Általános tapasztalat,
hogy a tanév végére a gyerekek – bölcsisek, ovisok, iskolások egyaránt –
rendkívül kifáradnak. Épp ezért jön jókor a nyári szünet, ami a pihenés, a
regenerálódás, az élménygyűjtés időszaka. Deliága Éva integratív
gyermekterapeutával, tanácsadó szakpszichológussal ezúttal a nyári szünet
jelentőségéről és pszichológiájáról beszélgettünk: arról, miért fontos a
szabadság, a strukturálatlan idő, ugyanakkor az is, hogy bizonyos keretek azért
ilyenkor is maradjanak, és mi a szerepe – mert bizony van – az unatkozásnak a
gyerekek fejlődésében.
Rendszer, de lazább
keretek között
A gyerekek év közben
túlterhelt idegrendszerének szüksége van arra, hogy ne legyen minden percük
beosztva. Örülnek, hogy végre azt csinálhatják, amit szeretnének, lazul a
napirend, ami szabadságérzetet ad nekik. Ugyanakkor egy idő után a teljesen
keretek nélküli napok könnyen szorongást, nyűgösséget válthatnak ki – különösen
azoknál a gyerekeknél, akik megszokták, hogy év közben van egy jól bevált
napirendjük.
„Ha nincsenek keretek,
nincs legalább egy minimálisan kiszámítható ritmusa a napoknak, a dolgok
könnyen »szétcsúsznak«, és ez hosszú távon érzelmi bizonytalansághoz vezethet.
A nyár sikerének kulcsa tehát az is, hogy a szabadság és a struktúra ne egymást
kizáró, hanem egymást kiegészítő elemek legyenek” – hangsúlyozza Deliága
Éva, aki azt tanácsolja:
„Ahhoz, hogy a nyár ne
folyjon szét, érdemes egyszerű struktúrákat kialakítani.
Jó eszköz lehet például
egy közös nyári bakancslista: pár terv összeírása (vagy a kisebbekkel együtt
lerajzolása), amit a család mindenképp szeretne megélni a nyáron. Ez nemcsak a
tervezést segíti, de a várakozásra is épít.
Itt persze nem kell nagy
dolgokra gondolni: a listára felkerülhet a közös sütögetés, a fagyizás éppúgy,
mint egy-egy konkrét kirándulás vagy utazás.”
A bölcsis-ovis korú
gyerekek számára különösen fontos az állandóság érzése. A jól kiszámítható
napirend – például az azonos időpontban történő étkezés, alvás és kinti játék –
biztonságot ad, miközben megmarad a lehetőség a spontaneitásra is. Deliága Éva
szerint azonban érdemes figyelembe venni, hogy főként a kisebb gyerekek –
többek közt idegrendszeri éretlenségük miatt – nehezen viselik a
változásokat.
Gyakori például, hogy egy várva
várt utazás pont emiatt nem alakul úgy, ahogyan azt a szülő elképzelte.
Hiába várta mindenki izgatottan a tengerparti nyaralást, sokszor ott derül ki,
hogy a gyerek fél a víztől, zavarják a hullámok, és mire elkezdené élvezni, már
jönni kell haza. Sok esetben az is problémát okozhat, ha új helyen kell aludni,
olyankor főként a kicsik rosszabbul alszanak, ami nappal ingerlékenyebbé,
fáradékonyabbá teszi őket.
„A gyerekek frusztrációs
toleranciája nyáron is alacsonyabb lehet, főleg, ha túl sok új inger, változás
éri őket. Ami a felnőttnek izgalmas és pozitív, az egy gyerek számára
szorongást kelthet. Az alkalmazkodáshoz pedig idő kell” – magyarázza a
jelenség hátterében meghúzódó okokat a szakember. Ezért is nagyon fontos, hogy
bár lazább keretek között, de a struktúra nyáron is megmaradjon.
Betáblázva: táborból
táborba
Deliága Éva szerint
érdemes egyensúlyra törekedni abban is, hogy a nyár ne legyen túlságosan
betáblázva: „A táborokban folyamatosan alkalmazkodni kell: a közösséghez,
az új szabályokhoz, az idegen környezethez. Mindez fizikailag és érzelmileg is
kimeríti az ovis, kisiskolás gyerekeket.
Ezért nagyon fontos
lenne, hogy a programok között – még a kamaszok esetében is – ha megoldható,
maradjon legalább egy pihenőhét.
Mert ha három egymást
követő hét is be van táblázva, szinte biztosra vehető, hogy a gyerek
lebetegszik – a szervezete így jelez, hogy túl sok volt” – hívja fel a
figyelmet a programok és a valódi pihenés közötti egyensúly fontosságára a
szakember.
A nyár egyik legnagyobb
ajándéka a semmittevés lehetősége. Az a nap, amikor „nem történik semmi
különös”, de a gyerekek önállóan kitalálnak játékot, vagy csak fekszenek a
fűben, kulcsszerepet játszik a belső egyensúly kialakításában.
Nem tragédia, ha
unatkozik a gyerek
A barátokkal töltött idő
kiemelt jelentőséggel bír nemcsak óvodás-kisiskolás korban, de a kamaszok
esetében is. Kicsiknél akár szabad játék, akár szervezett program keretében
érdemes ennek teret engedni. A családi programoknak is fontos szerepe van – még
akkor is, ha a kamaszok eleinte ágálnak ellene –, hiszen ezek mélyítik a
bizalmi kapcsolatokat, és érzelmi biztonságot adnak a gyerekeknek.
Az ideális arány
egyénenként eltérhet, de a nyári napok során érdemes arra törekedni, hogy mind
a családi, mind a baráti élményekre jusson idő. Persze a kortárskapcsolatok
nehezebben szervezhetők nyáron, mert mindenki máskor nyaral, máshol van, így az
„otthon maradós” hetek alatt gyakran nincs elérhető barát.
Ez különösen az
óvodásoknál jelent kihívást, akik még ritkábban vesznek részt táborokban, de év
közben szinte egész nap közösségben vannak.
Általában pár nap
otthonlét után hangzik el először az a bizonyos mondat, amit a nyár folyamán
aztán legalább százszor hall még a szülő: „Unatkozom.” Ez pedig valós
probléma, különösen a nyári szünet hosszúsága miatt, és ilyenkor az sem jelent
százszázalékos megoldást, ha apa vagy anya home office-ban dolgozik, mert
bár fizikailag jelen van, érzelmileg és a figyelmével kevésbé.
„Ilyen helyzetekben
gyakran elszabadul a képernyőidő: sok gyerek számítógépezéssel, tévénézéssel
próbálja elűzni az unalmát. Ám a túl sok kütyüzés hatásait már jól ismerjük:
ingerlékenyebbé, impulzívabbá válik a gyerek, motiválatlan lesz, semmi máshoz
nincs kedve, csak a gépezéshez. Ezért is lenne fontos, hogy a nyári otthonlét
idején is legyenek keretek. Nem arról van szó, hogy percről percre be kell
osztani a napot, hanem hogy legyen egy egészséges arány: egy kis program, egy
kis közös idő, egy kis szabadság – és igen, akár unatkozás is” – javasolja
a szakember.
Nem tragédia, ha a gyerek
unatkozik, mert az unatkozásnak is van helye. Egyfajta kiindulópont, egy
nulladik kilométerkő, amely kreatív energiákat indíthat el. Persze nem mindegy,
hogy milyen arányban jelenik meg. Ha a nap egy részében van olyan program, amit
örömmel lehet várni, de nincs túlszervezve, akkor a szabadidő megnyitja a teret
a kreativitás előtt.
Az az unatkozás, amely
átbillen saját ötletekbe, alkotásba, belső motivációba, nagyon is hasznos.
Ugyanakkor kell hozzá bizonyos tapasztalati alap, hogy a gyermek át tudjon
billenni az unatkozásból egy aktívabb állapotba.
Az a gyerek, aki korábban
is képes volt elmélyülni valamiben – rajzolt, legózott, épített, barkácsolt
vagy szerepjátékokat játszott –, az képes az önálló időt kreatívan kitölteni.
Aki viszont soha nem tudta magát lefoglalni, az unatkozás számára inkább
frusztráció lesz, ami újabb és újabb igényeket szül a felnőttek felé: „csináljunk
valamit”, „játssz velem”.
Ezért érdemes olyan
arányokat kialakítani, ahol van szülői jelenlét, kortárs interakció és
valamilyen program, ugyanakkor nem válik végeláthatatlan animációvá az egész
nap. Legyen ideje a gyereknek egyedül is elmerülni a saját világában. A
kisebbeknél ilyenkor különösen jó hatású lehet a szerepjáték, mert segít abban,
hogy érzelmileg is feldolgozzák a nap eseményeit, kijátsszák magukból azokat az
élményeket, amelyek a számítógépezés, tévézés során érték őket.
Eltolódott napirend, több
konfliktus
A nyári hónapokban sok
családban teljesen eltolódik a napirend. Tovább van világos, nyolc-kilenc óra
körül még kint vagyunk a szabadban, és csak ezután kezdődik a fürdés, vacsora,
altatás. Ez azonban nemcsak a gyerekek alvásidejét borítja fel, hanem a szülői
énidőt is jelentősen beszűkíti.
Aki másnap dolgozik,
gyakorlatilag egy időben fekszik le a gyerekkel, így nem marad tér a felnőtt
kapcsolatokra, kikapcsolódásra.
„Ez a helyzet sokszor ki
nem mondott feszültséget szül. A folyamatos együttlét ugyanis – legyen szó
gyerek-szülő vagy testvérek közti kapcsolatról – megterhelő. Ha van például egy
hat és egy négyéves testvér, akik még nem táboroznak, nyáron nem járnak
bölcsibe, oviba, akkor előáll az a helyzet, hogy nonstop együtt vannak. Ez
pedig idővel egyre több konfliktushoz vezet, hiszen nem ehhez szoktak hozzá –
sem a gyerekek, sem a szülők. Ilyenkor érdemes a nagyobbnak valamilyen külön
programot szervezni, ahol a saját korosztályával lehet együtt, és az is enyhíti
a feszültséget, ha a szülővel tölthet el kettesben egy kis időt” – mondja
a szakember.
Nem kell megfeszülni
„Fontos, hogy a szülő ne
érezze úgy, hogy a nyári szünet arról szól, hogy meg kell feszülnie; ne legyen
elkeseredve, ha olykor problémák, konfliktusok adódnak. Akkor is jól csinálja,
ha a gyereket ideiglenesen megterheli a sok változás, és akkor sincs itt a
világ vége, ha egy-egy hét kicsit elúszik, mert nem sikerül tartani a
napirendet. De talán pont ez a lényeg: a nyár ilyen, nem tökéletes! Közben
pedig olyan sok pozitív hatás éri a gyerekeket: rengeteget érnek, új
tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodnak, és szeptemberben megerősödve,
ezekkel az új élményekkel, tapasztalatokkal felvértezve térhetnek vissza a
bölcsődébe, óvodába, iskolába” – hívja fel a túlaggódó szülők figyelmét a
szakember.
Deliága Éva szerint a
nyári élmények önmagukban is jelentős fejlesztő hatással bírnak – méghozzá
spontán módon. Ha a gyerek biciklizik, görkorcsolyázik, úszik, fára mászik,
felfedez, és új dolgokat próbál ki, az mind-mind hozzájárul a
fejlődéséhez.
Az egyensúlyérzék, a
bátorság, az önbizalom, a mozgáskoordináció csiszolása is a részei ennek a
spontán tanulási folyamatnak.
Ezekre év közben jóval
kevesebb lehetőség van, így a nyár különösen értékes ebből a szempontból. Ez
tehát nemcsak a pihenés, hanem az érés, növekedés időszaka is. A szervezet nagy
munkát végez ilyenkor: a játék, a sok pihenés, alvás, a szabadban töltött órák
– mind hozzájárulnak a gyerekek fejlődéséhez. Mert nem attól lesznek okosabbak,
ha nyáron minden a nagykönyv szerinti rendben történik, hanem attól, ha
élményeket gyűjtenek, pihennek, és olykor unatkoznak.
Forrás: www.kepmas.hu