Pszichológust kérdeztünk,
hogyan készüljünk fel ezekre a kérdésekre.
„Anya, tényleg nincs Mikulás?” – ez egy a sok olyan, decemberi ünnepek előtt felmerülő gyermeki kérdések közül, amelyre felnőtt legyen a talpán, aki jól tud válaszolni. Arról, hogy vajon hogyan készülhetünk fel és miként adhatunk megnyugtató feleletet csemeténk számára a Mikulással kapcsolatos érdeklődésére, Rosta Ági pszichológust, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársát kérdeztük.
Úgy tudom, hogy
kisiskoláskorban már felmerülhetnek a Mikulás létezésével kapcsolatos kételyek
a gyermekekben. Mit válaszolhatunk nekik, ha arról érdeklődnek, tényleg van-e
Mikulás?
A szokások, ünnepek és az
ezek köré formálódó rituálék családonként és kultúránként eltérőek lehetnek. Ha
mi szeretnénk tartani ezt a hagyományt, akkor érdemes a Mikulás alakját
megtartani a gyermek fantáziájában, ameddig csak lehetséges. Sok szülő aggódik
azon, hogy vajon ez nem minősül-e hazugságnak, de a gyermeki látásmód eltér a
felnőttekétől.
Abban az értelemben,
ahogy a hazugságot definiáljuk, a Mikulás nem hazugság.
A gyerekek varázslatos
világában a valóság és a mese, a fantázia nem különül el élesen egymástól,
itt a mágikus és a racionális gondolkodás remekül megfér egymás mellett.
Iskoláskor előtt nem is nagyon szokott felmerülni e kérdés, ha tartjuk a
hagyományt. 6-7 éves kortól kezdve fokozatosan kezd teret nyerni a
racionális, ok-okozati gondolkodás, itt felmerülhet már egyre több
kérdés a Mikulás körül.
Hogyan válaszolhatunk jól
a Mikulással kapcsolatos kérdésekre?
Ez függ az életkortól is,
de amikor egyre több konkrét kérdés merül fel, akkor nem érdemes bonyolult
magyarázatokba keverednünk. Sőt, kisebb korban sokszor a gyerek még
magának is megválaszolja, megoldja ezeket a helyzeteket a mágikus
gondolkodásával, hiszen szeretné fenntartani a varázslatot.
Ebben az életkorban jó,
ha szülőként mi is bele tudunk helyezkedni a mesevilágba, és ebből a
nézőpontból megválaszolni azt.
Például, ha egy 3-4 éves
gyerek megkérdezi tőlünk, hogy tud minden gyerekhez eljutni a Mikulás egyetlen
este alatt, mondhatjuk, hogy az ügyes rénszarvasai nagyon gyorsan húzzák a
szánját, hogy mindenhová odaérjen. De az is megoldás lehet, hogy eláruljuk,
hogy nem tudjuk a választ.
Hogyan tudjuk fenntartani
a varázst?
Szerintem ebben az a
legjobb, hogy a varázs fenntartásához nem kell gyereknek lenni, de felnőttként
sokat tehetünk azért, hogy a gyermekünk felnőve majd egy belső erőforrássá alakítsa
azokat a családi szokásokat, amelyeket a Mikulás, a szülinap vagy más ünnep
köré fontunk.
Ha már tudja, hogy nem
létezik a Mikulás, akkor is megtarthatjuk a szokásokat, az ajándékozás öröme, a
családi együttlét varázsa ugyanúgy megmarad.
Az apró szokások, a
családon belüli kis rituálék, a várakozás, a beszélgetés az, amellyel
varázslatos lesz ez az időszak.
Miért olyan fontos
számukra ez a varázslat?
A rituálék és
hagyományok erősítik a biztonságérzetünket, stabilitást jelentenek a
változó világban. Kifejezik a közösséghez tartozásunkat, érzékeltetik az idő
múlását, a folytonosságot, és segítik a családi összetartozást is.
Minden ünnep kiemel egy kicsit a hétköznapokból, amelyekből sok erőt
meríthetünk. Ezenkívül minden ünnepnek van egy jelentése szimbolikus síkon is,
amelyet nagyon hasznos akár tudatosítani is magunkban, és ennek külön figyelmet
szentelni.
Mit tegyünk akkor, ha a
gyermekünk még hisz, de az osztálytársak már tudják az igazságot?
Ha a gyerek még
hisz a Mikulásban, akkor semmit sem kell tennünk. Ahogy nő, érik,
iskoláskorban úgy fog egyre inkább teret nyerni a realista gondolkodásmód az
életében. Ha ő még hisz, vagy hinni szeretne, akkor ezt tartsuk tiszteletben,
továbbra is legyen meg a rituálé az ünnep körül – például tegyük ki a tiszta
csizmát az ablakba, legyen benne meglepetés. Ha látjuk, hogy már kezd nőni
benne a kételkedés, akkor próbáljunk figyelni rá, amikor úgy érezzük, hogy
eljött az idő, elmondhatjuk neki a Mikulás történetét, de mindenképp találjuk
meg az egyensúlyt: segítsük őrizni a mesevilágot, de ne vonjuk kétségbe az
ő valóságát, tapasztalatait.
Válaszoljunk a kérdéseire, beszélgessünk sokat!
Hogyan reagáljunk, ha
kész tények elé állít bennünket, felnőtteket, hogy márpedig ő tudja, mi a
valóság?
Ha úgy látjuk a
gyerekünkön, hogy megérett rá – leginkább kisiskoláskorban –, akkor át lehet
keretezni a Mikulás történetét, beszélni az ünnep eredetéről, a
hagyományainkról, Szent Miklósról. Nagyon jó alkalom bevonni őt az ünnepi
előkészületekbe, akár egy kicsit másképpen, mint ahogy eddig tettük. A szokások
megmaradhatnak ezután is, sőt ilyenkor akár már az ajándékozás, a közös
Mikulás öröme új érzésként jelenik meg.
Mit tegyünk, ha kiderül
az igazság, és úgy érzi, évekig becsaptuk?
Ha a gyermekünk tényleg
csalódott, nehezen veszi az igazságot, akkor nagyon fontos, hogy elismerjük
az érzéseit, semmiképp ne bagatellizáljuk el azt! Kádár Annamária
pszichológus nagyszerűen megfogalmazta ezt:
Amikor a gyermek megérik
rá, akkor elfogadja az igazságot, nem okoz neki traumát, és nem a felnőtt hazugságaként
fogja ezt kezelni.
„A mágikus gondolkodás, a minden lehetséges érzése olyan belső erőforrásokkal ruházza fel, amelyekre nagy szüksége van a személyiségfejlődése során.”
Forrás: www.divany.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése