Mozgásfejlődés - sokszor teljesen normális jelenségeket nézünk kórosnak. Mit szoktunk siettetni?

Első babás szülőként gyakran kerít bennünket hatalmába a bizonytalanság, miközben igyekszünk nyomon követni gyermekünk mozgásfejlődését.

Rendben vannak a mozdulatai? Nem kellene már átfordulnia? Vajon mikor fog felállni? - megannyi kérdés, ami hétről hétre megfogalmazódik bennünk.

 

És persze előfordulhat az is, hogy az aggodalmak miatt bizonyos mozgásformákat mi magunk siettetnénk. 

 

 

 

 

 

Mozgásfejlődés - sokszor teljesen normális jelenségeket nézünk kórosnak. Mit szoktunk siettetni? (Fotó: Getty Images)

 

Furcsa dolgokat csinál a babám. Ez normális?

Amikor világra jön a kisbaba, olyan dolgokat figyelhetünk meg a mozgásában és viselkedésében, amelyek elsőre kissé szokatlannak tűnnek, holott teljesen természetes jelenségekről van szó.

Teljesen természetes jelenség például, hogy az újszülött:

• hajlított karjait a feje mellett tartja
• kezét ökölbe szorítja
• heves kar- és lábmozgásokat végez
• különböző ingerekre hirtelen megrándulásokkal válaszol 
• ha megérinted az arcát vagy a szája környékét, akkor az inger irányába fordítja a fejét, száját kinyitja és szopó mozdulatot tesz. 

Ahogy cseperedik a baba, mozgásfejlődése is jócskán tartogat olyan elemeket, amelyekre egy első gyermekes szülő bizony rácsodálkozhat, pedig ezek teljesen normálisnak számítanak.

Ne lepődj meg, amikor a babád:

• 3- 4 hónaposan a kezébe adott tárgyakat a szájába akarja gyömöszölni 
• 5-6 hónaposan lábait felfedezi, szájához húzza
• 6-7 hónaposan hason, illetve háton fekve is elfordul a tengelye körül
• 8-9 hónaposan, ahogy négykézlábra ereszkedik, hintázó mozdulatot végez 
• 8 hónaposan előszeretettel ütögeti a tárgyakat egymáshoz
• 10-12 hónaposan élvezettel dobálja a játékokat, és hüvelykujjával, valamint mutatóujjával csippenti meg a kisebb tárgyakat

Az én gyerekem még miért nem...? 

Amikor figyelemmel kísérjük gyermekünk mozgásfejlődését, gyakran esünk abba a hibába, hogy összehasonlítjuk a környezetünkben lévő babákkal. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy gyerekünk még miért nem fordult hasra, vagy - miközben összeméricskéljük a gyerkőceink tudását - virtuális versengésbe kezdünk a közösségi oldalakon más édesanyákkal.

Ne felejtsük el, hogy a mozgásfejlődést számtalan egyéni tényező is befolyásolja, így a baba személyisége, testalkata, izomzata, vagy akár az is, hogy rendelkezésére állnak-e a fejlődéshez szükséges egyéb feltételek (pl. elegendő tér, kemény felület, ahol gyakorolhat).

Való igaz, hogy a mozgásfejlődésnek meghatározott mérföldkövei vannak, ugyanakkor minden gyermeknek más és más a mozgásfejlődési üteme, így nem mindenki fogja pontosan ugyanakkor elsajátítani ugyanazokat a mozgásformákat.

Amire azonban fontos odafigyelni, hogy bizonyos időhatárokon belül azért meg kell kezdődniük a különféle mozgásoknak!

Ne siettesd!

A mozgásfejlődés olyan tanulási folyamat, amihez türelem, kitartó próbálkozás és munka kell, és persze fontos, hogy a baba mindent örömmel csináljon. Nem célszerű siettetni (és átugrani) a mozgásfejlődés különböző fázisait!

Egy-egy mozgás elsajátításához fel kell készülnie a váz-és izomrendszernek, így, ha felgyorsítjuk a mozgásfejlődését, épp ezt a felkészülési időszakot rövidítjük meg vele, ami később problémákhoz vezethet. 

Felültethetem a babámat? 

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a még ülni képtelen gyermeket - párnákkal kitámasztva - felültethetjük-e.

Meg kell érteni, hogy az üléshez erős törzsizomzat kell, ennek hiányában túlterhelődik a gerinc és a csigolyák. A törzsizom erősítéséhez pedig elengedhetetlen, hogy a baba minél többet legyen hason, és jó sokat kússzon és másszon. 

Az üléssel való próbálkozásra kb. 6-9 hónapos kora között áll készen a pici, amikor négykézláb helyzetből kiül, vagy oldalfekvésből tolja fel magát ülésbe. Az önálló, támaszték nélküli ülésre pedig 10 hónaposan lesznek képesek a gyermekek. Ne ültessük ki tehát hamarabb, és ne támasszuk ki párnákkal!

 

Segítsek neki felállni?

Szintén nem jó ötlet felállítani a gyerkőcöt, amíg erre nem áll készen. 

S hogy mikor lesz aktuális az önálló felállás? Nagyjából 11 hónaposan, amikor már képes egyedül felkapaszkodni, vagyis láb- és törzsizomzata is kellően erős ahhoz, hogy megtartsa magát. Ha sietteted a természetes mozgásfejlődést, kimarad vagy lerövidül a mászás időszaka, ami bizonytalan koordinációt okozhat a későbbiekben.  

Az erőltetett lábra állítás során az ízületek túl nagy terhelést kapnak, ami később problémákat okozhat (pl. bokasüllyedés).

Segítsek neki a járástanulásban?

Gyakori hiba, hogy a szülő nemcsak gyermeke talpra állását, de járását is szeretné siettetni, miközben még nem jött el ennek az ideje. A baba akkor áll készen az első lépések megtételére, ha képes egyensúlyát megtartani a két lábán. Ehhez pedig erős törzsizomzatra, és megerősödött talpizmokra is szüksége lesz.

Amikor kézen vezetett járással igyekszel neki segíteni, valójában egy rossz egyensúlyi helyzetet hozol létre, ahelyett, hogy kialakulhatna a járás önálló mechanizmusa. 

Ez a későbbiekben a lábboltozat túlterhelődéséhez, egyensúlyi és koordinációs problémákhoz és nem megfelelő járásképhez is vezethet.

 

Itt kell megemlíteni azt is, hogy a bébikomp használata sem javasolt, mert számtalan negatív hatása mellett (abnormálisan terheli a csípőt, térdet és gerincet; akadályozza a szem-láb koordinációt stb.) a mozgásfejlődést is késleleti. Ha ilyen eszközbe teszed gyermeked, nem lesz lehetősége kúszni-mászni, és a földön játszani, és semmiféle erőfeszítést nem kell tennie.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha bizonyos időpontig egyes mozgásformákat nem sajátít el a kicsi, illetve ha a korábban már tudott mozgásokat nem végzi, "elfelejti", akkor feltétlenül mutassuk meg a gyermekorvosnak vagy a védőnőnek.

Önmagában a sztereotíp, ismétlődő mozgások nem adnak okot aggodalomra, hiszen a tanulási folyamat része az ismétlés, de huzamosabb időn, heteken át már lehet kóros folyamat jele is.

Korspecifikus gyanújelek

0-2 hónapos baba

• az öklözés nem kezd lazulni
• fejét 45 fokos szögben 6 hetesen még nem emeli
• gyakran megfeszíti magát
• aszimmetria a testtartásban vagy a végtagoknál illetve az arcon
• fejét hátra feszíti, ha felemeljük
• nehezen szopik vagy nyel
• mindig csak az egyik irányba fordítja a fejét
• aszimmetrikus redők a combon

3 hónapos baba

• törzse háton fekve aszimmetrikus
• nem emeli a fejét sem hason fekve, sem ülésbe húzásnál
• fejét mindig egy irányba fordítja
• nem szeret hason feküdni, sír, ha hasra tesszük
• nem lazult az ökölbe szorult kéz

4-5 hónapos baba

• hason fekve támaszkodva nincs nyitva a tenyere
• nem próbálkozik a hátáról az oldalára fordulni
• izomtónus problémák: túl feszes, vagy 
• szinte szétfolyik, emiatt nehéz lehet pelenkázni
• hason fekve karjaival nem támaszt

6-7 hónapos baba

• nem fordul magától mindkét irányba
• repülőzik hason
• háton próbál közlekedni
• a talaj felé közelítve lábait felhúzza, nem rugózik bele 

8-9 hónapos baba

• kúszásnál mindkét kezével egyszerre húzza magát vagy mindig csak az egyik oldali végtagjait mozgatja
• nem próbál négykézlábra állni
• négykézlábra állva szétcsúsznak a lábai

10-11 hónapos baba

• nem mászik
• nem ül

12-18 hónapos baba

• lábujjhegyen áll

Összefoglalásul a megfelelő mozgásfejlődési fázisok:

• 0-1 hó: reflexmozgások, akaratlagos mozgás még nincs
• 2-3 hó: fejemelés, alkartámasz
• 3. hónap: elkezdenek leépülni a csecsemőreflexek
• 4-5. hónap: megindul a fordulás
• 6-7. hónap: elkezd kúszni
• 8-9.hónap: négykézlábra áll és hintázik
• 9-10.hónap: elkezd mászni, ülni
• 11-12. hónap: feláll kapaszkodva lépeget
• 12-18. hónap: önállóan jár (elesés után egyedül, kapaszkodás nélkül feláll és továbbjár)

Forrás:  https://www.babaszoba.hu

Szerző:  Kiss Virág