintákat is festhetünk a dobozokra, és a siker még inkább garantált!

9.

A gyerekeket nem lehet elég hamar felelősségre, környezettudatosságra nevelni – természetesen játékos, élvezetes módon. Egy saját kiskert tökéletes lehetőség erre. Az első ötletünk tényleg nagyon játékos.

10.

A második kiskert javaslatunk már egy fokkal komolyabb, akár házilag is elkészíthető.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 6., szerda

Az 1% nagyon is sokat számít a mai magyar társadalom civil szférájában.

                         


Nem feltétlenül tudod, de érdekes információ, hogy az adó 1 %-os felajánlási rendszerét Magyarországon vezették be először 1997-ben.

Akarod tudni, hogy az állam hova, mire költse el adód egy részét?  Rendelkezz róla! Közeleg az adóbevallások ideje, amikor az adónk 1+1%-okról is lehet nyilatkozni.

Ha tetszik az általad ismert egyesület tevékenysége, ha voltál már olyan közösségi rendezvényünkön, beszélgetésünkön, előadásunkon, ahol élményeket kaptál, ahol jól érezted magad, amit fontosnak éltél meg, ne gondolkozz: rendelkezz adód 1 %-ról!

Nem volt, nincs és nem lesz hasonlóan egyszerű alkalmad jót tenni! Május 20-ig még felajánlhatod adód 1%-át egy számodra szimpatikus civil szervezetnek. Mindenképpen érdemes erről döntened, nyilatkozatod nélkül ugyanis elveszik a lehetőség. Hogyan kell ezt megtenni? Hihetetlenül egyszerű: www.ado1szazalek.com, ahol közel 30 ezer civil szervezetet találsz, természetesen helyieket is. Amennyiben szimpatikus a szervezet, kattints a zöld Felajánlom feliratú gombra, töltsd ki a rendelkező nyilatkozatot, majd küld be az adóbevallás részeként, vagy külön úton postai borítékban. Utóbbi esetben legyen rajta az adóazonosító jeled, a boríték leragasztás helyén pedig az aláírásod.



Évről évre kiderül, mennyien nem rendelkeznek adójuk 1%-áról. Az adózók közel 40 százaléka nem használta ki a lehetőséget, megközelítően évi 10 milliárd forintot nem ajánlottak fel. A nyíregyházi civil szervezetek többsége küldetéssel, állandó programokkal, fenntartható vállalásokkal, átlátható értékekkel működik, többnyire nem csak az 1 %-os adományokból, hanem önerőből, pályázati forrásokból, (utóbbiból egyre kevesebb!), de ha biztonságosan akar tervezni és törekszik a fenntarthatóságra, akkor igen is minden bevétel számít, hiszen minden civil szervezet felelős a folyamatos, megbízható működési rendjéért, támogatottjaiért. Külön beszédes üzenete van annak, hogy egy civil szervezetnél mennyi az évek alatt befolyt támogatás minimális összege, hiszen ez az egyesület vagy alapítvány ismertségét, megbecsültségét is minősíti.



Hogyan rendelkezhet az adó 1 %-ról?

Az idén is lehetőség van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról. Ezt legkésőbb 2020. május 20-ig az szja-bevallási formától függetlenül is megteheti.
 Magánszemélyként az idén is dönthet úgy, hogy a megfizetett adójának 1%-át felajánlja egy regisztrált civil szervezetnek, további 1%-át pedig valamely technikai számmal rendelkező egyháznak.
 Az 1+1 %-os felajánlásáról – függetlenül attól, hogy a 2019-es személyi jövedelemadó-bevallását hogyan nyújtja be – a bevallással együtt vagy akár attól elkülönülten is rendelkezhet.
 A rendelkezést 2020. május 20-ig benyújthatja:
 a személyi jövedelemadó-bevallás részeként (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen),
az e-szja felületen az online kitöltő program segítségével (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen)
a 19EGYSZA jelű nyomtatványon (elektronikus úton, vagy postai úton, vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen eljárva, lezárt borítékban). A nyomtatvány a NAV honlapjáról is letölthető,
a 19EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként (postai úton, vagy a személyesen a NAV ügyfélszolgálatain).
Fontos, hogy a 2020. május 20-i határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.

Az 1+1%-ról rendelkező nyilatkozatán jelezheti azon döntését is, hogy nevét és elérhetőségét (postai, illetve elektronikus levelezési címét) az Ön által kedvezményezettként feltüntetett civil szervezettel közölje a NAV. Az adatkezelési hozzájárulás és az adatok feltüntetése a rendelkező nyilatkozaton önkéntes, nem feltétele az érvényes rendelkezésnek.

Miért válaszd a Gyerecsak Egyesületet?

Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú Egyesület:

2011. évi megalakulása óta arra törekszik, hogy a programba bekerült gyermekek és családjaik tartalmas programokban vehessenek részt, de külön figyelmet fordít arra is, hogy rászoruló családoknak, gyermekeknek adományozzon.

A Gyerecsak Egyesület gyermekeiket válaszkészen, igény szerint, kötődően nevelő, fiatal családok közössége, a babahordozáson alapuló, idén már 11 éves Nyíregyházi Babaklub és a Nyíregyházi Babaváró Klub, valamint a Bátorka Családi Bölcsőde támogató fenntartója. (Utóbbi 2017-ben Az év családi bölcsődéje elismerést kapta.) Tagjai elkötelezettek a baba-és családbarát gondolat mellett. Eredményes, modell értékű közösség.

Az egyesület támogatja programjaival a nők, anyák jogi esélyegyenlőségét, munkába való visszatérését. Egyesületi munkájukat az az alapvetés határozta meg, hogy egy működő társadalom alappillére a család. Egyesületük a tagjai által érintett családokban és az általa támogatott közösségekben, rendezvényeken kialakította az első 1-12 éves gyermekkorban lévő gyermekeket nevelő családok összetartozását.

Képzett babahordozási tanácsadókkal segítik a kötődő nevelés gyakorlatát.

Az egyesület által kialakított működési és közösségi tereket használják bölcsődéjük kis lakói is. A nyár folyamán táborokat, és gyermekfelügyeletet szerveznek, amelyen a kicsik nagyobb testvéreikkel, vagy akár anyával, apával is részt vehetnek.

Az idén 11. alkalommal szervezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hét programjait Nyíregyházán, amelynek városi rendezvényként, idén már harmadik alkalommal  hagyomány teremtő része a Hurci Fesztivál is.

2020-ban az egyesület Családbarát Hely elismerést kapott.


Törekednek arra, hogy közhasznú tevékenységeik és munkáik korábbi minőségét, eredményességét megőrizzék, sőt fejlesszék.

Az egyesület egy kis szervezet, így az 1%-os bevételek nem jelentősek, fontosságát azonban megadja, hogy minden évben stabilan lehet számítani rá. A szervezet költség nélküli kampányt folytat, tehát a saját felületükön próbálják elérni a rendelkezőket. Ezen túl igyekeznek meggyőzni mindenkit a rendelkezés tényének fontosságáról. Hálásak minden hozzájuk irányuló forintért!




Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 5., kedd

Hordozva lenni mindig is jó volt!

                             


                                   Batyubaba Nógrádsipeken 1963-ban

A hordozás európai tradíció
Az Európai Babahordozó Hét idén kicsit másként alakul, pont mint a 2020-as év eddigi napjai általában. Most nem lesznek izgalmas, zajos, lendületes programok, de mégis érdemes picit megemlékezni róla, éltetve a reményt, hogy hamarosan szabadabban élhetünk. A hordozás nem csak a negyedik trimesztert könnyíti meg, ahogy az idei mottó szól, de manapság a karantén idején szinte minden kisgyerekes család életének, ép eszének, lelkének megmentője. S míg arra várunk, hogy visszatérjen az élet a modern kerékvágásba, kicsit nyugtató szándékkal mesélnék arról, hogy ez mennyire “normális” volt mindig is.
A babahordozás ugyanis az emberiséggel egyidős utódgondozási stratégia, az életben maradás és a babák fejlődésének záloga volt mindig is. Az ember az úgynevezett hordozó emlősök közé tartozik, élettanilag koraszülött babáját az első életévben valamilyen módon szállítania kell, akár a főemlősöknek, a kenguruknak vagy éppen némely rágcsálónak. Az újszülött babák magatehetetlenek. Önálló helyváltoztatásra képtelenek, test hőmérsékletük megtartásához segítség kell, de idegrendszerük és mozgásszerveik optimális fejlődéséhez is a hordozás a legjobb út, hiszen így játszva tanulnak bele az önálló életbe. Ezt ismerték fel azok az ősemberek is, akik állatbőrből hasított hordozó eszközeikben csípőjükön vagy hátukon hordozták utódaikat az ibériai lankákon, az Alpokban vagy a Kaukázus csúcsain, ahogy azt több kőkori lelet is bizonyítja. Az eszközben hordozás a civilizáció fejlődését végigköveti.
Nem kell a harmadik világbeli vagy természetközeli életformát folytató civilizációkra gondolnunk, Európa történeti emlékei is hemzsegnek az erre vonatkozó emlékekkel. a Giotto a kisded Jézust is anyja hátára kötve ábrázolja, a művészetben a hordozós Szűz Mária a kereszténység kezdeteitől rendre felbukkan. A babakocsi viszonylag kései – Viktória királynőhöz és a viktoriánus Angliához köthető – elterjedése előtt nem volt egyéb eszközük a családoknak. A babák kézről kézre jártak, ha dolog volt, kendőbe, vagy éppen fonott kosarakba téve utaztak a szüleik vagy gondozóik testén. A skót felvidéken ugyan tradicionálisan az apák is hordoztak, Európa legtöbb vidékén mégis a nők feladata volt az utódok gondozása, szállítása. Az, hogy ez milyen eszközben történt, a tájegységre jellemző, elérhető anyagoktól függött, az erdős vidékeken a kosarak, vesszőkből fonott alkalmatosságok, a mezőgazdasággal foglalkozó területeken pedig a szövött anyagok terjedtek el leginkább, hiszen az volt kéznél. Voltak, akik arra is rájöttek, hogy a formázott anyagok könnyebben kezelhetőek, így jöttek létre a kezdetleges hordozók a kendők mellett a szövetek felhasználásával. Ezek a tradicionális hordozókendők azonban nem csak a szállításra voltak jók, erre utal, hogy kifejezetten nevük sem utalt a funkciójukra, ebben ringatták faágra akasztva a babákat, vagy éppen takargatták vele alvás közben, fészket formáztak belőle a lovaskocsi hátuljában utazáshoz, stb. Vagyis végigkísérte a mindennapjaikat és életüket.
Hazánkban a néprajzi vizsgálatok, a visszaemlékezések és a fényképek tanúsága szerint is a hatvanas években terjedt el igazán a babakocsi, ami vidéken sok helyen még akkor is elérhetetlen luxus volt. Érdekes, hogy a kommunista tervgazdasággal és a határzárral nem sújtott “nyugaton” ekkoriban kezdték újra felfedezni a pszichológiai vizsgalatok hatására a hordozást, (amikor a keleti országokban a drága babakocsi mellett a szegénység szimbóluma lett), s alakultak meg az első, máig is működő nagy kendőmárkák. Hazánk ugyan ehhez képest lemaradásban van, ám a kisbabás családok egyre inkább nyúlnak vissza ezekhez a praktikus módszerekhez újra. Úgy tűnik, nincs új a nap alatt, az a bizonyos negyedik trimeszter megköveteli azt, ami évezredek óta bevált.
Gerhát Petra, hordozási tanácsadó, ClauWi Magyarország
Forrás: liliputi.hu
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 4., hétfő

Karantén a pszichológus szemével

                         




Léder László, az Apa akadémia alapítója évek óta küzd azért, hogy az apák szerepe megerősödjön saját családjukban, s hogy a gyermekek ne funkcionálisan apátlan közegben nőjenek fel. A mostani válsághelyzet új kihívások elé állította a férfiakat is, hiszen most sok helyütt – kényszerűségből ugyan, de – megnőtt az együtt eltöltött idő. A pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan tudják az édesapák a helyzetben rejlő lehetőségeket pozitívan kamatoztatni.
– Arról már többször is beszélgettünk, miért olyan fontos, hogy az apák ismét jobban részt vállaljanak a családi hétköznapokból, ám jelen esetben talán nem is a jelenlét a legfontosabb szempont, hiszen sok apuka esetleg otthonról dolgozik a koronavírus ideje alatt. Mit tudnak hozzátenni az apák lelkileg ahhoz, hogy nagyobb törés nélkül vészeljük át ezt a nehéz időszakot?
– Azt gondolom, hogy ez  a mostani helyzet a legtöbb családnak nehéz. Hirtelen jött, nem mi akartuk, sokan a megélhetésünk miatt is aggódunk. Az is igaz, hogy számos család egyszerűen nincs hozzászokva ahhoz, hogy a családtagok napközben együtt legyenek. És akkor még a home office kultúráról nem is beszéltünk: az sem mindenkinek jön be, és például egy kicsi lakásban nehezen megoldható. De ha a dolog jó oldalát nézzük, a mostani helyzet egyszerre lehetőség is. Ha egy apa részt vesz a család mindennapjaiban, és megtalálja a saját szerepét, egész biztosan jót tesz a családi élet egészének.
Lehetőség, hogy a családok és az apák újra egymásra hangolódjanak.
– Az apa szerepe pszichológiai terminussal élve bevezetés a külvilággal való kapcsolatba (kicsit leegyszerűsítve). Hogyan tud ez megvalósulni most, amikor adott esetben éppen a külvilág jelenti a tiltott zónát?
– Nálunk például én vagyok a család hírvivője és minden nap van egy kis családi világértelmező beszélgetésünk, pedig még kicsik a gyerekeim, de a nagylányom már sokat kérdezget engem. Méghozzá nagyon okos kérdéseket tesz fel: Apa, miért van ez az egész, mikor lesz vége, miért nincs oltóanyag, ha annyi tudós van a világon? Szerintem ez az apai szerep most is jelen van, és nagyon fontos, hogy apa mit gondol vagy mond a karanténról.
– Mit tudnak tenni azok a családok, ahol külön él az édesapa, elváltak a szülők? Van erről tapasztalata, hogyan élik meg ezek a családok a hétköznapokat, mivel lehet ilyenkor megkönnyíteni a kapcsolattartást?
– Minden a szülők intelligenciáján múlik. Látok jó és rossz megoldásokat is. Most is van, aki a másik bosszantására használja a karantént, de akikkel én vagyok kapcsolatban, többnyire okosan megoldották ezt. A gyerek számára apa és anya ugyanolyan fontos, ha ezt nem biztosítjuk a gyermekünkben teszünk kárt. Ha ennek valódi akadálya van, akkor a Skype, Messenger, egyéb alkalmazások használata nagyon sokat segíthet. Tudok olyan esetet is, ahol egy elvált apa éppen a karantén miatt tölt több időt a kisfiával. A fiú az édesanyjával él együtt, de az édesanyja be kell, hogy járjon dolgozni, ezért apa van egész nap a fiúval, mindenki legnagyobb megelégedésére.

– Többen keresik fel most mint pszichológust, hogy segítséget, tanácsot kérjenek Öntől? Kiélezi az összezártság a kapcsolati kríziseket?
– Sajnos igen, elég jellemző, hogy sokan kérnek segítséget, mindenképpen többet, mint a karantén előtti időben. Van akiknél az első időszak volt turbulens, aztán valahogy hozzászoktak, és vannak, akiknél lassan szakadt el a cérna.
Jellemző probléma a gyerekekről való gondoskodás, a kicsi élettér, illetve  sajnos az, ha a párkapcsolat vagy a család eleve nem működött elég jól. Nagyon megterhelő szerintem a nagyszülők hiánya is.
A többgyermekes családok jelentős részének a nagyszülők óriási támogatást jelentenek. Ha ők kiesnek, az tovább nehezíti a helyzetet. Általános tanácsot adni nehéz. Ahány ház, annyi szokás. Amit mondhatok: kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció. Milyen lesz a mai nap? Kinek milyen dolga van? Ki mit fog csinálni? Kinek mi nem teszik? A másik nagyon fontos dolog az énidő biztosítása egymásnak és a gyerekeinknek is. Az összezártságot nem lehet elviselni, ha időnként nem lehetünk magunkkal kettesben egy kicsit. Mindenkinek jár egy kicsi visszahúzódás, kockulás vagy egy magányos séta.
– Férjként, édesapaként mit lehet tenni azért, hogy ne csak az egészségünket, a párkapcsolatunkat is épen megőrizzük a járvány végéig?
– Csak a team munka segíthet. Hiába a gyertyafényes vacsora a teraszon, ha a napi családmenedzsmentben nincs együttműködés és sok a vitás pont. Tehát legyen minden férj és édesapa kedves, segítőkész szürke eminenciás a hétköznapokban. Azután már jöhet (Sőt, kell is!) a gyertyafényes vacsora kettesben.
– Számos pozitív írás jelent meg arról, hogy a karantén lehetőség arra, hogy gyermekeinkkel többet legyünk együtt. De azért összezárva, munka, háztartás mellett, programlehetőség hiányában nagyon kreatívnak kell lenni ahhoz, hogy valóban tartalmas időt tudjunk gyermekeinkkel együtt tölteni! Vagy ezt csak mi, szülők „parázzuk” túl, és a gyermekeinknek az is elég, hogy végre több időt tölthetünk együtt?
– Sok  múlik azon, hogy mekkorák a gyerekeink. Nálunk ugyan sokat játszanak egymással, de egyértelműen kellünk mi is és a családi programok is, hogy jól érezzék magukat. Ami megint csak lehetőség, a közös házimunka. Ha ügyesen csináljuk, ez is lehet izgalmas a gyerekeinknek. Nálunk például a kilenc éves nagylányom teljesen átvette az asztalterítés feladatkörét. Minden közös étkezéshez ő terít, és ehhez ragaszkodik is. Az elmúlt időben többször főzünk együtt, amit még a kishúga is nagyon élvezett a konyhapulton ülve. A kertépítés, festés, Buksi kutyánk szőrének kifésülése is igazi gyerekprogram. Szerintem minden háztartásban sok hasonló lehetőség rejlik!
– Van személyesen (vagy szakértőként) valami jól bevált praktikája a karantén idejére, amit szívesen megosztana velünk arra vonatkozóan, hogyan tegyük elviselhetőbbé és szerethetővé a hétköznapokat a járvány idején?
– Egy ötlet talán, ami nálunk spontán alakult ki. Mi minden reggel megbeszéljük a napi feladatainkat, plusz azt is, hogy ki mit szeretne aznap magának. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Van, hogy a feleségem azt mondja, aznap mindenképp szeretne hajat mosni. Akkor úgy szervezzük, hogy a gyerekeket addig én lefoglalom, hogy ez ne legyen probléma. Van, hogy én kérem, hogy délután hadd olvashassam tovább a megkezdett könyvemet egy kicsit. Ez csak kérés, de szinte mindig teljesül, ha előre megbeszéljük. És persze a gyerekek is kívánnak dolgokat. A kicsi lányom gondolatait még olvasnunk kell, de ez gyakorló szülőknek nem jelenthet problémát. A nagylányom a legutóbb pedig azt kérte, hogy egy kicsit kettesben lehessen az anyukájával. Jogos igény és igazi apai öröm is, mert akkor a kisebbikkel én foglalkozom egyedül. Ilyenkor én is egy kicsit újra gyerek leszek, ami kifejezetten jót tesz nekem és a családi életünknek is…


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 3., vasárnap

Mese Anyák Napjára.

                          





Mese Anyák Napjára!

A mesét írta Rákhel-Szöllősy Ramóna
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 2., szombat

10 tavaszi kreatív ötlet gyerekeknek

                            



Tavaszcsalogatóként  esős délutánokra, a tavaszi szünetre: 10 játék- és alkotásötlet gyerekeknek. Mindegyik könnyen, olcsón, otthon is megvalósítható.
Nagyon várjuk a tavaszt, a gyerekek már egy kis napsütéstől is bezsonganak, nézegetjük a ki-kibújó hagymásokat, aranyesőt virágoztatunk, magokat ültetünk.
Közben próbáljuk elűzni a szürkeséget, és papírgurigából, tojásdobozból, színes papírokból vidám, szemet gyönyörködtető dekorációk, alkotások születnek.
Elkészítése ennél egyszerűbb már nem is lehetne, ráadásul ennek a virágnak a megrajzolása, kivágása fejleszti is a gyerekkezeket.
Készítettem hozzá egy kivágható, körberajzolható lapot is, ezt a gyerek körberajzolhatja a vonal mentén, ami segíti az írás előkészítését, fejlesztését, kivágása pedig az ollóhasználathoz kiváló vágógyakorlat. A lapot innen letöltheted.

 Tojástartóból készül ez a virágcsokor, ami ajándéknak is kiváló.
Elővehetjük a házi porcelángyurmát is egy aranyos tavaszi kompozícióhoz. A gyurmán kívül a kom
Muffin papír, csipesz és dekortapasz (vagy színes papír) és kész is a tavaszi rét:pozícióhoz hurkapálcára, vagy fogpiszkálóra és festékre lesz szükséged.
Tavasszal a tulipánokról se feledkezzünk meg, ezt a tulipánt még egy ovis is könnyen elkészítheti, közben fejlődik a finommotorika és a térérzékelés (hajtogatás) is, nem is beszélve a kreativitás okozta örömről.
Egy fecske nem csinál nyarat, de néhány tavaszt igen. A fecske sablonja innen letölthető.
És persze, hogy a gólyát sem hagyhatjuk ki, ami vattakorongból készül.
Fekete kartonból és újságpapírból készülnek ezek az aranyos méhecskék.

Lepkéket is készíthetünk kávéfilterből. Mosható filctollal kiszínezzük a kávéfiltert, majd egy kevés vízzel leöblítjük a papírt és megszárítjuk. Száradás után középen megtekerjük, majd csipesszel összefogjuk.. Csápok gyanánt zseníliadrótot használunk.
Ugyancsak lepke, de már fonalból, a technika hasonló a pókháló készítéséhez, itt fogpiszkálók körül kell tekergetni a fonalat, a leírás itt.
És ismét egy csodás lepke muffin papírból és csipeszből.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2020. május 1., péntek

Szerző: Pöttyös Labda 2020.04.27 Az anyák feladata minimum megduplázódott, és erről mintha senki nem akarna tudomást venni

                       
                             

AMIKOR A „GYENGÉBBIK NEM” AZ IGAZÁN ERŐS


Itt a koronavírus, tetőtől-talpig gázolunk a kórokozókban. Mindenki a gazdaság teljesen valós fenyegetéseiről, a soha nem elegendő kórházi ágyakról, lélegeztető-gépekről, a rengeteg halottról, a karanténról, a digitális oktatás kihívásairól, a vírus lassításáról ír. Érdemes azonban megállni és elgondolkodni egy pillanatra, hogy ebben a helyzetben milyen szerepet töltenek be a nők, elsősorban az anyák.


„A digitális oktatás hatalmas terhet ró a szülőkre”

Ezzel a mondattal több variációban is találkoztam már a napokban, de érdekes módon körülöttem csak idegösszeomlás szélére került édesanyákról, online tanórára besétáló anyukákról, a Kahoottal és a Google Classroommal bajlódó anyákról hallok és olvasok.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb családnál a hagyományos „menetrend” lépett életbe, ugyanaz, mint betegség esetén, vagyis: anya marad otthon a gyerek(ekk)el, apa pedig dolgozik tovább. Hogy miért? Vagy azért, mert anya munkája „nem olyan fontos”, vagy már az alaphelyzetben is fennálló diszkrimináció miatt eleve kevesebbet keres, mint a férje, ezért az ő bevételének kiesése kevésbé fájó a család számára, esetleg a nők azok, akik kiskorú gyermekeik miatt inkább jutnak home office-ban is ellátható munkához.
Akárhogy is: az anyák feladata az elmúlt két hétben minimum megduplázódott, és erről mintha senki nem akarna tudomást venni. Teljesen természetes, hogy a dolgozó (otthonról, vagy bejárva) nők a munka mellett segítik a gyermekeiket az online felületeken történő eligazodásban, többet tanulnak velük mint valaha, küszködnek az appokkal és online felületekkel, mindemellett továbbra is a hátukon viszik a háztartást, vásárolnak, fertőtlenítenek, ebédeltetik a teljes családot.
De senkinek ne legyenek hiú ábrándjai a bölcsődés vagy óvodás korú gyerek(ekk)el otthon maradt „szülőkkel” (értsd anyákkal) kapcsolatban sem. Bár baromi egyszerűnek tűnhet, hogy a gyerekekkel otthon elszórakozgatsz, azért abba nyilván senki nem gondolt bele, hogy sokan már ilyen korú gyerekek mellett is újra munkába álltak. Abba sem, hogy nem lehet játszótérre menni (ha lehetne, a home office-os anyáknak akkor is mindegy lenne). Nem gondoltak továbbá arra, hogy ahol egy gyerek van, az bazira unatkozni fog otthon. Arra, hogy digitális bennszülöttet kell csinálnunk a gyerekeinkből, hogy dolgozni tudjunk. Arra, hogy a gyerek emiatt befordul, magányos lesz. Arra, hogy ahol két vagy több gyerek van, azok a bezártságtól még inkább egymás torkának fognak esni. Arra, hogy ahol eltérő korú gyerekek vannak, lesz akinek online órája van, míg a kisebb tesó autókázhat nyugalomban odakint, vagy élvezheti a „szülők” (vagyis az anya) osztatlan figyelmét.
Megannyi ismeretlen és frusztráló helyzettel találjuk szembe magunkat minden egyes nap, amire nem voltunk, nem is lehettünk felkészülve, hisz’ ki tudta előre, hogy a gyerekeinkkel ilyen intenzíven leszünk majd összezárva.
És nem, nem arról van szó, hogy lusta, semmirekellő némberek vagyunk, hanem arra, hogy ezt a kimondhatatlanul megterhelő, 3-4 állásos melót nem lehet a végtelenségig, de megkockáztatom, hetekig sem csinálni következmények nélkül. Én sem nagyon tudom megbocsájtani magamnak, amikor ráüvöltök a gyerekemre hogy nem igaz hogy nem bír csöndben maradni, mert nekem dolgoznom kellene. Utána szinte azonnal lerakom a laptopom, odakucorodok mellé, és bocsánatot kérek. Nem szoktam ilyen lenni, de az élet sem szokott ilyen lenni.

Szociális munka

Nem tudok nem foglalkozni azzal sem, hogy kiemeljem: a jelenlegi legfontosabb pozíciókban dolgozók mind nők. A legtöbb ápoló, a patikusok, a pénztárosok, a takarítók – nők. Anyák. Nagymamák. És lássuk kiket küldtek azonnal haza, amikor felütötte a fejét a vírus: a pedagógusokat, az óvodapedagógusokat és a kisgyermek nevelőket. Legtöbben szintén nők. A szociális munkát is leginkább nők végzik.
Nem akarom elvitatni a férfiak fontosságát sem, hiszen a mentősök, rendőrök, katonák munkája is fontos, a mentősöké szó szerint a legfontosabbak közé tartozik.
De igazán jó és felemelő lenne, ha végre felismernék országunk vezetői (akik elsősorban férfiak), hogy a nők munkája mennyire pótolhatatlan, fontos – akár otthon, akár munkavállalóként végzik a feladataikat, főleg az ilyen, „háborús” helyzetekben. Mert nőként és főként anyaként minden körülmények között helytállunk, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk a gyermekeinknek.
Kitartást mindenkinek!
Forrás: pottyoslabda,hu
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Ötletek, hogy a gyerekek még jobban imádják a kertet

                             


Szabadtéri játékok minden mennyiségben


A gyerekek általában szeretnek a kertben lenni, ha jó az idő. Lehet focizni, játszani a kutyával vagy csak egyszerűen futkározni. Most pedig összeszedtünk néhány ötletet, amivel még élvezetesebb lehet a szabadban tartózkodás, és biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak a kicsik, hanem szüleik is a legtöbb játékos megoldást imádni fogják.

1.

Egyből a kedvencünkkel kezdjük. Az alapja egy homokozó, ami eleve az egyik legnépszerűbb kerti játszóhely, de a kisfiúknak ezt egy kicsit kibővíthetjük a keret szélére “épített” autóutakkal, amihez akár parkolót is készíthetünk. Melyik gyerek tudna ennek ellenállni? Az apukákról már nem is beszélve…

2.

Ha a szintén kedvelt “autópályáknál” maradunk, akkor itt egy újabb ötlet, hogy a kisautókat a kertben is lehessen gurigatni. Ha a gyerek már megunta a játékot vagy kinőtte azt, a fű hamar újra birtokába veszi az utakat.

3.

Melyik gyerek ne szeretne pancsolni, locsolni, a vízzel játszani? Íme, egy vízlabirintus.

4.

Régi, igazi szülők korabeli játék az ugróiskola, amit a kertben így is elkészíthetünk. Nemcsak kiváló elfoglaltság, de még jól is néz ki.

5.

Szintén nem mai játék a kör-iksz, amire mutatunk egy viszonylag könnyen megvalósítható ötletet. A kavicsok festése egyébként bárhol gyerekbaráttá teheti a kertet.

7.

Gyermekkorunk egyik nagy kedvence a libikóka, vagy mérleghinta. A kertünkbe saját kezünkkel is könnyedén készíthetünk egyet.

8.

Természetesen nemcsak a játékok, hanem a díszítés is nagyon fontos, ha gyerek van a kertben. Vajon milyen nevet kaphat a méhecske és a katica? Akár Bogyó és Babóca mintákat is festhetünk a dobozokra, és a siker még inkább garantált!

9.

A gyerekeket nem lehet elég hamar felelősségre, környezettudatosságra nevelni – természetesen játékos, élvezetes módon. Egy saját kiskert tökéletes lehetőség erre. Az első ötletünk tényleg nagyon játékos.

10.

A második kiskert javaslatunk már egy fokkal komolyabb, akár házilag is elkészíthető.

Az 1% nagyon is sokat számít a mai magyar társadalom civil szférájában.

                         


Nem feltétlenül tudod, de érdekes információ, hogy az adó 1 %-os felajánlási rendszerét Magyarországon vezették be először 1997-ben.

Akarod tudni, hogy az állam hova, mire költse el adód egy részét?  Rendelkezz róla! Közeleg az adóbevallások ideje, amikor az adónk 1+1%-okról is lehet nyilatkozni.

Ha tetszik az általad ismert egyesület tevékenysége, ha voltál már olyan közösségi rendezvényünkön, beszélgetésünkön, előadásunkon, ahol élményeket kaptál, ahol jól érezted magad, amit fontosnak éltél meg, ne gondolkozz: rendelkezz adód 1 %-ról!

Nem volt, nincs és nem lesz hasonlóan egyszerű alkalmad jót tenni! Május 20-ig még felajánlhatod adód 1%-át egy számodra szimpatikus civil szervezetnek. Mindenképpen érdemes erről döntened, nyilatkozatod nélkül ugyanis elveszik a lehetőség. Hogyan kell ezt megtenni? Hihetetlenül egyszerű: www.ado1szazalek.com, ahol közel 30 ezer civil szervezetet találsz, természetesen helyieket is. Amennyiben szimpatikus a szervezet, kattints a zöld Felajánlom feliratú gombra, töltsd ki a rendelkező nyilatkozatot, majd küld be az adóbevallás részeként, vagy külön úton postai borítékban. Utóbbi esetben legyen rajta az adóazonosító jeled, a boríték leragasztás helyén pedig az aláírásod.



Évről évre kiderül, mennyien nem rendelkeznek adójuk 1%-áról. Az adózók közel 40 százaléka nem használta ki a lehetőséget, megközelítően évi 10 milliárd forintot nem ajánlottak fel. A nyíregyházi civil szervezetek többsége küldetéssel, állandó programokkal, fenntartható vállalásokkal, átlátható értékekkel működik, többnyire nem csak az 1 %-os adományokból, hanem önerőből, pályázati forrásokból, (utóbbiból egyre kevesebb!), de ha biztonságosan akar tervezni és törekszik a fenntarthatóságra, akkor igen is minden bevétel számít, hiszen minden civil szervezet felelős a folyamatos, megbízható működési rendjéért, támogatottjaiért. Külön beszédes üzenete van annak, hogy egy civil szervezetnél mennyi az évek alatt befolyt támogatás minimális összege, hiszen ez az egyesület vagy alapítvány ismertségét, megbecsültségét is minősíti.



Hogyan rendelkezhet az adó 1 %-ról?

Az idén is lehetőség van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról. Ezt legkésőbb 2020. május 20-ig az szja-bevallási formától függetlenül is megteheti.
 Magánszemélyként az idén is dönthet úgy, hogy a megfizetett adójának 1%-át felajánlja egy regisztrált civil szervezetnek, további 1%-át pedig valamely technikai számmal rendelkező egyháznak.
 Az 1+1 %-os felajánlásáról – függetlenül attól, hogy a 2019-es személyi jövedelemadó-bevallását hogyan nyújtja be – a bevallással együtt vagy akár attól elkülönülten is rendelkezhet.
 A rendelkezést 2020. május 20-ig benyújthatja:
 a személyi jövedelemadó-bevallás részeként (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen),
az e-szja felületen az online kitöltő program segítségével (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen)
a 19EGYSZA jelű nyomtatványon (elektronikus úton, vagy postai úton, vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen eljárva, lezárt borítékban). A nyomtatvány a NAV honlapjáról is letölthető,
a 19EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként (postai úton, vagy a személyesen a NAV ügyfélszolgálatain).
Fontos, hogy a 2020. május 20-i határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.

Az 1+1%-ról rendelkező nyilatkozatán jelezheti azon döntését is, hogy nevét és elérhetőségét (postai, illetve elektronikus levelezési címét) az Ön által kedvezményezettként feltüntetett civil szervezettel közölje a NAV. Az adatkezelési hozzájárulás és az adatok feltüntetése a rendelkező nyilatkozaton önkéntes, nem feltétele az érvényes rendelkezésnek.

Miért válaszd a Gyerecsak Egyesületet?

Gyerekek, Családok, Anyák Kreatívan Közhasznú Egyesület:

2011. évi megalakulása óta arra törekszik, hogy a programba bekerült gyermekek és családjaik tartalmas programokban vehessenek részt, de külön figyelmet fordít arra is, hogy rászoruló családoknak, gyermekeknek adományozzon.

A Gyerecsak Egyesület gyermekeiket válaszkészen, igény szerint, kötődően nevelő, fiatal családok közössége, a babahordozáson alapuló, idén már 11 éves Nyíregyházi Babaklub és a Nyíregyházi Babaváró Klub, valamint a Bátorka Családi Bölcsőde támogató fenntartója. (Utóbbi 2017-ben Az év családi bölcsődéje elismerést kapta.) Tagjai elkötelezettek a baba-és családbarát gondolat mellett. Eredményes, modell értékű közösség.

Az egyesület támogatja programjaival a nők, anyák jogi esélyegyenlőségét, munkába való visszatérését. Egyesületi munkájukat az az alapvetés határozta meg, hogy egy működő társadalom alappillére a család. Egyesületük a tagjai által érintett családokban és az általa támogatott közösségekben, rendezvényeken kialakította az első 1-12 éves gyermekkorban lévő gyermekeket nevelő családok összetartozását.

Képzett babahordozási tanácsadókkal segítik a kötődő nevelés gyakorlatát.

Az egyesület által kialakított működési és közösségi tereket használják bölcsődéjük kis lakói is. A nyár folyamán táborokat, és gyermekfelügyeletet szerveznek, amelyen a kicsik nagyobb testvéreikkel, vagy akár anyával, apával is részt vehetnek.

Az idén 11. alkalommal szervezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hét programjait Nyíregyházán, amelynek városi rendezvényként, idén már harmadik alkalommal  hagyomány teremtő része a Hurci Fesztivál is.

2020-ban az egyesület Családbarát Hely elismerést kapott.


Törekednek arra, hogy közhasznú tevékenységeik és munkáik korábbi minőségét, eredményességét megőrizzék, sőt fejlesszék.

Az egyesület egy kis szervezet, így az 1%-os bevételek nem jelentősek, fontosságát azonban megadja, hogy minden évben stabilan lehet számítani rá. A szervezet költség nélküli kampányt folytat, tehát a saját felületükön próbálják elérni a rendelkezőket. Ezen túl igyekeznek meggyőzni mindenkit a rendelkezés tényének fontosságáról. Hálásak minden hozzájuk irányuló forintért!




Hordozva lenni mindig is jó volt!

                             


                                   Batyubaba Nógrádsipeken 1963-ban

A hordozás európai tradíció
Az Európai Babahordozó Hét idén kicsit másként alakul, pont mint a 2020-as év eddigi napjai általában. Most nem lesznek izgalmas, zajos, lendületes programok, de mégis érdemes picit megemlékezni róla, éltetve a reményt, hogy hamarosan szabadabban élhetünk. A hordozás nem csak a negyedik trimesztert könnyíti meg, ahogy az idei mottó szól, de manapság a karantén idején szinte minden kisgyerekes család életének, ép eszének, lelkének megmentője. S míg arra várunk, hogy visszatérjen az élet a modern kerékvágásba, kicsit nyugtató szándékkal mesélnék arról, hogy ez mennyire “normális” volt mindig is.
A babahordozás ugyanis az emberiséggel egyidős utódgondozási stratégia, az életben maradás és a babák fejlődésének záloga volt mindig is. Az ember az úgynevezett hordozó emlősök közé tartozik, élettanilag koraszülött babáját az első életévben valamilyen módon szállítania kell, akár a főemlősöknek, a kenguruknak vagy éppen némely rágcsálónak. Az újszülött babák magatehetetlenek. Önálló helyváltoztatásra képtelenek, test hőmérsékletük megtartásához segítség kell, de idegrendszerük és mozgásszerveik optimális fejlődéséhez is a hordozás a legjobb út, hiszen így játszva tanulnak bele az önálló életbe. Ezt ismerték fel azok az ősemberek is, akik állatbőrből hasított hordozó eszközeikben csípőjükön vagy hátukon hordozták utódaikat az ibériai lankákon, az Alpokban vagy a Kaukázus csúcsain, ahogy azt több kőkori lelet is bizonyítja. Az eszközben hordozás a civilizáció fejlődését végigköveti.
Nem kell a harmadik világbeli vagy természetközeli életformát folytató civilizációkra gondolnunk, Európa történeti emlékei is hemzsegnek az erre vonatkozó emlékekkel. a Giotto a kisded Jézust is anyja hátára kötve ábrázolja, a művészetben a hordozós Szűz Mária a kereszténység kezdeteitől rendre felbukkan. A babakocsi viszonylag kései – Viktória királynőhöz és a viktoriánus Angliához köthető – elterjedése előtt nem volt egyéb eszközük a családoknak. A babák kézről kézre jártak, ha dolog volt, kendőbe, vagy éppen fonott kosarakba téve utaztak a szüleik vagy gondozóik testén. A skót felvidéken ugyan tradicionálisan az apák is hordoztak, Európa legtöbb vidékén mégis a nők feladata volt az utódok gondozása, szállítása. Az, hogy ez milyen eszközben történt, a tájegységre jellemző, elérhető anyagoktól függött, az erdős vidékeken a kosarak, vesszőkből fonott alkalmatosságok, a mezőgazdasággal foglalkozó területeken pedig a szövött anyagok terjedtek el leginkább, hiszen az volt kéznél. Voltak, akik arra is rájöttek, hogy a formázott anyagok könnyebben kezelhetőek, így jöttek létre a kezdetleges hordozók a kendők mellett a szövetek felhasználásával. Ezek a tradicionális hordozókendők azonban nem csak a szállításra voltak jók, erre utal, hogy kifejezetten nevük sem utalt a funkciójukra, ebben ringatták faágra akasztva a babákat, vagy éppen takargatták vele alvás közben, fészket formáztak belőle a lovaskocsi hátuljában utazáshoz, stb. Vagyis végigkísérte a mindennapjaikat és életüket.
Hazánkban a néprajzi vizsgálatok, a visszaemlékezések és a fényképek tanúsága szerint is a hatvanas években terjedt el igazán a babakocsi, ami vidéken sok helyen még akkor is elérhetetlen luxus volt. Érdekes, hogy a kommunista tervgazdasággal és a határzárral nem sújtott “nyugaton” ekkoriban kezdték újra felfedezni a pszichológiai vizsgalatok hatására a hordozást, (amikor a keleti országokban a drága babakocsi mellett a szegénység szimbóluma lett), s alakultak meg az első, máig is működő nagy kendőmárkák. Hazánk ugyan ehhez képest lemaradásban van, ám a kisbabás családok egyre inkább nyúlnak vissza ezekhez a praktikus módszerekhez újra. Úgy tűnik, nincs új a nap alatt, az a bizonyos negyedik trimeszter megköveteli azt, ami évezredek óta bevált.
Gerhát Petra, hordozási tanácsadó, ClauWi Magyarország
Forrás: liliputi.hu

Karantén a pszichológus szemével

                         




Léder László, az Apa akadémia alapítója évek óta küzd azért, hogy az apák szerepe megerősödjön saját családjukban, s hogy a gyermekek ne funkcionálisan apátlan közegben nőjenek fel. A mostani válsághelyzet új kihívások elé állította a férfiakat is, hiszen most sok helyütt – kényszerűségből ugyan, de – megnőtt az együtt eltöltött idő. A pszichológussal arról beszélgettünk, hogyan tudják az édesapák a helyzetben rejlő lehetőségeket pozitívan kamatoztatni.
– Arról már többször is beszélgettünk, miért olyan fontos, hogy az apák ismét jobban részt vállaljanak a családi hétköznapokból, ám jelen esetben talán nem is a jelenlét a legfontosabb szempont, hiszen sok apuka esetleg otthonról dolgozik a koronavírus ideje alatt. Mit tudnak hozzátenni az apák lelkileg ahhoz, hogy nagyobb törés nélkül vészeljük át ezt a nehéz időszakot?
– Azt gondolom, hogy ez  a mostani helyzet a legtöbb családnak nehéz. Hirtelen jött, nem mi akartuk, sokan a megélhetésünk miatt is aggódunk. Az is igaz, hogy számos család egyszerűen nincs hozzászokva ahhoz, hogy a családtagok napközben együtt legyenek. És akkor még a home office kultúráról nem is beszéltünk: az sem mindenkinek jön be, és például egy kicsi lakásban nehezen megoldható. De ha a dolog jó oldalát nézzük, a mostani helyzet egyszerre lehetőség is. Ha egy apa részt vesz a család mindennapjaiban, és megtalálja a saját szerepét, egész biztosan jót tesz a családi élet egészének.
Lehetőség, hogy a családok és az apák újra egymásra hangolódjanak.
– Az apa szerepe pszichológiai terminussal élve bevezetés a külvilággal való kapcsolatba (kicsit leegyszerűsítve). Hogyan tud ez megvalósulni most, amikor adott esetben éppen a külvilág jelenti a tiltott zónát?
– Nálunk például én vagyok a család hírvivője és minden nap van egy kis családi világértelmező beszélgetésünk, pedig még kicsik a gyerekeim, de a nagylányom már sokat kérdezget engem. Méghozzá nagyon okos kérdéseket tesz fel: Apa, miért van ez az egész, mikor lesz vége, miért nincs oltóanyag, ha annyi tudós van a világon? Szerintem ez az apai szerep most is jelen van, és nagyon fontos, hogy apa mit gondol vagy mond a karanténról.
– Mit tudnak tenni azok a családok, ahol külön él az édesapa, elváltak a szülők? Van erről tapasztalata, hogyan élik meg ezek a családok a hétköznapokat, mivel lehet ilyenkor megkönnyíteni a kapcsolattartást?
– Minden a szülők intelligenciáján múlik. Látok jó és rossz megoldásokat is. Most is van, aki a másik bosszantására használja a karantént, de akikkel én vagyok kapcsolatban, többnyire okosan megoldották ezt. A gyerek számára apa és anya ugyanolyan fontos, ha ezt nem biztosítjuk a gyermekünkben teszünk kárt. Ha ennek valódi akadálya van, akkor a Skype, Messenger, egyéb alkalmazások használata nagyon sokat segíthet. Tudok olyan esetet is, ahol egy elvált apa éppen a karantén miatt tölt több időt a kisfiával. A fiú az édesanyjával él együtt, de az édesanyja be kell, hogy járjon dolgozni, ezért apa van egész nap a fiúval, mindenki legnagyobb megelégedésére.

– Többen keresik fel most mint pszichológust, hogy segítséget, tanácsot kérjenek Öntől? Kiélezi az összezártság a kapcsolati kríziseket?
– Sajnos igen, elég jellemző, hogy sokan kérnek segítséget, mindenképpen többet, mint a karantén előtti időben. Van akiknél az első időszak volt turbulens, aztán valahogy hozzászoktak, és vannak, akiknél lassan szakadt el a cérna.
Jellemző probléma a gyerekekről való gondoskodás, a kicsi élettér, illetve  sajnos az, ha a párkapcsolat vagy a család eleve nem működött elég jól. Nagyon megterhelő szerintem a nagyszülők hiánya is.
A többgyermekes családok jelentős részének a nagyszülők óriási támogatást jelentenek. Ha ők kiesnek, az tovább nehezíti a helyzetet. Általános tanácsot adni nehéz. Ahány ház, annyi szokás. Amit mondhatok: kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció. Milyen lesz a mai nap? Kinek milyen dolga van? Ki mit fog csinálni? Kinek mi nem teszik? A másik nagyon fontos dolog az énidő biztosítása egymásnak és a gyerekeinknek is. Az összezártságot nem lehet elviselni, ha időnként nem lehetünk magunkkal kettesben egy kicsit. Mindenkinek jár egy kicsi visszahúzódás, kockulás vagy egy magányos séta.
– Férjként, édesapaként mit lehet tenni azért, hogy ne csak az egészségünket, a párkapcsolatunkat is épen megőrizzük a járvány végéig?
– Csak a team munka segíthet. Hiába a gyertyafényes vacsora a teraszon, ha a napi családmenedzsmentben nincs együttműködés és sok a vitás pont. Tehát legyen minden férj és édesapa kedves, segítőkész szürke eminenciás a hétköznapokban. Azután már jöhet (Sőt, kell is!) a gyertyafényes vacsora kettesben.
– Számos pozitív írás jelent meg arról, hogy a karantén lehetőség arra, hogy gyermekeinkkel többet legyünk együtt. De azért összezárva, munka, háztartás mellett, programlehetőség hiányában nagyon kreatívnak kell lenni ahhoz, hogy valóban tartalmas időt tudjunk gyermekeinkkel együtt tölteni! Vagy ezt csak mi, szülők „parázzuk” túl, és a gyermekeinknek az is elég, hogy végre több időt tölthetünk együtt?
– Sok  múlik azon, hogy mekkorák a gyerekeink. Nálunk ugyan sokat játszanak egymással, de egyértelműen kellünk mi is és a családi programok is, hogy jól érezzék magukat. Ami megint csak lehetőség, a közös házimunka. Ha ügyesen csináljuk, ez is lehet izgalmas a gyerekeinknek. Nálunk például a kilenc éves nagylányom teljesen átvette az asztalterítés feladatkörét. Minden közös étkezéshez ő terít, és ehhez ragaszkodik is. Az elmúlt időben többször főzünk együtt, amit még a kishúga is nagyon élvezett a konyhapulton ülve. A kertépítés, festés, Buksi kutyánk szőrének kifésülése is igazi gyerekprogram. Szerintem minden háztartásban sok hasonló lehetőség rejlik!
– Van személyesen (vagy szakértőként) valami jól bevált praktikája a karantén idejére, amit szívesen megosztana velünk arra vonatkozóan, hogyan tegyük elviselhetőbbé és szerethetővé a hétköznapokat a járvány idején?
– Egy ötlet talán, ami nálunk spontán alakult ki. Mi minden reggel megbeszéljük a napi feladatainkat, plusz azt is, hogy ki mit szeretne aznap magának. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Van, hogy a feleségem azt mondja, aznap mindenképp szeretne hajat mosni. Akkor úgy szervezzük, hogy a gyerekeket addig én lefoglalom, hogy ez ne legyen probléma. Van, hogy én kérem, hogy délután hadd olvashassam tovább a megkezdett könyvemet egy kicsit. Ez csak kérés, de szinte mindig teljesül, ha előre megbeszéljük. És persze a gyerekek is kívánnak dolgokat. A kicsi lányom gondolatait még olvasnunk kell, de ez gyakorló szülőknek nem jelenthet problémát. A nagylányom a legutóbb pedig azt kérte, hogy egy kicsit kettesben lehessen az anyukájával. Jogos igény és igazi apai öröm is, mert akkor a kisebbikkel én foglalkozom egyedül. Ilyenkor én is egy kicsit újra gyerek leszek, ami kifejezetten jót tesz nekem és a családi életünknek is…


Mese Anyák Napjára.

                          





Mese Anyák Napjára!

A mesét írta Rákhel-Szöllősy Ramóna

10 tavaszi kreatív ötlet gyerekeknek

                            



Tavaszcsalogatóként  esős délutánokra, a tavaszi szünetre: 10 játék- és alkotásötlet gyerekeknek. Mindegyik könnyen, olcsón, otthon is megvalósítható.
Nagyon várjuk a tavaszt, a gyerekek már egy kis napsütéstől is bezsonganak, nézegetjük a ki-kibújó hagymásokat, aranyesőt virágoztatunk, magokat ültetünk.
Közben próbáljuk elűzni a szürkeséget, és papírgurigából, tojásdobozból, színes papírokból vidám, szemet gyönyörködtető dekorációk, alkotások születnek.
Elkészítése ennél egyszerűbb már nem is lehetne, ráadásul ennek a virágnak a megrajzolása, kivágása fejleszti is a gyerekkezeket.
Készítettem hozzá egy kivágható, körberajzolható lapot is, ezt a gyerek körberajzolhatja a vonal mentén, ami segíti az írás előkészítését, fejlesztését, kivágása pedig az ollóhasználathoz kiváló vágógyakorlat. A lapot innen letöltheted.

 Tojástartóból készül ez a virágcsokor, ami ajándéknak is kiváló.
Elővehetjük a házi porcelángyurmát is egy aranyos tavaszi kompozícióhoz. A gyurmán kívül a kom
Muffin papír, csipesz és dekortapasz (vagy színes papír) és kész is a tavaszi rét:pozícióhoz hurkapálcára, vagy fogpiszkálóra és festékre lesz szükséged.
Tavasszal a tulipánokról se feledkezzünk meg, ezt a tulipánt még egy ovis is könnyen elkészítheti, közben fejlődik a finommotorika és a térérzékelés (hajtogatás) is, nem is beszélve a kreativitás okozta örömről.
Egy fecske nem csinál nyarat, de néhány tavaszt igen. A fecske sablonja innen letölthető.
És persze, hogy a gólyát sem hagyhatjuk ki, ami vattakorongból készül.
Fekete kartonból és újságpapírból készülnek ezek az aranyos méhecskék.

Lepkéket is készíthetünk kávéfilterből. Mosható filctollal kiszínezzük a kávéfiltert, majd egy kevés vízzel leöblítjük a papírt és megszárítjuk. Száradás után középen megtekerjük, majd csipesszel összefogjuk.. Csápok gyanánt zseníliadrótot használunk.
Ugyancsak lepke, de már fonalból, a technika hasonló a pókháló készítéséhez, itt fogpiszkálók körül kell tekergetni a fonalat, a leírás itt.
És ismét egy csodás lepke muffin papírból és csipeszből.

Szerző: Pöttyös Labda 2020.04.27 Az anyák feladata minimum megduplázódott, és erről mintha senki nem akarna tudomást venni

                       
                             

AMIKOR A „GYENGÉBBIK NEM” AZ IGAZÁN ERŐS


Itt a koronavírus, tetőtől-talpig gázolunk a kórokozókban. Mindenki a gazdaság teljesen valós fenyegetéseiről, a soha nem elegendő kórházi ágyakról, lélegeztető-gépekről, a rengeteg halottról, a karanténról, a digitális oktatás kihívásairól, a vírus lassításáról ír. Érdemes azonban megállni és elgondolkodni egy pillanatra, hogy ebben a helyzetben milyen szerepet töltenek be a nők, elsősorban az anyák.


„A digitális oktatás hatalmas terhet ró a szülőkre”

Ezzel a mondattal több variációban is találkoztam már a napokban, de érdekes módon körülöttem csak idegösszeomlás szélére került édesanyákról, online tanórára besétáló anyukákról, a Kahoottal és a Google Classroommal bajlódó anyákról hallok és olvasok.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb családnál a hagyományos „menetrend” lépett életbe, ugyanaz, mint betegség esetén, vagyis: anya marad otthon a gyerek(ekk)el, apa pedig dolgozik tovább. Hogy miért? Vagy azért, mert anya munkája „nem olyan fontos”, vagy már az alaphelyzetben is fennálló diszkrimináció miatt eleve kevesebbet keres, mint a férje, ezért az ő bevételének kiesése kevésbé fájó a család számára, esetleg a nők azok, akik kiskorú gyermekeik miatt inkább jutnak home office-ban is ellátható munkához.
Akárhogy is: az anyák feladata az elmúlt két hétben minimum megduplázódott, és erről mintha senki nem akarna tudomást venni. Teljesen természetes, hogy a dolgozó (otthonról, vagy bejárva) nők a munka mellett segítik a gyermekeiket az online felületeken történő eligazodásban, többet tanulnak velük mint valaha, küszködnek az appokkal és online felületekkel, mindemellett továbbra is a hátukon viszik a háztartást, vásárolnak, fertőtlenítenek, ebédeltetik a teljes családot.
De senkinek ne legyenek hiú ábrándjai a bölcsődés vagy óvodás korú gyerek(ekk)el otthon maradt „szülőkkel” (értsd anyákkal) kapcsolatban sem. Bár baromi egyszerűnek tűnhet, hogy a gyerekekkel otthon elszórakozgatsz, azért abba nyilván senki nem gondolt bele, hogy sokan már ilyen korú gyerekek mellett is újra munkába álltak. Abba sem, hogy nem lehet játszótérre menni (ha lehetne, a home office-os anyáknak akkor is mindegy lenne). Nem gondoltak továbbá arra, hogy ahol egy gyerek van, az bazira unatkozni fog otthon. Arra, hogy digitális bennszülöttet kell csinálnunk a gyerekeinkből, hogy dolgozni tudjunk. Arra, hogy a gyerek emiatt befordul, magányos lesz. Arra, hogy ahol két vagy több gyerek van, azok a bezártságtól még inkább egymás torkának fognak esni. Arra, hogy ahol eltérő korú gyerekek vannak, lesz akinek online órája van, míg a kisebb tesó autókázhat nyugalomban odakint, vagy élvezheti a „szülők” (vagyis az anya) osztatlan figyelmét.
Megannyi ismeretlen és frusztráló helyzettel találjuk szembe magunkat minden egyes nap, amire nem voltunk, nem is lehettünk felkészülve, hisz’ ki tudta előre, hogy a gyerekeinkkel ilyen intenzíven leszünk majd összezárva.
És nem, nem arról van szó, hogy lusta, semmirekellő némberek vagyunk, hanem arra, hogy ezt a kimondhatatlanul megterhelő, 3-4 állásos melót nem lehet a végtelenségig, de megkockáztatom, hetekig sem csinálni következmények nélkül. Én sem nagyon tudom megbocsájtani magamnak, amikor ráüvöltök a gyerekemre hogy nem igaz hogy nem bír csöndben maradni, mert nekem dolgoznom kellene. Utána szinte azonnal lerakom a laptopom, odakucorodok mellé, és bocsánatot kérek. Nem szoktam ilyen lenni, de az élet sem szokott ilyen lenni.

Szociális munka

Nem tudok nem foglalkozni azzal sem, hogy kiemeljem: a jelenlegi legfontosabb pozíciókban dolgozók mind nők. A legtöbb ápoló, a patikusok, a pénztárosok, a takarítók – nők. Anyák. Nagymamák. És lássuk kiket küldtek azonnal haza, amikor felütötte a fejét a vírus: a pedagógusokat, az óvodapedagógusokat és a kisgyermek nevelőket. Legtöbben szintén nők. A szociális munkát is leginkább nők végzik.
Nem akarom elvitatni a férfiak fontosságát sem, hiszen a mentősök, rendőrök, katonák munkája is fontos, a mentősöké szó szerint a legfontosabbak közé tartozik.
De igazán jó és felemelő lenne, ha végre felismernék országunk vezetői (akik elsősorban férfiak), hogy a nők munkája mennyire pótolhatatlan, fontos – akár otthon, akár munkavállalóként végzik a feladataikat, főleg az ilyen, „háborús” helyzetekben. Mert nőként és főként anyaként minden körülmények között helytállunk, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk a gyermekeinknek.
Kitartást mindenkinek!
Forrás: pottyoslabda,hu
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)