Miért fontos az orrszívó használata, ha náthás a gyerek?

Mikor, miért és hogyan használja az orrszívót és milyen típust érdemes választani?

A náthát sajnos még a legkisebbek sem ússzák meg, ráadásul náluk sokkal jobban oda kell figyelni a termelődő váladék eltávolítására, mert egy egyszerű megfázásnak is komoly szövődményei lehetnek.

Miért használjunk orrszívót?

Amíg a kicsi nem képes rendesen kifújni az orrát, addig nincs más alternatíva, muszáj a váladékot alaposan eltávolítani a komolyabb bajok megelőzése érdekében. Lehet, hogy kicsit kellemetlen, de semmiképp sem fájdalmas, a gyógyulást pedig felgyorsítja.

Hogyan használjuk?

Mindig a fiziológiás sóoldat befújásával kezdjünk, mert az fellazítja a váladékot. Várjunk pár percet és mehet az orrszívás. Ha gyermekünk ellenáll, göngyöljük takaróba vagy ültessük az ölünkbe, bal karunkkal szorítsuk magunkhoz, a jobbal pedig szippanthatunk. Ha meg tudjuk oldani, mert van segítségünk, fogjuk be a kicsi egyik orrlyukát, így a másikból alaposabban eltávolítható a váladék.

Nem árthat a készülék a gyereknek?

Ne aggódjon, nem tesz gyermekében kárt akkor sem, ha az orrszívót a porszívóra csatlakoztatja, mivel a készülék nem annak erejével, csak annak segítségével szívja ki a váladékot.

Melyik a legjobb orrszívó-típus?

Létezik kézi pumpás, elektromos és porszívóhoz csatlakoztatható változat, de az már egyénenként változó, ki melyiket részesíti előnyben. Ha helyes technikával alkalmazzuk őket, mindegyik megfelelő lehet. A legújabb készülékek között találunk elemmel működőt és vízcsapra szerelhető, a vízsugár erejével szabályozhatót is, sőt létezik orrszívó és mellszívó funkciót kombináló eszköz is.

Hány éves korig ajánlott a használata?

Nem igaz, hogy csak csecsemőknél hatásos az orrszívó, mindaddig szükség van rá, amíg a gyerek nem tudja nagyon alaposan kifújni az orrát.

Hogyan tisztítsuk a készüléket?

A legtöbb készülék meleg vizes mosogatással tisztítható, némelyik még a mosogatógépet is jól bírja, de nem árt a használati útmutatót alaposan áttanulmányozni, mert vannak olyan darabok is, melyek csak hideg fertőtlenítős oldattal tarthatók tisztán. A fertőtlenítés módja attól is függ, mi a készülék alapanyaga, az üvegből készültek például kiválóan sterilizálhatóak akárcsak a cumisüvegek.

Forrás: www.gyerekmosoly.hu

Madáretető

 

Kellékek:

• Fenyő lécek,
• rétegelt lemez,
• szögek,
• spatula,
• madár eleség.

Eszközök:

• Fűrész,
• kalapács,
• csiszoló papír,
• ragasztó pisztoly.

 

Az elkészítés menete:

A madáretető készítésének lépéseit nem írom le, mert mindenki olyat készít, ami a szívéhez közel áll. Lehet fából készültet eszkábálni, vagy precíziósan megtervezni, kivitelezni, de az sem baj, ha egy kiürült üdítős, ásványvizes flakonból készítesz télére etetőt a csöppnyi énekesmadaraknak. A szándék a fontos. A madárkák nem fognak különbséget tenni kicsi, nagy, kék, barna, fa, fém, műanyag között. Egyforma rajongással fogják a magvakat kicsipkedni mindegyikből.

A lényeget a madáretető dekorálására helyezném, hiszen ez az, amiben a pöttöm gyermekünk segítségünkre lehet. Azt találtam ki, hogy idén a mi madáretetőnk legyen spatulával kidekorálva. Ez kicsit olyan hangulatot ad neki, mintha igazi kis házikó lenne.

A spatulákat egy erősebb ollóval méretre vágtam, majd egyenként az etető tetejére ragasztottam ragasztó pisztollyal. A fölösleget nem dobtuk el, hanem az aljára ragasztgattuk. Ez volt a munka neheze. :)

Következő lépésként ecsetet nyomtam a kölök kezébe, hogy bátran fessen. Az sem baj, ha pont pirossal festi, vagy lilával. Legyen olyan, ahogy neki tetszik. Aztán úgyis segíteni kell kicsit, úgyhogy végül áthúzzuk az egészet akár barnával. Így a sok színtől még picit terepmintásnak is tűnhet.

Mostmár csak megfelelő helyre kell kiakasztani, rögzíteni. A legjobb, ha lelógatjuk valahonnan, mert akkor a nagyobb madarak (pl. galamb) nem tud odapofátlankodni, hogy kifossza a kreálmányunkat.

Töltsük föl magvakkal, és már csak várakozni kell, hogy mikor jelenik meg az első csiripelő kismadár. 3-4 napon belül felfedezik majd az eleségtárat, és ha rendszeresen töltjük, akkor ők egész télen visszajárnak majd hozzánk. Csak figyeljétek majd a csillogó gyermekszemeket, ahogy figyelik a kis teremtményeket.

Egyébként szerintem ez a legjobb módja a háziállat tartásának. :) Van, de mégsincs. Nem kell aggódni, ha elutazunk, hiszen máshol is biztosan találnak eleséget a madárkáink.

Jó szórakozást kívánok! 

 

Forrás:  http://picibaba.hu

 

Domokos és a novembersárkány

Domokos reggelente, amikor felnyitja a szemét és kinéz az ablakon, megpillantja a sárkányt a hegyen. Mások természetesen nem látják. Csak a terjedelmes, öreg várromot a sötét erdő közepén: az oromcsipke-koszorús tornyot, félkörben a várfalat a hosszú várlépcsővel, a várfal mögött pedig a fát. Senki sem tudja, hogy ez a fa a valóságban egy gyönyörű szép sárkányszárny. Csak Domokos tudja ezt, senki más. Neki varázsszeme van, amivel azt is látja, ami a dolgok mögött rejtőzik. Egy novemberi este pillantotta meg először Domokos a sárkányt. A várat kivilágították. És Domokos hirtelen mindent megértett. A torony nem is torony. Hosszú, büszke nyak. Az ablaknyílások szemek voltak a valóságban, a legnagyobb ablak pedig a tűzokádó száj, amelyből füst gomolygott elő, mintha köd ülné meg a hegyet. Az oromcsipke-koszorú fülekké változott, közöttük a sárkánykorona ágai világítottak. A fa pedig a sárkány szárnya volt. Összecsukva, ahogy a lepkék is összecsukják a szárnyukat.

A sárkány Domokosra mosolygott.

- Aludj! – mondta. – Csak ha alszol már, akkor jöhetek.

Domokos azonnal behunyta a szemét. A sárkány máris ott viharzott az ablaka alatt. Lobogtak a függönyök a szárnyai által kavart szélben.

- Kész vagy? – kiáltott be a sárkány.

- Persze! – válaszolta Domokos.

Pizsamában, párnájával a hóna alatt, felmászott a sárkány hátára.

- Jól ülsz? – kérdezte az mély, morgó hangon.

- Nagyon jól! – kiáltotta Domokos, és megsarkantyúzta a sárkányt. Az elégedetten dörmögött és - huss! – fölemelkedett a levegőbe.

Szálltak, csak szálltak, magasabbra, mint a csillagok. Az égbolt tintafekete volt. A csillagok aprók, mint a szentjánosbogarak. Domokos örült, hogy nála van a párnája. Elég vastag volt ahhoz, hogy melegen tartsa, és elég nagy, hogy az orra hegyéig belebújjon.

- A Nap felé szállunk – mondta a sárkány. – A világ másik felére. Jó lesz?

- Miért csak felé? – dünnyögte magában Domokos.

Látta maga alatt a Földet: kéken és fehéren gurult az űrben. Csodálatos golyóbis, titokzatos fényekkel tele.

- Minden rendben? – kérdezte hátrafordulva a sárkány.

- Nagyon is – felelte Domokos.

- Menjünk följebb? – kérdezte megint.

- De még mennyire – kiáltotta Domokos, és mindkét kezével a sárkány pikkelyes nyakára csapott. És szálltak egyre följebb. Fehér-piros, tüzes fénynyaláb pattant ki az égből. Domokos felkiáltott ijedtében és meglepetésében. A fény körülnyalta őket lángnyelveivel.

- A Nap – dörmögte a sárkány. – Valóságos tűzlabda. És milyen nagy! Fenséges ugye?

Szárnyai sisteregve görbültek meg a hőségtől. Ekkor hirtelen zuhanni kezdett. Habszőnyeg borult a világra, ahogy lefékezte zuhanását. Domokos óvatosan kinyújtotta lába ujját.

- Maradj nyugton – szólt rá a sárkány. – Még le találsz pottyanni.

Domokos megcibálta a sárkány fülét.

- Én? – kérdezte harsányan nevetve. – Én ugyan nem.

A sárkány pikkelyei megrándultak. Csapott egyet fogazott farkával és szárnyaival. Csak egyet. Csak egyetlen icickét-picikét. De Domokosnak ez is elég volt. Bukfenceket és kacskaringókat írt le a levegőben. Mélyen elmerült a felhőhabban, keresztülzuhant a nedves, hűvös, finom pehelyfelhőkön. A sárkány árnyéka fölötte lebegett.

- Na, elég volt? – kiáltott oda neki a sárkány.

- Segítség! – sikoltott Domokos.

Akkor elkapta a sárkány. Elkapta az egyik szárnya hegyével, és egyenest visszabújtatta a puha párnájába.

- Huhh! – mondta Domokos megkönnyebbülten.

A sárkány alig bírta visszafojtani a nevetését.

- Nézz le! – javasolta.

Alattuk ott fénylett a tenger. Vitorlások szántották a hullámokat, hatalmas tankhajók vágták bele gyorsan eltűnő nyomukat a víztükörbe. Hófehér tengerjárók húztak maguk után habtarajokat és sirályrajokat.

- Csodálatos – mondta ámuldozva Domokos.

A sárkány lejjebb ereszkedett. Domokos barna gyerekeket látott a tengerparton. Játszottak, homokvárakat építettek, csatornákat, tavakat vájtak. Mások hanyatt fekve nyakig temették magukat a fövenybe, és úgy mozgatták lábuk ujjait, mintha azok nem is az övéik lennének. Voltak, akik a vízben pancsoltak, csapkodtak, sivalkodtak. Lármájuk és nevetésük elnyomta még a szél zúgását is Domokos fülében.

- Szép? – tudakozódott a sárkány.

- Nagyon szép – bólintott a fiú.

De már messze mögöttük volt a tenger. Hegyek fölött szálltak. Feketefenyőkkel borított hegyek fölött. Arany-vörös lombú hegyek fölött. Égbe nyúló, hótól fehérlő, magas hegyek fölött.

- Leszálljak? – kérdezte a sárkány, és landolni készült.

- Ó, kérlek! – kiáltott fel Domokos, és puszit nyomott a sárkány fülére. Már lent is voltak. „Szszszszszsz” – fütyült a szél. „Szszszszszsz” – porzott a hó.

Domokos maga köré fonta karjait, és topogott a lábával.

- Hideg van – akarta mondani, de fagytól dermedt ajkai nem tudták megformálni a szavakat.

- Várj! – mondta a sárkány.

Mély lélegzetet vett, és leheletébe burkolta Domokost.

- Hű, de meleg lett! – vidult fel a kisfiú.

Aztán építkezéshez fogtak. Egy óriási fehér sárkányt építettek hóból. A sárkány hóhengereket görgetett, Domokos hógolyókat. A sárkány építette a nagy sárkánytestet. Domokos formálta a fogazatot a sárkányóriás hátára, és ő csinálta természetesen a fejét is. Valóban csoda-csodaszép sárkányt készítettek. Olyan gyönyörű lett, hogy Domokos sárkánya meg akarta csókolni hótestvérét egy igazi, tűzforró sárkánycsókkal.

- Ó – kiáltotta Domokos. – Ó, ne!

Az óriás hósárkánynak elég is volt ennyi. Egyszerűen elolvadt. Csak egy sima, fényes tócsa maradt belőle.

- Fantasztikus! – nevetett csodálkozva a sárkány.

Nekifutott és három lábbal végigkorcsolyázott a befagyott tócsán. Aztán zsupsz! – orra bukott.

Domokos csak állt és kacagott és kacagott. Nem tudta abbahagyni.

- Most te jössz! – dörmögte orrát dörzsölgetve a sárkány.

Domokos nekifutott, és végigcsúszott a tükörsima jégen. Anélkül, hogy csak egyszer is megbotlott vagy elesett volna. Csúszott, csúszott egész a végéig.

- Mindjárt megmondhattad volna – duzzogott a sárkány -, hogy ilyen jól tudsz csuszkorálni.

- Ó – felelte vigyorogva Domokos.

Nem tudom, mi lehetett a vigyorgásában, de hirtelen a sárkány is nevetni kezdett. Szinte fetrengett a nevetéstől. Sárkánykönnyek folytak a szeméből, és képtelen volt becsukni a száját. Addig kacagott, amíg csak nem jött a lavina. Domokos látta meg, amint vastagon és nehézkesen gurult le a hegyről egyenest a sárkány felé.

- Hé! – kiáltott a sárkányra. – Kelj föl! Vigyázz!

A sárkány látta a lavinát a szeme sarkából. Négy lábával egyszerre ugrott fel a levegőbe, és Domokost is felcsípte a szárnya hegyével. Épp jókor. Alig hogy kiterjesztette az induláshoz a szárnyát, már ott mennydörgött alattuk a lavina. Végigzúdult a befagyott tócsán, egyenest le a völgybe. Aztán csend lett, fehéren és érintetlenül feküdt alattuk a hegy. Domokos nagyot nyelt.

- És ha elért volna minket? – kérdezte. – Akkor mi lett volna?

A sárkány meglengette a szárnyait.

- Nem ért el minket – dörmögte. – Nem igaz?

A látóhatár elsötétült. Vörösen gördült le az égről a nap.

- Itt az idő – mondta a sárkány. – Haza kell mennünk.

Amikor odaértek Domokosék házához, felnyitotta a hálószobaablakot. Karja elért Domokos ágyáig. Gyengéden betakarta a fiút.

- Aludj jól! – dünnyögte búcsúzóul Domokos.

- Aludj jól! – felelte rá a sárkány.

Halkan szállt vissza a hegyre, és ott leereszkedett. Fejét felnyújtotta, úgy nézett át Domokosék házára, némán, mintha kőből faragták volna. Keleten lassan megvirradt.

- Kelj föl, te hétalvó! – keltegette Domokost az édesanyja, és félrehúzta a függönyt. Odaát, a vár körül fehér felhőfoszlányok szálltak.

- Köd van – dünnyögte édesanyja. – Már megint ez a köd.

- Köd?

Domokos mosolygott magában. Ő tudta, hogy miről van szó. Te is tudod, ugye?

(Mezey Katalin fordítása)

Forrás: Mikulástól karácsonyig

 

 

 

 

 

 

 

Mit csináljon a gyerek, ha téged baj ér? - Ezt tanítsd meg neki

Sok anyuka esik kétségbe, ha egy nagyobb esés után meglátja gyermeke vérző lábát/fejét/száját, ugyanis annyira megijednek, hogy hirtelen azt sem tudják, hogy mit kell csinálniuk. Gondoljunk bele, mit gondolhat egy kisgyerek, ha hasonló helyzetben látja anyukáját? Több eset is történt mostanában, amikor egy éppen csak beszélni tudó gyerek kért segítséget, mert az anyukája rosszul lett. Ennek apropóján adunk pár tippet arról, hogy mik azok a fontos információk, amiket meg kell tanítanunk a totyogónknak, hogy segítséget tudjon hívni.

 

 

 

 

 

 

Noel, az 5,5 éves kisfiú története bejárta Magyarországot, pedig ő csak a mentőket hívta fel, amikor anyukája rosszul lett. Szerencsére nem történt komoly baj, anyukája még meg is dicsérte, miután magához tért, ám szomorú kimenetele is lehetett volna az egésznek. Vegyünk végig pár példát, milyen esetek fordulhatnak elő, amikor a gyerek segíteni tud.

Komolyabb sérülés eszméletvesztés nélkül

Elmentek túrázni, és te elesel, eltöröd a kezed vagy a lábad, nem tudsz telefonon tárcsázni senkit. Ilyenkor az első és legfontosabb dolog, hogy a gyerek legyen a közeledben, még véletlenül se küldd el segítségért, mert eltévedhet, megsérülhet ő is út közben, ami csak tetézné a bajt. Először is kiabálj, hátha valaki meghallja a hangod, de ha ez nem válik be, akkor jöhet a B terv. Kérd meg, hogy hívja fel a párodat vagy a szüleidet, esetleg egy olyan barátot, akit jól ismer, és tegye oda a fejedhez a telefont. Ezzel már nagyon sokat segített, ők már el fogják tudni mondani a mentőknek, hogy merre vagy, és akár el is tudnak érted indulni, hogy támogassanak. Ami még nagyon fontos, hogy nyugtasd meg: anyának nem lesz semmi baja, nagyon ügyes volt, de most az a feladata, hogy vigyázzon rád addig, amíg megérkezik a segítség.

 

Eszméletvesztés

Bárkivel előfordulhat, hogy elájul. Lehet csak azért, mert aznap keveset evett, lehet azért, mert nem veszi be a gyógyszerét, és az is lehet, hogy azért, mert beverte a fejét. Első és legfontosabb dolog, hogy a kis totyogód tudja, hogy hol laktok. Kiválóan tárcsázhatja ő a 112-t, ha nem tudja elmondani, merre vagytok. Legegyszerűbb az, ha gyorsbillentyűre teszed őket, vagy beállítod a vészhelyzetben hívható telefonszámra a 112-t, mert így tényleg csak kettő gombnyomás kell ahhoz, hogy segítséget kérjen.

Beszéld meg vele előre, milyen kérdésekre kell majd választ adnia egy esetleges segélyhívás esetén.

Mondd el neki azt is, hogy mielőtt bármit csinál, előbb kérdezzen meg, hogy jól vagy-e, és ha nem válaszolsz, azonnal cselekedjen. A napokban történt sajnos egy eset Franciaországban, ahol két kislány napokat töltött együtt az édesanyjuk holttestével a saját lakásukba bezárva. Amikor megjelentek a rendőrök, a kislányok annyit mondtak, hogy csendben jöjjenek be, mert az anyukájuk alszik, pedig már nem volt életben.
 

Komoly sérülés eszméletvesztéssel

Történhet olyan is, hogy komoly sérülést szerzel, és még az eszméleted is elveszíted közben. Ha ez otthon történik a négy fal között, akkor ismét a fentieket alkalmazhatja a gyerek, viszont, ha a természetben vagytok, vagy valahol máshol, akkor még egy plusz információt meg kell neki tanítani. Ilyen esetben is mondd neki, hogy ne mozduljon el mellőled, kiabáljon jó hangosan, de ha rövid időn belül nem jön senki, akkor újra tárcsázza azt a bizonyos gyorshívógombot és várjon. Érdemes minden túrázás/séta előtt bekapcsolni a GPS helymeghatározást, ezzel is segítve a mentők munkáját, valamint útközben is mondd el a gyermekednek többször, hogy hova mentek.
 

Fizikai bántalmazás

Előfordulhat az is, hogy bántalmazás áldozatává válsz a gyermeked szeme láttára. Sajnos ez is gyakran előfordul Magyarországon, így, ha fennáll a veszélye, erre a helyzetre is érdemes felkészítened. Több alternatívát is elmondhatsz neki, kezdve attól, hogy átmegy valamelyik szomszédhoz, vagy éppen tárcsázza a már jól bevált segélyhívót a telefonodon. Ezek sajnos attól függenek, hogy éppen milyen helyzetben vagy, így jó pár verziót ismertethetsz vele.

Tegyél azért, hogy gyermeket segítséget tudjon hívni és kérni rövid időn belül. Ettől nem csak a te, hanem az ő jövője is függ.

 

 

Indexkép: Ketut Subiyanto képe a Pexels.com-on

Forrás:https://www.csaladinet.hu-Juhászné Ráthgéber Réka

 

 

Őszi mese

Egy szép őszi napon Süni Soma elégedetten tekintett végig éléskamrájának polcain.

- Remek nyarunk és őszünk volt. Ennyi tartalékot még soha nem sikerült eltennem. - állapította meg vidáman, mivel a kicsi kamra zsúfolásig volt piros almával, zamatos körtével és illatos szőlővel.

- Talán meg se bírok ennyi gyümölcsöt enni - gondolta magában, és tovább szorgoskodott. Éppen még egy láda almát szuszakolt be a már meglévők mellé, amikor Ugri nyuszi érkezett látogatóba.

- Úgy látom, neked is nagyszerű termésed volt. Én is most pakoltam tele a kamrámat, és mondhatom, alig férek el a rengeteg sárgarépától és káposztától, nem is beszélve az óriási zellereimtől. Talán rá is fogok unni erre a finomságra.

- Nahát, én is pont ezen gondolkodtam az előbb! - mondta a süni.

- Mondd csak, mi lenne, ha cserélnénk? Én adnék neked gyümölcsöket, te pedig adnál nekem zöldséget. Így mind a ketten jól járnánk, és nem unnánk rá hamar a téli tartalékainkra.

- Ez aztán a pompás ötlet! - lelkesedett a nyúl, s már épp haza akart rohanni pár zellerért, amikor az egyik fa tetejéről Rágcsa, a mókus ugrott eléjük.

- Hallottam, hogy miről beszélgettetek. Az a helyzet, hogy én is jó termést takarítottam be. Alig férek a sok diós, mogyorós és makkos zsáktól. Nem csereberélhetnék veletek én is?

- Miért is ne?- mondta a sün. - Bár nekem még jobb gondolatom támadt! Mivel az összes erdőlakó több gyümölcsöt és zöldséget szüretelt, mint amennyit meg bír enni, ezért talán legjobb lenne, ha mindenki mindenkivel cserélgetne. Talán mások is örülnének ennek a lehetőségnek - folytatta, majd papírt vett elő, amelyre hatalmas betűkkel felírta: ”Minden erdőlakónak! Holnap az erdei tisztáson csereberét rendezünk. Akinek fölösleges gyümölcse, zöldsége van, hozza el, és cserélje olyan termésre, amilyenre szüksége van!”

- Lett is nagy izgalom a felhívásra, s másnap reggel a tisztás csak úgy nyüzsgött a sok erdőlakótól, akik ládából, zsákokból, szekerekről kínálták bőséges terméseiket. Soma almát és körtét vitt, Ugri rengeteg káposztát, a mókus pedig természetesen mogyorót. A vaddisznó egy zsák gesztenyét, a hörcsög búzaszemet, a rigó áfonyát hozott, de akadt ott napraforgómag, sütőtök, sőt még ízletes eperlekvár is. Mire dél lett, mindenki elégedetten pakolta össze a terméseiért elcserélt portékákat.

- Ezt jól kigondoltad!- fordult Ugri Somához, miközben a szekerére pakolászott. Van most már gesztenyém, gombám, makkom, és almát is kaptam.

- Nekem pedig sikerült szert tennem sütőtökre és áfonyára - örvendezett a sün. - Így aztán nem kell aggódnunk amiatt, hogy ráununk a csemegékre.

- Úgy bizony! - helyeselt a nyuszi - S mivel mindenki elégedett, talán jövőre is megismételhetnénk az erdei csereberét.

Így is lett. Ezentúl az erdő lakói minden ősszel kicserélték fölösleges élelmüket egymás között, s valamennyien változatos termésekkel teli kamrával várták a hosszú téli napokat.

Forrás: www.damk.hu

Mitől jó egy rugi?

A világ legpraktikusabb dolga a rugdalózó, vagy, ahogy nagyanyáink hívják: kezeslábas. Sokan összekeverik a tipegővel, pedig egy alapvető különbség van a kettő között: a tipegőnek a rugdalózóval ellentétben nincs lábfeje, pedig téli estéken igencsak fontos, hogy ne legyen meztelenül a gyerek lába még akkor sem, ha a takarót lerúgja magáról.

Egyébként pedig télen-nyáron, éjjel-nappal ideális viselet a kicsiknek. Sőt, manapság már olyan mintázatúakat is gyártanak, amik utcai viseletnek is tökéletesek. Léteznek vékonyabbak, vastagabbak, mintásak, egyszínűek, de vásárlás előtt érdemes tudnunk, hogy melyik a praktikus viselet, nehogy csak azért hordassuk a gyerekkel, mert már méregdrágán megvettük, de egyébként nem csak ő, de mi is nagyon utáljuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Anyagát tekintve legyen pamut. Ez fontos, mivel alsó viseletről van szó. A kezeknél, lábaknál biztosan egész nap érintkezni fog a baba bőrével. A műszálas anyagok nem szellőznek kellően, a hőtartásuk igen rossz, és nem utolsó sorban irritációt okoznak, allergiás reakciót váltanak ki. Az ekzemás gyerekekre például kifejezetten tilos műszálas holmikat adni.
2. Ne legyen rávasalva semmi! Mivel a kicsik ruháit eleinte kívül-belül vasalni kell a fertőtlenítés miatt, célszerű olyan rugikat választani, min semmi olyan dolog nincs, amire vasalás közben figyelni kell. A rávasalt képek szépek tudnak lenni, de normálisan vasalni lehetetlen, vagy nagyon nagy körültekintést igényelnek. És amikor az ember lánya álmos, fáradt, tuti, hogy nem erre figyel, és végül csak egy kis maszat lesz a képből, s a vasalót is takaríthatjuk.
3. A kézfeje ne legyen visszahajtható. Sok gyártó gondol arra, hogy ha a kicsi hosszú körömmel érkezik a világra, kis kesztyűt szokás ráadni, hogy ne marja meg az arcát. A pöttömök körmét születés után vágni még nem mindig lehet, mert a körömággyal össze van nőve. Viszont a visszahajtható ujj, amit ezért találtak ki iszonyatosan vastag, és néhány hét után, amikor a körömdolog már rég megoldódott, még mindig ezt kell hordani. Egyszerűbb inkább a kezdeti időszakban kis kesztyűt ráadni néhány napig.
4. Legyen patentos! A gombos, megkötős megoldás nemhogy maradi, de balesetveszélyes is. A gomblyuk, vagy a megkötő szalag véletlenül beakadhat valahova, balesetet okozva ezzel.
5. Elöl nyíljon! A babát könnyű az elöl nyitható, kinyitott rugiba csak belefektetni, kezét-lábát könnyedén belebújtatni, majd összepatentolni. Egy hátul-gombolós rugdalózóban viszont fölöslegesen forgatni kell a gyereket öltöztetés közben. Kevésbé rossz megoldás a lábak között zárható rugi. Ebből mondjuk kifejezetten szépeket láttam, úgyhogy a szépség győzött.
6. Legalább az egyik lába patentolható legyen. Léteznek olyan megoldások, amikor a derekánál hátul nyitható a rugi, és a két kicsi láb hátra kibújtatható. Ez kényelmes megoldás lehet, amíg picike lábakkal dolgozunk. A nagyobb babáknál már kényelmetlen megoldás. Sokkal jobb, ha elöl nyitjuk, és a lábakat is arra emeljük ki. Nem is fontos mindkét lábszárnak nyithatónak lenni. Vannak nagyon szép, és modern megoldások, amiken csak egy vonalban, és nem Y alakban helyezkednek el a patentok. Bár, mindkettő nagyon szuper.
7. Ne legyen gallérja! Kisfiúknál elegáns tud lenni egy szép gallér, de leginkább csak fölöslegesen csiklandozza az arcot, és soha nem úgy áll, ahogy azt szeretnénk. Ha gallérosat is választunk, jobb, ha a két sarkát picit levarrjuk, mielőtt szopogatni kezdené és az egész mellkasa tocsogna a nyáltól.
8. A talpára teljesen fölösleges a csúszásgátló! Vicces, hogy a két éves gyerekemnek nem találok csúszásgátlós zoknit, de a 2 hónaposnak az összes rugiján van. Mintha az állandó fekvésben félteni kellene, nehogy elessen. Nem is beszélve arról, hogy a vasalást sem könnyíti meg.
9. Legyen egyszínű, de legalábbis ugyanolyan árnyalatú, mint a többi ruhadarabja. A kicsi holmiját biztosan nem fogod együtt mosni a felnőtt holmikkal, és egy idő után biztosan nem fogsz örülni, ha ugyanazt a darabot mindig kézzel kell mosnod, ezért egy idő után tuti nem fogod ráadni, vagy össze fogod mosni a felnőtt holmikkal. Az sem jó megoldás, ha csak az ujja piros, de egyébként fehér színű, mert így nem tudod majd eldönteni, hogy melyik színekkel mosd. Ha a piroshoz teszed, akkor a fehér része lesz rózsaszínű, ha a fehérekhez, akkor pedig minden egyéb.

Nem egyszerű feladat megvenni a gyerekholmikat, de azt a méretenkénti 8-10 darabot célszerű alapos körültekintéssel kiválasztani, hogy megkíméljük magunkat a későbbi mérgelődésektől.

 

 Forrás:http://picibaba.hu/

 

 

 

 

Úri huncutságok: szüksége van-e a gyereknek babaúszásra és jógára?

A legtöbb anya arra törekszik élete során, hogy mindent megadjon a gyermekének babakorától kezdve. Beszerzi a legszebb ruhákat, ágyneműket, cumisüvegeket, külön varrat neki babafészket, rácsvédőt, és ha úgy van, még különböző ételekről is képes lemondani, csak hogy a kicsinek jó legyen. Amint lehetséges, különböző foglalkozásokra hordja, hiszen ez szükséges a fejlődéséhez, és ritkán tántorítják el a kritikus hozzászólások. Vajon tényleg szüksége van olyan dolgokra egy babának, mint a babaúszás vagy a babajóga?

 

 

 

 

 

 

Anyáink és nagyanyáink röviddel a szülés után már a földeken vagy egy sötét gyárban dolgoztak, hogy meglegyen a napi betevő. Nem volt idejük arra, hogy a nap 24 órájában a gyermekükkel legyenek, vagy ha vele is voltak, általában a hátukra kötve vészelték át a napot. Ahogy egyre növekedtek, gyerekkolóniákba tömörülve, egymást segítve tanultak meg mászni, járni, majd úszni, és még csak hírből sem ismertek különböző mozgást segítő terápiákat, sportokat. Azonban ahogy fejlődött a világ, a babák igényeit is egyre jobban megismertük, és ennek köszönhetően létrejöhetett számtalan olyan mozgásforma, amit ma a gyermekorvosok többsége is javasol.
 

„A pedagógusi vénám nem hagyott nyugodni”

Seufert-Szántó Orsolya, babaúszás és babajóga oktató, egy nem túl pozitív élménynek köszönhetően gondolta úgy, hogy jobban meg kell ismernie ezt a különleges, babáknak ajánlott mozgásformát.

„A babaúszással első gyermekem születése után találkoztam először. Talán 6-7 hónapos volt a lányom, amikor elmentünk egy foglalkozásra. 5 perc után, az egyébként otthon vizet kedvelő lányunk óriási sírásba kezdett, tiltakozott a vizes program ellen. Persze egy idő után feszült lettem én is, és végül nagyon rossz élményként zártuk le az első órát. De adtunk még az egésznek újabb esélyt, így usziztunk vele még párszor, de aztán többet nem mentünk.

Ám végzett testnevelő tanárként, a pedagógusi vénám nem hagyott nyugodni, miért nem ment nekünk könnyedén egy ilyen látszólag örömteli, mozgásos program. Ennek hatására, kíváncsiságból kezdtem el tanulni a babaúszást.”

Orsit a babajóga szintén személyes indíttatás miatt érdekelte, hiszen úgy látta, hogy mindkét gyermeke rendkívül élvezte a közös programot, valamint számos olyan, bensőséges pillanatot élhetett meg velük, amiket lehet, hogy a jóga nélkül soha nem tapasztalhatott volna meg.
 

Az év bármely szakában belekezdhetünk

A szülők nagyrésze fél attól, hogy télen hordja a gyermekét bármilyen, zárt közösségbe, főleg úszásra. Minden lányos anya tudja, hogy a hajszárítás nem egy egyszerű eset, de a fiús szülők sincsenek előnyben, hiszen nekik is valamilyen úton-módon el kell jutniuk a kocsihoz vagy a buszhoz a gyerekkel, akire több réteg ruhát is ráadtak. Ezek különböző praktikákkal kiküszöbölhetőek, így télen sem kell megfosztani egyik kisbabát sem a mozgásformáktól, amivel Orsi is teljesen egyetért.

„Ha abból indulunk ki, hogy mindkét foglalkozás feltölt, és örömöt ad szülőnek és babának - mert ez így is van -, akkor lényegében az év bármely szakában népszerű program lehet. Személyes tapasztalatom szerint az ősz és a tél - a bekuckózással, a befelé fordulás időszakával - a jógának nagyon kedvez. Ám tavasszal, ahogy egyre többet süt a nap, vidámság és virgoncság költözik be a jógaterembe, érezhető a tavaszi energia a gyerekeken.

A babaúszásnál szintén nehéz megmondani, hogy mikor van a szezonja. Lényegében az egész év egy nagy szezon, mert ha még nem is járnak a szülők a kicsikkel nyáron órákra, otthon a kádban, egy kerti medencében vagy nyíltvízben is lehet az év során tanultakat gyakorolni.”

 

Mire kell figyelni, mielőtt ellátogatunk bármelyik foglalkozásra?

Mi, felnőttek sem vágunk bele csak úgy egy új sportág felfedezésébe. Előtte olvasunk róla, beszerezzük a különböző eszközöket hozzá, esetleges korábbi sérülések esetén megkérdezzük az orvosunkat, hogy ajánlja-e nekünk az új mozgásformát. Ha minden stimmel, akkor jó hosszú bemelegítés után belevágunk. Nincs ez másképp a babáknál sem, akik ráadásul még sokkal törékenyebbek és érzékenyebbek bizonyos ingerekre, hangokra, vagy éppen a környezetre.

„Babaúszásra orvosi papírral kell érkezniük a szülőknek, melyben a gyerekorvos leírja, hogy a babánál nincsen semmilyen kontraindukció, ellenjavallata arra, hogy közösségi vízbe, medencébe menjen.

Mik lehetnek az ellenjavallatok? Például, nem merülhet, mert volt a babának légzéskimaradása, a bőre nem engedi a közös fürdő használatot, túl kicsi még, vagy számos más ok is felmerülhet. Ezeket nem nekünk, oktatóknak kell megítélni, hanem a szakembereknek. Ha megvan az orvosi papír, akkor a babának rendelkeznie kell az összes kötelező oltással és 3 hónaposnál idősebbnek kell lennie. Ezután a frissen érkező szülőkkel átbeszéljük, hogy milyen mozgásokat gyakorlunk majd, és elmondjuk a legfontosabbat: semmi nem kötelező, figyeld a babád, mi esik jól neki és meddig” – mondta Seufert- Szántó Orsolya.

 

 

 

 

 

 

 Seufert-Szántó Orsolya, képet készítette: Geszten-Kovács Tamara

Kinek ajánlott kipróbálnia?

Nem kell semmilyen egészségügyi problémának fellépnie ahhoz, hogy a gyermekekkel jól érezzük magunkat a vízben vagy a szárazföldön. Persze, enélkül is megvannak, enélkül is ugyanúgy felnőnek, de ha tényleg különleges pillanatokra, örökre szóló élményekre vágyunk, valamint magabiztos, erős gyermekeket szeretnénk nevelni, akkor nem érdemes kihagyni ezeket a foglalkozásokat, és Orsi is erre sarkall mindenkit, aki eddig kételkedett az úszás vagy a jóga sikerességében.

„A sok nevetés, közös szülő-gyermek megélés színesíti az órákat. Ezek mellett természetesen nagyon sokat fejlesztjük őket, amit szinte észre sem vesznek. Csodás látni például, ahogy babaúszáson az apukák, a pici babákat a karjukban tartva, mondókázva játszanak a gyermekeikkel, ezzel építve az apa-gyermek kötődést. Jógán masszírozunk, csoportban „dolgozunk”, játszunk velük sok-sok mozgással, mozgatással, énekkel, és mindig relaxálunk. Töltődés, élmény és fejlesztés ez egybegyúrva” - tette hozzá a szakember.

Ti melyik foglalkozást próbáljátok majd ki?

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Juhászné Ráthgéber Réka

Indexkép: Khusen Rustamov képe a Pixabay-en