Nincs a fejedben sok télapós, mikulásos versike?
Néhányat megismertetnél a babáddal, gyerkőcöddel?
Legyen ismertebb, vagy kevésbé népszerű, érdemes párat felvenni a mondóka-repertoárba.
11 nagyon aranyos, picikkel is, és nagyobbakkal is tanulható, Mikulás-váró verset és mondókát hoztam.
Várjuk együtt a ‘nagyszakállút’
Suttog a fenyves zöld erdő
Suttog a fenyves zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagy kendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Lévay Erzsébet: Hogyan jön a Mikulás?
Van ahová szánon jön,
van, ahová hintón,
van, ahová repülőn,
s van, hova sítalpon,
ha kell, hajón utazik,
s bizony az sem ritka,
hogy gyalogol ide-oda,
s hogy ér oda mindenhova
csupán egyetlen éjszaka:
maradjon a titka!
Pattanj pajtás, pattanj Palkó!
Nézd, már nyílik ám az ajtó!
Kinn pelyhekben hull a hó,
itt van, itt van Télapó.
Meg meg rázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállást,
Benne dió, mogyoró,
Itt van, itt van Télapó.
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!
Gyere már, gyere már, minden gyerek vár!
Krumplicukor, csokoládé, jajj de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való.
Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!
Gyere már, gyere már, minden gyerek vár!
Az elefánt csizmája
Panaszkodik az elefánt,
Röstelli, hogy nagy a lába,
Ha kirakja csizmáját
Mikuláskor ablakába.
De ha másnap ajándékkal
Színültig telt cipő várja,
Örülhet az elefánt,
Hogy ilyen nagyra nőtt a lába.
Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!
Hegyen völgyön mély a hó –
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog –
Puttonyába’ mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó –
Siess jobban, Télapó!
Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó:
Kik ezek,
mik ezek
az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek
sorba,
Záporozós, habos
hóban.
Hull a pelyhes fehér hó
Hull a a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár,
Vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
Piros alma mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
Kedves, öreg Télapó!
Télapóka
Télapóka, juj, juj, juj,
az arcunkba havat fúj!
Szakállából szerteszét
Rázza a sok hópihét.
Örülnek a gyerekek,
kapkodják a pelyheket.
Nem baj, nem baj, ez a jó,
rázd a havat, Télapó!
Forrás: https://meselojelek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése