Cukrászdai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép cukrászda. Hatalmas üvegkirakatában egymás mellett sorakoztak a sütemények. Torták, krémesek, fagyi kelyhek, és minyonok. Történt egyszer, hogy egy éjszaka, amikor a bolt bezárt, a sütemények összevesztek. Azon vitatkozott a kuglóf, a fagyi és a csoki torta, hogy melyiküket szeretik jobban a gyerekek. A kuglóf azt mondta: Engem szeretnek a legjobban, mert kakaóval szoktak reggelire kérni, sőt néha még meg is vajaznak. Nem igaz! Engem szeretnek a legjobban – mondta a fagyi. Kérdezd csak meg, nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a fagylaltot. –És velem mi van – kiáltott fel a csoki torta – hiszen születésnapjukra, mindig tortát kapnak a gyerekek. Sehogyan sem tudtak megegyezni és úgy összevesztek, hogy hátat is fordítottak egymásnak. A piskótatekercs és a dobos torta, csak nevetett rajtuk. Nem értették, hogy lehetnek ennyire buták. Ők jól tudták, hogy a süteményeknek nem kell félniük semmitől, bízhatnak a gyerekekben. – Majd meglátjátok mi lesz reggel – kiáltott rájuk a somlói galuska – aludni akarok!
És eljött a reggel.
Kinyitott a bolt és belépett három kisfiú. Odamentek a pulthoz és az egyik egy
kuglófot, a másik egy fagyit, a harmadik pedig egy csoki tortát kért.
- Látod, felesleges
volt veszekedniük! Mert minden gyereknek más édesség a kedvence… és egyébként
is a gyerekek általában, minden édességet szeretnek.
A kis hangya és a
süteménydarab
A kis hangya – társaihoz
hasonlóan – szorgalmasan gyűjtötte az ennivalót télre. Reggeltől napestig
dolgozott, hogy az éléskamrában minél több és több finom falat sorakozzon, mire
beköszönt a zimankó.
Egy szép, nyári napon a
kis hangya egy nagy kertben keresgélt. A kert közel volt a boly fészkéhez, és
remélte, hogy talál valamit a fűben, amit magával vihet. Araszolgatott,
nézelődött, figyelt, kissé el is kanyarodott a többiektől, de vigyázott, ne
veszítse őket teljesen szem elől.
Lassan haladt, de úgy
tűnt, nem talál errefelé semmit. Éppen vissza akart fordulni, amikor szokatlan
dolgot vett észre a füvön. Mi lehet ez? A tárgy egészen nagy volt, sokkal
nagyobb, mint ő. Valamilyen étel? Odament, megtapogatta, sőt meg is kóstolta.
Hiszen ez nagyon finom! – állapította meg magában.
– Ez sütemény! –
ujjongott.
Valóban az volt. Egy nagy
darab süti, amelyet valaki leejtett a földre. A kis hangya megpróbálta
felemelni a zsákmányt, de nem sikerült. Túl nagy és nehéz volt, pedig a hangyák
nagyon erősek.
– Segítséget kell hívnom!
– állapította meg, és már rohant is a többiekhez. – Hogy megörülnek majd ennek
a hatalmas finomságnak! – nevetett büszkén, miközben fürgén szedte lábait.
A társai azonban nem
lelkesen, inkább kissé hitetlenkedve fogadták a hírt.
– Tényleg találtál egy
nagy darab süteményt? – csodálkoztak.
– Tényleg! – bólogatott a
kis hangya. – De olyan nagy, hogy egyedül meg sem tudom mozdítani. Segítsetek
hazavinni!
A hangyák vonakodtak
letérni az útvonalukról, de végül győzött a kíváncsiságuk, és követték társukat.
– Gyertek utánam! –
kiáltott a kis hangya, és előre szaladt.
De amikor odaért a
süteményhez, döbbenten látta, hogy egy jókora bogár terpeszkedik mellette.
– Mit akarsz? – kérdezte
az ismeretlen bogár a kis hangyától.
– Ez az én süteményem, én
találtam – válaszolta a kis hangya bátran.
– Még hogy a tiéd? –
horkant fel a bogár. – Hiszen még most jöttél! Én voltam itt hamarabb, az
enyém!
– Én érkeztem korábban,
csak elmentem szólni a társaimnak – felelte a kis hangya.
– Akkor is én vagyok a
nagyobb, én eszem meg ezt a finomságot – jelentette ki a bogár.
– Ez nem szép dolog! –
háborodott fel a kis hangya, de a termetes bogár csak kacagott rajta.
Ekkor odaért a többi
hangya. Szép sorban jöttek, egymás után.
– Hűha, ez tényleg
hatalmas! Nagyon ügyes vagy! – dicsérték meg a kis hangyát.
– De ez a bogár el akarja
venni! Pedig én találtam meg hamarabb – kesergett a kis hangya.
Az ismeretlen bogár
csúnyán nézett a hangyákra, és már a nyelve hegyén volt valami csípős válasz.
Akkor azonban ráeszmélt, hogy egyre több a hangya a sütemény körül. Hiába nőtt
jóval nagyobbra náluk, egész seregnyi hangya érkezett. A bogár úgy döntött,
jobb lesz, ha nem keveredik vitába velük.
– Azt hiszem,
félreértettél – motyogta a kis hangyának. – Te találtad előbb a süteményt,
természetesen a tiéd!
Azzal megfordult és
elsomfordált. A hangyák pedig felnyalábolták a hatalmas sütidarabot, és
hazafelé indultak.
A fészekben nagy örömmel
fogadták a többiek a finomsággal érkező csapatot. A kis hangya volt aznap a
boly hőse. Még kitüntetést is kapott a királynőtől! A sütemény ugyan hamar
elfogyott, de az emlékérmet idős korában is büszkén mutogatta a fiataloknak.
Forrás: www.rovidmese.blog.hu, www.olvassmeset.hu