Babika ezúttal egy pár olyan hasznos dologról beszélt, ami az otthoni gyerekellátásnál nagyon fontos. A legfontosabb, hogy példát adjunk a gyereknek. „Erről mesélek nektek valamit, nagyon érdekes. Annak idején, amikor kórházi egészségnevelőként dolgoztam, és meghallottam, hogy az óvodában Melba kockát adtak uzsonnára kiflivel, akkor azt hittem, hogy felkötözöm magam, mondom ez egy őrület. Mondtam a főigazgató úrnak, hogy engedje meg, hogy étkeztetési bizottságot csinálunk, amellyel elérhetjük azt szakemberekkel, hogy az óvodákban, iskolákban, gimnáziumokban milyen koszt legyen. Képzeljétek el, hogy bevontunk olyat, hogy gyerekgyógyászt, aki a közegészségügyben dolgozott. Mondtam, hogy gyere oda és ne akkor büntess, amikor egy főzőkonyhából viszik az ételt a tálalóba, hogy nem jó. Elmentem a kenyérgyárba, ahol alföldi barna kenyeret sütöttek. Nem tudom, hogy ti emlékeztek-e arra. Tégla alakú volt, sötét, nehéz, savanyú szagú, teljes kiőrlésű rozs, és teljes kiőrlésű búza, graham lisztből állt. Azt mondtam, hogy ezt a kenyeret minden kedden és pénteken délután tálalni kell az iskolában, óvodában. Ehhez elmentem a tejiparhoz, hogy egy olyan különleges sajtkrémet csináljanak, amit rá kell kenni a kenyérre. Mondtam, hogy tessék elárasztani az óvodát, iskolát, paradicsommal, paprikával, retekkel, uborkával, ilyesmikkel. Képzeljétek el, hogy minden kedden délután ez volt az uzsonna. Elvittem ezt a gyakorlatot egy országos konferenciára. Megkértem Csutkai Csabát, hogy csináljon egy filmet pénteken vagy kedden az óvodában, amikor tálalják ezt az Alföldi barna kenyeret. Képzeljétek el, hogy filmet csinált arról, hogy az óvónő ajánlotta a gyerekeknek. Tele volt rakva krémmel, paprikával, paradicsommal. Mondta, hogy nézzétek milyen gyönyörű, mint egy virágos kert, vegyetek, egyetek. Volt olyan gyerek, aki megint kért, újból kért. Elvittük ezt egy konferenciára, ahol bemutattuk. Leesett az álla az egészségnevelőknek! Egyszer az Északi-körúton megállított egy mama. Azt mondta, hogy Babi, ide figyelj! Minden kedden és délután éhesen jön haza a gyerekem, valami hülye kitalálta, hogy valami sötét kenyeret kell megenni valami krémmel. Meglincselném azt, aki ezt kitalálta. Én pedig mondtam, hogy na, akkor kezd el a lincselést, mert én találtam ki. Mondtam neki, hogy ide figyelj! Te felelős vagy a gyereked egészségéért, tehát te példásan kell, hogy viselkedj otthon. A kenyérkosárba tegyél hófehér kenyereket, és tegyél sötét kenyereket mellé. Te az Alföldi barnát vedd ki, a gyereked utánad fogja kivenni. Azt fogja megszeretni, mert meg fogja szeretni.”
„Ma már 10 éves unokám Levente, aki akkor két éves volt. Azt mondta a menyem, hogy Babi, nem eszik sose lencsefőzeléket a gyerek, légy szíves szerettesd meg vele! Képzeljétek el, ülünk az asztalnál, Levike előtt van a lencsefőzelék egy kiskanállal, ahogyan előttem is. Elkezdem enni a lencsefőzeléket, és minden falatnál azt mondtam, hogy fenséges. Nem ordítottam rá, hogy egyél már, miért nem eszel? Figyelt engem, én megint mondtam, hogy fenséges, fenséges. Egyszer csak, kb. 4-5 falat után megfogta a kis kanálkáját, belemerített a lencsefőzelékbe, a szájába tette, és azt mondja: fenséges, fenséges! Azóta fenséges neki a főzelék. Olyannyira, hogy édes ételeket nem nagyon eszik. Tudjátok, hogy miért? Azért, mert egyszer ott voltam náluk, és csináltam a reggelit. Mondom, csak ez a rohadt cukor van itt? Szörnyű! Hol van a méz? Néz rám, és mondja, hogy a méz? ’A cukoj miért nem jó?’ Akkor még nem tudta az r betűt mondani. Mondom azért, mert az édes rémes. A keserű gyönyörű a beleknek. Képzeljétek el, cikóriakávét isznak velem, azt a szörnyű keserűt. Azt mondja a Levi, hogy ’ez gyönyörű a beleknek. Nem fogadja el a cukrot. Babi azt mondta, hogy ez nem jó a hasnyálmirigynek, ez nem jó, köszönöm, nem kérek!’ Azt értsétek meg, hogy ti a gyereketek azt szokja meg, amit tőletek lát, ahogy ti megeszitek a gyümölcsöt, mert megeszitek. Ahogy megeszitek a zöldfélét, mert megeszitek. A gyereketek meg fogja enni, higgyétek el. Kint kell hagyni a tálcán. Gyümölcsöt is, oda fog menni és elkap egyet, megeszi. Rájön, hogy milyen finom. Nem az kell hogy na, ezt most meg kell enned. Nem. Sosem erőltetjük, mert az sosem megy. Kedvesen, nem is veszem észre, hogy odanyúl. Azért mondom nektek, hogy ez a bizonyos példamutatás fantasztikus sokat számít."
„Képzeljétek el, hogy a múltkor az óvodába hívtak meg, és ott három, négy, öt éves gyerekeknek mit magyaráz az ember. Elvittem a fogkefémet, a fogkefe tartómat, elvittem a fogkefe tisztító kefémet, a fogselymet. Azt mondtam nekik, hogy ide figyeljetek! A fogunk borzasztó fontos. Aki a nagymamához megy el, és megkínál süteménnyel, mert megkínál nagymama nyilván. Utána mondjátok a nagymamának, hogy bocsánat, de elmegyek fogat mosok. Ez őrült fontos, hogy szokjátok meg. A fogatokat őrzitek meg, nagyon fontos. Amikor mondja Levi, hogy Babi, neked minden fogad megvan 79 évesen, őrület! Mondom azért, mert így csináltam mindig, ahogy most tanítom. A fogat annyira kell őrizni, mindent meg kell tenni érte. Mondom nektek, hogy a gyümölcs, a zöldség nagyon fontos. A mintakövetés a kisgyermek legfontosabb válasza a felnőtt világára.”
Arra a kérdésre, hogy napjainkban mire érdemes leginkább odafigyelni, Babika ezt válaszolta.
„Nagyon fontos, pár hete hallottam a transzzsírról. Szóval nagyon kérlek benneteket, hogy nézzétek meg a leírást. Nem mindenhova írják oda, hogy transzzsír, vagy legalábbis nem úgy írják, hogy transzzsír, hanem növényi hidrogénezett olaj, az transzzsír. Nem írják oda. Pl. a tejpor, elolvastam, hidrogénezett növényi olaj, na mondom, ez transzzsír. Tudjátok, a transzsír azért veszélyes, telített zsír az is, de a telített zsír a vérben lévő LDL-t viszi el, de a HDL-t, a jó koleszterint, nem bántja. A transzzsír leviszi azt. A transzzsír életveszélyes dolog. Nagyon kérem, nézzétek! Ennek irodalma van.”
Babika 35 éve vegetáriánus étrendet követ. A családjában rövid életűek voltak az emberek, relatíve korán haltak meg. Miután anyja, apja volt, „nem a gólya hozta!”, így félt, hogy átörökli ezt a hajlamot. Semmi panasza nem volt, de kiderült, hogy magas a koleszterinje. Semmi tünete nem volt. Gyakorlatilag nagyon hamar rájött, hogy a genetikai hajlam örökölhető. Azóta vegetáriánus. Állítja, hogy fontos figyelni a táplálkozásra. Meggyőződése, hogy nagyon-nagyon fontos, elmaradt a Melba kocka kiflivel. Most már odafigyelnek a gyerekekre az óvodában és az iskolában. Mindig egy másik általános iskolában voltunk, minden hónapban. Nagyon-nagyon fontos volt, hogy a gyerekek jó dolgokat kapjanak.
Borzalmas, megfizethetetlen ára van. Érdemes otthon ezzel foglalkozni egyébként, mert azt a lisztet könnyű megvenni, és otthon megsütni a kenyeret.
„Ha lesz kistestvér, és van egy nagyobb, fogadjátok el a tanácsomat. Nagyon szépen kérlek benneteket, hogy minden szoptatás előtt mondjátok el majd, ahogy én Anikómmal csináltam: te vagy a kismama, vagy, ha fiú, te vagy a kispapa, te hozod a hintőport, te hozod a nem tudom mit. Fontos vagy, nagyon fontos vagy. Soha nem zárhatjuk ki a nagyobbat, amikor szoptatunk. Nem zárhatjuk ki, sőt! Ott van egy szék: gyere ide, ülj ide! Ott van a testvérke, és neked is, tessék. Odaadom neki a cumisüveget vagy almát, vagy valamit, te is egyél. Kérlek szépen benneteket. Én ismerek egy olyan mamát, aki kizárta a kisfiát a másik szobába, bezárta az ajtót, tehát kulccsal. Nem tudott menni, mikor szopott a testvére. Higgyétek nekem el, hogy tudat alatt benne van ez, hogy a testvéréhez nem engedte a mama. Ez még mindig benne van a tudatában, és benne is lesz mindig. Ne zárjátok ki a másikat a szoptatás alatt, mármint a nagyobb gyereket!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése