1. Az apai szerepkörre is készülni kell
Az anyává válás misztériumáról már csupán a terhesség kapcsán is sokat beszélünk, pedig az apaság a férfiak számára is egy jelentős változás – méghozzá a legtöbb esetben hasonló hormonális folyamatokkal is jár, mint a nők esetében. A kötődés, a gondoskodó szeretet korai kialakulásához pedig nem árt mindezt mentálisan is megerősíteni, amihez persze elengedhetetlen a kismama közreműködése is.A várandósság időszakában nagyon fontos a közösen töltött minőségi idő, és így a leendő szülőpár közötti kapocs megerősítése.
Az anyaméhben történő fejlődés együttes megismerése, a hosszas beszélgetések, tervezések (pl. a kicsi nevének kiválasztása) kifejezetten hasznosak az újdonsült szerepkörre való felkészülésben, de nem szabad megfeledkezni az olyan fontos rituálékról sem, mint a babaszoba közös kialakítása vagy a kórházi csomag összekészítése. Az apás szülésre és a kisbaba gondozására való praktikus felkészülés pedig azért lehet előnyös, hogy az újszülöttel töltött első hónapok – a közös teherviselésnek köszönhetően – mindkét szülő számára könnyebbek legyenek.
2. A család fő pillérjeinek karbantartása
Az apák jelentős részét ilyenkor szorongató gondolatok, érzések rohamozhatják meg a féltékenységtől kezdve a kudarcélményen át a kirekesztettségig.
3. Apa nem egy pótkerék
Tagadhatatlan, hogy élete nagyon korai időszakában a baba számára az anyai jelenlét az egyik legfontosabb: szoptatás esetén tőle függ a tápláléka, de az anyuka ölelése, ismerős szívdobogása is az anyaméh biztonságára emlékezteti őt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az újdonsült apa ne tölthetne be fontos szerepet már ekkor is a családi rutinban.
4. Mindenkinek legyen saját feladata!
A csecsemőgondozás fenti rutinfeladatain túl érdemes már előre kijelölni egy-egy babás tevékenységet, ami kifejezetten a családfőhöz kötődik, és az apa-gyermek kapcsolat erősítéséről szól. Ezt természetesen az anyának is tiszteletben kell tartania, és a későbbiekben sem szólhat bele: lehet ez a szoptatások utáni büfiztetés, az altatás, később akár az esti lecsendesedés, a fürdetési rituálé is.
5. Beszélni kell a babához – már az anyaméhben is
A nagyobb korban is erős szülő-gyerek kapcsolat kialakulásához nem árt, ha a kötődés már egészen korán, akár a várandósság alatt elkezdődik. A magzat hallása ugyanis a terhesség tizenhatodik hete körül kialakul, a huszonnegyedik héten pedig már a fejét a hangokra és a kívülről érkező zajokra reagálva elfordítja.
Az pedig csak a hab a tortán, hogy így a kicsi beszédkészsége, kommunikációs képessége is fejlődik!
6. Testközelségben
Az újszülött számára az elsődleges érzékelési csatorna a hallás és a tapintás. Ezért a babához intézett kedves szavak, dalocskák mellett nagyon fontos, hogy gyakran legyünk vele testi kontaktusban is.
7. Megőrizni minden pillanatot
Fontos, hogy az apa is aktívan kivegye a részét a szülővé válás dokumentálásából: készítsen minél több fotót nemcsak az újdonsült anyáról, hanem saját magáról és a piciről is!
Ezeknek nem kell természetesen tökéletesen fotografált képeknek lenniük, hiszen elsődlegesen nem a közösségi média felületeire, hanem a családi emlékezet számára készülnek – milyen jó lesz visszanézni őket néhány év múlva, akár a gyerkőccel közösen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése