Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.
A fejlődés egy összetett folyamat, melynek van egy biológiailag meghatározott természetes komponense, erre rakódik rá a környezet hatása, azonban ezek elválaszthatatlanok egymástól, egyik a másik nélkül optimálisan nem működhet. A fejlődés egy idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat.
Jelen cikkemben a mozgásfejlődéssel kapcsolatos tájékozódó pontokat szeretném ismertetni, mely a gyermek fejlődésének egy látványos és könnyen megfigyelhető területe. A mozgásfejlődés során gyermekünk folyamatosan fejleszti gondolkodási tevékenységét is, és ezáltal mozogva ismeri meg a világot.
A nagymozgások fejlődésének üteme csak nagyon távoli összefüggést mutat a mozgásfejlődés és a későbbi intellektuális fejlődés között.
A mozgásfejlődés már magzati korban megindul.
Hét hetes magzatban a szájzug simogatása mozgást vált ki, 8 hetesen generalizált mozgásokat láthatunk, 9 hetesen már spontán magzatmozgás és csuklásszerű mozgás, szájnyitás, nyelés, légzőmozgások is detektálhatóak, 10 hetesen pedig már nemcsak a védekező hajlító, hanem az antigravitációs nyújtó izmokban is megfigyeltek reakciót. A magzat ujjait hajlítja, nyújtja, kezével arcához nyúl, időnként ujját szopizza, lépegetésre és mászásra emlékeztető mozdulatokat láthatunk.
Az újszülött egy sor kezdetleges, primitív reflexszel születik,
ezek közül az ismertebbek a Moro, kereső, szopó, fogó és aszimmetrikus tónusos nyaki reflex. A nehézségi erő kompenzálása minden életkorban a mozgásfejlődés fő feladata. Ahhoz, hogy a fejlődés megtörténhessen a kezdetleges primitív reflexeknek integrálódnia kell, a hajlító és feszítő izmok közti egyensúlynak ki kell alakulnia, az egyensúlyi és kitámasztási reakcióknak ki kell fejlődniük. Az alapvető, elemi mozgásminták olyan az újszülöttekben is kiváltható mozgássorozatok, melyek a végleges felnőttkori mozgásmintázatok kezdetleges formái. Egészen addig, ameddig spontán formái ki nem alakulnak kiválthatóak. Ilyen a kezdetleges ülés, kezdetleges kúszás, kezdetleges fordulás, kezdetleges mászás, és kezdetleges járás.
Vizsgálatukkal megállapítható megvan-e a csecsemő agyában a fej, a törzs és a végtagok emberre specifikus programja a szervezet térbeli helyfoglalásának szabályozásához.
Újszülöttkorban a hajlító izmok túlsúlya és szimmetrikus tartás a jellemző.
Egy hónapos korban
az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani, kezeit az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak. Látótere szűk, a középvonalban 20 cm-re lévő arcot lát.
Két hónaposan
egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez. Kezeiben csökken a hajlító izmok túlsúlya, így oldalt sepregető mozgásokat végez, ujjai már csak 50 %-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti. Cici vagy cumisüveg látványára nyitja a száját.
Három hónaposan
a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Színes, érdekes tárgyra szemével már odafigyel, azt 180 fokban követi, általános izgatottságában kezével, lábával hadonászik. Kezével a játékok felé nyúl, de általában nem tudja felbecsülni a távolságot, így mögé nyúl.
Négy hónaposan
az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalom mozgásokat, lábával pedálozást végez. Lábfejével játszik, szájába veszi. Tárgyakért nyúl, csörgővel játszik, nézegeti, szemével követi, kezeit nyitva tartja, a tárgyakat ujjai és tenyere kisujj felé néző oldala közé fogja.
Öt hónaposan
hátról hasra fordul, tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget. Ilyenkor kezeit már nem nézegeti, mert a külvilág ingerei érdeklik.
Hat hónapos korban
háton fekve fejét képes megemelni, ezzel kezdeményezve a kézbevételt, ilyenkor már nagy mozgásteret kell biztosítani a csecsemőknek, kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent szájba vesz. Már látja az apróbb tárgyakat, melyeket megpróbál felgereblyézni.
Hét hónapos kortól
kezd elszakadni a földtől és elkezd négykézlábra emelkedni, majd hintázni, kezét, lábát, gerincét kellően megerősítve ezzel a kúszásra, majd a mászásra, mely eleinte főként hátrafelé történik. Vannak akik kommandós módon kúsznak, vagy félig ülő helyzetben fenekükön csúsznak, vagy kúszás, mászás nélkül rögtön felállnak. A négykézlábra emelkedést követően általában megtanulnak felülni, mely egy függőleges irányt ad az eddigi vízszintes világuknak. Ne erőltessük sem az ülést, sem a járatást, amikor gyermekünk izomzata megérik rá magától is el fogja kezdeni ezeket a mozgásformákat. A holdkomp pedig kifejezetten káros, mert erősíti a lábujjhegyező járásformát.
Nyolc hónaposan
két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és asztalhoz ütögeti, apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a félrenyelés lehetőségeire! Elkezd kézzel enni.
Kilenc hónaposan
mutatóujjával közelít a tárgyakhoz, majd megtanulja elengedni azokat.
10-12 hónapos kor
környékén felállnak, majd bútorok mentén lépegetnek. A tárgyakat elkezdik dobálni, egyre kevésbé vesz tárgyakat szájba. Egy éves korban látása már hasonló a felnőttéhez. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csipppentő fogással. Szeret pakolni. Egy évesen kezd kanállal próbálkozni, de még kiborítja.
14 hónapos korban
megteszik önálló első lépéseiket. Kezdetben széles alapon, teli talppal járnak, karjukkal próbálnak egyensúlyozni, majd a következő hónapokban az érett járás során ez a kartartás megszűnik és szépen sarokról lábujjhegyre gördülnek. Ekkorra annyira fejlett az elengedés a kézben, hogy 2 kockát egymásra tudnak tenni.
Másfél évesen
3 kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik. Ruháit elkezdi levenni.
A 2 éves gyermek
fut, mászik, lépcsőn mellélépve közlekedik, labdát rúg, jól fut. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos.
2,5 évesen
páros lábbal ugrál, egy lábon pár másodpercig megáll. 5-6 kockából tornyot épít. Rajzolni kezd, kezdetben körkörös firkát.
3 évesen
triciklizik, lépcsőn váltott lábbal közlekedik. 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik. A kezesség kialakulása a 3-4. évre tehető.
4 évesen
váltott lábbal ugrál, labdát felső dobással dob. Ceruzát ujjai közé fogja, rajza már felismerhető, de aránytalan, vagy egyes helyeken nem érintkezik (ház teteje lebeg).
5 évesen
folyamatosan rohangál, biciklizik. Úgy rajzolja a világot, ahogyan ismeri, gyakran átlátszó, egyidejűleg több nézőpontból rajzol. A rajzolt embernek már 6 testrésze van. Önállóan felöltözik.
6 évesen
az emberen már ruhát is látunk.
Iskolás korra szabályos ceruzafogás alakul ki.
Iskolás korra szabályos ceruzafogás alakul ki.
A mozgásfejlődés genetikai programjának üteme nagyon egyénfüggő, vannak késői normál variációk, mégis a fentiektől eltérő esetekben érdemes fokozottabban odafigyelni a csecsemőre, szükség esetén fejlődésneurológiai kivizsgálásra irányítani.
Az alábbiakban még leírok néhány jelet, amely gyanakvásra adhat okot és fokozottabb figyelmet igényel a mozgásfejlődés során.
Ha a csecsemő hanyatt fekvő helyzetében lábai nem felemelve hajlítva vannak, hanem oldalt elérik a talajt „békatartásban” fekszik, akkor az izomgyengeség jele lehet, amennyiben lábait keresztezi „ollótartásban” akkor a fokozottabb izomtónus okának tisztázása válhat szükségessé.
Ha korán, 1-2 hónapos korban megfordul vagy egyik oldalát kevesebbet használja az is figyelmet igényelhet.
Ha 3 hónapos korban a születéstől kezdve még mindig folyamatosan oldalra dől, 4-8 hónapos korban egyenetlenül támaszkodik, tárgy után csak egyik kezével nyúl érdemes odafigyelni a másik oldal gyengeségének hátterére.
Ha 4 hónapos korban ülés helyett rögtön állásba húzható lehet fokozottabb izomtónus jele, ha 5 hónapos kor után még döntően kezét nézegeti fontos lehet, mert szépen lassan el kell kezdenie kialakulni a külvilág felé irányuló figyelemnek.
Ha a kúszás kimarad vagy a csecsemő inkább a fenekén csúszva szeret közlekedni mindig vizsgálni kell az egyik oldal (bal és jobb) esetleges gyengeségét.
Ha később főként W ülésben szeret lenni, illetve nyuszi szökdécseléssel közlekedik, fennmaradóan nagylábujjon jár, akkor is neurológiai vizsgálat lehet indokolt.
A túl korai (1,5 éves korra vagy 3 éves kor előtt) kialakult kézdominancia hátterében a mellőzött kéz funkcióit érdemes fokozottabban megfigyelni.
Magyarországon a világon egyedülállóan a kötelező területi védőnői ellátás keretében a szülőknek kifejlesztett kérdőívek őszinte megválaszolásával a szülők és az ellátók is tájékozódhatnak
arról, hogyan halad egy–egy gyermek a fejlődés útján, illetve időben felismerhetnek olyan tüneteket, fejlődésbeli elmaradást vagy elakadást, amelyek megfelelő fejlesztéssel, kezeléssel megszüntethetők, illetve súlyosabbá válásuk megelőzhető. Ezeknek a kérdőíveknek a kitöltése a gyermek 1 hónapos, 2 hónapos, 4 hónapos, 6 hónapos, 9 hónapos, 12 hónapos, 18 hónapos, 2 éves, 3 éves, 4 éves, 5 éves, 6 éves korában kell megtörténnie legkésőbb, illetve amennyiben van valamilyen eltérés 15 hónaposan és 2,5 évesen is szükség van hasonló tájékozódásra, illetve 7 éves korban azoknál a gyermekeknél, akik még nem kezdték meg az iskolát. A kérdőívek az alábbi területeket érintik: nagymozgás és finommozgás, kommunikáció, beszéd, értelmi és szociális fejlődés.
Fontos azonban, hogy ne csak a kérdőívekre támaszkodjunk, szükség esetén egy-egy pontosabb anyai megfigyelés vagy gyanú esetén is merjünk kérdezni – én magam azt gondolom, hogy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése