Bemegyek a játékboltba, kizárólag gyerek nélkül, mert a kislányom tuti, hogy sokkot kapna a millió hajas baba, plüss figura és hercegnő zenélő,beszélő, éneklő birodalmában. Engem is fejbekólint a hatalmas választék, azt sem tudom, merre induljak. Egy kisfiú üvölt,persze, hogy nem kaphat meg mindent. Sokszor még maguk a bolt eladói sem tudják, hogy aznap éppen, mit hova helyeztek, úgyhogy egy kedves, szemüveges leányzóval keringünk körbe-körbe, mint kiderült, ő ráadásul aznap kezdett, fogalma nincs, mit árulnak, arról pedig, hogy hol, még kevésbé…
De mit keresek pontosan?
Ma már azt mondom valami olyat, ami nem zenél, nem kattog, nem kerreg, nem berreg, lehetőleg nem is beszél, pláne nem énekel. Legyen egyszerű, mégis nagyszerű. Fejlesszen úgy, hogy közben csöndben van, beszéljen helyette a gyerek. Vagy dolgozzon vele, alkosson valamit. Ügyesedjen a keze, fejlessze a képzelőerejét, a gondolkodását. És a lényeg: ne dobja el két perc múlva a sarokba, a többi mellé, hogy aztán soha többé ne vegye elő. Igen, azt hiszem, én is millió tízezres játékot vettem már, amitől sokat reméltem, de keveset kaptunk.
Majd előkerül a szekrényből egy tök egyszerű cipős doboz, kicsit színeztünk rajta, vagy helyes kis papírba csomagoljuk, belekerül néhány textil takarónak és kész a babaágy. A kicsi lány órákon át játszik vele, altat, etet, mesél, lázat mér, filléres tételekből.
Eszembe jutott, hogy annak idején én nem kaptam csili-vili csúcsszuper játékokat, még babaházam sem volt (pedig arra mondjuk nagyon vágytam),de imádtam a matrjoska babákkal játszani. Elképzeltem, hogy vagyok valahol, egy kedves helyen velük, ahol zajlik a nagycsalád élete, úgy, ahogy én szeretném. Kedves emlék, meghatározó kép a gyerekkoromból.
Ezek a babák, sohasem voltak a sarokban, ahogy a toldozott-foldozott rongybabám sem…
Találtam néhány sort Vekerdy Tamástól, ami elgondolkodtatott, eszembe juttatta a múltat és a jelent:
„A játékiparban öldöklő verseny megy, hogy melyik cég tud még érdekesebb, még részletgazdagabb, még automatizáltabb, még több funkciójú játékokat előállítani, amelyek egyre kevesebb elmélyülést tesznek lehetővé. A szülő nem is érti, hogy a gyereke hogyan tud unatkozni a millió csillogó-villogó, búgó, zakatoló, beszélő, mozgó, interaktív játék között – pedig logikus: az érdeklődést hosszabb távon az köti le, amiben el lehet mélyülni, és az elmélyülést az egyszerűség segíti elő. Ha az agyunkat ehelyett egy csomó bonyolult, vibráló dolog érinti meg felületesen, az nagyon hamar fárasztóvá és érdektelenné válik. Már Goethe megmondta, hogy a legjobb játékszer az, ami mindenből – mindenné lehet, mert rá lehet vetíteni a fantáziát – például a fahasáb: fekve hajó, mozdony, autó; felállítva torony, király. A legtöbb bonyolult cucc ezzel szemben csak jobb vagy rosszabb üzlet.” Részlet Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság című új könyvéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése