Valószínűleg mindannyian
hallottunk már a középső gyerek szindrómáról (főleg azok a családok, akiknél
legalább három gyerek van). Azt azonban kevesen tudják, hogy az Alfred Adler
által felállított elméletnek nincs tudományos alapja, és a XXI. századi kutatások
is megosztottak a kérdésben. Ennek ellenére a köztudatban továbbra is az él,
hogy a középső gyerekek valamilyen módon hátrányt szenvednek az életben idősebb
és fiatalabb testvéreikhez képest.
„Tipikus középső gyerek!”
– hallhattuk már többször is életünk során, általában negatív
kontextusban. A középső gyerekekkel kapcsolatban sok elképzelés él az
emberek fejében, annak ellenére, hogy tudományos alapja alig van ennek a
megkülönböztetésnek. De mi ennek az oka?
Adler elmélete a
születési sorrendről
A születési sorrenddel és
annak hatásaival Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichoterapeuta
foglalkozott először részletesebben. A PsychCentral összefoglalása
szerint Adler elmélete alapján az, hogy az egyén hányadik gyermekként jön
a világra, hatással van a személyiségére, illetve hogy milyen oktatásban
részesülhet, és milyen egyéb lehetőségei lesznek az életben. Adler úgy
gondolja, a gyerekek hiába nőnek fel ugyanabban a családban, teljesen mások a
tapasztalataik.
Az elsőszülöttekre
általában több figyelem jut (amíg egyedül vannak), de egyben nagyobbak is az
elvárások feléjük. Például az, hogy a jó viselkedésükkel a kisebbeknek is
példát mutassanak. Általában figyelmesebbek, megbízhatóbbak, szeretik kézben
tartani a dolgokat, gyakran kerülnek vezető pozícióba.
Ezzel szemben a középső
gyerekek Adler szerint úgy érzik, nincs igazi pozíciójuk a családon belül,
a testvéreik elnyomják őket, ezért gyakran lázadók, és ég bennük a
versenyszellem. De az is lehet, hogy pont a köztes helyzetük miatt jól tudnak
közvetíteni a családtagok között, kiegyensúlyozottak, gyakran a békítő szerepét
töltik be egy konfliktus során. Karizmatikus személyiségek, jó kapcsolati hálót
képesek kiépíteni.
A legkisebb gyerekek
mindig kicsik maradnak a család többi tagja számára, gyakran elkényeztetik őket
a szülők és az idősebb testvérek is. Ezért önzőbbek lehetnek, mindig figyelemre
vágynak, de lazábbak is.
A tudomány másképp látja
A témában azóta több
kutatás készült, amelyek általában arra jutottak, hogy bár a születési
sorrend valóban hatással lehet az ember személyiségére, csak elenyésző
mértékben más tényezőkhöz képest. A MedicalNewsToday több
tanulmányt is összegyűjtött a témában. Három német egyetemi pszichológiai
professzor 2015-ös kutatása szerint a legidősebb gyerekek valóban
jobban teljesítenek az intelligenciát mérő tesztek során, de a születési
sorrendnek nincs hatása sem a képzelőerőre, sem az érzelmi stabilitásra, sem a
lelkiismeretességre.
Egy 2019-es tanulmány a
születési sorrend és a felnőttkori kockázatvállalás viszonyát vizsgálta, de úgy
találták, nincs összefüggés a kettő között. A Houstoni Egyetem pszichológiai
tanszékének két professzora a születési sorrend hatását vizsgálta a
karrierválasztásra 2020-ban. Úgy találták, hogy az elsőszülötteknél
gyakoribb, hogy kreatívabb munkát választanak, és magasabb presztízsű
oktatásban részesülnek, mint a kisebbek, de erre nem hatott közvetlenül a
születési sorrend.
Ugyanakkor egy 2021-es
japán kutatás arra az eredményre jutott, hogy a legkisebb gyerekek
esetében a legkevésbé valószínű, hogy mentális problémáik lesznek. Ezzel
szemben a középső gyerekek a legboldogtalanabbak. Ennek ellentmond egy
brit kutatás, amely szerint van összefüggés a születési sorrend, a
mentális egészség és az öngyilkossági hajlam között, és ez leginkább a
legkisebbeket érinti. De a Bristoli Egyetemen dolgozó szerzők azt is elismerik,
hogy ezeket más összefüggések is magyarázhatják.
Látható tehát, hogy sok
az ellentmondás, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy további
kutatásokra, vizsgálatokra van szükség a témában.
A köztudat nem felejt
Az elképzelés, hogy a
középső gyerek valamilyen módon hátrányt szenved, mégis töretlenül népszerű,
hiába tudományosan megalapozatlan. Lynn Berger, a Second Thoughts: On
Having and Being a Second Child írója szerint ennek részben a társadalmi
berendezkedés az oka. Az első gyerek, pontosabban az elsőszülött fiú
ugyanis évszázadokon át előnyt élvezett az öröklés tekintetében, a második vagy
többedik utód pedig a háttérbe szorult, különösen a lányok.
Persze a fejlett nyugati
társadalmakra már nem a primogenitúra jellemző, csak pár olyan nemesi család
maradt, ahol az elsőszülöttek kivételezett helyzetben vannak továbbra is. Harry
herceg önéletrajzi könyve már a címével (Tartalék) arra utal, hogy ő mint második
fiú hátrányt szenvedett a brit királyi családban. Berger azt a példát
hozza fel, hogy nem feltétlenül a személyiségéből adódóan felelősségteljesebb
az idősebb testvér, hanem mert a szülőktől hallja azt, hogy így kell
viselkednie.
És bár a születési
sorrendre továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk, valószínűleg kevésbé fontos,
mint a gyerek neme, a genetikája, a család anyagi állapota, a szülők nevelési
stílusa, az ország kultúrája és gazdasági helyzete. Ezek és minden más
körülmény, esemény hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez.
Forrás: www.hazipatika.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése