Tavaszi szél…
Friss, bohókás tavaszi szél,
már régóta vártunk rád.
Kergesd el a hófelhőket,
had borítsák Alaszkát!
Fújd el őket jó messzire,
had élvezzük a Napot,
s hozz be a kis szobácskánkba
friss, tavaszi illatot!
Kibújás, vagy bebújás?
Barlangjának sötétjéből
barnamedve kitekint.
Körül kémlel: – jó idő van?
Süt már a Nap idekint?
Hogyha a szél havat hord még,
egyértelmű, nem vitás:
visszafekszem a vackomba,
korai a kibújás.
Kisüt a nap…
Kisüt a Nap, fogy a hó,
eltűnik a takaró.
Illatozik a virág,
zöldbe borul a világ.
Füstifecske csicsereg:
- Megjött már a kikelet!
Kelepel a gólya pár:
- Mehetünk a tóra már.
Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettõ, három, négy,
kis õzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettõ, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdõbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettõ, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap
csepereg a víz.
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
Szabó Lõrinc: Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"
Weöres Sándor: Tavaszköszöntõ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
Forrás: https://picibaba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése