A Nemzetközi Babahordozó Hét idei jelmondata "A szeretet átalakít". Ennek szellemében szerveztük meg 2022. NBH programját, ami kicsit visszahozza azt a 13. évet, amiben a Nyíregyházi Babaklub csatlakozott a világméretű kezdeményezéshez. Számunkra ez a hét mindig is a kötődő nevelés, babahordozás, gyermekvállalás családi és közösségi ünnepe volt.
Beszédértési nehézségek, lassú, akadozó olvasás, nehezen kivehető írás - a tanulási zavarok tünetei ezek, és rengeteg gyermeket érintenek. A nehézségeket időben fel kell ismerni ahhoz, hogy a gyermek szakszerű segítséget kapjon. A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia néhány tanácsának megfogadásával a szülő is segíthet abban, hogy gyermeke sikerélményeket szerezzen az iskolában.
Tanulási zavarnak nevezzük, ha egy gyerek a kortársakhoz képest jelentős nehézségeket tapasztal az írás (diszgráfia), olvasás (diszlexia) vagy számolás (diszkalkulia) területén, és ennek hátterében nem igazolható más érzékszervi, neurológiai vagy pszichés probléma. Jól ismert jelenségről van szó, szinte nincs olyan iskolai osztály, ahol ne lenne egy-egy érintett gyermek.
„A tanulási zavar jellegzetes megjelenési formája például a beszédértési nehézség, a betűk, számok, színek és formák elsajátításának nehézsége, vagy az is, ha az olvasás akadozó, lassú, illetve, ha a gyermek írása nehezen olvasható. Figyelmeztető jel, ha a tanulás, olvasás, írás és számolás végzése során a gyermek szorong” – mondta el dr. Tárnok Zsanett, klinikai szakpszichológus, a Vadaskert Alapítvány igazgatója. Hozzátette: a nehézségének felismerése után célszerű konzultálni a pedagógussal, valamint gyermekpszichiáter szakemberrel is. „Mindez azért fontos, hogy elkülönítsük a tüneteket az ADHD, az intellektuális képességzavar jeleitől. Az erősségekre kell fektetni a hangsúlyt, így érhetnek el sikereket a diákok.”
Fontos kiemelni, hogy azok a gyermekek, aki kicsit másképp tanulnak, gondolkoznak, ugyanolyan sikeresek lehetnek az iskolában, mint kortársaik. A szülők is tudnak segíteni tanulási zavar esetén, ehhez a Vadaskert szakembere adott pár tanácsot.
A szakember figyelmeztetett: a probléma gyökere nem a gyermekek intellektuális képességeiben, akaraterejében vagy motivációjában keresendő. „Sokszor már a korai időszakban megmutatkoznak elmaradások, amelyek előrejelezhetik a későbbi tanulási nehézségeket. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött, aminek a felismerése kulcsfontosságú lehet” – emelte ki dr. Tárnok Zsanett. A terápiás lehetőségek számbavételekor a legfontosabb az egyéni fejlesztési terv kialakítása.
Nyitókép: depositphotos.com
Forrás: https://www.csaladinet.hu
(10 hónapos kortól)
Hozzávalók:
(Elkészítési idő: 30 perc)
Az elkészítés menete:
A hagymát, sárgarépát és a zöldséget megtisztítjuk, lereszeljük, majd a margarinon picit megfuttatjuk. Ráöntjük a rizst, 1-2 percig pirítjuk, majd felöntjük 2 bögre vízzel. Pici só hozzáadása után, fedő alatt puhára pároljuk.
TIPP:
Jó étvágyat a picuroknak!
A receptet beküldte: Nagy Nikolett (Zalaegerszeg)
Forrás:http://picibaba.hu
Az előző cikkben írtam arról, hogy a csecsemőkori reflexeknek le kell épülniük a kor előrehaladtával, ehhez képest sokszor olvastam, hogy a babaúszás a csecsemőkori reflexre, a búvárreflexre épül. Számomra így ellentmondásossá vált, ezért megkérdeztem Hanák-Üveges Anikót a Fejlsztőház egyik kiváló terapeutáját, a reflexek leépüléséről és a babaúszásról.
A babaúszás a reflexek megszűnését akadályozza vagy segíti?
A reflexek leépülését segíti minden arra irányuló mozgásforma, így az úszás is.
A reflexek leépítésén túl: a
kóros tartás megelőzése, izomerősítés, tüdőkapacitás növelése, immunitás
erősítése, közösségi- szociális nevelés, szülő-gyerek kapcsolat
alakítása, javítása.
Külön kell választani, hogy babaúszásról, vagy úszásoktatásról beszélünk.
Babaúszás során különböző célokkal találkozunk. Többféle foglalkozásról beszélünk, ezek közül az egyik a Stoller-féle babaúszás.
Én azért emelem ki ezt, mert ez a módszer az, ami odafigyel arra, hogy a
kóros tartásokat ne tartsa fent, hanem leépítse, ezt a gyermek
megfelelő testtartásával (szülő odafigyelésével) éri el, erre a víz
alatti helyzetekben is nagy hangsúlyt fektet. Fontosak a kikapaszkodások
és az izomzat megfelelő, de játékosan történő erősítése.
A cél, hogy 3 éves korra bizonyos úszáselemek beépüljenek és készséggé váljanak.
Úszásoktatás már egy általános, de célzott izomerősítés és koordinációjavítás.
Pl.: a gyors és a hátúszás
segíti a bilaterális motoros koordináció (test két oldalának egymástól
független mozgatása és a testközépvonal keresztezés) fejlődését.
A különböző úszásmozgások légzéssel történő összekapcsolása segíti a ritmus fejlesztését, mozgáskoordinációt.
Milyen problémákat okozhat egy-egy megmaradt reflex?
Idegrendszeri éretlenséget, iskolaéretlenséget, tanulási- beilleszkedési- magatartási zavarokat. Az idegrendszeri éretlenség kihathat a mozgás, a beszéd és az értelmi fejlődés bármely szakaszára, amely pszichés problémákkal is társulhat.
A szülők gyakran elutasítják a fent említett összefüggéseket, mondanál néhány példát, hogy a megmaradt reflexek hogyan befolyásolják a későbbi fejlődést, a mozgást és a tanulási képességeket?
Például a csecsemőreflexek közül pl. az ATNR reflex fennáll, akkor a
gyerek feje jobbra fordul, a bal könyöke behajlik, vagy megrezdül.
Ha ez megmarad és a gyerek első osztályba bekerül, akkor pl. egy táblára írás során folyamatosan kicsúszik a vonalközből.
Ha a támaszkodási reakció nem
alakul megfelelően, nem erősödik megfelelően a felső végtag, a kar, így a
kézközépcsontok körüli izomzat és annak irányítása is nehezített. Így a
ceruzafogása, írásnyomaték, és a csukló mozgása is beszűkültebb,
görcsös.
Hogyan veheti észre egy szülő, hogy esetleg ilyen probléma van a gyermekével?
Elsősorban környezete (bölcsőde, óvoda, iskola, védőnő, háziorvos)
visszajelzéseiből. Továbbá az otthoni élet során tapasztalt eltérésekből
(viselkedés, étkezési- alvási szokások, kondicionálás stb.).
A mozgás, vagy beszéd késése, környezetétől eltérő lassúbb, vagy sokkal gyorsabb ütemű fejlődése is jelzésértékű lehet.
Mit tehet vagy hová fordulhat a szülő, ha ilyen probléma felmerül?
Elsősorban kérhet segítséget háziorvosától, védőnőjétől, illetve a gyermekét ellátó intézménytől (óvónő, pszichológus, fejlesztőpedagógus, logopédus stb.). A környezetéhez közel (persze nem a távolság számít) eső fejlesztőházaktól, amelyben komplex felmérést végeznek a szakemberek. Segítséget jelenthet, ha már van olyan család az ismeretségi körben, akik hasonló vizsgálatokat elvégeztettek. Sok esetben az internet is nagy segítséget jelent, bár az ott megjelent információkat célszerű ésszerűen kezelni.
Javasolsz-e bármilyen szűrést egészségesnek tűnő gyermekeknek is, s ha igen, milyen jellegűt?
A gyermekorvosok és védőnők manapság már nagyon sok mindenre
felhívják a figyelmet. Ha javasolják, vagy valamiért (pl.: izomzati
eltérés stb.) bizonytalanok a szülők, vagy csak általánosságban
szeretnének informálódni, illetve a kötelező vizsgálatokon megjegyeztek
valamit (pl.: kötöttebb csípő), akkor valamilyen fejlesztőházat
keressenek meg.
Lehet izomállapot felmérése, mozgásállapot felmérése, beszéd és értelmi képességek, továbbá tanulási készségek felmérése.
Célszerű lehet esetleg a kötelező ortopédiai vizsgálaton túl az egy neurológus felkeresése.
Mint látható, a mozgás minőségi fejlődése meghatározza a gyermekünk jövőjét, ezért ne sajnáljuk sem az időt, sem az energiát és leginkább a figyelmet se, a gyermekünktől. Hallgassunk a megérzéseinkre, és ne dugjuk homokba a fejünket! Bátran keressünk olyan szakembereket, akik vagy megnyugtatnak bennünket, vagy szakszerű segítséggel hozzásegítik a gyermekünket, hogy az iskola a tanulás és a mozgás öröm legyen az életükben.
Minden sportfoglalkozás, minden mozgás jó hatással van az emberi szervezetre, így a gyerekekére is. A különböző sportágak különbözően hatnak a test egészére. Így nem lehetünk elég okosak, amikor sportágat válaszunk a gyermekünknek. A cikksorozat következő részében ez lesz a téma.
Fotó: Dean Wissing/flickr
Forrás:https://www.csaladinet.hu
Azt tudjuk, hogy a sport, a mozgás nagyon jó hatással van a testünkre, a szellemünkre és a lelkünkre is. Most már azt is tudjuk, hogy gyermekkorban a mozgás elengedhetetlen, sőt a jó és a megfelelő sorrendben, fokozatosan fejlődő mozgásnak rendkívül nagy hatása van a beszédfejlődésre, a későbbi években a koncentrációra, és a tanulási képességekre is.
Szerencsére egyre több szülő szeretné, ha gyermeke sportolna, ezért egy vagy akár több, a szülők által választott sportfoglalkozásra járatják a gyerekeket, ráadásul olyanra, amiben esetleg Ők maguk szerettek volna kiemelkedő eredményeket elérni, csak nem sikerült. Ezzel figyelmen kívül hagyják a gyermek kondicionális és/vagy koordinációs képességeit melyek elég erősen függnek a genetikától is.
Hogy hogyan válasszunk mozgásformát gyermekünknek, arra egy
nagyszerű lehetőség a sportantropometriás vizsgálat, melyet a gyermek 7
éves korától lehet elvégezni. Ha nem szeretnénk ennyire mélyrehatóan
utánajárni, jó lenni tudni, melyik sport milyen hatással van a gyermek szervezetére.
Mindenek előtt érdemes tisztázni, hogy a túlzott mennyiségű edzés,
valamint az egyoldalú terhelés nem jó a testnek, az izomzatnak, az
ízületeknek, mert folyamatosan ismétlődő vagy akár maradandó sérüléshez
vezethetnek.
Gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az adott sportági
edzések hatására még felnőtt korban is van mit helyrehozni az egyoldalú
terhelések miatt kialakult kompenzációk okozta rossz mozgásminták
kapcsán. Persze ma már egyes klubok, egyes edzők erre maximálisan
odafigyelnek és tesznek is ellene. Komolyan megszervezett edzésmetodika
szerint mindenre odafigyelve edzik növendékeiket a versenysportra.
Nyilván nincs baj a versenysporttal, csak nem minden gyermek alkalmas rá, és nagyon sok helyen szinte csak ezzel foglalkoznak.
A legnagyobb szükségük a mozgásra viszont azoknak a gyerekeknek van, akik nem illeszkednek bele a versenysport miliőbe. Nem
találják meg a helyüket itt, egy idő után pedig elmegy a kedvük a
mozgástól. Ha kevés benne a kitartás és a küzdés, felnőtt korában is
hasonló szenvedéseken mehet keresztül, ha mozgásra „kell adnia a fejét”.
Bármilyen információ alapján születik meg a döntés, mindenképp nézzünk utána, hogy a választott sportot oktató edző, milyen kompetenciákkal rendelkezik, és itt nem feltétlenül az adott sportban ő áltata elért eredmények alapján mérendő, sokkal fontosabb az elhivatottsága, a felkészültsége és a pedagógiai "vénája".
A motoros fejlődés már az anyaméhben elkezdődik, és egyszerű reflexek formájában ideiglenesen megmaradnak, majd egyszer csak eltűnnek a mozgásból. Ilyenek a:
Ezek a reflexek kellenek ahhoz, hogy a mozgásfejlődés elinduljon a maga varázslatos útján. Ma azonban már azt is tudjuk, hogy ezeknek a reflexeknek maradéktalanul meg kell szűnniük ahhoz, hogy a mozgásfejlődés hatékonyan tudjon tovább fejlődni.
Az első gyermekkorban (óvodás és kisiskolás) vagy serdülő korban végzett
sportolásnak alapkövetelménye az igazán jó mozgásfejlődés csecsemő és
korai gyermekkorban.
Mielőtt belekezdünk az egyes sportok kielemzésébe, fontos tudni, a gyermek azt csinálja, amit lát a szülőktől a nagyszülőktől és úgy egyébként a környezetében.
A mozgásfejlődésben mérföldkövek vannak: az egyik legfontosabb a már korábban említettek mellett, az első gyerekkor (3-4 éves Óvodás és 6-7 éves kisiskolás). Ez az időszak azért is fontos, mert itt találkoznak először az irányított rendszeres testmozgással. A magyar oktatási rendszerben megtalálható testnevelés órák megítélése nem tisztem, és nem is releváns a cikk tartalmát illetően. Az olyan amilyen, ez egy adott helyzet egy adott tényező (szerencsére sok-sok igazán kitűnő pedagógussal).
Azt viszont nem árt tudni, ha gyermekünk ebben az időszakban nem
részesül kellő mennyiségű és minőségű mozgásban, akkor a kondicionális
és koordinációs képességeik fejlődése elmarad az optimálistól.
2-5 év:
6-7 év:
8 év felett
A cikksorozat következő részeiben bemutatom a legkorábban választható mozgásformát, a babaúszást, továbbá részletesen megvizsgálom a divatos sportágak előnyeit és hátrányait. Végül olyan mozgásformákat és sportolási lehetőségeget ajánlok, melyek nem ismertek még túlzottan Magyarországon, és egyáltalán nem versenyzőket akarnak gyártani, hanem azt a funkcióörömöt adják a gyerekeknek, amiben jól érzik magukat, amiben felszabadulnak és nincs teljesítménykényszer, ahol megismerkednek a testükkel és magas testtudatra tehetnek szert már fiatal korban.
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Katona Renáta
Őszi versek, mondókák:
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Esik eső, csepereg,
A kisegér kesereg.
Esik eső, csepereg,
Megáznak a gyerekek.
Esik eső, csepereg,
Táncolnak az egerek.
Esik eső, ujujuj,
Méghozzá a szél is fúj.
Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél lankadatlan,
melenget a moha paplan.
Jó meleg a földi fészek,
aludjatok kis tüskések.
Október, ber, ber,ber
Fázik benne az ember
Bóbita, Bóbita álmos
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében
Csepp-csepp csepereg,
őszi levél kesereg.
Ne keseregj kis levél,
levélrügyed újból él
majd, ha itt a Kikelet,
új levélke születhet!
Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!
Őszi mutogatós mondóka
Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött
Hull a körte
Hamvas szilva
Hull a földre.
Itt az alma
Kasba rakd!
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik,
Ott ne hagyd!
Radnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
Csapzott sárga zászlait
Eldobni még nem meri,
Hát, lengeti a tengeri.
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefa-levélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének.
öt ujja van, nem mind olyan,
a legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja!
Forrás: http://picibaba.hu
1954 óta az UNICEF
kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját, elsősorban a
fejlődő országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ
országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek jogait.
A gyermekek világnapjának alkalmából világszerte számos rendezvény, vetélkedő
és verseny várja a gyermekeket és szüleiket, illetve minden érdeklődőt, akik
felelősséget éreznek a világ szomorúbb sorsú gyermekei iránt is.
A gyermekek a jövő
zálogai, vágyaink és álmaink megtestesítői. Érzékeny, fondorlatos kis emberkék,
akik pontosan tudják, hogy a szülői szeretet végtelen és kiapadhatatlan,
szerencsés esetben pedig elkíséri őket a felnőtté válás útján. Szülőnek és
pedagógusnak – esetleg egy személyben mindkettőnek lenni – nem könnyű és nem is
jelentéktelen feladat. Hiszen a felnőttnek kell a tudásra és szeretetre éhes
kis lelkekből felelősségteljes, segítőkész, rátermett jellemet nevelnie.
Szabó Lőrinc: Gyermekek tiétek a jövő
Első a gyermek!
Nézd, ez a sok
friss élet, amellyel
csak bolondozik az apja, mikor
munkája után hazamegy, ez a sok
csöppség, aki gondtalanúl
játszadozik utcán, ligetben
és otthon, az asztal alatt, és
nem tudja, hogy
van osztályharc és kongregáció,
ez a sok
kis akarat, ez a sok
felelőtlen és komolytalan,
szegény vagy úri
kis ember, akit talán
meg se látsz, ha nem a magad
asszonya hozza eléd, ez a sok
gyermek, mire töprengő fejeden
megjelenik az első
ősz hajszál: ez a sok
uj ember észrevétlenűl
melléd áll s durván vagy szeliden
átveszi tőled
a terv s a tett szerszámait - és
ki tudja, az a kis csibész,
aki még csak ágaskodva tud
cukrot lopni zsebedből,
ki tudja,
nem az, nem ő
a klinikán, nem ő
építi-e majd palotádat, komoly
cipőidet nem ő
talpalja-e, ki tudja, nem ő
itél-e halálra a törvény
teljes pompájában, nem ő
gyujtja-e föl, kacagó
asszonytest, fáradt érzékeidet,
s ki tudja, nem őrá
próbálsz-e dobni, érdekeidet
tipró népbiztosra, fekete
bombát, nem őt
csodálod-e meg különös
verseiért, vagy öreg kezed
nem neki tapsol-e majd
valami népszövetség
karzatáról, a zseniális
ifju vezérnek? - - Óh, örök
hullámverés forrása, idők
élő hídja, reményeink
tartaléka, Gyermek, piciny
játékszerünk, ki a jó vagy a rossz
tetteiben uj erőddel
mindig átlépsz szülődön és
akaratunkat a halálon
tul, ismeretlen állomás
felé vezetve, egyszer talán
mégiscsak megteremted az
Uj Embert s az Igazság
Országát: sirva térdelek
menti-e meg majd életedet komolytalan játékaid
elé s a remegő
remény s a boldog alázat
mindig csak azt
suttogja bennem, hogy tiétek
óh, gyermekek, tiétek a jövő!
Forrás:
www.n-nzsoka.lapunk.hu
Egy anyai ölelés fájdalomcsillapítóként hat a csecsemőkre. A szeretgetés különösen fontos a koraszülöttek számára.
Csökkenthető a koraszülött csecsemők szenvedése, ha a gyermek minél többet érintkezik az anya testével, ez ugyanis gyorsítja felépülésüket. Egy friss kutatás megállapította azt is, hogy az anyai ölelés fájdalomcsillapítóként is hat az újszülöttekre.
Mindez különösen fontos azon koraszülöttek számára, akik annyira kicsik, hogy nem adható nekik fájdalomcsillapító.
A kanadai McGill University munkatársai kutatásaik során azt vizsgálták, hogyan változnak a gyermekek legfontosabb életjelenségei, amikor érintkeznek édesanyjukkal. A többi mellett a szívritmust, valamint a vér oxigénszintjét mérték.
Az orvosok 61 gyermeket monitoroztak, mindegyikük a 28. és a 31. hét között született. Kiderült, hogy a gyermek egészségi mutatói már azután javulást mutattak, hogy az anyák három percig a karjukban tartották őket, hosszabb idő után pedig a kicsik fájdalmai is jelentősen enyhültek.
A kutatók tanulmányukban annak fontosságát is hangsúlyozzák, hogy a koraszülöttek intenzív ellátása során nem szabad a gyermekeket az anyjuktól elzárva gondozni. A szülőt a kicsi közelébe kell engedni, hogy minél többet foglalkozhasson és érintkezhessen a gyermekkel.
InfoRádió / Daily Telegraph
Forrás: Polgár Infó, http://picibaba.hu
A kisbabáknak több olyan szokása van, amit az újdonsült szülők
aggodalommal szemlélnek. Az egyik ilyen az, amikor szinte az egész öklét
begyömöszöli a baba a szájába. Vajon kell aggódni miatta?
Sok anyuka meséli, hogy képes órákig a kiságy mellett állni és csak
nézni, a babáját. Szereti, ahogy grimaszol, ahogy nyöszörög, ahogy ásít,
csuklik vagy éppen az öklék cuppogtatja.
Gyakorlott anyukák szerint a kézrágás egyenlő a fogzás megkezdésével. Olyan is akad, aki szerint azért van állandóan a baba szájában a keze, mert már nagyon éhes és így jelzi.
Szakemberek azonban azt mondják, hogy a fogzás általában csak 4 hónapos korban kezdődik, a babák viszont előtt is előszeretettel rágcsálják a kezüket. Ennek oka pedig nem más, mint hogy ismerkednek a külvilággal.
A felnőttek általában a kezükkel, érintés útját állapítják meg bizonyos tárgyakról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ez azért van, mert felnőtt korban az ujjak végén van a legtöbb érző ideg. Sokkal több, mint bármely más testrészen.
A babák esetében ezek az érzőidegek a szájban találhatók. Ez az oka annak, hogy a babák szinte mindent először a szájukhoz emelnek. Így próbálják meg „letapogatni” az adott tárgyakat. Egészen pici korban azonban még nincs körülöttük szinte semmi, amivel ismerkedhetnének, ezért először a kezüket próbálják felfedezni.
Egyáltalán nem szükséges megtiltatni egy kisbabának, hogy a saját kezét rágcsálja. Egyrészt nem is igazán lehetséges, másrészt ez a fajta felfedezés fontos része annak, hogy megismerje a testét és a környezetét.
Ha még kicsi, akkor is figyelj oda rá, hogy tiszta legyen a keze. Sok baktériumot bevihet a szájába a kézrágással. Nyugodtan
hívd fel az ismerőseid figyelmét arra, hogy ha szeretnéd megsimogatni a
babádat, akkor nem a kezénél tegyék ezt. Ne engedd, hogy idegenek séta
közben megfogják a kis ujjait, még akkor sem, hogy ő nyújtja oda. Ha
mégis előfordul, akkor legyen nálad nedves törlőkendő, amivel
letörölheted a kicsi kezét, így már semmi nem akadályozza abba, hogy
tovább rágcsáljon.
A kéz felfedezése és a fokozott nyálazás gyakran együtt jár. Figyelj
oda, hogy legyen a nyakában egy textil előke, ami felszívja a sok
nyálat, így nem ázik el a ruhája. Ugyancsak érdemes odafigyelni arra is,
hogy az arcát is áttöröld egy száraz ruhával, hogy ne ázzon fel a bőre a szája körül.
Főleg szeles, hideg időben érdemes odafigyelni a bőrápolásra. Egy
természetes hidratálókrém segíthet megelőzni a későbbi bőrirritációkat.
Forrás: https://www.csaladinet.hu-Martincsevicsné Jenei Gizella
Kép forrása: Anna Shvets fotója a Pexels oldaláról
Élményekkel tele térhettek haza azok a családok, akik ellátogattak szombat délelőtt a Bátorka Családi Bölcsőde már hagyományosnak számító családi napjára.
A gyerekek vidáman, önfeledten játszottak az udvaron.
Lehetőség volt számukra csillámtetoválás és szebbnél szebb hajfonatok készítésére is, és nem maradhatott el a titokzatos zsákbamacska sem.
Senki sem maradt éhesen mivel a büfé is mindenki számára finom csemegékkel szolgált.
A jó hangulat pedig garantálva volt, hiszen a rendezvényen a Gyerecsak! zenekar szórakoztatta, vidámabbnál vidámabb gyerekdalokkal a családokat.
Reméljük mindenki jól érezte magát!
BNA
Talán már te is hallottál a tervezett szenzomotoros tornáról, vagy közkeletű rövidítéséről, a TSMT-ről. Kiknek ajánlható, milyen problémákon segít, mit rejt magában egy-egy ilyen foglalkozás?
A TSMT a gyerekkori mozgásos és pszichés problémák széles skáláját hivatott kezelni. A foglalkozások során a gyerekek különböző eszközökkel (labda, gördeszka, trambulin stb.) sokféle nagymozgást végeznek, amely segít nekik a lemaradásaik kezelésében.
Mint minden fejlesztésre, a TSMT-re is igaz, hogy minél korábban kezdik meg, annál több eredményt lehet várni tőle. Már a csecsemő életének első fél évében is lehetnek olyan árulkodó jelek, amelyek szakember felkeresését tehetik indokolttá. Ilyen, ha:
A későbbi években a torna leginkább:
de teljesen egészséges fejlődésű gyerekek is profitálhatnak belőle. Van olyan óvoda, ahol heti szinten része a programnak a TSMT, és mindenki részt vesz rajta.
Az éves védőnői státuszvizsgálaton érdemes őszintének lenni, a szakember ugyanis jól tudja, hogy melyik életkorban nagyjából milyen fejlettségi szinten kellene lennie a gyermeknek. Gyanú esetén Pedagógiai Szakszolgálathoz (régen ez volt a Nevelési Tanácsadó), neurológushoz vagy neuropszichológushoz irányít, aki felméri a gyermek állapotát, és szükség esetén előírja a terápiát.
A TSMT-foglalkozások alapvetően kétféle szervezésben történhetnek. Az egyéni terápia a fiatalabb gyermekeknek való, illetve azoknak, akik nem igazán képesek az együttműködésre. Ebben az esetben a szülő kap egy személyre szabott feladatsort, amelyet naponta el kell végeznie a gyermekkel. Ezek a feladatok játékosak, főleg pörgésből-forgásból, mászásból, gurulásból állnak, és sokszor kérik, hogy a gyakorlatokat mindig ugyanaz a mondóka kísérje.
Egy idő után a legtöbb gyermek alkalmassá válik a csoportos foglalkozásra, melyre hetente egy-három alkalommal kerül sor. Az otthoni gyakorlásra ebben az esetben is szükség van.
A TSMT-ben nincs semmi ördöngösség. Csupa olyan mozgásformát vesz át a gyerekekkel, amelyek a fejlődésükhöz alapvetően szükségesek, és amelyeket természetes körülmények között maguk is elvégeznének, de modern, városias környezetünk egyre kevesebb lehetőséget ad rájuk. Az elmaradások időben történő felismerése és fejlesztése azonban rengeteget segít a későbbi iskolás évek során.
Forrás:https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya
Fotó: Counselling / pixabay
Versek, mondókák a szőlőről:
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.
Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.
Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!
Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő
Szállj, szállj,
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Apostagi Bolvári Judit:A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.
Ha tudsz még mondókát, verset a szőlőről, oszd meg velünk!
Forrás: http://picibaba.hu
Vannak olyan kérdések, amelyek újra és újra előtérbe kerülnek az anyaság kapcsán: szoptatás vagy tápszer? Együtt vagy külön alvás? Császár vagy természetes szülés? Kis korkülönbség vagy nagy korkülönbség? Igazából minden anyának, leendő anyának, nagymamának, szomszéd néninek más a véleménye erről, nem is nagyon próbálkozunk meggyőzni senkit, inkább megkérdeztünk olyan szülőket, akik kis korkülönbséggel vállaltak gyerekeket, és olyanokat is, akik inkább vártak a második, harmadik, sokadik baba érkezésével.
Nekem jelenleg csak egy gyermekem van, így én nem tudok erről véleményt mondani, ám a családban nem is kell messzire mennem példákért: a fiatalabb bátyám és közöttem 3 és fél év van, ami viszonylag normális korkülönbségnek tekinthető, viszont az idősebb bátyám 16 és fél évvel korábban született, mint én. Anyukám már nem gondolt arra, hogy a két fiú mellé kellene még egy kislány is, de hát én jöttem, és azóta is színesítem az életüket. Míg a kisebb testvéremmel állandóan öltük egymást fiatalkorunkban, dúlt a féltékenység, hol az ő, hol az én oldalamról, addig az idősebb bátyám mindig egy olyan felnőtt volt az életemben, akihez bármikor fordulhattam. Ő örült neki, ha vigyázhatott ránk, elvitt minket számtalan helyre, és tényleg úgy óvott bennünket, mintha a saját gyerekei lennénk. Mostanra már a fiatalabb bátyámmal is normalizálódott a viszonyunk, így tényleg nem tudok dönteni, hogy, melyik verzió jobb.
Timi gyerekei 10 és 11 évesek. Összesen 14 hónap van közöttük, az anyuka nem sokat várt azzal, hogy kétszeres szülők legyenek a párjával. „Én tényleg azt gondoltam, hogy a szoptatás majd megvéd a következő terhességtől, de tévedtem. A nagyobb nem igazán tudja, hogy milyen egyedüli gyereknek lenni, hiszen a kicsi mindig ott volt mellette, olyan, mintha ikrek lennének, ráadásul így a nagyot is tovább tudtam szoptatni, nem kellett elszeparálnom magamtól. Most, hogy mindketten itthon tanulnak, nagyon egymásra találtak újra, de persze veszekedni is tudnak, ha arról van szó. Sajnos a második szülésnél komplikáció lépett fel, így nem szülhetek többet, de hamarosan szeretnénk örökbe fogadni egy kislányt, hogy teljes legyen a család.”
Tímea még csak most lett kétgyermekes anyuka, ugyanis napokban született meg a legkisebb gyermek a családban. Ők sem tervezték ennyire korán a kistesót, Olivér decemberben múlt 2, ráadásul tavaly, a pandémia kezdetén műtötték meg egy ritka májbetegséggel, ahol csak a transzplantáció volt a megoldás. „Olivér egyelőre még nem fogta fel, hogy nagytesó lesz. Persze puszilgatta a hasam, beszélgetett hozzá, simogatta, de fel vagyunk arra készülve, hogy féltékeny lesz. Így pár nappal a szülés után még furcsa számára a helyzet, de már közeledik hozzá, egyszer meg is simogatta. Szerettünk volna várni még egy évet, nehéz volt a műtét és az utána következő rehabilitáció, de Vince úgy döntött, jönni akar. 25% esélye volt annak, hogy Vince is örökli a betegséget, de voltunk genetikai vizsgálaton, és szerencsére csak hordozó lesz, viszont kérdés nélkül újra csinálnánk az egészet. Harmadik babát nem szeretnénk, minden gyermeknél 25% esély van arra, hogy PFIC2-vel születik.”
Anitáék tervezetten vállalták 2,5 év különbséggel a gyermekeket, a pici baba még csak 5 hetes, így itt is friss az élmény. Amilyen jól indult eleinte a két gyermek összeszoktatása, annyira lett nehéz a pandémiának köszönhetően. „Sokat beszélgettünk a terhesség alatt Eszterrel, hogy kisöcsije lesz, nagyon várta is a kisbabát. Az első pár, itthon töltött nap elég nyugis volt, Eszternek az újdonság erejével hatott, hogy kisbaba van a háznál. Csak őrszem kisasszonynak hívtuk, mert állandóan a kiságy mellett állt és nézte a kisöccsét. Ha csak megmozdult Ákos, már kiabált, hogy "Anya/Apa valami történik!" Ekkor igazából játékbabaként tekintett rá, megpróbálta felemelni, húzkodta a kezét, megpróbálta megetetni. Persze ezeket nem hagytuk, elmagyaráztuk neki, hogy mit szabad és mit nem. Mostanra azt gondolom, ezt teljesen jól meg is értette, ha esetleg piszkálja őt, azt már direkt csinálja. Vagy azért, hogy az öcsi felkeljen, vagy azért, hogy az én/mi figyelmünket felhívja. Az első 2 hét viszonylag könnyen telt, Apa elég sokat itthon volt, csak 1-1 rövid napot ment dolgozni. Ekkor mindkét gyerkőc megkapta a teljes figyelmet, egyáltalán nem volt gond. Miután Apa rendes műszakban kezdett el dolgozni, és hármasban maradtunk a két gyerkőccel, mondhatjuk, hogy elszabadult a pokol. Eszter kimondottan komisz lett, válogatott rosszaságokat talált ki, hogy felhívja magára a figyelmet. Ehhez még hozzájött, hogy az óraátállítás teljesen megzavarta a délutáni alvását, több napig nem volt hajlandó egyáltalán lefeküdni délután. Szerencsére anyukám a segítségemre sietett, így gyorsan vége lett ennek az állapotnak, azonban a féltékenység maradt. Ez nála úgy nyilvánul meg, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy csak vele foglalkozzunk, de már ez is sokat javult az elmúlt időben. Most inkább bohóckodik, táncol, énekel, illegeti magát és persze várja a dicséretet érte. Egy ideje újra jár bölcsibe is, ami szintén sokat javított a helyzeten. A másik dolog, ami a kistesó születésével van összefüggésben, hogy Eszter nagyon nehezen alszik éjszaka az ágyában, ami pedig már nagyon jól ment neki, körülbelül 80-20% volt az aránya a saját ágyában alvás javára, ám ez sajnos most megfordult. Megmondom őszintén, most az állandó visszapakolgatásra sincsen erőnk, egy ideje velünk alszik, de szerencsére nem zavar bennünket, így nyugodtabbak az éjszakáink. Amiben folyamatos javulást látok, az a féltékenység, legalábbis pár hétnyi tapasztalat után. Persze ehhez az kell, hogy folyamatosan megkapja azt a figyelmet, amit igényel, mindezt úgy is, hogy csak Apával vagy csak velem van kettesben. Egyébként, ha bárhová megyünk, az első kérdése, hogy Öcsi is jön? Mindig megkérdezzük, hogy jöjjön? Mindig az a válasz rá, hogy igen. Úgyhogy szeret vele lenni, csak az a lényeg, hogy a kistesó mellékszereplő legyen a történetben.”
Mónikáék esetében pedig az a jó, hogy van nagy korkülönbség, és kis korkülönbség is a gyerekei között, a lánya 11 éves, a fia 9, és az ikrei pedig 2. „A lányom és a fiam az előző házasságomból van, páromnak is van két gyermeke, de szerettünk volna egy közöset is. Többször próbálkoztunk, de csak nem sikerült, több babát is elveszítettünk. Úgy voltunk vele, hogy még egyszer utoljára megpróbáljuk, és ekkor spontán terhes lettem, ráadásul ikrekkel. Nekem is van egy egypetéjű ikertestvérem, úgyhogy egyáltalán nem meglepő számomra, hogy két babával gazdagodott a család. Igazából fel sem tűnik, hogy nem édestestvérek, nem vettem észre a viselkedésükön semmilyen furcsaságot, ugyanúgy szeretik a kicsiket, nincs féltékenykedés.”
Teljesen mindegy, hogy kis korkülönbséggel, vagy nagy korkülönbséggel vállalunk gyerekeket, a lényeg, hogy szeressük őket, és szerető családban nőjenek fel. Egy kis testvérféltékenység, egy kis viszály belefér, de ők aztán mindig ott lesznek egymásnak, amíg világ a világ.
Neked hány év van a gyermekeid között?
Forrás:https://www.csaladinet.hu-Juhászné Ráthgéber Réka
Indexkép: Markus Spiske/Unsplash.com
Sok szülő még ma is úgy gondolja, sosincs túl korán megtanítani a gyereknek azt, hogy az élet bizony igazságtalan. Ha azonban nem engedjük, hogy kifejezzék az érzelmeiket, azzal azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy valami nincs rendben velük. Tiszteld a gyermeked érzéseit, és engedd őt sírni!
Ilyenkor gyakorlatilag arról próbáljuk őt meggyőzni, hogy amit tapasztal, az nem valós. Amikor annak ellenére erőltetjük nála az evést, hogy azt állítja, jól lakott, amikor nem hisszük el neki, ha valamije fáj, amikor azt mondjuk, nem érdemes sírnia – akkor azt mondjuk, hogy az érzései nem felelnek meg a valóságnak. Megkérdőjelezzük az ítélőképessügüket. Arra ösztönözzük őket, ne bízzanak a megérzéseikben, ezáltal pedig elveszítik a biztonságérzetüket és az önbizalmukat. Hiszen ha sírni szeretnék, de a körülöttem állók szerint erre semmi okom, összezavarodom – valóban valami baj van velem? Létezik, hogy ennyire rosszul ítéljem meg a saját tapasztalataimat?
Az emberek okkal sírnak. Az egyik leggyakoribb ok a stressz levezetése egy intenzív helyzetben. Egy elesés, egy eltörött játék, egy be nem teljesült kívánság – mind-mind jelentős feszültségforrás egy kisgyermeknek. Ebben az életkorban a gyerek még nem lát túl saját magán. Teljesen felesleges az éhező milliókról beszélni neki, amikor nem eszi meg a vacsoráját, hiszen egészen egyszerűen nem képes arra, hogy mások helyébe képzelje magát.
Sok szülő tesz a fel a kérdést, hogy akkor hát hogyan tanítsa meg a gyerekének az önzetlenséget, a kitartást, az együttérzést, ha nem az „ok nélküli hisztiről” való leszoktatással? Mindenekelőtt példamutatással. Ez pedig azzal kezdődik, hogy tiszteletben tartjuk az ő érzéseit. Nyugodtan mondhatjuk, hogy megértjük az idegességét, hiszen mi is azok lennénk a helyében. Rövid távon talán értelmetlennek, sőt károsnak tűnik megengedni, hogy a gyerek felnőtt fejjel nézve jelentéktelen dolgok miatt sírjon, mégis fontos dolgot tanítunk meg neki ezzel: azt, hogy az érzései jogosak, ezeket bármikor kifejezheti. Ezzel pedig tulajdonképpen a mentális egészségét alapozzuk meg.
Akár belső indíttatásból, akár a környezet ítéletétől való félelemből, rengeteg szülő próbálja a sírást – a „hisztit” – csírájában elfojtani. Ha elesik a totyogó gyerek, szigorúan rászólnak: „Állj fel, nem is fáj!” „Mondtam, hogy ne rohangálj, csak magadnak köszönheted, hogy elestél.” Ha a kicsi sír, mert nem kapja meg a Túró Rudit, arra a reakció: „Fejezd be a nyafogást, vagy adok én neked okot, hogy tényleg sírj!” Ha pedig valódi sérelem érte akár a családban, akár otthon, arra biztatjuk, hogy fogadja el szó nélkül az élet igazságtalanságát.
A fenti példák közös vonása, hogy miközben a szülő – rendszerint a legjobb indíttatásból – önuralomra próbálja nevelni a gyerekét, valójában azt közvetíti felé, hogy az érzelmei nem jogosak. Úgy óhajtja megtanítani neki a nehéz helyzetek kezelését, hogy arról győzködi: a nehézség nem is létezik.
Pedig nem nehéz magunkat a gyerek helyébe képzelni. Csak gondold el, milyen lenne, ha elpanaszolnád egy barátodnak, hogy elpusztult a macskád, aki erre együttérzés helyett arról próbálna meggyőzni, hogy ezen igazán nincs mit sírni, legfeljebb veszel egy másik macskát, nem nagy ügy. Érzéketlenség volna, ugye? Pedig a gyerek hasonlón megy át, amikor a mindennapi problémáit – legyen az egy elesés vagy egy óvodai sérelem – jelentéktelennek állítjuk be.
Ma egyre többen sejtik, hogy a DNS-t nem csak az öröklött, hanem a szerzett tulajdonságok is befolyásolják, azaz hogy a rossz élmények, félelmek a génekbe ívódnak és így öröklődnek át a következő generációra. Az unokájával is jót tesz tehát az, aki gyengéden bánik a gyermekével.
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya
A Nemzetközi Babahordozó Hét idei jelmondata "A szeretet átalakít". Ennek szellemében szerveztük meg 2022. NBH programját, ami kicsit visszahozza azt a 13. évet, amiben a Nyíregyházi Babaklub csatlakozott a világméretű kezdeményezéshez. Számunkra ez a hét mindig is a kötődő nevelés, babahordozás, gyermekvállalás családi és közösségi ünnepe volt.
Beszédértési nehézségek, lassú, akadozó olvasás, nehezen kivehető írás - a tanulási zavarok tünetei ezek, és rengeteg gyermeket érintenek. A nehézségeket időben fel kell ismerni ahhoz, hogy a gyermek szakszerű segítséget kapjon. A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia néhány tanácsának megfogadásával a szülő is segíthet abban, hogy gyermeke sikerélményeket szerezzen az iskolában.
Tanulási zavarnak nevezzük, ha egy gyerek a kortársakhoz képest jelentős nehézségeket tapasztal az írás (diszgráfia), olvasás (diszlexia) vagy számolás (diszkalkulia) területén, és ennek hátterében nem igazolható más érzékszervi, neurológiai vagy pszichés probléma. Jól ismert jelenségről van szó, szinte nincs olyan iskolai osztály, ahol ne lenne egy-egy érintett gyermek.
„A tanulási zavar jellegzetes megjelenési formája például a beszédértési nehézség, a betűk, számok, színek és formák elsajátításának nehézsége, vagy az is, ha az olvasás akadozó, lassú, illetve, ha a gyermek írása nehezen olvasható. Figyelmeztető jel, ha a tanulás, olvasás, írás és számolás végzése során a gyermek szorong” – mondta el dr. Tárnok Zsanett, klinikai szakpszichológus, a Vadaskert Alapítvány igazgatója. Hozzátette: a nehézségének felismerése után célszerű konzultálni a pedagógussal, valamint gyermekpszichiáter szakemberrel is. „Mindez azért fontos, hogy elkülönítsük a tüneteket az ADHD, az intellektuális képességzavar jeleitől. Az erősségekre kell fektetni a hangsúlyt, így érhetnek el sikereket a diákok.”
Fontos kiemelni, hogy azok a gyermekek, aki kicsit másképp tanulnak, gondolkoznak, ugyanolyan sikeresek lehetnek az iskolában, mint kortársaik. A szülők is tudnak segíteni tanulási zavar esetén, ehhez a Vadaskert szakembere adott pár tanácsot.
A szakember figyelmeztetett: a probléma gyökere nem a gyermekek intellektuális képességeiben, akaraterejében vagy motivációjában keresendő. „Sokszor már a korai időszakban megmutatkoznak elmaradások, amelyek előrejelezhetik a későbbi tanulási nehézségeket. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött, aminek a felismerése kulcsfontosságú lehet” – emelte ki dr. Tárnok Zsanett. A terápiás lehetőségek számbavételekor a legfontosabb az egyéni fejlesztési terv kialakítása.
Nyitókép: depositphotos.com
Forrás: https://www.csaladinet.hu
(10 hónapos kortól)
Hozzávalók:
(Elkészítési idő: 30 perc)
Az elkészítés menete:
A hagymát, sárgarépát és a zöldséget megtisztítjuk, lereszeljük, majd a margarinon picit megfuttatjuk. Ráöntjük a rizst, 1-2 percig pirítjuk, majd felöntjük 2 bögre vízzel. Pici só hozzáadása után, fedő alatt puhára pároljuk.
TIPP:
Jó étvágyat a picuroknak!
A receptet beküldte: Nagy Nikolett (Zalaegerszeg)
Forrás:http://picibaba.hu
Az előző cikkben írtam arról, hogy a csecsemőkori reflexeknek le kell épülniük a kor előrehaladtával, ehhez képest sokszor olvastam, hogy a babaúszás a csecsemőkori reflexre, a búvárreflexre épül. Számomra így ellentmondásossá vált, ezért megkérdeztem Hanák-Üveges Anikót a Fejlsztőház egyik kiváló terapeutáját, a reflexek leépüléséről és a babaúszásról.
A babaúszás a reflexek megszűnését akadályozza vagy segíti?
A reflexek leépülését segíti minden arra irányuló mozgásforma, így az úszás is.
A reflexek leépítésén túl: a
kóros tartás megelőzése, izomerősítés, tüdőkapacitás növelése, immunitás
erősítése, közösségi- szociális nevelés, szülő-gyerek kapcsolat
alakítása, javítása.
Külön kell választani, hogy babaúszásról, vagy úszásoktatásról beszélünk.
Babaúszás során különböző célokkal találkozunk. Többféle foglalkozásról beszélünk, ezek közül az egyik a Stoller-féle babaúszás.
Én azért emelem ki ezt, mert ez a módszer az, ami odafigyel arra, hogy a
kóros tartásokat ne tartsa fent, hanem leépítse, ezt a gyermek
megfelelő testtartásával (szülő odafigyelésével) éri el, erre a víz
alatti helyzetekben is nagy hangsúlyt fektet. Fontosak a kikapaszkodások
és az izomzat megfelelő, de játékosan történő erősítése.
A cél, hogy 3 éves korra bizonyos úszáselemek beépüljenek és készséggé váljanak.
Úszásoktatás már egy általános, de célzott izomerősítés és koordinációjavítás.
Pl.: a gyors és a hátúszás
segíti a bilaterális motoros koordináció (test két oldalának egymástól
független mozgatása és a testközépvonal keresztezés) fejlődését.
A különböző úszásmozgások légzéssel történő összekapcsolása segíti a ritmus fejlesztését, mozgáskoordinációt.
Milyen problémákat okozhat egy-egy megmaradt reflex?
Idegrendszeri éretlenséget, iskolaéretlenséget, tanulási- beilleszkedési- magatartási zavarokat. Az idegrendszeri éretlenség kihathat a mozgás, a beszéd és az értelmi fejlődés bármely szakaszára, amely pszichés problémákkal is társulhat.
A szülők gyakran elutasítják a fent említett összefüggéseket, mondanál néhány példát, hogy a megmaradt reflexek hogyan befolyásolják a későbbi fejlődést, a mozgást és a tanulási képességeket?
Például a csecsemőreflexek közül pl. az ATNR reflex fennáll, akkor a
gyerek feje jobbra fordul, a bal könyöke behajlik, vagy megrezdül.
Ha ez megmarad és a gyerek első osztályba bekerül, akkor pl. egy táblára írás során folyamatosan kicsúszik a vonalközből.
Ha a támaszkodási reakció nem
alakul megfelelően, nem erősödik megfelelően a felső végtag, a kar, így a
kézközépcsontok körüli izomzat és annak irányítása is nehezített. Így a
ceruzafogása, írásnyomaték, és a csukló mozgása is beszűkültebb,
görcsös.
Hogyan veheti észre egy szülő, hogy esetleg ilyen probléma van a gyermekével?
Elsősorban környezete (bölcsőde, óvoda, iskola, védőnő, háziorvos)
visszajelzéseiből. Továbbá az otthoni élet során tapasztalt eltérésekből
(viselkedés, étkezési- alvási szokások, kondicionálás stb.).
A mozgás, vagy beszéd késése, környezetétől eltérő lassúbb, vagy sokkal gyorsabb ütemű fejlődése is jelzésértékű lehet.
Mit tehet vagy hová fordulhat a szülő, ha ilyen probléma felmerül?
Elsősorban kérhet segítséget háziorvosától, védőnőjétől, illetve a gyermekét ellátó intézménytől (óvónő, pszichológus, fejlesztőpedagógus, logopédus stb.). A környezetéhez közel (persze nem a távolság számít) eső fejlesztőházaktól, amelyben komplex felmérést végeznek a szakemberek. Segítséget jelenthet, ha már van olyan család az ismeretségi körben, akik hasonló vizsgálatokat elvégeztettek. Sok esetben az internet is nagy segítséget jelent, bár az ott megjelent információkat célszerű ésszerűen kezelni.
Javasolsz-e bármilyen szűrést egészségesnek tűnő gyermekeknek is, s ha igen, milyen jellegűt?
A gyermekorvosok és védőnők manapság már nagyon sok mindenre
felhívják a figyelmet. Ha javasolják, vagy valamiért (pl.: izomzati
eltérés stb.) bizonytalanok a szülők, vagy csak általánosságban
szeretnének informálódni, illetve a kötelező vizsgálatokon megjegyeztek
valamit (pl.: kötöttebb csípő), akkor valamilyen fejlesztőházat
keressenek meg.
Lehet izomállapot felmérése, mozgásállapot felmérése, beszéd és értelmi képességek, továbbá tanulási készségek felmérése.
Célszerű lehet esetleg a kötelező ortopédiai vizsgálaton túl az egy neurológus felkeresése.
Mint látható, a mozgás minőségi fejlődése meghatározza a gyermekünk jövőjét, ezért ne sajnáljuk sem az időt, sem az energiát és leginkább a figyelmet se, a gyermekünktől. Hallgassunk a megérzéseinkre, és ne dugjuk homokba a fejünket! Bátran keressünk olyan szakembereket, akik vagy megnyugtatnak bennünket, vagy szakszerű segítséggel hozzásegítik a gyermekünket, hogy az iskola a tanulás és a mozgás öröm legyen az életükben.
Minden sportfoglalkozás, minden mozgás jó hatással van az emberi szervezetre, így a gyerekekére is. A különböző sportágak különbözően hatnak a test egészére. Így nem lehetünk elég okosak, amikor sportágat válaszunk a gyermekünknek. A cikksorozat következő részében ez lesz a téma.
Fotó: Dean Wissing/flickr
Forrás:https://www.csaladinet.hu
Azt tudjuk, hogy a sport, a mozgás nagyon jó hatással van a testünkre, a szellemünkre és a lelkünkre is. Most már azt is tudjuk, hogy gyermekkorban a mozgás elengedhetetlen, sőt a jó és a megfelelő sorrendben, fokozatosan fejlődő mozgásnak rendkívül nagy hatása van a beszédfejlődésre, a későbbi években a koncentrációra, és a tanulási képességekre is.
Szerencsére egyre több szülő szeretné, ha gyermeke sportolna, ezért egy vagy akár több, a szülők által választott sportfoglalkozásra járatják a gyerekeket, ráadásul olyanra, amiben esetleg Ők maguk szerettek volna kiemelkedő eredményeket elérni, csak nem sikerült. Ezzel figyelmen kívül hagyják a gyermek kondicionális és/vagy koordinációs képességeit melyek elég erősen függnek a genetikától is.
Hogy hogyan válasszunk mozgásformát gyermekünknek, arra egy
nagyszerű lehetőség a sportantropometriás vizsgálat, melyet a gyermek 7
éves korától lehet elvégezni. Ha nem szeretnénk ennyire mélyrehatóan
utánajárni, jó lenni tudni, melyik sport milyen hatással van a gyermek szervezetére.
Mindenek előtt érdemes tisztázni, hogy a túlzott mennyiségű edzés,
valamint az egyoldalú terhelés nem jó a testnek, az izomzatnak, az
ízületeknek, mert folyamatosan ismétlődő vagy akár maradandó sérüléshez
vezethetnek.
Gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az adott sportági
edzések hatására még felnőtt korban is van mit helyrehozni az egyoldalú
terhelések miatt kialakult kompenzációk okozta rossz mozgásminták
kapcsán. Persze ma már egyes klubok, egyes edzők erre maximálisan
odafigyelnek és tesznek is ellene. Komolyan megszervezett edzésmetodika
szerint mindenre odafigyelve edzik növendékeiket a versenysportra.
Nyilván nincs baj a versenysporttal, csak nem minden gyermek alkalmas rá, és nagyon sok helyen szinte csak ezzel foglalkoznak.
A legnagyobb szükségük a mozgásra viszont azoknak a gyerekeknek van, akik nem illeszkednek bele a versenysport miliőbe. Nem
találják meg a helyüket itt, egy idő után pedig elmegy a kedvük a
mozgástól. Ha kevés benne a kitartás és a küzdés, felnőtt korában is
hasonló szenvedéseken mehet keresztül, ha mozgásra „kell adnia a fejét”.
Bármilyen információ alapján születik meg a döntés, mindenképp nézzünk utána, hogy a választott sportot oktató edző, milyen kompetenciákkal rendelkezik, és itt nem feltétlenül az adott sportban ő áltata elért eredmények alapján mérendő, sokkal fontosabb az elhivatottsága, a felkészültsége és a pedagógiai "vénája".
A motoros fejlődés már az anyaméhben elkezdődik, és egyszerű reflexek formájában ideiglenesen megmaradnak, majd egyszer csak eltűnnek a mozgásból. Ilyenek a:
Ezek a reflexek kellenek ahhoz, hogy a mozgásfejlődés elinduljon a maga varázslatos útján. Ma azonban már azt is tudjuk, hogy ezeknek a reflexeknek maradéktalanul meg kell szűnniük ahhoz, hogy a mozgásfejlődés hatékonyan tudjon tovább fejlődni.
Az első gyermekkorban (óvodás és kisiskolás) vagy serdülő korban végzett
sportolásnak alapkövetelménye az igazán jó mozgásfejlődés csecsemő és
korai gyermekkorban.
Mielőtt belekezdünk az egyes sportok kielemzésébe, fontos tudni, a gyermek azt csinálja, amit lát a szülőktől a nagyszülőktől és úgy egyébként a környezetében.
A mozgásfejlődésben mérföldkövek vannak: az egyik legfontosabb a már korábban említettek mellett, az első gyerekkor (3-4 éves Óvodás és 6-7 éves kisiskolás). Ez az időszak azért is fontos, mert itt találkoznak először az irányított rendszeres testmozgással. A magyar oktatási rendszerben megtalálható testnevelés órák megítélése nem tisztem, és nem is releváns a cikk tartalmát illetően. Az olyan amilyen, ez egy adott helyzet egy adott tényező (szerencsére sok-sok igazán kitűnő pedagógussal).
Azt viszont nem árt tudni, ha gyermekünk ebben az időszakban nem
részesül kellő mennyiségű és minőségű mozgásban, akkor a kondicionális
és koordinációs képességeik fejlődése elmarad az optimálistól.
2-5 év:
6-7 év:
8 év felett
A cikksorozat következő részeiben bemutatom a legkorábban választható mozgásformát, a babaúszást, továbbá részletesen megvizsgálom a divatos sportágak előnyeit és hátrányait. Végül olyan mozgásformákat és sportolási lehetőségeget ajánlok, melyek nem ismertek még túlzottan Magyarországon, és egyáltalán nem versenyzőket akarnak gyártani, hanem azt a funkcióörömöt adják a gyerekeknek, amiben jól érzik magukat, amiben felszabadulnak és nincs teljesítménykényszer, ahol megismerkednek a testükkel és magas testtudatra tehetnek szert már fiatal korban.
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Katona Renáta
Őszi versek, mondókák:
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Esik eső, csepereg,
A kisegér kesereg.
Esik eső, csepereg,
Megáznak a gyerekek.
Esik eső, csepereg,
Táncolnak az egerek.
Esik eső, ujujuj,
Méghozzá a szél is fúj.
Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél lankadatlan,
melenget a moha paplan.
Jó meleg a földi fészek,
aludjatok kis tüskések.
Október, ber, ber,ber
Fázik benne az ember
Bóbita, Bóbita álmos
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében
Csepp-csepp csepereg,
őszi levél kesereg.
Ne keseregj kis levél,
levélrügyed újból él
majd, ha itt a Kikelet,
új levélke születhet!
Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!
Őszi mutogatós mondóka
Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött
Hull a körte
Hamvas szilva
Hull a földre.
Itt az alma
Kasba rakd!
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik,
Ott ne hagyd!
Radnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
Csapzott sárga zászlait
Eldobni még nem meri,
Hát, lengeti a tengeri.
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefa-levélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének.
öt ujja van, nem mind olyan,
a legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja!
Forrás: http://picibaba.hu
1954 óta az UNICEF
kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját, elsősorban a
fejlődő országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ
országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek jogait.
A gyermekek világnapjának alkalmából világszerte számos rendezvény, vetélkedő
és verseny várja a gyermekeket és szüleiket, illetve minden érdeklődőt, akik
felelősséget éreznek a világ szomorúbb sorsú gyermekei iránt is.
A gyermekek a jövő
zálogai, vágyaink és álmaink megtestesítői. Érzékeny, fondorlatos kis emberkék,
akik pontosan tudják, hogy a szülői szeretet végtelen és kiapadhatatlan,
szerencsés esetben pedig elkíséri őket a felnőtté válás útján. Szülőnek és
pedagógusnak – esetleg egy személyben mindkettőnek lenni – nem könnyű és nem is
jelentéktelen feladat. Hiszen a felnőttnek kell a tudásra és szeretetre éhes
kis lelkekből felelősségteljes, segítőkész, rátermett jellemet nevelnie.
Szabó Lőrinc: Gyermekek tiétek a jövő
Első a gyermek!
Nézd, ez a sok
friss élet, amellyel
csak bolondozik az apja, mikor
munkája után hazamegy, ez a sok
csöppség, aki gondtalanúl
játszadozik utcán, ligetben
és otthon, az asztal alatt, és
nem tudja, hogy
van osztályharc és kongregáció,
ez a sok
kis akarat, ez a sok
felelőtlen és komolytalan,
szegény vagy úri
kis ember, akit talán
meg se látsz, ha nem a magad
asszonya hozza eléd, ez a sok
gyermek, mire töprengő fejeden
megjelenik az első
ősz hajszál: ez a sok
uj ember észrevétlenűl
melléd áll s durván vagy szeliden
átveszi tőled
a terv s a tett szerszámait - és
ki tudja, az a kis csibész,
aki még csak ágaskodva tud
cukrot lopni zsebedből,
ki tudja,
nem az, nem ő
a klinikán, nem ő
építi-e majd palotádat, komoly
cipőidet nem ő
talpalja-e, ki tudja, nem ő
itél-e halálra a törvény
teljes pompájában, nem ő
gyujtja-e föl, kacagó
asszonytest, fáradt érzékeidet,
s ki tudja, nem őrá
próbálsz-e dobni, érdekeidet
tipró népbiztosra, fekete
bombát, nem őt
csodálod-e meg különös
verseiért, vagy öreg kezed
nem neki tapsol-e majd
valami népszövetség
karzatáról, a zseniális
ifju vezérnek? - - Óh, örök
hullámverés forrása, idők
élő hídja, reményeink
tartaléka, Gyermek, piciny
játékszerünk, ki a jó vagy a rossz
tetteiben uj erőddel
mindig átlépsz szülődön és
akaratunkat a halálon
tul, ismeretlen állomás
felé vezetve, egyszer talán
mégiscsak megteremted az
Uj Embert s az Igazság
Országát: sirva térdelek
menti-e meg majd életedet komolytalan játékaid
elé s a remegő
remény s a boldog alázat
mindig csak azt
suttogja bennem, hogy tiétek
óh, gyermekek, tiétek a jövő!
Forrás:
www.n-nzsoka.lapunk.hu
Egy anyai ölelés fájdalomcsillapítóként hat a csecsemőkre. A szeretgetés különösen fontos a koraszülöttek számára.
Csökkenthető a koraszülött csecsemők szenvedése, ha a gyermek minél többet érintkezik az anya testével, ez ugyanis gyorsítja felépülésüket. Egy friss kutatás megállapította azt is, hogy az anyai ölelés fájdalomcsillapítóként is hat az újszülöttekre.
Mindez különösen fontos azon koraszülöttek számára, akik annyira kicsik, hogy nem adható nekik fájdalomcsillapító.
A kanadai McGill University munkatársai kutatásaik során azt vizsgálták, hogyan változnak a gyermekek legfontosabb életjelenségei, amikor érintkeznek édesanyjukkal. A többi mellett a szívritmust, valamint a vér oxigénszintjét mérték.
Az orvosok 61 gyermeket monitoroztak, mindegyikük a 28. és a 31. hét között született. Kiderült, hogy a gyermek egészségi mutatói már azután javulást mutattak, hogy az anyák három percig a karjukban tartották őket, hosszabb idő után pedig a kicsik fájdalmai is jelentősen enyhültek.
A kutatók tanulmányukban annak fontosságát is hangsúlyozzák, hogy a koraszülöttek intenzív ellátása során nem szabad a gyermekeket az anyjuktól elzárva gondozni. A szülőt a kicsi közelébe kell engedni, hogy minél többet foglalkozhasson és érintkezhessen a gyermekkel.
InfoRádió / Daily Telegraph
Forrás: Polgár Infó, http://picibaba.hu
A kisbabáknak több olyan szokása van, amit az újdonsült szülők
aggodalommal szemlélnek. Az egyik ilyen az, amikor szinte az egész öklét
begyömöszöli a baba a szájába. Vajon kell aggódni miatta?
Sok anyuka meséli, hogy képes órákig a kiságy mellett állni és csak
nézni, a babáját. Szereti, ahogy grimaszol, ahogy nyöszörög, ahogy ásít,
csuklik vagy éppen az öklék cuppogtatja.
Gyakorlott anyukák szerint a kézrágás egyenlő a fogzás megkezdésével. Olyan is akad, aki szerint azért van állandóan a baba szájában a keze, mert már nagyon éhes és így jelzi.
Szakemberek azonban azt mondják, hogy a fogzás általában csak 4 hónapos korban kezdődik, a babák viszont előtt is előszeretettel rágcsálják a kezüket. Ennek oka pedig nem más, mint hogy ismerkednek a külvilággal.
A felnőttek általában a kezükkel, érintés útját állapítják meg bizonyos tárgyakról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ez azért van, mert felnőtt korban az ujjak végén van a legtöbb érző ideg. Sokkal több, mint bármely más testrészen.
A babák esetében ezek az érzőidegek a szájban találhatók. Ez az oka annak, hogy a babák szinte mindent először a szájukhoz emelnek. Így próbálják meg „letapogatni” az adott tárgyakat. Egészen pici korban azonban még nincs körülöttük szinte semmi, amivel ismerkedhetnének, ezért először a kezüket próbálják felfedezni.
Egyáltalán nem szükséges megtiltatni egy kisbabának, hogy a saját kezét rágcsálja. Egyrészt nem is igazán lehetséges, másrészt ez a fajta felfedezés fontos része annak, hogy megismerje a testét és a környezetét.
Ha még kicsi, akkor is figyelj oda rá, hogy tiszta legyen a keze. Sok baktériumot bevihet a szájába a kézrágással. Nyugodtan
hívd fel az ismerőseid figyelmét arra, hogy ha szeretnéd megsimogatni a
babádat, akkor nem a kezénél tegyék ezt. Ne engedd, hogy idegenek séta
közben megfogják a kis ujjait, még akkor sem, hogy ő nyújtja oda. Ha
mégis előfordul, akkor legyen nálad nedves törlőkendő, amivel
letörölheted a kicsi kezét, így már semmi nem akadályozza abba, hogy
tovább rágcsáljon.
A kéz felfedezése és a fokozott nyálazás gyakran együtt jár. Figyelj
oda, hogy legyen a nyakában egy textil előke, ami felszívja a sok
nyálat, így nem ázik el a ruhája. Ugyancsak érdemes odafigyelni arra is,
hogy az arcát is áttöröld egy száraz ruhával, hogy ne ázzon fel a bőre a szája körül.
Főleg szeles, hideg időben érdemes odafigyelni a bőrápolásra. Egy
természetes hidratálókrém segíthet megelőzni a későbbi bőrirritációkat.
Forrás: https://www.csaladinet.hu-Martincsevicsné Jenei Gizella
Kép forrása: Anna Shvets fotója a Pexels oldaláról
Élményekkel tele térhettek haza azok a családok, akik ellátogattak szombat délelőtt a Bátorka Családi Bölcsőde már hagyományosnak számító családi napjára.
A gyerekek vidáman, önfeledten játszottak az udvaron.
Lehetőség volt számukra csillámtetoválás és szebbnél szebb hajfonatok készítésére is, és nem maradhatott el a titokzatos zsákbamacska sem.
Senki sem maradt éhesen mivel a büfé is mindenki számára finom csemegékkel szolgált.
A jó hangulat pedig garantálva volt, hiszen a rendezvényen a Gyerecsak! zenekar szórakoztatta, vidámabbnál vidámabb gyerekdalokkal a családokat.
Reméljük mindenki jól érezte magát!
BNA
Talán már te is hallottál a tervezett szenzomotoros tornáról, vagy közkeletű rövidítéséről, a TSMT-ről. Kiknek ajánlható, milyen problémákon segít, mit rejt magában egy-egy ilyen foglalkozás?
A TSMT a gyerekkori mozgásos és pszichés problémák széles skáláját hivatott kezelni. A foglalkozások során a gyerekek különböző eszközökkel (labda, gördeszka, trambulin stb.) sokféle nagymozgást végeznek, amely segít nekik a lemaradásaik kezelésében.
Mint minden fejlesztésre, a TSMT-re is igaz, hogy minél korábban kezdik meg, annál több eredményt lehet várni tőle. Már a csecsemő életének első fél évében is lehetnek olyan árulkodó jelek, amelyek szakember felkeresését tehetik indokolttá. Ilyen, ha:
A későbbi években a torna leginkább:
de teljesen egészséges fejlődésű gyerekek is profitálhatnak belőle. Van olyan óvoda, ahol heti szinten része a programnak a TSMT, és mindenki részt vesz rajta.
Az éves védőnői státuszvizsgálaton érdemes őszintének lenni, a szakember ugyanis jól tudja, hogy melyik életkorban nagyjából milyen fejlettségi szinten kellene lennie a gyermeknek. Gyanú esetén Pedagógiai Szakszolgálathoz (régen ez volt a Nevelési Tanácsadó), neurológushoz vagy neuropszichológushoz irányít, aki felméri a gyermek állapotát, és szükség esetén előírja a terápiát.
A TSMT-foglalkozások alapvetően kétféle szervezésben történhetnek. Az egyéni terápia a fiatalabb gyermekeknek való, illetve azoknak, akik nem igazán képesek az együttműködésre. Ebben az esetben a szülő kap egy személyre szabott feladatsort, amelyet naponta el kell végeznie a gyermekkel. Ezek a feladatok játékosak, főleg pörgésből-forgásból, mászásból, gurulásból állnak, és sokszor kérik, hogy a gyakorlatokat mindig ugyanaz a mondóka kísérje.
Egy idő után a legtöbb gyermek alkalmassá válik a csoportos foglalkozásra, melyre hetente egy-három alkalommal kerül sor. Az otthoni gyakorlásra ebben az esetben is szükség van.
A TSMT-ben nincs semmi ördöngösség. Csupa olyan mozgásformát vesz át a gyerekekkel, amelyek a fejlődésükhöz alapvetően szükségesek, és amelyeket természetes körülmények között maguk is elvégeznének, de modern, városias környezetünk egyre kevesebb lehetőséget ad rájuk. Az elmaradások időben történő felismerése és fejlesztése azonban rengeteget segít a későbbi iskolás évek során.
Forrás:https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya
Fotó: Counselling / pixabay
Versek, mondókák a szőlőről:
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.
Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.
Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!
Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő
Szállj, szállj,
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Apostagi Bolvári Judit:A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.
Ha tudsz még mondókát, verset a szőlőről, oszd meg velünk!
Forrás: http://picibaba.hu
Vannak olyan kérdések, amelyek újra és újra előtérbe kerülnek az anyaság kapcsán: szoptatás vagy tápszer? Együtt vagy külön alvás? Császár vagy természetes szülés? Kis korkülönbség vagy nagy korkülönbség? Igazából minden anyának, leendő anyának, nagymamának, szomszéd néninek más a véleménye erről, nem is nagyon próbálkozunk meggyőzni senkit, inkább megkérdeztünk olyan szülőket, akik kis korkülönbséggel vállaltak gyerekeket, és olyanokat is, akik inkább vártak a második, harmadik, sokadik baba érkezésével.
Nekem jelenleg csak egy gyermekem van, így én nem tudok erről véleményt mondani, ám a családban nem is kell messzire mennem példákért: a fiatalabb bátyám és közöttem 3 és fél év van, ami viszonylag normális korkülönbségnek tekinthető, viszont az idősebb bátyám 16 és fél évvel korábban született, mint én. Anyukám már nem gondolt arra, hogy a két fiú mellé kellene még egy kislány is, de hát én jöttem, és azóta is színesítem az életüket. Míg a kisebb testvéremmel állandóan öltük egymást fiatalkorunkban, dúlt a féltékenység, hol az ő, hol az én oldalamról, addig az idősebb bátyám mindig egy olyan felnőtt volt az életemben, akihez bármikor fordulhattam. Ő örült neki, ha vigyázhatott ránk, elvitt minket számtalan helyre, és tényleg úgy óvott bennünket, mintha a saját gyerekei lennénk. Mostanra már a fiatalabb bátyámmal is normalizálódott a viszonyunk, így tényleg nem tudok dönteni, hogy, melyik verzió jobb.
Timi gyerekei 10 és 11 évesek. Összesen 14 hónap van közöttük, az anyuka nem sokat várt azzal, hogy kétszeres szülők legyenek a párjával. „Én tényleg azt gondoltam, hogy a szoptatás majd megvéd a következő terhességtől, de tévedtem. A nagyobb nem igazán tudja, hogy milyen egyedüli gyereknek lenni, hiszen a kicsi mindig ott volt mellette, olyan, mintha ikrek lennének, ráadásul így a nagyot is tovább tudtam szoptatni, nem kellett elszeparálnom magamtól. Most, hogy mindketten itthon tanulnak, nagyon egymásra találtak újra, de persze veszekedni is tudnak, ha arról van szó. Sajnos a második szülésnél komplikáció lépett fel, így nem szülhetek többet, de hamarosan szeretnénk örökbe fogadni egy kislányt, hogy teljes legyen a család.”
Tímea még csak most lett kétgyermekes anyuka, ugyanis napokban született meg a legkisebb gyermek a családban. Ők sem tervezték ennyire korán a kistesót, Olivér decemberben múlt 2, ráadásul tavaly, a pandémia kezdetén műtötték meg egy ritka májbetegséggel, ahol csak a transzplantáció volt a megoldás. „Olivér egyelőre még nem fogta fel, hogy nagytesó lesz. Persze puszilgatta a hasam, beszélgetett hozzá, simogatta, de fel vagyunk arra készülve, hogy féltékeny lesz. Így pár nappal a szülés után még furcsa számára a helyzet, de már közeledik hozzá, egyszer meg is simogatta. Szerettünk volna várni még egy évet, nehéz volt a műtét és az utána következő rehabilitáció, de Vince úgy döntött, jönni akar. 25% esélye volt annak, hogy Vince is örökli a betegséget, de voltunk genetikai vizsgálaton, és szerencsére csak hordozó lesz, viszont kérdés nélkül újra csinálnánk az egészet. Harmadik babát nem szeretnénk, minden gyermeknél 25% esély van arra, hogy PFIC2-vel születik.”
Anitáék tervezetten vállalták 2,5 év különbséggel a gyermekeket, a pici baba még csak 5 hetes, így itt is friss az élmény. Amilyen jól indult eleinte a két gyermek összeszoktatása, annyira lett nehéz a pandémiának köszönhetően. „Sokat beszélgettünk a terhesség alatt Eszterrel, hogy kisöcsije lesz, nagyon várta is a kisbabát. Az első pár, itthon töltött nap elég nyugis volt, Eszternek az újdonság erejével hatott, hogy kisbaba van a háznál. Csak őrszem kisasszonynak hívtuk, mert állandóan a kiságy mellett állt és nézte a kisöccsét. Ha csak megmozdult Ákos, már kiabált, hogy "Anya/Apa valami történik!" Ekkor igazából játékbabaként tekintett rá, megpróbálta felemelni, húzkodta a kezét, megpróbálta megetetni. Persze ezeket nem hagytuk, elmagyaráztuk neki, hogy mit szabad és mit nem. Mostanra azt gondolom, ezt teljesen jól meg is értette, ha esetleg piszkálja őt, azt már direkt csinálja. Vagy azért, hogy az öcsi felkeljen, vagy azért, hogy az én/mi figyelmünket felhívja. Az első 2 hét viszonylag könnyen telt, Apa elég sokat itthon volt, csak 1-1 rövid napot ment dolgozni. Ekkor mindkét gyerkőc megkapta a teljes figyelmet, egyáltalán nem volt gond. Miután Apa rendes műszakban kezdett el dolgozni, és hármasban maradtunk a két gyerkőccel, mondhatjuk, hogy elszabadult a pokol. Eszter kimondottan komisz lett, válogatott rosszaságokat talált ki, hogy felhívja magára a figyelmet. Ehhez még hozzájött, hogy az óraátállítás teljesen megzavarta a délutáni alvását, több napig nem volt hajlandó egyáltalán lefeküdni délután. Szerencsére anyukám a segítségemre sietett, így gyorsan vége lett ennek az állapotnak, azonban a féltékenység maradt. Ez nála úgy nyilvánul meg, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, hogy csak vele foglalkozzunk, de már ez is sokat javult az elmúlt időben. Most inkább bohóckodik, táncol, énekel, illegeti magát és persze várja a dicséretet érte. Egy ideje újra jár bölcsibe is, ami szintén sokat javított a helyzeten. A másik dolog, ami a kistesó születésével van összefüggésben, hogy Eszter nagyon nehezen alszik éjszaka az ágyában, ami pedig már nagyon jól ment neki, körülbelül 80-20% volt az aránya a saját ágyában alvás javára, ám ez sajnos most megfordult. Megmondom őszintén, most az állandó visszapakolgatásra sincsen erőnk, egy ideje velünk alszik, de szerencsére nem zavar bennünket, így nyugodtabbak az éjszakáink. Amiben folyamatos javulást látok, az a féltékenység, legalábbis pár hétnyi tapasztalat után. Persze ehhez az kell, hogy folyamatosan megkapja azt a figyelmet, amit igényel, mindezt úgy is, hogy csak Apával vagy csak velem van kettesben. Egyébként, ha bárhová megyünk, az első kérdése, hogy Öcsi is jön? Mindig megkérdezzük, hogy jöjjön? Mindig az a válasz rá, hogy igen. Úgyhogy szeret vele lenni, csak az a lényeg, hogy a kistesó mellékszereplő legyen a történetben.”
Mónikáék esetében pedig az a jó, hogy van nagy korkülönbség, és kis korkülönbség is a gyerekei között, a lánya 11 éves, a fia 9, és az ikrei pedig 2. „A lányom és a fiam az előző házasságomból van, páromnak is van két gyermeke, de szerettünk volna egy közöset is. Többször próbálkoztunk, de csak nem sikerült, több babát is elveszítettünk. Úgy voltunk vele, hogy még egyszer utoljára megpróbáljuk, és ekkor spontán terhes lettem, ráadásul ikrekkel. Nekem is van egy egypetéjű ikertestvérem, úgyhogy egyáltalán nem meglepő számomra, hogy két babával gazdagodott a család. Igazából fel sem tűnik, hogy nem édestestvérek, nem vettem észre a viselkedésükön semmilyen furcsaságot, ugyanúgy szeretik a kicsiket, nincs féltékenykedés.”
Teljesen mindegy, hogy kis korkülönbséggel, vagy nagy korkülönbséggel vállalunk gyerekeket, a lényeg, hogy szeressük őket, és szerető családban nőjenek fel. Egy kis testvérféltékenység, egy kis viszály belefér, de ők aztán mindig ott lesznek egymásnak, amíg világ a világ.
Neked hány év van a gyermekeid között?
Forrás:https://www.csaladinet.hu-Juhászné Ráthgéber Réka
Indexkép: Markus Spiske/Unsplash.com
Sok szülő még ma is úgy gondolja, sosincs túl korán megtanítani a gyereknek azt, hogy az élet bizony igazságtalan. Ha azonban nem engedjük, hogy kifejezzék az érzelmeiket, azzal azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy valami nincs rendben velük. Tiszteld a gyermeked érzéseit, és engedd őt sírni!
Ilyenkor gyakorlatilag arról próbáljuk őt meggyőzni, hogy amit tapasztal, az nem valós. Amikor annak ellenére erőltetjük nála az evést, hogy azt állítja, jól lakott, amikor nem hisszük el neki, ha valamije fáj, amikor azt mondjuk, nem érdemes sírnia – akkor azt mondjuk, hogy az érzései nem felelnek meg a valóságnak. Megkérdőjelezzük az ítélőképessügüket. Arra ösztönözzük őket, ne bízzanak a megérzéseikben, ezáltal pedig elveszítik a biztonságérzetüket és az önbizalmukat. Hiszen ha sírni szeretnék, de a körülöttem állók szerint erre semmi okom, összezavarodom – valóban valami baj van velem? Létezik, hogy ennyire rosszul ítéljem meg a saját tapasztalataimat?
Az emberek okkal sírnak. Az egyik leggyakoribb ok a stressz levezetése egy intenzív helyzetben. Egy elesés, egy eltörött játék, egy be nem teljesült kívánság – mind-mind jelentős feszültségforrás egy kisgyermeknek. Ebben az életkorban a gyerek még nem lát túl saját magán. Teljesen felesleges az éhező milliókról beszélni neki, amikor nem eszi meg a vacsoráját, hiszen egészen egyszerűen nem képes arra, hogy mások helyébe képzelje magát.
Sok szülő tesz a fel a kérdést, hogy akkor hát hogyan tanítsa meg a gyerekének az önzetlenséget, a kitartást, az együttérzést, ha nem az „ok nélküli hisztiről” való leszoktatással? Mindenekelőtt példamutatással. Ez pedig azzal kezdődik, hogy tiszteletben tartjuk az ő érzéseit. Nyugodtan mondhatjuk, hogy megértjük az idegességét, hiszen mi is azok lennénk a helyében. Rövid távon talán értelmetlennek, sőt károsnak tűnik megengedni, hogy a gyerek felnőtt fejjel nézve jelentéktelen dolgok miatt sírjon, mégis fontos dolgot tanítunk meg neki ezzel: azt, hogy az érzései jogosak, ezeket bármikor kifejezheti. Ezzel pedig tulajdonképpen a mentális egészségét alapozzuk meg.
Akár belső indíttatásból, akár a környezet ítéletétől való félelemből, rengeteg szülő próbálja a sírást – a „hisztit” – csírájában elfojtani. Ha elesik a totyogó gyerek, szigorúan rászólnak: „Állj fel, nem is fáj!” „Mondtam, hogy ne rohangálj, csak magadnak köszönheted, hogy elestél.” Ha a kicsi sír, mert nem kapja meg a Túró Rudit, arra a reakció: „Fejezd be a nyafogást, vagy adok én neked okot, hogy tényleg sírj!” Ha pedig valódi sérelem érte akár a családban, akár otthon, arra biztatjuk, hogy fogadja el szó nélkül az élet igazságtalanságát.
A fenti példák közös vonása, hogy miközben a szülő – rendszerint a legjobb indíttatásból – önuralomra próbálja nevelni a gyerekét, valójában azt közvetíti felé, hogy az érzelmei nem jogosak. Úgy óhajtja megtanítani neki a nehéz helyzetek kezelését, hogy arról győzködi: a nehézség nem is létezik.
Pedig nem nehéz magunkat a gyerek helyébe képzelni. Csak gondold el, milyen lenne, ha elpanaszolnád egy barátodnak, hogy elpusztult a macskád, aki erre együttérzés helyett arról próbálna meggyőzni, hogy ezen igazán nincs mit sírni, legfeljebb veszel egy másik macskát, nem nagy ügy. Érzéketlenség volna, ugye? Pedig a gyerek hasonlón megy át, amikor a mindennapi problémáit – legyen az egy elesés vagy egy óvodai sérelem – jelentéktelennek állítjuk be.
Ma egyre többen sejtik, hogy a DNS-t nem csak az öröklött, hanem a szerzett tulajdonságok is befolyásolják, azaz hogy a rossz élmények, félelmek a génekbe ívódnak és így öröklődnek át a következő generációra. Az unokájával is jót tesz tehát az, aki gyengéden bánik a gyermekével.
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya