2015. március 10., kedd

Szülőcsatorna textilből?

Még a hipszterek is vágták


Nehezen szabadulunk a megszokásainktól. Akár a kocsmai pultot támasztjuk rendszerint. Akár sérült gyerekünket figyeljük aggódva és tehetetlenül. Akár mások gyerekeinek szervezünk unalomig ismételt programokat. Akár ép gyerekünket akarjuk lepasszolni, hogy kávézni mehessünk a barátainkkal. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy mindez máshogy is lehetne. Pécsen az elmúlt hetekben furcsa jelenetekre lehettünk figyelmesek. Kocsmákban lógó hiperlaza hipszterek textilcsíkokat vágtak izgatottan. A teljesen értelmetlennek tűnő tevékenység nem volt hiábavaló. A számos ember munkájának köszönhetően a múlt héten ugyanis megnyílt a pécsi Szabadkikötő kávézóban a város első, újrahasznosított textilből épült játszótere.

A retextil végtelenül egyszerű ötlet. Végy pár kiló használt ruhát, vagdosd fel csíkokra az anyagot. A csíkokból sodorj fonalat, és a fonalakból készíts bármilyen tárgyat, ami szebbé, vidámabbá teheti a környezetedet. Mivel a módszer nagyon gazdaságos, és alkalmas fejlesztő eszközök készítésére, a szegénységben élő, sérült gyerekek szülei számára is könnyen alkalmazható.


Így vágd Te is!

A Retextil Alapítvány tisztában van azzal, hogy mindenkihez személyes utat kell találniuk. Dolgoznak olyan településeken, ahol a lakosok számos kudarcélményük és tehetetlenségük miatt nem szívesen fognak semmi újba. Főleg nem olyan különcségekbe, amit városi „fehérnépek” hoznak nekik, és amivel lényegében a „szemetet” hasznosíthatják újra. Volt olyan közösség, ahol az alapítvány vezetője, Thiesz Angéla egyedül kezdett el horgolni, megvárva, hogy az emberek saját kíváncsiságuk miatt kapcsolódjanak be, és nem azért, mert ő felszólítja őket. Volt olyan anyuka, aki csak akkor nyitott a jövevények felé, amikor azok már megfoltozták a gyereke szakadt ruháit: hiszen ha erre képesek, hátha valami más hasznosat is hoztak nekik.


A hinta, ahol mindenki biztonságban érezheti magát

A sérült gyerekek számára sokszor olyan egyszerű játékok, mint a hintázás is ijesztőnek tűnnek. Hiszen a legtöbb helyen kizárólag laphintával találkoznak, amiről könnyen leesik az ember. A textil újrahasznosítással készített hintákban a gyerekek teljes biztonságban érezhetik magukat. A Szabadkikötőben látható többi színes tárgy: baba, csörgő, eltérő ülések és játékok is mind segítik a sérült gyerekek fejlődését. Ugyanakkor az ép gyerekek számára is élményt nyújtanak. Sőt a felnőtteknek is. A szintén textilből készült cső, amelyen lecsúszva mintegy újraélhetjük a születésünket, a megnyitóhoz kapcsolódó egy hetes programsorozat alkalmával több szakértő számára is katartikus élményt nyújtott. Ez is azt mutatja, hogy talán nem is különbözünk egymástól annyira, mint azt elsőre gondolnánk. Ezért is fontos, hogy minél több kérdésben megosszuk egymással meglátásainkat.


Születés retextil módra

A kezdeményezésben a szakemberek és szülők egyaránt partnerként vesznek részt. Hiszen jó ötlet bárkitől származhat, és a saját szükségleteinknek sokszor mi vagyunk a legjobb „szakértői”. Ha szülőként megtapasztaljuk, hogy mi is sokat tehetünk gyerekünk fejlesztéséért, ha gyerekekkel foglalkozó szakemberként belátjuk, hogy az érintettekkel együttműködve sokkal hatékonyabb lehet a munkánk, és a tervezőként sem saját kútfejünk, hanem a létező igények alapján alkotunk új retextil tárgyakat, akkor azzal mindenki jól jár.

Ugyanakkor az is fontos, hogy a sérült gyerekek fejlesztése ne csak az érintettek és a szakma ügye legyen. Hanem mindannyiunké. Ugyanis a kocsmákban iszogató laza csávókat is be lehet vonni, ha vágóversenyt szervezünk nekik. Az ép gyerekek szülei számára pedig szintén vonzó lehet egy közösségi tér, ahol a srácok a textilvárban játszanak, míg anyu és apu nyugodtan kávézik a haverokkal.


Oké, ez mind szép, de azért a ruhavagdosás és a textiljátékok nem valószínű, hogy meggyógyítanak bárkit is – gondolhatjuk. A terápiás termék-készítés átadása családok számára még valóban kísérleti fázisban van. Hosszabb távú eredményekről itt még nem lehet beszélni. Ugyanakkor a Retextil Alapítvány műhelyében évek óta dolgoznak megváltozott munkaképességű munkatársak, köztük pszichés problémákkal küzdő emberek is. Az utóbbiak sajnos-szerencsére sokszor pár hónap után kikerülnek a programból. A munka terápiás hatásai miatt ugyanis gyógyultnak nyilvánítják őket, így többé nem vehetnek részt a rehabilitációs foglalkoztatási programban.

Videó a programról:


Retextil Alapítvány

/Forrás: http://norvegminta.blog.hu/2015/03/09/szulocsatorna_textilbol/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szülőcsatorna textilből?

Még a hipszterek is vágták


Nehezen szabadulunk a megszokásainktól. Akár a kocsmai pultot támasztjuk rendszerint. Akár sérült gyerekünket figyeljük aggódva és tehetetlenül. Akár mások gyerekeinek szervezünk unalomig ismételt programokat. Akár ép gyerekünket akarjuk lepasszolni, hogy kávézni mehessünk a barátainkkal. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy mindez máshogy is lehetne. Pécsen az elmúlt hetekben furcsa jelenetekre lehettünk figyelmesek. Kocsmákban lógó hiperlaza hipszterek textilcsíkokat vágtak izgatottan. A teljesen értelmetlennek tűnő tevékenység nem volt hiábavaló. A számos ember munkájának köszönhetően a múlt héten ugyanis megnyílt a pécsi Szabadkikötő kávézóban a város első, újrahasznosított textilből épült játszótere.

A retextil végtelenül egyszerű ötlet. Végy pár kiló használt ruhát, vagdosd fel csíkokra az anyagot. A csíkokból sodorj fonalat, és a fonalakból készíts bármilyen tárgyat, ami szebbé, vidámabbá teheti a környezetedet. Mivel a módszer nagyon gazdaságos, és alkalmas fejlesztő eszközök készítésére, a szegénységben élő, sérült gyerekek szülei számára is könnyen alkalmazható.


Így vágd Te is!

A Retextil Alapítvány tisztában van azzal, hogy mindenkihez személyes utat kell találniuk. Dolgoznak olyan településeken, ahol a lakosok számos kudarcélményük és tehetetlenségük miatt nem szívesen fognak semmi újba. Főleg nem olyan különcségekbe, amit városi „fehérnépek” hoznak nekik, és amivel lényegében a „szemetet” hasznosíthatják újra. Volt olyan közösség, ahol az alapítvány vezetője, Thiesz Angéla egyedül kezdett el horgolni, megvárva, hogy az emberek saját kíváncsiságuk miatt kapcsolódjanak be, és nem azért, mert ő felszólítja őket. Volt olyan anyuka, aki csak akkor nyitott a jövevények felé, amikor azok már megfoltozták a gyereke szakadt ruháit: hiszen ha erre képesek, hátha valami más hasznosat is hoztak nekik.


A hinta, ahol mindenki biztonságban érezheti magát

A sérült gyerekek számára sokszor olyan egyszerű játékok, mint a hintázás is ijesztőnek tűnnek. Hiszen a legtöbb helyen kizárólag laphintával találkoznak, amiről könnyen leesik az ember. A textil újrahasznosítással készített hintákban a gyerekek teljes biztonságban érezhetik magukat. A Szabadkikötőben látható többi színes tárgy: baba, csörgő, eltérő ülések és játékok is mind segítik a sérült gyerekek fejlődését. Ugyanakkor az ép gyerekek számára is élményt nyújtanak. Sőt a felnőtteknek is. A szintén textilből készült cső, amelyen lecsúszva mintegy újraélhetjük a születésünket, a megnyitóhoz kapcsolódó egy hetes programsorozat alkalmával több szakértő számára is katartikus élményt nyújtott. Ez is azt mutatja, hogy talán nem is különbözünk egymástól annyira, mint azt elsőre gondolnánk. Ezért is fontos, hogy minél több kérdésben megosszuk egymással meglátásainkat.


Születés retextil módra

A kezdeményezésben a szakemberek és szülők egyaránt partnerként vesznek részt. Hiszen jó ötlet bárkitől származhat, és a saját szükségleteinknek sokszor mi vagyunk a legjobb „szakértői”. Ha szülőként megtapasztaljuk, hogy mi is sokat tehetünk gyerekünk fejlesztéséért, ha gyerekekkel foglalkozó szakemberként belátjuk, hogy az érintettekkel együttműködve sokkal hatékonyabb lehet a munkánk, és a tervezőként sem saját kútfejünk, hanem a létező igények alapján alkotunk új retextil tárgyakat, akkor azzal mindenki jól jár.

Ugyanakkor az is fontos, hogy a sérült gyerekek fejlesztése ne csak az érintettek és a szakma ügye legyen. Hanem mindannyiunké. Ugyanis a kocsmákban iszogató laza csávókat is be lehet vonni, ha vágóversenyt szervezünk nekik. Az ép gyerekek szülei számára pedig szintén vonzó lehet egy közösségi tér, ahol a srácok a textilvárban játszanak, míg anyu és apu nyugodtan kávézik a haverokkal.


Oké, ez mind szép, de azért a ruhavagdosás és a textiljátékok nem valószínű, hogy meggyógyítanak bárkit is – gondolhatjuk. A terápiás termék-készítés átadása családok számára még valóban kísérleti fázisban van. Hosszabb távú eredményekről itt még nem lehet beszélni. Ugyanakkor a Retextil Alapítvány műhelyében évek óta dolgoznak megváltozott munkaképességű munkatársak, köztük pszichés problémákkal küzdő emberek is. Az utóbbiak sajnos-szerencsére sokszor pár hónap után kikerülnek a programból. A munka terápiás hatásai miatt ugyanis gyógyultnak nyilvánítják őket, így többé nem vehetnek részt a rehabilitációs foglalkoztatási programban.

Videó a programról:


Retextil Alapítvány

/Forrás: http://norvegminta.blog.hu/2015/03/09/szulocsatorna_textilbol/