Egy kisgyermek minél tökéletesebb pszichés fejlődésébe feltétlenül beletartozik egy kisállat gondozása. Maga a kisállattartás nem csak gyermekre, de szüleikre is nagyon jó hatással lehet.
Miért fontos a kisgyermek fejlődése szempontjából a kisállattartás?
Számos oka van, amiért a szakemberek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a családok vegyenek magukhoz kisállatot.
1, Élőlények iránti szeretet és tisztelet!
Ha háziállat van otthon, a gyerekek már nagyon kis korukban megtanulják, hogy az állatok is érző lények. Nem csak megtanulják, de saját maguk tapasztalják meg, hogy az állatok is éreznek fájdalmat, éhséget, fáradtságot, örömet, pont úgy, ahogy ők maguk is. Megtanulják tisztelni az állatokat, ezáltal felnőtt korukban is sokkal érzékenyebbek lesznek a környezetükre.
Azoknak az embereknek, akik gyerekkorukban kisállattal nőttek fel, az emocionális érzékük is fejlettebb és az élőlények iránti szeretetet és tiszteletet saját gyermekeiknek is továbbadják.
2, Felelősség!
Ha háziállattal nő fel egy kisgyermek, már kis korban megtanulja, hogy az állattartás nagy felelősséggel jár. Tapasztalat útján érzi át és sajátítja el, hogy az állat ugyanúgy kiszolgáltatott, ahogy ő maga is, de amíg neki ott van (jó esetben) anya és apa, aki enni, inni ad és játszik vele, addig az állatnak csak mi vagyunk. Nekünk kell enni és inni adni, és nekünk kell játszani vele.
Megtanulják, milyen felelősnek lenni egy másik élőlény iránt azáltal, hogy a saját szükségleteiket, vágyaikat az állat szükségletei mögé kell helyezniük. Hiába megy a kedvenc mese a tévében, ha a sétáltatás ideje elérkezett.
Az állattartással a felelősségtudat kialakítása mellett az önzetlenségre, türelemre és osztozkodásra is nevelünk. Azok a gyerekek, akik kisállattal nőnek fel, kevésbé önzők a többi gyerekkel szemben is. A kutyus se adja csak úgy oda a kedvenc labdáját, ahogy az oviban sem lehet csak úgy elvenni a másik gyerek játékát.
Felnőttkorban ezek a tapasztalatok segíteni fognak, hogy felelős döntést hozzanak akkor, mikor úgy döntenek állatot tartanak.
3, Gondoskodás!
Egy kisállat mellett a gyerekek könnyen sajátítják el, hogy milyen egy másik élőlényről gondoskodni.
A mindennapokban tapasztalat útján tanulják meg, hogy az állatokat is etetni és itatni kell, a kutyust minden nap sétálni kell vinni - akkor is, ha hideg van vagy esik az eső -, a cica almot meg cserélni kell.
Megtudják, hogy ha a kis kedvencük beteg, őt is el kell vinni a doktor bácsihoz/nénihez és neki is kell gyógyszer és sok pihenés, hogy meggyógyuljon.
Nekünk kell megnyugtatni az állatokat, ha félnek és nekünk kell gondoskodni a biztonságukról.
Megtanulják, hogyan nyúljanak helyesen egy állathoz, hogy ne keltsenek benne félelmet és ne okozzanak fájdalmat.
Elsajátítják, hogy mindig tartsák szem előtt a háziállat szükségleteit is a sajátjaik mellett vagy akár azzal szemben.
Felnőtt korukban eme tapasztalatok sok esetben segíthetnek majd és akár örök életükre magukon fogják viselni a bajbajutott állatok sorsát.
4, Szocializáció!
Éppen úgy, ahogy a kölyök állatoknak, a gyerekeknek is szükségük van szocializációra. Mind két esetben nagyon sokat segít a folyamatban, ha korán találkoznak és együtt nőnek fel.
A kutya részéről fontos, hogy szokjon hozzá a gyerekek temperamentumához is, hiszen teljesen más a viselkedésük, mint a felnőtteknek. A gyerek részéről pedig azért fontos, hogy játékos módon, könnyen tudjon hozzászokni az állatok jelenlétéhez.
Minél később találkozik a gyerek az állatokkal, annál nehezebben tudja levetkőzni a velük szembeni félelmét. 10 éves kor alatt a gyerekekben még nem alakul ki teljesen a félelemérzet. Ezért is láthatunk annyi videót, melyben a hatalmas kutyus szájában lóg a kicsi gyerek, hiszen egyáltalán nem érzi át ennek a veszélyforrását. Ezzel szemben egy felnőtt embert (aki sosem élt együtt háziállattal és emiatt alapból tart tőlük) órákig győzködhetnénk, hogy nyúljon be ugyan annak a kutyának a szájába, hiszen nagyon barátságos és nem harap.
Az a kicsi, aki gyerekként egy szőrgombóccal osztotta meg az ételét, ágyát, játékait, felnőttként nem fog tartani tőlük. A közös élet alatt a gyerek mindent megtanul és kitapasztal az adott állatok viselkedéséről, és később magabiztosan fog tudni egy-egy helyzetet kezelni (pl. ha a séta során felé rohan egy kutya, vagy ha meglát egy mezei egeret).
5, A játék szerepe!
A játék a gyermek legfontosabb elfoglaltsága. A játék nem csak örömforrás, de kisgyermek korban a lelki és fizikai fejlődés legfontosabb segítője.
A játék hasznosságáról és miértjéről rengeteget lehet beszélni, de most térjünk arra a korra, mikor a kisgyermek a saját énjét fedezi fel. Ez az időszak 2 éves korra tehető. A gyermek ilyenkor kezd tisztába lenni azzal, hogy van ő és van a másik. Ennek felismerésének elősegítésének egyik legjobb módja a páros játék, ami az „énformálás” remek gyakorlata.
Ebben a korban a gyerekek lelkes örömmel veszik, ha ideadnak nekünk valamit és mi azt visszaadjuk. Ezzel is felfedezve, hogy vagyok én és van a másik. Ebben a játékban a szerepek is cserélődnek, egyszer adok, aztán visszakapom. Az énkép játékos kialakításának segítésében nem csak a szülő, testvér, nagyszülő vagy barát vehet részt, hanem akár a család kutyusa.
Főleg a kutyák esetében ez a páros játék épp úgy előnyös a gyereknek, mint a kutyának. Gondoljunk csak bele, hogy miről is szól az eldobós-visszahozós játék a kutyusunkkal? Ugye milyen nagy a hasonlóság?
Rengeteg házi videó készült már arról, ahogy egy kutyus játszik a család kisgyerekével. Ezeken a videókon általában a gyerek és a kutyus egymásnak adogatja, tologatja a játékokat. Nagyon megható látvány tud lenni ez a tökéletes összhang.
A játék, nem csak az embereknek örömforrás, de az állatoknak is fontos időtöltés. Az állatok is szeretnek játszani, sőt, nekik is szükségük van a játékra. Az állatok pici korukban, ugyan csak a játék keretében tanulnak meg sok helyes viselkedési jegyet, nem csak egymással, de az emberekkel szemben is. A gyermek és az állat együtt játszása mind a két félt megtanítja az egymáshoz való helyes viszonyulásra. A játékban hajlamosak vagyunk megfeledkezni magunkról. A kiskutyus és kiscica is úgy játszik velünk, mintha a saját fajtatársával tenné. Ezt azonban még időben meg kell állítani, ugyanúgy, ahogy a gyereket is meg kell tanítani, hogyan nyúlhat helyesen az állathoz.
Mivel ebben a korban még sem az állat, sem a gyerek nincs tisztában a másiknak okozott fájdalom jelentőségéről, ilyenkor lehet megtanítani nekik a helyes viselkedést az emberekkel szemben. Például, hogy mennyire haraphatnak rá egy kézre, vagy engedhetik ki a karmukat a gazdival való játék során. A gyerekek is így tanulják meg, hogy nem húzhatják az állatot a farkánál fogva, és rángathatják a fülét, mert az ugyan úgy fáj neki, mint magunknak fájna.
A kölyök állatok - ahogy a kisgyerekek az orális szakaszban -, a szájukkal érzékelnek sok mindent. Nem csak arról van itt szó, hogy nő a foguk és ezzel csillapítják a fájdalmat, hanem arról, hogy „nekem ezt a színes izét most be kell kapnom és meg kell rágnom egy kicsit, hogy tudjam mi is az valójában”.
Ha sokat játszunk kölyökkorban az állatunkkal és ezzel kielégítjük a játék iránti szükségletüket, a használati tárgyainkat is jobban megkímélhetjük. Ha sok-sok játékot biztosítunk kis kedvencünknek, akkor biztosan nem a cipőnket fogjuk cafatokban találni a szőnyegen vagy a kanapét rongyokban. Persze így is benne lehet egy-két baleset kölyökkorban, de sokkal kisebb az esélye, mint egy az állat számára ingerszegény környezetben.
Amúgy is, egy jól rágható kutya játék vagy egy jó magas kaparófa sokkal olcsóbb, mint egy bőrcipő vagy egy új kanapé.
Az együtt játszás, olyan örök kapcsolatot, és olyan mély kötődést alakít ki az állat és a gyerek között, melyre semmi más nem lenne képes!
Forrás: http://www.happypet.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése