2014. augusztus 18., hétfő

Használjunk cumit?

A cuminak megvan a maga helye, de nem feltétlenül a te kisbabád szájában. Melled helyettesítésére találták ki, és ezt a feladatot néha túl jól látja el. Ha kisbabád húsz percig cumizik, akkor úgy megnövekszik a kolecisztokinin-szintje, hogy jóllakottnak érzi magát! A cumizással be lehet csapni a kolecisztokinin-rendszert, és ennek a kisbaba testsúlygyarapodása látja a kárát. Ha egy kisbaba szopni akar- különösen az első hetekben-, akkor egész egyszerűen csak enni akar. A cumi olyan, mintha valaki cukormentes rágógumival szeretné néhány hónap alatt megduplázni a testsúlyát. A cumi pedig éppen abban az időszakban csökkentheti a tápanyagfelvételt, amikor a kisbabának a leggyorsabban kellene nőnie.


A cumit a korai elválasztáshoz szokták kötni. A cumi a szopási problémákkal is összefüggésbe hozható, különösen, ha az újszülött már az első napokban megismerkedik vele. Ha kísértést érzel arra, hogy cumit adj a kisbabádnak, sokkal jobban teszed, ha inkább felhívsz egy szoptatási tanácsadót, akivel megbeszélheted a problémákat.

A bölcsődében cumit használó kisbabák hajlamosabbak elkapni a szájpenészt és a középfülgyulladást. A latex cumikat összefüggésbe lehet hozni a latexallergiával. A hosszabb idejű használat hatással lehet a szájüreg fejlődésére, a gyermeknek magasabbá válhat a szájpadlása és összetorlódhatnak a fogai; ráadásul az orrjáratai is beszűkülhetnek, ami növeli az alvási légzésszünet, légzéskimaradás és a későbbi beszédproblémák kockázatát. Felejtsd el a fogszabályozó vagy terápiás cumikat- ezek valójában nem léteznek. Bár szoptatott gyermekeknél néha javasolják éjszakai alkalmazásukat, mégis elgondolkodtató: vajon miért nem mellet javasolnak inkább? Végtére is a szoptatás tökéletesen kielégíti a szoptatási igényt és ezzel együtt az érzelmi szükségleteit is, segíti az állkapocs megfelelő fejlődését, ráadásul még a pocakját is megtölti.


(Forrás: A szoptatás női művészete- Kézikönyv édesanyáknak, La Leche Liga Magyarországért Egyesület, Budapest, 2013, 149-150.o.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Használjunk cumit?

A cuminak megvan a maga helye, de nem feltétlenül a te kisbabád szájában. Melled helyettesítésére találták ki, és ezt a feladatot néha túl jól látja el. Ha kisbabád húsz percig cumizik, akkor úgy megnövekszik a kolecisztokinin-szintje, hogy jóllakottnak érzi magát! A cumizással be lehet csapni a kolecisztokinin-rendszert, és ennek a kisbaba testsúlygyarapodása látja a kárát. Ha egy kisbaba szopni akar- különösen az első hetekben-, akkor egész egyszerűen csak enni akar. A cumi olyan, mintha valaki cukormentes rágógumival szeretné néhány hónap alatt megduplázni a testsúlyát. A cumi pedig éppen abban az időszakban csökkentheti a tápanyagfelvételt, amikor a kisbabának a leggyorsabban kellene nőnie.


A cumit a korai elválasztáshoz szokták kötni. A cumi a szopási problémákkal is összefüggésbe hozható, különösen, ha az újszülött már az első napokban megismerkedik vele. Ha kísértést érzel arra, hogy cumit adj a kisbabádnak, sokkal jobban teszed, ha inkább felhívsz egy szoptatási tanácsadót, akivel megbeszélheted a problémákat.

A bölcsődében cumit használó kisbabák hajlamosabbak elkapni a szájpenészt és a középfülgyulladást. A latex cumikat összefüggésbe lehet hozni a latexallergiával. A hosszabb idejű használat hatással lehet a szájüreg fejlődésére, a gyermeknek magasabbá válhat a szájpadlása és összetorlódhatnak a fogai; ráadásul az orrjáratai is beszűkülhetnek, ami növeli az alvási légzésszünet, légzéskimaradás és a későbbi beszédproblémák kockázatát. Felejtsd el a fogszabályozó vagy terápiás cumikat- ezek valójában nem léteznek. Bár szoptatott gyermekeknél néha javasolják éjszakai alkalmazásukat, mégis elgondolkodtató: vajon miért nem mellet javasolnak inkább? Végtére is a szoptatás tökéletesen kielégíti a szoptatási igényt és ezzel együtt az érzelmi szükségleteit is, segíti az állkapocs megfelelő fejlődését, ráadásul még a pocakját is megtölti.


(Forrás: A szoptatás női művészete- Kézikönyv édesanyáknak, La Leche Liga Magyarországért Egyesület, Budapest, 2013, 149-150.o.)