Keveseket vesznek annyira górcső alá, mint az anyukákat. Mert az anyákat, mint, egy nagy masszát, mindenki egy kalap alá vesz, sokszor még maguk az anyukák is saját magukat.
Vajon miért van az, hogy egy anyától mindent megsokszorozódva kérnek számon, mindent jobban meg kell magyaráznia, illetve mindent meg kell magyaráznia.
Ha nincs vele a gyerek, mert kimozdult kicsit egy felnőtt társasággal, azt mondják, neki a gyereke mellett lenne a helye, most, hogy kerül ide? Ahogy Vekerdy Tamás is mondta, ha anya jól van, mindenki jól van, hadd menjen el kicsit!
Ha azt mondja, szeretnék csinosabb lenni, tornáznék már kicsit, azt mondják, ennek most nincs itt az ideje, a gyerek az első. Pedig a mozgás, egy anyukának is ugyanúgy jár, mint bárki másnak, és nemcsak jár, kell is!
Ha azt mondja, több segítségre lenne szükségem, azt mondják, alkalmatlan az anyaságra, pedig csak nem egyszemélyes hadsereg, nincs nyolc keze, talán aludnia is kellene, szóval vegyük úgy, hogy mint bárki másnak, neki is segítségre van szüksége.
Ha kiabál, azt mondják, te jó isten, hát, anya az ilyen? Ha nem szól rá a gyerekre azt mondják, na, nevelni azt nem tud. Pedig ezt pont szó nélkül kellene hagyni.
Az anyák, emberek, nem tökéletesek, és pláne nem egyformák. Sokan ítélkeznek felettük, akár úgyis, hogy csak perceket látnak az életükből. Sokan nem is ismerik őket, de tudni vélik, milyenek. Tudják, hogy rosszul csinálják. Pedig kevesen hoznak akkor áldozatot valaki másért, kevesen mondanak le annyit mindenről, mint az anyukák. Ha valamit érdemelnek, az a megértés.
Forrás: https://www.anyajajj.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése