Oviba megy a gyerek, most mi lesz?

                             

Oviba megy a gyerek, most mi lesz? – Ne titkoljuk, hogy nem könnyű ez a változás!

„Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!” – kézen fogva énekelünk a kislányommal, forgunk körbe-körbe, majd hirtelen leguggolok – neki viszont esze ágában sincs leülni a bilire. Semmi baj, itt az ideje stratégiát váltani! Újra lelkesen belekezdek a dalocskába, de ezúttal meg is mutatom neki, mit kellene csinálni. A gyerek felvonja a szemöldökét, furcsán néz rám, majd egy „Pösz, de nem!” felkiáltással átrobog a szobájába. Néhány percig csak ülök a padlón, majdnem harmincéves létemre egy bilibe szorulva, teljes tanácstalanságban. Három hónap múlva óvodakezdés, a szobatisztaságra szoktatás döcög, a napirend olykor káoszba fullad, így egyre csak azon gondolkodom, vajon mit tehetnék azért, hogy megkönnyítsem az óvodakezdést az egész család számára?

„Kedves Anyuka! Értesítjük, hogy kislánya óvodai beiratkozása sikeresen megtörtént.” Hát ez a nap is eljött! Lássuk csak, mire emlékszem az óvodából! Fehér harisnya, virágos lakkcipő, gitározó óvónéni, napos feladatok, ovis jelek (cseresznye!), torna, tea, furulya, a délutáni alvás helyetti éberség, a kiselefántos takaróm, homokozólapát, pitypang-nyaklánc, „Bújj bújj zöldág…”, tarisznya, fogócska, bújócska, pogácsa és egy kisfiú, aki mindig cibálta a hajamat az udvaron, és a napokban jelölt ismerősnek a Facebookon.

Az ovis élet a barátkozások és az önfeledt játék időszaka! De mi van, ha nem akar majd bemenni a gyerek?

Vagy ha lázad az intézmény szabályrendszere ellen? Mégis, mennyi ideig tart majd a beszoktatás? Mi van, ha ott derül ki, hogy valamit végig rosszul csináltam? Milyen érzés az, amikor nem tudok a gyerekem minden rezdüléséről?

Mérföldkő gyereknek és szülőnek, ami nem könnyű

Természetes, hogy ilyenkor számtalan kérdés kavarog a szülőkben, hiszen az óvodakezdés a gyermek és a szülő életében is valódi mérföldkő, a fejlődés egy újabb szintje, amikor a gyerek hosszabb időre képes távol maradni a szülőktől. Ebben az életszakaszban kezdik igazán felfedezni a világot, egyre merészebb ugrásokkal vetődnek le a kanapéról, mindenre rákérdeznek, és bár a kézmosás inkább egy vízibombacsata helyszínére hasonlít, evőeszközhasználat közben pedig szanaszét repülnek a falatok, a kicsiknek jól láthatóan örömöt okoz az autonómia megélése. Molnár Zita, a BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa szerint ahogy a gyermek fejlődik, egyre jobban figyeli a környezetét, követi a mintákat, alkalmazkodik a látott viselkedésekhez, a szülő pedig azzal teheti a legtöbbet, ha segíti gyermekét az önállósodási folyamatban és a közösségbe illeszkedésben.

Az óvodakezdéshez szükséges az a fejlődési mérföldkő, hogy a gyermeknek biztos tudása legyen arról, hogy ha távol is vannak egymástól, sem a szülő, sem a köztük lévő szeretetkapcsolat nem szűnik meg.

A kapcsolatba vetett bizalom lehetővé teszi, hogy bátran elkezdje felfedezni a világot, hiszen az együttlétek során feltöltött érzelmi tankból és szülőről alkotott belső képből tud élni. Ezt erősítheti meg a kapcsolatot szimbolizáló plüssállat, „rongyika” vagy kavics, amely a távollétkor kapaszkodót jelent a gyermeknek.

Beszélgessünk a gyerekkel arról, milyen jó ovisnak lenni!

„Érdemes lehet az óvodai napirendet és rutinokat lépésenként bevezetni. Fontos, hogy figyeljünk a gyermek saját tempójára és ahhoz mérten segítsük őt, ne állítsunk fel irreális elvárásokat!” – teszi hozzá a pszichológus. Beszélgessünk gyermekünkkel az óvodáról, és az is fontos, hogy őt is megkérdezzük arról, hogyan éli meg a közelgő változást.

„Szülőként, felnőttként könnyű elfelejteni, hogy a gyermeknek még nincs semmilyen tudása az óvodáról. Emiatt fontos, hogy beszélgessünk, meséljünk az óvodai életről. Ehhez lehet meséket segítségül hívni, de a saját élmények megosztását is szokták élvezni a gyerekek. Minél több részletet, információt ismer meg a gyermek, annál jobban csökken benne a félelem és a szorongás az ismeretlentől. Ezzel a ráhangolódás mellett előkészítjük a gyermek érzelmi viszonyulását is az óvodához: nem az anyától-apától elválás kerül középpontba, hanem a hosszú játék lehetősége a kortársakkal vagy éppen az új tér és játékok izgalma lesz hangsúlyos” – magyarázza Molnár Zita.

Az elválás a szülők lelkére is ránehezedhet

A gyerekeknek kifinomult érzékeik vannak, amelyekkel megfigyelik és dekódolják a szülők testbeszédét, hangulatait, érzéseit, így ha mi magunk szorongunk a beszoktatástól, a gyerekünk könnyen átveheti a hangulatunkat. Ezzel szemben, ha például a saját történeteinkkel csigázzuk fel az érdeklődést, nagyobb eséllyel várja majd pozitív izgalommal az óvodát.

„Szülőként szorongást érezhetünk amiatt, mert más gondjaira bízzuk a gyerekünket. Fontos emlékeztetni magunkat, hogy a gyerekek nagyon érzékeny antennákkal figyelik a külvilágot! A szülők reakciói, érzései referenciapontok a gyermek számára, hiszen ebből tájékozódik, hogy az adott helyzet biztonságos-e. Így igencsak megnehezíti az óvodai beszokást és leválást, ha a gyermek nem lehet biztos abban, hogy mindez rendben van” – teszi hozzá a szakértő.

A karantén hatásait lehet ellensúlyozni

A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a gyerekek életterét és szociális kapcsolatait is beszűkítették, így átmenetileg kevesebb időt tölthetnek kortársaik között. A pszichológus szerint ez nagy valószínűséggel nem fog problémát jelenteni a gyerekek fejlődését tekintve, hiszen a szocializáció elsődleges színtere a család, az itt kapott viselkedési mintákat, normákat és kapcsolódási módokat viszi át a gyerek afféle „prototípusként” az óvodai életbe. Így a harmonikus családi körülmények között fejlődő gyerek a kiesett időszakkal együtt is képes lesz arra, hogy az óvodába sikeresen beilleszkedjen.

Forrás: https://kepmas.hu/