"Ha rendben van a lelkük, akkor a nehézségeket is könnyebben tudják kezelni." - Interjú Móré Mariann-nal

Fényképeik ,,Kötődően, hordozva nevelünk címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8.fsz.4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)

A hónap babája Maja. Testvérei: Réka és Eszter

Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

A legnagyobb sikerünk az, hogy egyáltalán működünk családként, és az, hogy megszületett a három gyerek. Nagy a korkülönbség az első két gyerek és a harmadik között. Nagyon nagy örömként éltem meg, hogy ő is megszületett, mert sokáig nem volt biztos. Én a szívemben mindig tudtam, hogy hármat szeretnék. A férjem sem volt ellene, aztán valahogy mindig úgy alakult az életünk, hogy most nem, most várjunk még egy kicsit. Aztán ő akarta, én nem akartam, és most találkozott a közös akarat. Nekem ez a legnagyobb boldogság. A legnagyobb siker azt gondolom, hogy sikerült őket összehozni, ezt a három „jó fej” gyereket.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Nekem mindig az idővel van problémám, hogy mindenre legyen idő. Fontos, hogy mind a három gyerekre legyen megfelelő idő, mert a különböző korosztályok teljesen más igényekkel bírnak, és ezt összelogisztikázni nem olyan egyszerű. Nekem a legnagyobb kihívás, hogy saját magamra is legyen valamennyi idő, ami most gyakorlatilag lehetetlen, de azért küzdök folyamatosan. Az idő a legnagyobb kihívás.

Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a gyerekeknek jobb legyen?

Leginkább azon változtatnék, hogy tényleg minden anya megtehesse, hogy otthon marad a gyerekével, ha szeretne. Természetesen tudom, hogy vannak olyan édesanyák, akik a gyermek születése után röviddel szeretnének újra munkába állni, de szerintem többen vannak olyanok, akik szívesebben maradnának otthon a gyermekük 2-3 éves koráig, vagy akár tovább is. Ennek a feltételeit meg lehetne teremteni, akár úgy, hogy az apák kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy megtehessék, hogy az anyát és a gyerekeket eltartsák ebben az átmeneti időszakban, vagy akár olyan részmunkaidős munkákkal, amit kisbabák és kisgyermekek mellett lehetne végezni, interneten keresztül akár, hogy ne nagyon kelljen a gyerkőcöket otthon hagyni.

Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Nekem nagyon fontos az anyukám. Egyrészt azért, mert ő is három gyereket nevelt fel  ugyanígy, nagy korkülönbségekkel, mint mi. Másrészt az ő végtelen türelme, ahogy a gyerekekkel bánik. Én magamról tudom, hogy nekem sokszor elszakad a cérna, én nem tartom magam elég türelmesnek, bár a környezetem szerint az vagyok. Őt ebből a szempontból tekintem példaképnek. Van sok más nő is a környezetemben, akiket szívesen figyelek, hogy hogyan bánnak a gyerekeikkel, hogyan szervezik a mindennapjaikat. Ezekből a tapasztalatokból sokat tanulok, van, amit megpróbálok beépíteni a saját életembe is.

Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?

Szerintem eléggé képben vagyok. Nekem sokat segít a férjem abból a szempontból, hogy ő a könyvelőjével folyamatos kapcsolatban van, és ők az újdonságokról tájékozódnak. Amikor várandós voltam a kicsivel, akkor én magam is igyekeztem utánanézni, hogy milyen lehetőségeik, milyen jogaik vannak az anyáknak. Rengeteg papírt, nyomtatványt kellett beadni a kicsi születésekor, ezeknek én jártam utána. Az interneten nézelődtem, és az iskolában is sokat segítenek, a munkahelyemen. Ott nagyon sok gyakorló anya van, akik most jöttek vissza GYES-ről vagy még GYES-en vannak. Ők is elég sok információval ellátnak, de például a családi adókedvezménynek a férjem nézett utána, hogy mi a legoptimálisabb a családunknak. Több forrásból gyűjtöttem össze az információkat, de szerintem eléggé képben vagyok arról, hogy milyen lehetőségeink vannak.

Hogyan kerültél kapcsolatba a hordozással, illetve a kötődő neveléssel?

Ez érdekes, mert a kötődő nevelést szerintem önkéntelenül a legtöbb anya csinálja, kivéve a hordozókendőt, én azt nem ismertem. A válaszkész nevelés, hogy mindig a gyerek igényeinek megfelelően cselekedjek, akár az együttalvás, akár az, hogy ölben hurcolom, hogyha arról van szó órákig, ez mind működött már az első két gyerekünknél is. Akkor még nem is hallottam a hordozókendőről és a kötődő nevelésről sem. Most, amikor Maja megszületett, akkor már láttam a hordozókendős anyukákat a városban, és a védőnőmmel beszélgettem erről, hogy ez engem mennyire érdekel. A védőnőm ajánlotta a klubot, hogy menjek oda és ott tudnak felvilágosítást adni. Tulajdonképpen én általatok, a klubban szereztem be az információimat. Addig csak a látvány volt. Nyilván egy-két cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, de az nem olyan, mint amikor az ember testközelből megtapasztalja ezeket a dolgokat.

Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a módszernek?

A kötődő nevelésnek szerintem mindenképpen az az előnye, hogy egy hatalmas érzelmi biztonságot ad a gyerekeknek, ezt látom mindegyiken. Az, hogy Maját hordozom is, abban másabb, hogy ő hármójuk közül a legnyitottabb, a legelfogadóbb. Az, hogy őt egy évesen simán el tudjuk vinni egy társaságba úgy, hogy nem retten meg, nem pityereg, nem tart távolságot. Nagyon nyitottan, mosolyogva fogadja az idegen emberek közeledését, amit például a másik két gyereknél nem tapasztaltam, hiába náluk is alkalmaztam a kötődő nevelés bizonyos elemeit. Szerintem a hordozás nagyban segítette azt, hogy Maja nyitott gyerek lett.

Mesélnél egy kicsit a gyermekeidről? Milyen személyiséggel rendelkeznek?

Eszter 16 éves. Ő már nem is igazán gyerek, ő már a felnőttkor küszöbén lépeget. Alapvetően egy végtelenül kedves gyerek és nagyon jó a humorérzéke. Jókat lehet vele beszélgetni, nagyon jó meglátásai vannak a világról, hihetetlen. Viszont nem egy könnyen barátkozó típus. Elég visszafogottan reagál a környezetére, sok idő kell, míg megnyílik valaki felé. Elég maximalista, nemcsak önmagával, de a környezetével szemben is. A középső, Réka, 13 éves. Ő egy nyitottabb személyiség, nagyon mosolygós. Nagyon izgága, mozgékony gyerek, állandóan sportol valamit. Tornázik, teniszezik, zenélni tanul, tehát neki mindig van valami programja, mindig menni kell valahova. Nagyon szeretetteljes, nagy szívvel fogad mindent, és fordul mindenki felé. Most egy kicsit nehezebb vele, most kezdett kamaszodni. 13 éves, ez nem egyszerű korszak, de majd ezen is túllépünk. Maja pedig a szerelem mindenkinek. Egy édes, mosolygós, nyugodt, kedves kis teremtés. Rendkívül ragaszkodó, társaságkedvelő. A testvérei az abszolút imádat tárgyai, őket, ha meglátja, repül. Most úgy látom, hogy kezd felébredni a szerelem az édesapja iránt, ami megint csak a lányoknál egy ilyen szokásos állapot. A korából adódóan nem áll meg soha. Amikor ébren van, folyamatosan jön-megy, állandóan foglalkoznia kell valamivel, vagy valakivel. Nagyon kíváncsi, minden érdekli. Egy igazi egyéves.

Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekeidnek? Hogyan készíted fel őket az életre?

Nekem az az elvem, hogy elsősorban érezzék jól magukat a bőrükben. Próbálják megtalálni azokat a dolgokat, amitől jól érzik magukat és boldogok, mert akkor biztos, hogy minden más felé is pozitívan tudnak fordulni. Ha rendben van a lelkük, akkor a nehézségeket is könnyebben tudják kezelni. Fontosnak tartom, hogy keressék meg azokat a dolgokat, amik örömet szereznek nekik. Lehetőleg ne stresszeljék túl a dolgokat, ez viszont nem mindig sikerül. Én mindig azt mondom, hogy mindenből hozzák ki a maximumot, önmagukhoz képest. Nem máshoz képest, hanem önmagukhoz képes. Azt szeretném, ha nagyon boldogok és nagyon kiegyensúlyozottak lennének, erre próbálom őket rávezetni.

Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a gyermekeid gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?

A nevelésben szerintem van különbség. Mi már sokkal liberálisabban állunk a gyerekeinkhez. Ha én visszagondolok a saját gyerekkoromra, minket azért a szüleink jobban helyre tettek egy-két dolog miatt. Például, ha véleményt nyilvánított az ember. Valahogy ők még ezt a kicsit poroszos elvet vallották, hogy „az van, amit én mondok, mert én vagyok a felnőtt”. A mi gyerekeink már sokkal szabadabb körülményeink között nevelkednek, vagy legalábbis a mi nevelési elveink ilyenek. Ami különbség, hogy szerintem mi sokkal szabadabban tudtunk élni, mint ők. Őket már több dologtól kell féltenünk. Arra gondolok, hogy például én este tízkor is nyugodtan hazajöhettem egy iskolai buliból a barátaimmal, addig én már a gyerekeimet nem merném elengedni este egyedül, főleg a lányokat nem. A mindennapokban is nagyobb szabadságunk volt. Ami viszont az ő szempontjukból jó, hogy az informatikai és minden egyéb változásokkal sokkal több információval, sokkal több ismerettel rendelkeznek a világról. A tizenhat éves lányom sokkal felvilágosultabb és sokkal több információja van mindenről, mint nekünk volt annak idején, ami nem rossz. Én nem gondolom, hogy ez negatív változás, mert ezzel is együtt tudunk élni, ezzel a szabadságkorlátozással is, mert megoldjuk úgy, hogy ne érezzék magukat korlátozva. Nem gondolom, hogy rosszabb vagy jobb lenne az ő életük, de szerintem lényegesen másabb, mint a miénk volt.