Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy erdő, ahol lakott egy bölcs öreg medve. Mivel nagyon okos volt, ezért minden állat az erdőben őt kereste fel, ha gondjaik voltak, s ő nem is volt rest, mindig segített, ha tudott és nagyon hasznos tanácsokkal látta el az erdő többi lakóját. Igen ám, de lassan közeledett a tél, sok dolga lett volna mielőtt téli álomra szenderül. Gyűjtögetni kellett volna, elrendezni a készleteit, s még sok más dolog, de egyszerűen soha nem tudott rájuk időt szakítani, ugyanis minden nap minden órájában volt valaki, aki felkereste, s rázúdította a problémáját. A mókusnak fogfájása volt, a farkas báránybőrben akart járkálni, a szarvasnak szerelmi gondjai voltak, a sünnek azt mondták, hogy túl szúrós a természete, a vakond elhagyta a szemüvegét stb. Sose volt vége a panaszáradatoknak. S csak egyre közeledett a tél… Be kellett látni ez így nem mehet tovább. Tehát másnap nagyon korán felkelt, olyan korán méghozzá, hogy még az erdő lakói mind aludtak. Elment hát elintézni az élelem begyűjtését, készletei felhalmozását, s az összes más dolgot, amit még el kellett végeznie. Egy ideig nem is volt baj, egészen jól haladt, ám nemsokára ébredeztek az erdő lakói, akik miután megreggeliztek, megmosakodtak elmentek felkeresni a medvét, hisz olyan nagy volt ez az erdő, hogy mindig akadt valaki, akinek szüksége lett volna tanácsra, segítségre. Ám ezen a napon azzal kellett szembesülniük, mikor a medve barlangjához értek, hogy annak lakója nincs sehol. Kétségbe estek vajon hová is tűnhetett a medve. Viszont hamar rá kellett jönniük, hogy a pánikolással nem sokra mennek, így elindultak felkeresni a medvét. Viszont nem volt olyan könnyű dolguk, mint hitték, ugyanis a medve egészen az erdő végéig elment, hogy megtaláljon mindent, amire a téli álom idején szüksége lesz. Míg intézte a dolgait, észre se vette, hogy arra szállt egy bagoly, s megpihent a mögötte lévő fán. Csak akkor fedezte fel, mikor az megszólította. – Mond csak medve, mi járatban vagy erre? Messze van innen a barlangod, s különben is nem igazán láttalak még erre felé. – A medve elmesélte neki, hogy próbálkozott minden nap a téli álmára felkészülni, illetve azt is, miért nem tudott ezekkel haladni. – Hát ez tényleg nehéz ügy – mondta a bagoly. – De nem megoldhatatlan, úgy vélem az lenne tőled a legbölcsebb, ha elmondanád az erdőben élőknek, hogy mindenkinek vannak problémái, és gondjai, de nem mindig másoktól kell segítséget kérnünk a megoldásukra, hanem saját magunknak is foglalkoznunk kell vele, hisz ezzel tanuljuk meg a problémáinkat kezelni, ezzel fejlődik a személyiségünk. Valamint okosan kell hibázni. – medve nem igazán értette, hogy miként lehetne okosan hibát elkövetni, mikor, ha valaki okos, az fel tudja mérni, melyik helyzetben mit kell csinálni. Így rá is kérdezett a bagolynál, hogy pontosan, mit ért ez alatt. – Ez nagyon egyszerű – válaszolt a bagoly- úgy lehet okosan hibázni, hogy bár a legtöbben igyekeznek nem hibát véteni, olykor-olykor mégis megesik, hogy elkövetünk kisebb nagyobb hibákat, mivel ez az élet rendje. Ám, ha tudunk tanulni ezekből a hibákból, később nem követjük el őket, illetve nem alkotunk velük újabb problémákat, hanem okosabbak leszünk általuk. A lényeg az, hogy nem kell keresnünk az ilyen helyzeteket, sőt ha lehet hallgassunk a bölcsebb, tapasztaltabb illetőkre, de ha semmiképp se tudjuk kikerülni őket, akkor az a legokosabb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük. S az ezekből nyert tudásunkat hasznosítjuk a későbbiekben. – A medvének nagyon tetszett a bagoly válasza, ezért meg is jegyezte, hogy a bagoly még bölcsebb nála. Majd a jó tanácsra hallgatva megindult hazafelé a szerzeményeivel. Fél úton találkozott az őt kereső állatokkal, akik mikor meglátták egyszerre, egymást túlharsogva akarták elmondani az aktuális gondjaikat, bajaikat. Végül nagy nehezen elcsendesedtek, s kérdőn néztek a medvére, várva az újabb jó tanácsokat. De medve nem tanácsokkal látta el őket, hanem elmesélte, hogy mit hallott a bagolytól, valamint elmondta, hogy neki a téli álmára kell készülnie, azonban így nem tud haladni a dolgaival. Mikor meghallgatták az állatok nagyon elszégyellték magukat, illetve rájöttek, hogy igaza van a bagolynak. Hiszen eddig tényleg nem próbálkoztak megoldani a problémáik, hanem mindig másra, pontosabban a medvére akarták hárítani azok megoldását, terheit. Így rádöbbenve hibájukra, bocsánatot kértek a medvétől, s mind segítettek neki a téli álomra felkészülni. Amikor pedig eljött a téli álom ideje, a medve becammogott a barlangjába, eligazgatta a levelekből készített ágyát, majd elszenderült. A mese itt véget ér, de annyit még elmondhatok búcsúzóul, hogy mikor a medve téli álma véget ért, onnantól csak a nagyon nehéz, megoldhatatlan problémák esetén kértek tőle tanácsot, valamint a bagolytól, hogy ne mindig a medvét terheljék. S mikor eljött a következő télre készülés, mind segítettek a medvének az újabb téli álomra felkészülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése