A klubba ellátogató szülőknek és gyermekeinek lehetőségük van részt venni a zenés Manó tornán. A Valcsák Viktória vezette foglalkozás magával ragadja a kicsiket és a nagyokat egyaránt.
A Manó torna foglalkozással szeretnénk bevezetni a klubba járó gyerekeket a zene és a mozgás világába.
Az alábbiakban arról olvashattok, hogy miért fontos és hasznos a korai zenei nevelés. Választ kaphattok arra is, hogy mikortól érdemes elkezdeni.
A korai zenei fejlesztés fontossága
"Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése."
Szakmai körökben jól ismert a fent idézett néhány sor, amelyet Kodály Zoltán mondott el 1948-ban, Párizsban, egy művészeti nevelésről szóló gyermeknapi konferencián.
Természetesen Kodály akkor még nem a modern kutatásokra gondolt, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, hanem arra, minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése szempontjából fontos már az újszülött számára is énekelni, mondókázni, fontos az édesanya zenei műveltsége.
Természetesen Kodály akkor még nem a modern kutatásokra gondolt, az anya-magzat kapcsolatanalízisre, hanem arra, minden édesanyának hinnie kell abban, hogy a gyermeke egészséges fejlődése szempontjából fontos már az újszülött számára is énekelni, mondókázni, fontos az édesanya zenei műveltsége.
Ez persze nem azt jelenti, hogy magas szinten kell képzettnek lennie valamennyi édesanyának. Nem csak tanult muzsikus foglalkozhat jól a gyermekével. Minden szülő részt vehet a helyes zenei nevelésben, akiben megvan a jó szándék arra, hogy a gyermekét dalolni szerető, zenét kedvelő emberré nevelje, megóvja a zenei selejttől, és figyelmét az időtálló, szép zene, a művészet felé fordítsa.
Hermann Alice így ír a művészeti nevelésről: "Aki szereti a szépet, az életet szereti... Az igazi művészet szeretete - akár zenében, akár versben, akár képekben találja meg valaki - igényességre nevel. Vajon nem ez-e az a vezérszólam, ami az egész életet helyes útra terelheti? Igényesség önmagunkkal és másokkal szemben, igényesség a munkában és a párválasztásban."
Így hát, ha a fiatal szülők igényesek, akkor készülnek a kicsinyük fogadására lélekben is, tervezgetik gyermekük jövőjét. Gondolatban beszélnek hozzá, becézgetik, ábrándoznak, hogyan, mivé nevelődik, fejlődik majd az apróság.
Az édesanya, édesapa beszéde - a leghétköznapibb dolgokról is - nagyon fontos a gyerekek számára, hiszen ezáltal szereznek tudomást a környező világról. Megszületik a gyermek, s mindjárt elkezdi tanulni a világot, az "emberséget". Az első "professzorai" a szülők. Hogy nyugodt, derűs lesz-e a baba, abban igen nagy szerepe van a szavaknak, de nem csak a szavaknak, hanem a szép, egyszerű dallamoknak, az érdekesen lüktető, szótagokkal zengve-bongva játszó mondókáknak is, amelyeket a szüleitől hall.
Fontos tehát, hogy az édesanyák - hiszen ők töltik a legtöbb időt a gyermekekkel - higgyenek abban, hogy a saját éneklésük, mondókázásuk lelki táplálékul szolgál a kisgyermekük számára. Ne féljenek énekelni, leljék örömüket a dalban, a közös játékban.
Fontos tudniuk, hogy a legjobb technikai feltételek között létrehozott, legkiválóbb művészekkel készített CD felvételek sem pótolják az édesanya hangját, mosolyát, érintését, ölelését.
Forrás:
http://www.ringato.hu/?p=subpage&pid=1#bevezeto
Az már régóta ismert, hogy az énekléstől idegeink kisimulnak, javul kedélyállapotunk, kiegyensúlyozottabbak, öntudatosabbak leszünk.
A Kodály Zoltán Kórus Iskola kiadványában bukkantam a következőkre. ”Laboratóriumi vizsgálatok mutatták ki, hogy már harminc perc énekléstől megnövekszik agyunkban a béta-endorfin, melyet boldogsághormonnak is hívunk, a szerotomin és a nor-adrenalin termelés. Ezzel egy időben a stresszhormonok - mint amilyen a cortizol is - kiválasztódása csökken, sőt az éneklés hatására percek alatt új kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között, ezért a szellemi teljesítményt is pozitívan befolyásolja. Frankfurti kutatók kóruspróba után vettek nyálmintát, melyből egyértelműen kimutatták, hogy éneklés hatására megnő a nyálkahártyában lévő immunglobulin A mennyisége, mely a kórokozók leküzdésében játszik nagy szerepet. Tehát nem alaptalanul állíthatjuk, hogy aki sokat énekel, annak erősödik az immunrendszere. Svéd kutatók nyomon követéses vizsgálatokkal azt is kimutatták már évekkel ezelőtt, hogy azoknak az embereknek, akik sokat énekelnek jobbak az életkilátásaik, összehasonlító elemzések szerint tovább élnek.”
Mégis kevesebb mostanában az élő énekszó, pedig szebb és könnyebb is az élet, ha olykor rázendítünk. Elhatározás kérdése, hogy több legyen. Ha mi, anyukák élünk ezzel a lehetőséggel, jó eséllyel gyermekeinkre is ráragad ez az ősi kedélyjavító kikapcsolódási forma. Tudjuk, hogy a magzat már a tizenhatodik héttől hallja édesanyja szívének lüktetését, és énekhangját. Az ismerős dallamok születés után is megnyugtatóan hatnak a babára, és a számukra ismeretlen világban fogódzkodóként szolgálnak.
Altatódalok, dúdolók és dünnyögők, ölbeli játékok mind-mind hozzájárulnak gyermekünk érzelmi biztonságának kialakulásához. Ez az alapja a testi-lelki fejlődésnek. Az érzelmi biztonság, a kezdeti szoros anya gyermek kapcsolat, mely kötődésen alapszik, a gyermek etetése, altatása, ringatása és közös játékok alkalmával természetesen alakul ki. Ez lesz a felnövekvő gyermek kapcsolatainak alapja. Ha szeretetünket érezheti ezekben az apró mindennapi közös tevékenységekben, gyermekünk magabiztosan fog nyitni a világra, és amikor eljön az idő, mindent megtanul magáról és a világról.
Altatódalok, dúdolók és dünnyögők, ölbeli játékok mind-mind hozzájárulnak gyermekünk érzelmi biztonságának kialakulásához. Ez az alapja a testi-lelki fejlődésnek. Az érzelmi biztonság, a kezdeti szoros anya gyermek kapcsolat, mely kötődésen alapszik, a gyermek etetése, altatása, ringatása és közös játékok alkalmával természetesen alakul ki. Ez lesz a felnövekvő gyermek kapcsolatainak alapja. Ha szeretetünket érezheti ezekben az apró mindennapi közös tevékenységekben, gyermekünk magabiztosan fog nyitni a világra, és amikor eljön az idő, mindent megtanul magáról és a világról.
Az ölbeli játékok az első játékformák, melyeket a még beszélni sem tudó gyerekekkel is játszhatunk körülbelül fél éves kortól, akár nagy óvodás korig is. Ügyeljünk a kellő mennyiségű ismétlésre, lehetőleg addig játsszuk, ameddig kéri, babák esetén pedig legalább háromszor egymás után, hogy az elmaradhatatlan csattanóra ráébredjen és egy idő után már várja. Hamar kialakulnak a kedvenc játékok. A repertoárnak nem kell szélesnek lennie, és az is lehet, hogy egy ideig mindig ugyanazt kéri a gyermek. Ezek a játékok, akkor igazán hatásosak, ha felépítésüket szem előtt tartjuk, és ügyelünk dinamikájukra. Szóval varázsoljuk bele magunkat is, lassuljunk, gyorsuljunk, színezzük a hangunkkal, hol mélyen, hol magasan, újra és újra. A végén ne spóroljuk meg a lógázást, feldobást, lecsúszdáztatást, döntést, csiklandozást, dögönyözést.
A cseperedők érzelmi és értelmi intelligenciáját is támogatjuk, ha sokat énekelünk, mondókázunk vele. Hiszen nemcsak zenei anyanyelvét tudja elsajátítani népdalok, és népi rigmusok, gyermekdalok, értékes komponált művek és ölbeli játékok nyomán, hanem észrevétlen fejlesztik anyanyelvi képességeit, szókincsét, beszédértését, beszédészlelését, hallását, kifejezőkészségét, memóriáját, bővíti ismereteit a világról, és kihat a mozgásfejlődésre is.
A cseperedők érzelmi és értelmi intelligenciáját is támogatjuk, ha sokat énekelünk, mondókázunk vele. Hiszen nemcsak zenei anyanyelvét tudja elsajátítani népdalok, és népi rigmusok, gyermekdalok, értékes komponált művek és ölbeli játékok nyomán, hanem észrevétlen fejlesztik anyanyelvi képességeit, szókincsét, beszédértését, beszédészlelését, hallását, kifejezőkészségét, memóriáját, bővíti ismereteit a világról, és kihat a mozgásfejlődésre is.
Ezért érdemes feleleveníteni dalkincsünket és ölbeli játéktárunkat, mikor gyermeknek adunk életet. Higgyük el, hogy minden gyermek számára a saját anyukájának a hangja a legszebb. Nem pótolható semmilyen CD-vel, vagy előadóművésszel. A babasarok berendezésével egy időben szakítsunk időt erre is, ez lesz a legolcsóbb és egyben a legtartósabb „beruházásunk”. Ne feledjük, hogy az éneklés a kutatások szerint egyben a hosszú élet egyik titka is lehet!
A zenei nevelés nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hatékonyan képes hozzájárulni az egyén általános tanulási teljesítményének eredményességéhez, és kedvezően befolyásolja a szocializációt. Ezt bizonyították a hatvanas-hetvenes évek tudományos kutatásai és gyakorlati tapasztalatai (Barkóczi Ilona–Pléh Csaba, dr. Eiben Ottó, Kokas Klára, Laczó Zoltán, Szakácsné Vida Mária), mégis évtizedek óta folyamatosan csökken a zenei nevelés szerepe mind a felnövekvő nemzedék zenei kultúrájának formálása, mind a zenei képességek fejlesztésének terén. Ezzel párhuzamosan érzékelhetővé vált a társadalmi szükségletek, igények gyökeres átalakulásának hatására a társadalom zenei nevelés iránti érzéketlensége is. A nevelők, gondozók, de a mindennapok emberének figyelmét is ismét rá kell irányítani a zenei nevelésre, annak a zenei fejlesztésen túlmutató jelentős hatásaira.
A zene kapcsolatot teremt az emberek között és a beszéd mellett a legfontosabb kifejezőeszközünk. Közösségformáló és hangulatot befolyásoló hatalma van. Az ember a hangokon, ritmuson keresztül és általa ismeri meg, érzékeli a világot. A legősibb emberi „beszédben” a hanglejtésnek, hangsúlynak volt a legfontosabb szerepe. A beszéd egyet jelentett az énekléssel. Az ember hangja ugyanolyan, mint egy ujjlenyomat, sajátos, egyedi, mással össze nem téveszthető. Személyes hangzása van. Akik folyamatosan és rendszeresen énekelnek és zenélnek, magasabb intelligencia hányadossal rendelkeznek (Mönks, 1998).
A hangok világa már a fogantatás után hatással van az emberre. A hallás a legközvetlenebb összeköttetés a külvilággal. Ez az ember és környezete közti alapvető kapocs. Elgondolkodtatóak Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész gondolatai: „Jelképesnek tartom, hogy van szemhéjunk, de nincs fülhéjunk, nincs rá mód, hogy a bennünket körülvevő sokféle zajt kikapcsoljuk, vagy lehalkítsuk. Fülünk legmélyebb álmunkból is felriaszt, és csak a süket – aki érzésem szerint minden ember közül a legmagányosabb – tudja felfogni, milyen az a világ, ahol tökéletes csend uralkodik.” (Menuhin, 1982.)
A magzat hamarabb hall mint lát, a méhen belüli zene hallgatása serkenti a hosszú távú memóriája kialakulását. Az első években tartósabb és élénkebb érdeklődést mutatnak a hangok iránt a gyerekek. A melódiákat is felismerik, tehát a dallamszerkezetet is meg tudják fejteni (Teleki, 2000.). A babák olyanok, mint egy érzelmi szeizmográfok, pontosan követik édesanyjuk hangulatváltozásait. Az anyaméhben megtapasztalt belső hangokra, jelenségekre támaszkodnak, születéskor s a korai életéveikben. Emlékeznek azokra a tapasztalatokra és benyomásokra, amelyek még az anyaméhben érték őket, felismerik a hangjelenségeket, zenei-nyelvi elemeket, arra támaszkodnak. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy az újszülöttek anyjukkal azonos frekvencián sírnak; az ismerős hang megnyugtatja őket, szopóreflexeik egyértelműen elárulják, mi ismerős számukra; illetve a koraszülöttek fejlődése kevésbé stagnál, ha továbbra is az anyaméhben hallott hangok veszik körül őket.(Decker-Voigt, 2004.) Az emberi beszédhangok is több mindenről árulkodhatnak. Például a zárkózott ember hangja komoly és ellenálló, de a vékony, fáradt hangú emberről úgy gondolhatjuk, hogy nincs elég energiája vagy nem érdeklődő, a reszelős hang is utalhat fáradtságra, betegségre. A gyerek élete első három évében „behangolja” a fülét a saját anyanyelvének, zenei környezetének frekvenciájára. Amit ma mindinkább bizonyított tényként állíthatunk az, hogy minél több külső inger vagy impulzus éri a babákat, annál több szinapszis kapcsolat jön létre az agyában, melynek következtében az agy jobban fog differenciálódni. Agykutatások bizonyítják, hogy a két agyfélteke más és más képességek elsajátításához köthető. A beszédközpont például a bal agyféltekéhez, míg a zenei képességek nagy része a jobb agyféltekéhez kapcsolható. A két agyféltekét mintegy 200 millió idegrostból álló hálózat köti össze. Minél sűrűbb az idegrosthálózat, annál több szálon érkezik az információ az egyik agyféltekéből a másikba. Ahhoz, hogy minél jobban összekapcsolódjon a két agyfélteke, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni. Ez azt jelenti, hogy a kisgyermekek korai zenei fejlesztése a legteljesebb személyiség kialakulása érdekében éppen olyan jelentőséggel bír, mint a beszédkészség fejlesztése.
A zene kapcsolatot teremt az emberek között és a beszéd mellett a legfontosabb kifejezőeszközünk. Közösségformáló és hangulatot befolyásoló hatalma van. Az ember a hangokon, ritmuson keresztül és általa ismeri meg, érzékeli a világot. A legősibb emberi „beszédben” a hanglejtésnek, hangsúlynak volt a legfontosabb szerepe. A beszéd egyet jelentett az énekléssel. Az ember hangja ugyanolyan, mint egy ujjlenyomat, sajátos, egyedi, mással össze nem téveszthető. Személyes hangzása van. Akik folyamatosan és rendszeresen énekelnek és zenélnek, magasabb intelligencia hányadossal rendelkeznek (Mönks, 1998).
A hangok világa már a fogantatás után hatással van az emberre. A hallás a legközvetlenebb összeköttetés a külvilággal. Ez az ember és környezete közti alapvető kapocs. Elgondolkodtatóak Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész gondolatai: „Jelképesnek tartom, hogy van szemhéjunk, de nincs fülhéjunk, nincs rá mód, hogy a bennünket körülvevő sokféle zajt kikapcsoljuk, vagy lehalkítsuk. Fülünk legmélyebb álmunkból is felriaszt, és csak a süket – aki érzésem szerint minden ember közül a legmagányosabb – tudja felfogni, milyen az a világ, ahol tökéletes csend uralkodik.” (Menuhin, 1982.)
A magzat hamarabb hall mint lát, a méhen belüli zene hallgatása serkenti a hosszú távú memóriája kialakulását. Az első években tartósabb és élénkebb érdeklődést mutatnak a hangok iránt a gyerekek. A melódiákat is felismerik, tehát a dallamszerkezetet is meg tudják fejteni (Teleki, 2000.). A babák olyanok, mint egy érzelmi szeizmográfok, pontosan követik édesanyjuk hangulatváltozásait. Az anyaméhben megtapasztalt belső hangokra, jelenségekre támaszkodnak, születéskor s a korai életéveikben. Emlékeznek azokra a tapasztalatokra és benyomásokra, amelyek még az anyaméhben érték őket, felismerik a hangjelenségeket, zenei-nyelvi elemeket, arra támaszkodnak. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy az újszülöttek anyjukkal azonos frekvencián sírnak; az ismerős hang megnyugtatja őket, szopóreflexeik egyértelműen elárulják, mi ismerős számukra; illetve a koraszülöttek fejlődése kevésbé stagnál, ha továbbra is az anyaméhben hallott hangok veszik körül őket.(Decker-Voigt, 2004.) Az emberi beszédhangok is több mindenről árulkodhatnak. Például a zárkózott ember hangja komoly és ellenálló, de a vékony, fáradt hangú emberről úgy gondolhatjuk, hogy nincs elég energiája vagy nem érdeklődő, a reszelős hang is utalhat fáradtságra, betegségre. A gyerek élete első három évében „behangolja” a fülét a saját anyanyelvének, zenei környezetének frekvenciájára. Amit ma mindinkább bizonyított tényként állíthatunk az, hogy minél több külső inger vagy impulzus éri a babákat, annál több szinapszis kapcsolat jön létre az agyában, melynek következtében az agy jobban fog differenciálódni. Agykutatások bizonyítják, hogy a két agyfélteke más és más képességek elsajátításához köthető. A beszédközpont például a bal agyféltekéhez, míg a zenei képességek nagy része a jobb agyféltekéhez kapcsolható. A két agyféltekét mintegy 200 millió idegrostból álló hálózat köti össze. Minél sűrűbb az idegrosthálózat, annál több szálon érkezik az információ az egyik agyféltekéből a másikba. Ahhoz, hogy minél jobban összekapcsolódjon a két agyfélteke, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni. Ez azt jelenti, hogy a kisgyermekek korai zenei fejlesztése a legteljesebb személyiség kialakulása érdekében éppen olyan jelentőséggel bír, mint a beszédkészség fejlesztése.
| BAL AGYFÉLTEKE | JOBB AGYFÉLTEKE |
| beszédkészség, nyelvi központ: pl. beszédértés, beszédelemzés | jobb féltekés „beszéd”= zenei képességek nagy része: pl. hangszín, hangmagasság (benne abszolút hallás)(homloki lebeny kérgi régiója), harmóniák érzékelése, dallamok közötti differenciálás képessége |
| időérzékelés → a muzikalitáshoz kapcsolódó ritmusérzék a bal félteke kizárólagos tulajdonsága! | térérzékelés, látás |
| a jobb kéz mozgatója (általában ügyesebb a ritmusjelzésnél, pontos, irányzott ütéseknél, függetlenül attól, hogy az illető jobb- vagy balkezes) | bal kéz mozgatója |
| logikus gondolkodás | absztrakt gondolkodás, kreativitás, új dolgokra való fogékonyság → zeneértés, éneklő vagy zenei kommunikáció megértése, feldolgozása, emóciók feldolgozása, érzékenység nonverbális hatásokra → a zene percepciója, élvezete (halántéki lebeny felső régiója) asszociatív régió → dallammemorizálás, felidézés képessége képzeletben(homloki és halántéki lebeny) |
A beszédtanulásért felelős beszédközpont a bal agyféltekében van (lásd fenti táblázat), és mint az köztudott, genetikusan programozott (Chomsky). Ez azt jelenti, hogy beszédkészséggel minden ember születésétől fogva rendelkezik, és minden ép érzékszervekkel rendelkező gyermeknél az őt körülvevő nyelvi környezet hatására az első néhány év során kifejlődik a beszédképesség.
Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus. Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés (lásd farkasok által nevelt gyermekek) ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be.
Hámori József neves agykutató az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Mit jelen ez? Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is. (Magzatkutatások már zene hatására történő intenzív magzati reakciókról is beszámolnak.) Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására. Nem is kell messzire menni és tudományos utakat bejárni ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk. A néhány hónapos csecsemő még a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megértése előtt képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját (hangszín, hanglejtés alapján). Hámori József ezeket a beszédértés, nyelvi önkifejezés előtti jeleket annak tulajdonítja, hogy azon túl, hogy hasonlatosan fejleszthető a két agyfélteke képességrendszere, „az ember jobb féltekéje a fejlődés korai szakaszában valamivel gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke”. Tehát még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét. A fejlődés későbbi szakaszában is egyértelmű, hogy azok az agyterületek, amelyeknek szerepe van a zenei információ feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információ feldolgozásának megbízhatóságát, nemcsak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is. Egyes szerzők azt feltételezik, hogy a zenei jártasság akár az intelligenciára általában is kedvező hatással lehet. (dr. Víg Julianna, 2010.)
A 0-3 éves korosztály elsősorban érzékszervi és mozgásos tapasztalatok útján szerzi a világról a benyomásait. Ezért jó tudni, hogy a hangok mozgásokat indukálnak, mely oldja a meglévő feszültséget az emberben, így a zene még mélyebbre jut, szabad utat nyitva az önkifejezésnek. Ám az sem mellékes felfedezés, hogy minél intenzívebb mozgással reagálunk egy adott zenére, dallamra, annál inkább aktiváljuk a jutalmazásért felelős agyi területeket, fokozódik a dopamin termelés a szervezetben, valamint a közös éneklés, zenei tevékenység oxitocint szabadít fel, s ezáltal a hűség és az összetartozás érzését erősíti. A gyermek arcán, mozgásán tükröződik a belső érzelem, lelke még mindenre nyitott, ezért a mi felelősségünk, hogy olyan élményekkel gazdagítsuk őket, melyek egy életen át elkísérhetik őket, erőt meríthetnek belőle. Az együttes, meghitt dalolás, énekkel kísért tevékenység lehetőséget biztosít a gyermek számára a szemlélődésre, a megállásra, a lassabb tempóra, arra, hogy a világot és önmagát más szemmel nézze, máshogyan érzékelje.
A kisgyerek még minden figyelmét egy dologra összpontosítja, számára ez a tanulás alapja. Ez a kincset érő koncentrált figyelem később egyre inkább megosztott lesz, ahogy egyre több inger éri a gyereket. Lehet, hogy nem is maga a fejlesztés tartalma a fontos, hanem csupán az a tény, hogy a gyermek koncentrált figyelmet kap a számára elsődleges személytől, gondozótól vagy a számára fontos emberektől. Úgy érzi, hogy fontos számukra, és amit csinál az jó, függetlenül attól, hogy tényleg így van-e a valóságban, és ennek következtében növekszik az önbizalma. Magabiztosabban fog viselkedni a környezetében, az új dolgoktól nem fog félni, ha valami ismeretlennel fog találkozni, akkor nem fog szorongással reagálni. Ez az érzelmi stabilitás adja meg számára azt a lehetőséget, hogy merjen a világban bátran új dolgokat kipróbálni és elsajátítani.
A zenei nevelés elősegíti a magasabb rendű pszichés funkciók gyorsabb ütemű fejlődését. A gyerek, zenélés közben érzelmeket él át, ill. hoz létre, így a zenei nevelés olyan élménymintákat ad, melyek alapjai lehetnek a későbbi tapasztalatok szerveződésének. Az adott tanulási lehetőségen belül azonban az értelem „építkezése” épp azokkal az ingerekkel fejleszthető, amelyek a környezetből érkeznek és feldolgozást nyernek. Amit környezeti interakciónak (kölcsönhatásnak) nevezünk, szociális interakciónak is nevezhetjük, mivel ezek az interakciók csak szociális közegben jelennek meg. Ezért Gerald Hüther (2000) az agyról úgy vélekedett, hogy az sokkal inkább szociális, mint kognitív idegrendszeri egység. Hámori József szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.”
Tehát „Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap?”: mert a zenei nevelés sokkal többet jelent mint zenét hallgatni és énekelni, mondókázni. Második nyelvünk, amivel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. Lélekemelő és kiegyensúlyozottságot nyújtó tevékenység, az önkifejezés egyik formája. „A zene önmagunk feltérképezéséhez és az emberek közötti kapcsolatok jobbításához segíthet. És amíg a zene tovább él, fennmarad, ha titkát nem is tudjuk megfejteni, bízhatunk erejében.” (Bernstein, 1974)
Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus. Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés (lásd farkasok által nevelt gyermekek) ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be.
Hámori József neves agykutató az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Mit jelen ez? Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is. (Magzatkutatások már zene hatására történő intenzív magzati reakciókról is beszámolnak.) Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására. Nem is kell messzire menni és tudományos utakat bejárni ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk. A néhány hónapos csecsemő még a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megértése előtt képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját (hangszín, hanglejtés alapján). Hámori József ezeket a beszédértés, nyelvi önkifejezés előtti jeleket annak tulajdonítja, hogy azon túl, hogy hasonlatosan fejleszthető a két agyfélteke képességrendszere, „az ember jobb féltekéje a fejlődés korai szakaszában valamivel gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke”. Tehát még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét. A fejlődés későbbi szakaszában is egyértelmű, hogy azok az agyterületek, amelyeknek szerepe van a zenei információ feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információ feldolgozásának megbízhatóságát, nemcsak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is. Egyes szerzők azt feltételezik, hogy a zenei jártasság akár az intelligenciára általában is kedvező hatással lehet. (dr. Víg Julianna, 2010.)
A 0-3 éves korosztály elsősorban érzékszervi és mozgásos tapasztalatok útján szerzi a világról a benyomásait. Ezért jó tudni, hogy a hangok mozgásokat indukálnak, mely oldja a meglévő feszültséget az emberben, így a zene még mélyebbre jut, szabad utat nyitva az önkifejezésnek. Ám az sem mellékes felfedezés, hogy minél intenzívebb mozgással reagálunk egy adott zenére, dallamra, annál inkább aktiváljuk a jutalmazásért felelős agyi területeket, fokozódik a dopamin termelés a szervezetben, valamint a közös éneklés, zenei tevékenység oxitocint szabadít fel, s ezáltal a hűség és az összetartozás érzését erősíti. A gyermek arcán, mozgásán tükröződik a belső érzelem, lelke még mindenre nyitott, ezért a mi felelősségünk, hogy olyan élményekkel gazdagítsuk őket, melyek egy életen át elkísérhetik őket, erőt meríthetnek belőle. Az együttes, meghitt dalolás, énekkel kísért tevékenység lehetőséget biztosít a gyermek számára a szemlélődésre, a megállásra, a lassabb tempóra, arra, hogy a világot és önmagát más szemmel nézze, máshogyan érzékelje.
A kisgyerek még minden figyelmét egy dologra összpontosítja, számára ez a tanulás alapja. Ez a kincset érő koncentrált figyelem később egyre inkább megosztott lesz, ahogy egyre több inger éri a gyereket. Lehet, hogy nem is maga a fejlesztés tartalma a fontos, hanem csupán az a tény, hogy a gyermek koncentrált figyelmet kap a számára elsődleges személytől, gondozótól vagy a számára fontos emberektől. Úgy érzi, hogy fontos számukra, és amit csinál az jó, függetlenül attól, hogy tényleg így van-e a valóságban, és ennek következtében növekszik az önbizalma. Magabiztosabban fog viselkedni a környezetében, az új dolgoktól nem fog félni, ha valami ismeretlennel fog találkozni, akkor nem fog szorongással reagálni. Ez az érzelmi stabilitás adja meg számára azt a lehetőséget, hogy merjen a világban bátran új dolgokat kipróbálni és elsajátítani.
A zenei nevelés elősegíti a magasabb rendű pszichés funkciók gyorsabb ütemű fejlődését. A gyerek, zenélés közben érzelmeket él át, ill. hoz létre, így a zenei nevelés olyan élménymintákat ad, melyek alapjai lehetnek a későbbi tapasztalatok szerveződésének. Az adott tanulási lehetőségen belül azonban az értelem „építkezése” épp azokkal az ingerekkel fejleszthető, amelyek a környezetből érkeznek és feldolgozást nyernek. Amit környezeti interakciónak (kölcsönhatásnak) nevezünk, szociális interakciónak is nevezhetjük, mivel ezek az interakciók csak szociális közegben jelennek meg. Ezért Gerald Hüther (2000) az agyról úgy vélekedett, hogy az sokkal inkább szociális, mint kognitív idegrendszeri egység. Hámori József szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.”
Tehát „Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap?”: mert a zenei nevelés sokkal többet jelent mint zenét hallgatni és énekelni, mondókázni. Második nyelvünk, amivel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. Lélekemelő és kiegyensúlyozottságot nyújtó tevékenység, az önkifejezés egyik formája. „A zene önmagunk feltérképezéséhez és az emberek közötti kapcsolatok jobbításához segíthet. És amíg a zene tovább él, fennmarad, ha titkát nem is tudjuk megfejteni, bízhatunk erejében.” (Bernstein, 1974)
Utószó – ötletek (a teljesség igénye nélkül!) a mindennapi énekes, mondókás helyzetekre
| Táncoltatást, dülöngéltetést, pörgést-forgást, ugrálást kísérő mondókák, dalok:
Tücsök koma ciripel,
hátán semmit sem cipel. Jobbra dűl, meg balra dűl, talán bizony hegedül.
Hej, pipirke, pipirke,
ssss sl s ez a szarka tánca, sfmf s s csepü-lapu kenderfű, sssl sf m ez a fordulása. sfmr d d
Gombolyag cérna,
faggyú gyertya, medve talpa, annak tánca, morgó mája, toppantója, gyere ki a gyepre, hopp!
Eszköz elkérésekor: Lipityom-lapatyom,
majd, ha megnősz, od`adom!
Kínáláskor:Tessék, tessék vegyenek,
zsömlebelet egyenek!
Eljátszható, mozgássorral megjeleníthető:
Szarkának való kását főzünk, ez megette, ez megitta, emez összekaparta, ennek semmi sem jutott. A kúthoz ment vízért: tyup, tyup, tyup! (ujjasdi)
Mag, mag, búzamag,
benne aluszik a nap. Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb! Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél! (nagy mozgásos)
Keverem a kását,
sütöm a pogácsát, kell ki pipiske, ha nem kelsz ki, összetörlek, ropp, ropp, ropp! (tenyeresdi) | Nemkívánatos dalok (Lásd: Forrai, 1994, 20-22.o.!!!) helyett
Dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó, ládikóban kerek tálca, a tálcán meg öt pogácsa. Arra járt az egérke, mind megette ebédre. (Erdő szélén házikó… helyett)
Tik-tak, tik-tak, jár az óra,
körbejár a mutatója. Azt hirdeti minden reggel, ki korán kel, aranyat lel. (Így ketyeg az óra… helyett)
Ütöm-ütöm, üt mozsár,
szól a rigó: akadál, dá-lia, dá-lia, alapita, lotty! (Így ketyeg az óra… helyett)
Csihu-hu-hu megy a vonat,
viszi már az utasokat.
Jön a kocsi, most érkeztünk… (Kodály)
Megy a kocsi, fut a kocsi… (Kodály) (Megy a gőzös… és a Megy a Zsuzsi vonat… helyett)
Hágcsón hágtam,
lépcsőn léptem, aranygyűrűm elvesztettem. Nap fölkapta, Holdnak adta, Csillag az ujjára húzta! (Megy a gyűrű… helyett)
Mikor én kicsike voltam,
az ágy alá is bebújtam, fenyőfából tüzet raktam, kukoricát pattogtattam, luf, luf, luf! (Egyszer volt egy kemence… helyett)
Most viszik, most viszik
Danikáné lányát. Bíborban, bársonyban, aranykoszorúban. Nem adom a lányomat arany hintó nélkül, abban pedig hat ló legyen, mind a hatnak arany farka legyen. (A gazda rétre megy… helyett)
Katicabogárka,
szállj fel az égbe. Hozzál nekünk meleget, vigyed el a hideget.
Hinta, palinta,
Karácsonyi Katica, régi dunna, kiskatona, ugorj a Tiszába! Gijszí, gajsza, molnárgazda, ki a lábát fogja, az a keresztapja/gondozója. (Egyszer egy hétpettyes… helyett) |
Felhasznált szakirodalom
Bernsein, Leonard (1974): Hangversenyek fiataloknak. Zeneműkiadó, Budapest
Decker-Voigt, Hans-Helmut (2004): Zenével az életbe. A hangok szerepe a várandósság idején és kisgyermekkorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest
eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Faculty of 1000 Biology Reports
http://test.lam.hu/ilam/agykutatas/_b_a_zene_hatasa_a_kognitiv_kepessegekre_b_4914/2010.10.18. 15 óra
Forrai Katalin (1994): Ének a bölcsődében. Editio Musica Kiadó, Budapest
Menuhin, Yehudi - Davis, Curtis W. (1982): Az ember zenéje, Zeneműkiadó, Budapest
Mönks, Franz J. – Ypenburg, Irene H. (1998): A nagyon tehetséges gyerek. Akkord Kiadó
Teleki Béla (2000): Magzatkönyv. Korda Kiadó, Kecskemét
Urbánné Varga Katalin (szerk.) (2002): Hang és lélek: Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács
Decker-Voigt, Hans-Helmut (2004): Zenével az életbe. A hangok szerepe a várandósság idején és kisgyermekkorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest
eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Faculty of 1000 Biology Reports
http://test.lam.hu/ilam/agykutatas/_b_a_zene_hatasa_a_kognitiv_kepessegekre_b_4914/2010.10.18. 15 óra
Forrai Katalin (1994): Ének a bölcsődében. Editio Musica Kiadó, Budapest
Menuhin, Yehudi - Davis, Curtis W. (1982): Az ember zenéje, Zeneműkiadó, Budapest
Mönks, Franz J. – Ypenburg, Irene H. (1998): A nagyon tehetséges gyerek. Akkord Kiadó
Teleki Béla (2000): Magzatkönyv. Korda Kiadó, Kecskemét
Urbánné Varga Katalin (szerk.) (2002): Hang és lélek: Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács
Forrás:
http://kerekito.hu/index.php/component/content/article/37-olvasnivalok/614-enekeljuenk-hogy-miert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése