"Azért ütött meg az a fiú, mert tetszel neki!" - hallhattuk mi is gyerekként a szüleinktől, pedagógusainktól. Megnyugtatásnak szánjuk ezt a mondatot, azonban bele sem gondolunk, milyen következtetést vonhat le ebből a kicsi, és milyen következményei lehetnek mindennek felnőtt korban.
Miért káros ez a mondat?
Amikor a kislányunk sírva jön hozzánk, mert egy fiú folyamatosan
piszkálja, ütögeti, meghúzza a haját, rögtön eszünkbe jut a mondat,
amivel minket nyugtattak gyerekkorunkban, és zsigerből rávágjuk:
biztosan tetszel neki! A kislányok számára ez megkönnyebbülés lehet,
hiszen úgy gondolják, a kisfiú nem utálja őket, éppen az ellenkezőjét
érzi irántuk.
Ezzel azonban egy rendkívül káros gondolatot ültettünk el a fejében: aki bánt, az szeret téged, a bántalmazás pedig a szeretet jele, és csak azt szeretné, hogy figyelj rá.
Azt sugalljuk ezzel a kislánynak, hogy örülnie kellene, amiért
bántják, és jobban oda kellene figyelnie az őt zaklató fiúra. Idejekorán
megérik benne a fiúk figyelme iránti vágy is, hiszen azt üzentük neki,
jó dolog, ha egy fiú figyel rá, még akkor is, ha bántja.
Milyen következményei lehetnek felnőttkorban?
Mivel gyerekként rögzült benne, hogy a bántalmazás egyenlő a szeretettel, sokkal több mindent fog tolerálni az emberi kapcsolataiban és a párkapcsolataiban is, beleértve az erőszakosságot és a fizikai, valamint lelki bántalmazást. Előfordulhat, hogy olyan emberekhez fog vonzódni, akik bántják őt. Ez rendkívül könnyen vezethet egy bántalmazó párkapcsolathoz, amit lehet, hogy nagyon sokáig nem is fog felismerni, hiszen nem látja a problémát a bántalmazással, úgy gondolja, a párja csak azért bántja, mert szereti. Amikor felismeri, hogy a párkapcsolata mégsem egy normális, kiegyensúlyozott kapcsolat, lehetséges, hogy már csak nagyon nehezen tud kilépni belőle, vagy egyáltalán nem.
Milyen hatással lehet ez a felfogás a kisfiúkra?
Mit tanulhat egy ilyen helyzetből az a kisfiú, aki kislányokat bánt,
és a körülötte lévő felnőttek elintézik egy mosollyal és egy
legyintéssel, mondván, biztosan tetszik neki? Lehetséges, hogy valóban
azért húzgálta meg a kislány haját, mert máshogy nem tudta felkelteni a
figyelmét, azonban a felnőttek reakcióját látva úgy érezheti, hogy ez így teljesen rendben van, és
továbbra is hasonló módon fogja kifejezni az érzéseit. Nem fogja
megtanulni, hogyan kell kimutatnia a szeretetét, ez pedig felnőttként
komoly kommunikációs problémákat okozhat számára. Előfordulhat, hogy
hajlamosabb lesz a bántalmazásra a párkapcsolatain belül is, hiszen azt tanulta meg, hogy a férfiak bánthatják azt, akit szeretnek.
Mit mondjunk helyette?
Feltétlenül el kell mondanunk a kislánynak, hogy amit a fiú tett vele, az nem helyes, és nem jó dolog. Meg kell tanítanunk arra, hogy ilyen helyzetekben ki kell állnia magáért, és tudnia kell, hogy a bántalmazás nem egy olyan dolog, amit tolerálnia kell. Meg kell húznia a saját határait, és nem kell megengednie egyetlen kisfiúnak sem, hogy bántsa, akkor sem, ha „tetszik neki”. A kisfiúkat is biztosítanunk kell arról, hogy ilyet nem tehetnek, ez nincs megengedve, nem jó és aranyos dolog. Semmiképpen sem szabad elbagatellizálnunk, mosolyogni és legyinteni rá. El kell magyaráznunk neki, hogyan hívja fel másmilyen módon a kislányok figyelmét és hogyan fejezze ki az érzelmeit.
Minden gyerekben – kislányokban és kisfiúkban is – tudatosítanunk kell, hogy a bántalmazás nem lehet a figyelemfelkeltés és a szeretet eszköze. Az erőszak elítélendő. Ami ma egy hajhúzás vagy egy ütés, az lehet, hogy pár év múlva egy bántalmazó párkapcsolat lesz. Szülőként és pedagógusként is felelősségünk, hogy a gyermekeink érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és megóvjuk őket a lelki és fizikai bántalmazástól. A gyerekek a felnőttek reakcióiból tanulnak és következtetnek, ezért nagyon sok múlik a szavainkon, gondoljuk hát meg, hogyan reagálunk az ilyen helyzetekben!
Indexkép: Depositphotos.com
Forrás: https://www.csaladinet.hu-Lakatos Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése