Hogy szoktasd rá a gyereket, hogy a szülői ágy helyett a sajátjában aludjon?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Általában a gyerekek többsége idővel kinövi azt, hogy a szüleivel együtt hajtsa álomra a fejét. Ám mégis van egy pár kivétel, akik akár 8–9 éves korukig is a családi nászágyban, anya és apa között alszanak el, ami nem egy kényelmes dolog, tulajdonképpen senkinek. De hogy lehet eljutni – nagy drámák nélkül – a szülői ágytól a gyerekágyig? 

 

Íme, néhány végiggondolandó pont a szülői ágyról a gyerekágyba való szoktatás folyamatában a Babanet oldaláról.

1. Lépésenként a szülői ágytól a gyerekágyig

Az nem vezet sehová, hogy egyik napról a másikra áttesszük a gyereket a kiságyba, ha tetszik, ha nem. Ezt fokozatosan kell bevezetni, hiszen a gyereknek meg kell szoknia új környezetét. Tegyük barátságossá a kiságyat, maradjunk mellette, míg elalszik, olvassunk mesét, énekeljünk, kapcsoljunk fel egy kis lámpát, ami kellemessé teszi a helyszínt. A szoba ajtaját sem kell becsukni, biztosítva így a gyerek biztonságérzetét.

2. Elhatározás

A gyerekek nagy manipulátorok, képesek könnyedén az ujjuk köré csavarni a felnőtteket. Nem rossz indulatból teszik ezt, ez náluk inkább ösztönös. A különalvásnál is határozottak kell legyünk, olvassunk mesét, majd adjunk puszit, ölelést a gyereknek, és tegyük be az ágyba, hiszen meg kell értenie, hogy szeretjük, imádjuk, de a kiságyban kell aludnia éjszaka.

3. Következetesség

Ha következetesek és kitartók vagyunk, akkor képesek leszünk megoldani ezt a problémát is. Nagyon fontos az, hogy nem szabad a felénél abbahagyni. Néha az érzelmeket is félre kell tenni, mert nekünk, szülőknek is jogunk van a pihenésre, a kényelmes alvásra, amit a gyereknek is meg kell érteni, ugyanakkor át kell esnie a kezdeti nehézségeken.

 

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Középső gyerek szindróma – tényleg létezik?

Valószínűleg mindannyian hallottunk már a középső gyerek szindrómáról (főleg azok a családok, akiknél legalább három gyerek van). Azt azonban kevesen tudják, hogy az Alfred Adler által felállított elméletnek nincs tudományos alapja, és a XXI. századi kutatások is megosztottak a kérdésben. Ennek ellenére a köztudatban továbbra is az él, hogy a középső gyerekek valamilyen módon hátrányt szenvednek az életben idősebb és fiatalabb testvéreikhez képest.

„Tipikus középső gyerek!” – hallhattuk már többször is életünk során, általában negatív kontextusban. A középső gyerekekkel kapcsolatban sok elképzelés él az emberek fejében, annak ellenére, hogy tudományos alapja alig van ennek a megkülönböztetésnek. De mi ennek az oka?

Adler elmélete a születési sorrendről

A születési sorrenddel és annak hatásaival Alfred Adler (1870-1937) osztrák pszichoterapeuta foglalkozott először részletesebben. A PsychCentral összefoglalása szerint Adler elmélete alapján az, hogy az egyén hányadik gyermekként jön a világra, hatással van a személyiségére, illetve hogy milyen oktatásban részesülhet, és milyen egyéb lehetőségei lesznek az életben. Adler úgy gondolja, a gyerekek hiába nőnek fel ugyanabban a családban, teljesen mások a tapasztalataik. 

Az elsőszülöttekre általában több figyelem jut (amíg egyedül vannak), de egyben nagyobbak is az elvárások feléjük. Például az, hogy a jó viselkedésükkel a kisebbeknek is példát mutassanak. Általában figyelmesebbek, megbízhatóbbak, szeretik kézben tartani a dolgokat, gyakran kerülnek vezető pozícióba.

Ezzel szemben a középső gyerekek Adler szerint úgy érzik, nincs igazi pozíciójuk a családon belül, a testvéreik elnyomják őket, ezért gyakran lázadók, és ég bennük a versenyszellem. De az is lehet, hogy pont a köztes helyzetük miatt jól tudnak közvetíteni a családtagok között, kiegyensúlyozottak, gyakran a békítő szerepét töltik be egy konfliktus során. Karizmatikus személyiségek, jó kapcsolati hálót képesek kiépíteni.

A legkisebb gyerekek mindig kicsik maradnak a család többi tagja számára, gyakran elkényeztetik őket a szülők és az idősebb testvérek is. Ezért önzőbbek lehetnek, mindig figyelemre vágynak, de lazábbak is.

A tudomány másképp látja

A témában azóta több kutatás készült, amelyek általában arra jutottak, hogy bár a születési sorrend valóban hatással lehet az ember személyiségére, csak elenyésző mértékben más tényezőkhöz képest. A MedicalNewsToday több tanulmányt is összegyűjtött a témában. Három német egyetemi pszichológiai professzor 2015-ös kutatása szerint a legidősebb gyerekek valóban jobban teljesítenek az intelligenciát mérő tesztek során, de a születési sorrendnek nincs hatása sem a képzelőerőre, sem az érzelmi stabilitásra, sem a lelkiismeretességre. 

Egy 2019-es tanulmány a születési sorrend és a felnőttkori kockázatvállalás viszonyát vizsgálta, de úgy találták, nincs összefüggés a kettő között. A Houstoni Egyetem pszichológiai tanszékének két professzora a születési sorrend hatását vizsgálta a karrierválasztásra 2020-ban. Úgy találták, hogy az elsőszülötteknél gyakoribb, hogy kreatívabb munkát választanak, és magasabb presztízsű oktatásban részesülnek, mint a kisebbek, de erre nem hatott közvetlenül a születési sorrend. 

Ugyanakkor egy 2021-es japán kutatás arra az eredményre jutott, hogy a legkisebb gyerekek esetében a legkevésbé valószínű, hogy mentális problémáik lesznek. Ezzel szemben a középső gyerekek a legboldogtalanabbak. Ennek ellentmond egy brit kutatás, amely szerint van összefüggés a születési sorrend, a mentális egészség és az öngyilkossági hajlam között, és ez leginkább a legkisebbeket érinti. De a Bristoli Egyetemen dolgozó szerzők azt is elismerik, hogy ezeket más összefüggések is magyarázhatják.

Látható tehát, hogy sok az ellentmondás, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy további kutatásokra, vizsgálatokra van szükség a témában.

A köztudat nem felejt

Az elképzelés, hogy a középső gyerek valamilyen módon hátrányt szenved, mégis töretlenül népszerű, hiába tudományosan megalapozatlan. Lynn Berger, a Second Thoughts: On Having and Being a Second Child írója szerint ennek részben a társadalmi berendezkedés az oka. Az első gyerek, pontosabban az elsőszülött fiú ugyanis évszázadokon át előnyt élvezett az öröklés tekintetében, a második vagy többedik utód pedig a háttérbe szorult, különösen a lányok.

Persze a fejlett nyugati társadalmakra már nem a primogenitúra jellemző, csak pár olyan nemesi család maradt, ahol az elsőszülöttek kivételezett helyzetben vannak továbbra is. Harry herceg önéletrajzi könyve már a címével (Tartalék) arra utal, hogy ő mint második fiú hátrányt szenvedett a brit királyi családban. Berger azt a példát hozza fel, hogy nem feltétlenül a személyiségéből adódóan felelősségteljesebb az idősebb testvér, hanem mert a szülőktől hallja azt, hogy így kell viselkednie.

És bár a születési sorrendre továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk, valószínűleg kevésbé fontos, mint a gyerek neme, a genetikája, a család anyagi állapota, a szülők nevelési stílusa, az ország kultúrája és gazdasági helyzete. Ezek és minden más körülmény, esemény hozzájárulnak a személyiség fejlődéséhez.

Forrás: www.hazipatika.com

Főzelék vagy nem főzelék?

Kell főzeléket ennie egy gyermeknek?

Időről időre megfordulnak nálunk a rendelőben olyan szülők, akiknek szinte az egyetlen panasza a gyermekük étkezésére, hogy nem eszik főzeléket. Régóta tervezünk erről írni, hiszen ez egy hatalmas félreértés.

Alapjában véve egy gyermek egészséges étkezése több lábon áll, és őszinték leszünk, a gyermeknek sem muszáj megennie mindent, amit elé tesznek. Nem kell főzeléket sem ennie csak azért, mert magyar.

Régi beidegződés, hogy „magyar gyereknek kell a főzelék!” – ez azokban nem kötelező. A főzelék egy olyan étel, amely zöldségekből vagy hüvelyesekből készül, és általában sűrű, krémes állagú. Ezt a sűrű állagot különböző ételkészítési eljárásokkal lehet elérni, pl. rántás, habarás, saját anyaggal sűrítés, stb. Hagyományosan a 16. század óta készül Magyarországon főzelék, de fénykorát a világháborúk idején élte, mivel a háborús időkben a hús, a zsír és több gabonaféle is elsősorban a hadsereghez került. Emiatt a szakácsok és háziasszonyok kénytelenek voltak különféle trükköket és pótszereket bevetni, amelyek között a főzelék is helyet kapott, mint olcsó és tápláló étel.

A liszttel habart főzelék, különösen a tejfölös habarás, egy jellegzetesen magyar konyhai technika, amely elsősorban Magyarországon terjedt el. Más országokban is vannak hasonló módszerekkel sűrített ételek, de a magyar főzelékhez hasonlóan készített változatok nem annyira elterjedtek. A főzelék már-már hungarikum.

A főzelék alapvetően zöldségekből vagy hüvelyesekből készül, amelyek gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban, így mint étel, jó hatással van az anyagcserére és segíthet a zöldségek szeretetének kialakításában a gyerekek körében.

A főzelékek gyakran tartalmaznak A-, C-, K-vitamint, magnéziumot, mangánt, vasat és folsavat, valamint B2-és B6-vitamint, E-vitamint, kalciumot, káliumot és rostot.

A változatos és kiegyensúlyozott étrend részeként a főzelék jó választás lehet, de nem kötelező ezt fogyasztani! Az alapvető élelmiszercsoportokat fogyasztva a gyermek tökéletesen egészséges lehet főzelékek nélkül is.

Ha a gyermek:

– egyébként a többi élelmiszercsoportból fogyaszt (tej/tejtermékek, húsok/hal/tojás, zöldség/gyümölcs, gabonaféle),

– egyébként elegendő rostot fogyaszt (2 évnél fiatalabb gyermek számára 5 g / nap, 1–3 éves kor 19g/nap, 4–8 éves: 25g/nap, felette 30 g körül – zabpehely/teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, zöldségek, stb.- több nem jobb, hiánybetegségeket okozhat és emésztési panaszokat, NEM kell rostokkal csak úgy dúsítani)

– jól fejlődik, jól növekszik

– nincs szélsőséges evési viselkedése, nincs evészavarra utaló jele

– nincsenek tünetei

– képes enni, rágni,

akkor nem feltétlen hiányoznak a főzelékek, és akkor egészséges a táplálkozása.

Akkor is, ha nem eszi meg a világ összes ételét.

Akkor is, ha nem eszi meg a világ összes zöldségét.

Akkor is, ha nem eszik főzeléket.

A rostok, vitaminok tök mindegy, hogy egy banánból vagy a zöldborsófőzelékből jönnek, ha jönnek.

Az árnyalja a képet, hogy a hazai közétkeztetés előszeretettel használja a főzelékeket. Ez nehézséget okozhat annak, aki ezt nem szereti, főleg, ha heti több nap így nem tud mit enni a bölcsiben/oviban/suliban. Viszont tudjuk (sajnos), hogy ez olcsóbb-gyorsabb-egyszerűbben elkészíthető alternatíva a zöldség kiszabat számolására, mint egy sült zöldség/zöldséget nagyobb arányban tartalmazó étel. Reméljük, hogy idővel változik a helyzet.

DE! Ha a fentiek a mi gyermekünkre nem igazak, és amúgy eszik zöldséget csak nem főzelék formában, hagyjuk békén! Ezzel nem szükséges orvoshoz, szakemberhez járni, hiszen nem probléma, ha a gyermek minden egyes magyar fogást nem eszik meg.

Útravaló

Sokan szeretjük felnőttként a főzelékeket, és természetesen szuper, ha a gyermekünk is szereti, DE! – ez nem kötelező, ki merjük jelenteni, hogy nem kell feltétlen mindenkinek főzeléket fogyasztania.
Ha a gyermek válogatós, és csak ront a bölcsiben/suliban/oviban tálalt főzelék az állapotán, ha már evészavar tüneteit mutatja (pl. nem kóstol újdonságokat, kb vagy teljes ételcsoportokat kerül, szenzoros alapon válogat, furcsán eszik, szélsőségesen viselkedik evés közben, akár a fejlődése sem megfelelő, vitamin kiegészítésre szorul, akkor IRÁNY A SZAKEMBER!

Forrás: www.kiskanalkommando.hu

3 figyelmeztető jel, hogy túl sok cukrot kap a gyerek

Hogy nálatok is több cukrot kap a gyerek, mint ami „még belefér”, azt ebből a három jelből csalhatatlanul tudhatod.

A Facebookon megkérdeztük az olvasóinkat, hogy mennyi édességet ehetnek náluk a gyerekek, és az ide érkezett válaszokból is jól látszik, milyen nagy különbségek vannak a családok között.

Van, ahol szigorú szabályozás kapcsolódik a nassoláshoz, máshol viszont teljesen szabad kezet kapnak a gyerekek – igaz, a szülők tapasztalata szerint ennek ellenére sem „szalad el velük a ló”. 

Ezt nem mindenki mondhatja el magáról, így jobb, ha a szülők tudják, milyen figyelmeztető jelek utalnak arra, hogy határt kellene húzni az édességfogyasztásnak:

Vizet? Kösz, nem!

Mit kér inni a gyerek, amikor szomjas? Vizet, vagy inkább valamilyen cukros italt, gyümölcslevet, üdítőt, szörpöt vagy kakaót? Sajnos a cukor nagyon addiktív, és a gyerekek rosszabb esetben már egészen kiskorban függővé válnak. Az édes íz iránti vágyukat a cukros italokkal roppant egyszerűen csillapíthatják, ezért a szomjoltáshoz is ezt választják. A gyerekkori cukorfüggőség egyik jele, hogy a kicsi teljes mértékben elutasítja a vizet.

Nem érződik a viselkedésén a cukor hatása

Hagyta már el valaha a szád az a mondat, hogy “Ha a gyerekem valami cukrosat eszik, nem venni észre semmilyen változást a viselkedésén?” Amennyiben igen, valószínűleg már olyan tolerancia alakult ki szervezetében az édességekkel szemben, hogy az nincs hatással rá nagyobb mennyiségben sem. Sajnos a cukor pont olyan a gyerekeknek, mint az alkohol a felnőtteknek. Vannak, akiknek már egy pohárka bor is megárt, míg a rendszeresen a pohár fenekére nézőknek meg sem kottyan. Ha a gyereked megiszik egy pohár üdítőt, és nem változik kis mértékben sem a viselkedése (pörgés, nyűgösség, hiszti stb.), az egyértelmű jele annak, hogy túl sok cukrot fogyaszt a mindennapokban.

Sorra romló fogak

Természetesen számít a genetika is, de kétségtelen, hogy a cukor a fogszuvasodás első számú okozója. Teljesen mindegy, milyen alaposan mos fogat a gyerek, ha napi szinten fogyaszt cukrot, előbb-utóbb megjelennek a lyukas fogak. A cukros üdítők és gyümölcslevek megülnek a fogak között és tönkreteszik a zománcot, mielőtt még sor kerülne a fogmosásra – mondja Dr. Peter Shay fogorvos. Azok a gyerekek, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztanak cukrot, szinte csak hírből ismerik a fogtömést.

Mennyi számít okénak?

A WHO ajánlása szerint egy 1-3 éves gyerek napi szinten 12 gramm cukrot fogyaszthat. Tájékozódásképpen egy pohár Sprite 40 gramm cukrot tartalmaz – vagyis majdnem négyszeresét a napi ajánlott adagnak!

Íme, néhány tipp, hogy hogyan csökkentsd a gyerek cukorfogyasztását:

– Víz, víz, víz – mindenkor a legjobb választás!

– Sima tej, csokis tej helyett

– Friss gyümölcs (cukor és tejszínhab nélkül) kompót vagy konzerv helyett

– Müzli szelet helyett cukrozatlan teljes kiőrlésű kréker vagy köles-/tönkölygolyó

– Bolti helyett házi fagyi

Forrás: www.gyerekszoba.hu

 

Ezért nem eszik meg a gyerekek a zöldségeket

A keresztesvirágú zöldségeket, például a karfiolt, a zellert vagy a brokkolit sokan (főleg a gyerekek közül) – akiknek nagyon érzékenyek az ízlelőbimbóik – jellegzetes keserű ízük miatt nem szeretik. Bár a viszolygásnak genetikai okai vannak, meg lehet tanulni legyőzni.

Egyesek – főleg a gyerekek – érzékenyebbek a keserű ízre, így a keserű ízt hagyó zöldségeket se szívelik – olvastuk a Dívány cikkében, amely az Elemental írását idézte a témában.

 

 

A keresztesvirágú zöldségek hihetetlenül egészségesek: tele vannak vitaminnal, növényi rostokkal és más hasznos tápanyaggal.

A legveszélyeztetettebbek azok a „szuperízlelők”, akik keserűségük miatt – melynek oka a minden keresztesvirágú zöldségben megtalálható glükozinolát nevű vegyület – hanyagolják a zöldségek fogyasztását.

A tudósok szerint minden ötödik ember egyszerűen képtelen megenni a brokkolit, a karfiolt és hasonló zöldségeket, annyira taszítja őket az ízük. Az ő ízlelőbimbóik érzékenyebbek, kifinomultabbak az átlagnál.

Idővel megszokod és megszereted

Mégsem kell elkeseredned, ha esetleg ebbe a kategóriába tartozol. Ízlelőbimbóid ugyanis idomíthatók: hozzászoktathatók a kellemetlen ízekhez. Amikor valaki először iszik sört vagy kávét, általában viszolyog az ízétől, majd ahogy egyre többet fogyaszt belőle, egyre kevésbé érzi taszítónak.
Lehetséges, hogy ugyanez a helyzet a keserű zöldségekkel is.

Így szerettesd meg a gyerekekkel a zöldségeket

Ha szülőként amiatt aggódsz, hogy a gyereked nem hajlandó megenni a zöldségeket, érdemes sajttal, hagymával, fűszerekkel tálalnod, vagy sóval, borssal, csilivel meghintened őket, mert ezek elnyomják a kellemetlen ízt. Érdemes lehet brokkoli, zeller, karfiol helyett répát, salátát, padlizsánt, zöldborsót feltálalni nekik, amelyek ugyanolyan egészségesek, viszont sokkal kellemesebb az ízük. Azoknak, akik nem bírják a keserű zöldségeket, a legjobb út, ha legyőzik az ellenszenvüket, és megkóstolják őket – idővel ugyanis rákapnak az ízükre.

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Nem akarja felvenni a gyerek a sapkát, meleg ruhát? A pszichológus tanácsai a dackorszakra

Nehéz ráadni a gyerekre a sapkát, pulóvert vagy az overallt? Pszichológus szerint van hatékony megoldás a problémára.

Úgy tűnhet, hogy léteznek olyan gyerekek, akik egyszerűen nem kompatibilisek a téli ruházatokkal. A sapkát egy tized másodperc alatt tépik le a fejükről, és rohannak az ajtó felé fedetlen buksival, vagy cipzárazzák ki kabátjukat a nagy hidegek alatt. 

Van egy kor, amikor elég nehéz megértetni velük, miért is van szükség arra, hogy a szabad mozgásukat gátló ruhadarabokat felvegyék a hidegebb időszakokban, ez pedig a dackorszak, ami általában 1-3 éves korukban jön elő.

Miért nem akarja felvenni a meleg ruhákat a gyerek?

Minden szülő jól tudja, hogy bizony nem egyszer kell elmondani a gyerekeknek, hogy vegyék fel, illetve ne szedjék le magukról a kabátjukat vagy sapkájukat, mert majd melegen tartja őket. Tina Grotzer kognitológiával, viselkedéssel foglalkozó kutató szerint a gyerekek döntéshozatala komplex összetevőkből áll, és az erőszak nem vezet megoldásra.

- Érdemes elmondani a gyerekeknek, hogyan segít nekik a kabát. Tehát nem csak megvédi őket a hidegtől, hanem megtartja, ami a sajátjuk, a testmelegüket. Tudjuk, hogy a hatóerő számít a legtöbbet a gyerekek motiválásában - mondta Tina Grotzer.

- Életük első évében tanulják meg az okok és a következmények hatásait, ami segíti őket a fejlődésben. Idővel a gyerekek elkezdik tesztelni a határaikat, a döntéseik hatását. A folyamat az érzékeléseiken alapszik, mihez milyen érzelmeket társítanak, és a kabát, a nagy, kitömött, kevés mozgást biztosító, nem túl kényelmes ruhadarab ellenérzést vált ki - tette hozzá a szakember.

Segítség a döntéshozatalban

Ugyan már érzékelik a körülöttük lévő világot, és adaptálják az információkat, még nincsenek olyan tudás birtokában, amivel ésszerű döntéseket tudnának meghozni, ebben segítenek a szülők. A kabát- vagy sapkacsaták alatt valójában a gyerek csak kezdi megfogalmazni a világgal szemben a saját igényét, érvényesíteni identitását, építeni az önbizalmát, önértékelését. Az úgynevezett dackorszak semelyik családnál sem könnyű időszak, de a szülőknek mindig a hosszú távú előnyöket nézniük. Érdemes döntési lehetőségeket biztosítani, ami bátorítja őket az önálló gondolkodásra.

- Ha hagyod, hogy ők válasszák ki a ruháikat, akkor nagyobb eséllyel fognak ragaszkodni hozzájuk még abban az esetben is, ha a szülő nincs mellettük, például az óvodai játszótéren vagy az iskola udvarán. Ezenkívül idővel jobban fognak hallgatni arra, mit mondasz nekik, mivel nem próbáltad meg felülírni az ő döntéseiket - mondja Aaron E. Carroll, M.D., az Indiana Orvostudományi Egyetemének professzora. 

Türelmesen el kell magyarázni nekik, miért fontos melegen öltözni, illetve mikor és hol van igazán hideg, mert csak akkor fogják felvenni a szükséges ruhadarabokat, ha maguktól jön az ötlet. Természetesen, ha elég hideg van, a fiatalabb gyerekek is élvezik a melegséget nyújtó ruházatok előnyeit.

Mire az általános iskola 5-6. osztályos tanulói lesznek, már a korosztály többi tagjához fogják hasonlítani magukat, a szülők jó tanácsai csak másodlagos szereppel fognak bírni. De ha kis korukban megtanulták értékelni a meleg ruhák adta védelmet, az végigkíséri őket életükben.

Forrás: www.femina.hu

A gyermekek beszédkészsége fejlettebb, mint korábban gondolták

A gyermekek beszédkészsége lényegesen magasabb szintű, mint korábban gondolták, és már két-hároméves korukban igyekeznek nyelvtani szabályokat alkalmazni - derítette ki egy brit tudós.

A járni-beszélni tanuló kisgyerekek bájos csacsogását a felnőttek mindig is kedvtelve hallgatják, még akkor is, ha a pusmogó-gügyögő hangok távolról sem keltik értelmes mondattá formálódó szavak vagy éppenséggel kifinomult kifejezések benyomását. Az ithacai Cornell Egyetem kutatócsapata Christina Dye vezetésével azonban arra a megállapításra jutott, hogy a kisgyerekek jóval korábban kezdenek el használni olyan, a mondatok vázát alkotó "kis szavakat", mint például "egy, van, tud, és".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyermekek fejlődéstanával foglalkozó brit tudós amerikai kollégáival ötven, 23 és 37 hónap közötti, francia anyanyelvű gyermek "csevegését" tanulmányozta. Korszerű technológia - köztük a gyerekek közelében rejtett helyre elhelyezett, érzékeny mikrofonok - segítségével több tízezer hangot (szót) rögzítettek, majd többévi munkával visszahallgatták azokat, aprólékosan elemezve azokat az összefüggéseket is, amelyek közepette elhangzottak.

Úgy találták, hogy a kiejtett hangok és suttogó dünnyögések egyértelmű, bár korábban észrevétlenül maradt mintákba rendeződtek: a gyermekek zöme következetesen alkalmazta őket a nyelvtani (grammatikai) jelentésű szófajok - egyebek között névelők, elöljáró- és kötőszavak, névmások és segédigék - helyén.

"Az általunk megfigyelt kicsik közül sok halkan pusmogott valamit vagy puhán kifújta a levegőt, esetleg szünetet iktatott be azokon a helyeken, ahol rendesen valamilyen nyelvtani szófajnak kellett volna következnie" - idézte Dye-t a ScienceDaily.com tudományos portál.

Abból a tényből, hogy a hangokat mindig a mondat megfelelő helyén produkálták, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a gyermekek tudatában vannak a nyelvtani "szavaknak", és sokkal előrehaladottabbak grammatikai képességüket illetően, mint előzőleg feltételezték. A tudósok biztosra veszik, hogy megállapításaik más nyelvekre is érvényesek, nem csak a franciára.
Eddig az volt az általános felfogás, hogy a gyermekek "beszédéből" kezdetben hiányoznak a nyelvtani szófajok, és majd később, egy ismeretlen mechanizmus hatására, egyik pillanatról a másikra kezdenek el a nyelvtani szabályokhoz igazodni. A mostani eredmények azonban megdönteni látszanak ezt a feltevést.

"Kutatásunk a gyermekek fejlődésének igen fontos vetületére vetett fényt. A nyelv ugyanis egyike azoknak a képességeknek, amelyek emberré tesznek minket" - húzta alá a newcastle-i kutató, hozzáfűzve: tanulmányuk azért is jelentős, mert ha a gyerekek nem tanulnak meg normálisan beszélni, később súlyos kárát fogják látni ennek az életben.

 

 

Forrás:https://picibaba.hu-Polgár Info/MTI 

 

Ha anya nincs ott - kötődési problémák koraszülötteknél

Ma már akár 21 hétre született apróságokat is képesek megmenteni, azonban a végtelen kórházi hónapok nagyon megviselik az amúgy is elképesztően sérülékeny és érzékeny kicsiket, s noha előbb-utóbb hazakerülnek, koraszülöttségük okán számos testi és lelki problémával kell megküzdeniük.

A kórházi tartózkodás a szülőket is nagyon megviseli, hiszen akár hónapok telhetnek el úgy, hogy a baba bent van a kórházban, a szülők pedig nem tudnak folyamatosan vele lenni. Az állandó baba-mama kapcsolat ugyanakkor alapvető a kicsik fejlődése szempontjából, éppen ezért rendkívül fontos, hogy az anyuka a lehető legtöbb időt töltse azzal, hogy karjaiban, vagy magára kötve tartja a kisbabát, mivel a kötődés hiánya komoly problémákat eredményezhet. Sajnos sok koraszülöttet nem, vagy csak ritkán lehet kivenni az inkubátorból, ami mind a baba, mind a szülők számára tovább nehezíti a helyzetet.

A kötődés alapvető fontosságú a babák megfelelő fejlődése szempontjából, de ugyanilyen jelentős az anyukák számára is. Azok az anyukák, akiknél korán kialakul a kötődés gyermekeik felé, sokkal kevésbé hajlamosak a szülés utáni depresszióra és jobban el tudják látni babáikat. A baba szempontjából pedig azért fontos a kötődés, mert ekkor tanulja meg, ki az, akire számíthat, aki a biztonságot jelenti számára. Ha egy babának erre túl kevés lehetősége van, a következmények akár az egész életére kihathatnak. Megkezdődik az úgynevezett érzelmi elsivárosodás, a gyerekek közönyössé válnak a külvilágra, és egyre inkább lemaradnak a fejlődésben. Az ilyen gyerekek gyakran válnak hiperaktívvá, figyelemzavarosak lesznek, és nehézséget jelent számukra társas kapcsolatokat kialakítani. Nagy százalékuknál jelenik meg depresszió vagy szorongás, ami komoly hatással van mindennapi életükre.

E problémák mellett befolyásolja a koraszülött babákat az anyák érzelmi állapota is: ha az anya nem stabil, depressziós, vagy szorongó, az tovább rontja a babák fejlődését, növelve a viselkedési zavarok megjelenésének kockázatát.

Az elhúzódó szeparáció az anya számára is komoly következményekkel jár. A természet úgy alkotta meg a nőket, hogy a közvetlenül a szülést követő időben kizárólag a kisbabájukra akarjanak fókuszálni, és szinte megszállottan együtt akarják tölteni vele minden percüket. Ezzel lehetővé válik a kötődés kialakulása mind a baba, mind az anya részéről. Ha csak kevés lehetőség van a folyamatos együttlétre, ez a fajta ösztönös viselkedésmód gyengülni kezd, s egy idő után az anyák fásulttá válnak, ami már a depresszió előjele.

Számos kutatás kimutatta, hogy azoknak a koraszülött babáknak az anyukái, akik erősen szoronganak, általában depressziósokká válnak, azoknál a koraszülötteknél pedig, akiknek hosszabb időt kell édesanyjuktól külön tölteniük, és az anyuka depressziós lesz, még nagyobb eséllyel jelennek meg viselkedésbeli, szociális és mentális problémák.

Nagyon fontos lenne, hogy minél több kórház biztosítsa az anyák számára, hogy a lehető legtöbb időt tölthessék a kicsikkel, méghozzá lehetőleg úgy, hogy a babák folyamatos bőrkontaktust lehetővé téve az anyukájuk mellkasára vannak kötve. Ha nincs lehetőség a babát kivenni az inkubátorból, a simogatás, érintés, éneklés, az anyuka hangja, a figyelem is sokat segít. Ha erre sincs lehetőség, később kognitív és viselkedési terápiák segíthetnek a gyerekeken, lehetőleg még az iskoláskor elérése előtt.

 

 

 

 

 

 

Forrás:https://picibaba.hu- Gyarmati Orsolya Családháló

Éhesen maradt bölcsisek, ovisok: mit tehet a szülő, a pedagógus, hogy napközben is egyen a gyerek?

Sok gyerek, még ha otthon válogatós is, közösségbe kerülve pár hét után az ételek többségét megeszi a bölcsődében vagy az óvodában. Vannak azonban olyan gyerekek – nem is kevesen –, akik épp fordítva működnek: az otthon megszokott ételeken kívül nemigen fogyasztanak el mást, függetlenül attól, hol és kivel vannak. Ennek a hátterében gyakran állhat a szenzoros ingerfeldolgozás zavara vagy más atipikus idegrendszeri fejlődési forma. Nagy problémát jelent viszont, ha a gyerekek úgy töltik egész napjukat az intézményben, hogy éhesek maradnak, és nem jutnak a fejlődésükhöz szükséges táplálékhoz. Ha pedig egy intézményi dolgozó, kisgyermeknevelő, óvodapedagógus nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a probléma kezeléséhez, még ronthat is a helyzeten. Kőrizs Kata riportja.

Nem „rosszul nevelik”, hanem máshogy működik az idegrendszere 

Az elmúlt években sok időt töltöttem korai fejlesztésben dolgozó szakemberek társaságában, és a saját gyerekemmel szerzett tapasztalatokon túl több gyógypedagógus, kisgyermeknevelő, óvodapedagógus és szülő visszajelzései alapján figyeltem fel azoknak a gyerekeknek a helyzetére, akiknek a táplálása az intézményekben valamilyen oknál fogva, de nem allergiás tünetek miatt akadályozott. 

Széles skálán mozog mind az intézmények, mind pedig a gyerekekkel foglalkozó szakemberek hozzáállása, rugalmassága a kérdés kapcsán, így az is, hogy az érintett gyerekek jól járnak-e vagy rosszul. Nagyon sok a jó példa is, és egyre több pedagógus ismeri meg és el, hogy nemcsak allergia miatt, endokrinológiai vagy épp diabetológiai okokból lehet szüksége egy gyereknek speciális étkezésre. Mi állhat még a háttérben? Miben mások ezek a gyerekek? Hogyan lehet nekik segíteni akár otthon, akár az intézményekben? Milyen jogaik vannak, amelyeket a velük foglalkozó pedagógusoknak és szakembereknek figyelembe kell venniük? Gyermekpszichiáterekkel, óvodapedagógussal- és vezetővel, valamint jogásszal beszélgettünk az ezzel kapcsolatos kérdésekről.

„A szenzoros feldolgozási zavarban érintettek nem megfelelően dolgozzák fel a hallás, látás, tapintás, ízlelés, szaglás, egyensúly, valamint testtudatosság és belső testérzékelésből jövő ingereket – kezdi dr. Oláh Szabina gyermekpszichiáter. –Ezeken a területeken az ingerekre adott viselkedési reakciók három különböző mintázatba sorolhatók: ingerkerülés, alulreagálás vagy ingerkeresés. Ha étkezési példát kéne mondanom, lehet, hogy egy átlagos gyerek nem szeret pár ételt, még az is lehet, hogy bizonyos ételeket meg sem kóstol. Mégis, ha elmegyünk vendégségbe, étterembe, azért tudunk számára olyan ételt választani, amit nagyjából meg fog enni. Az ízérzékelés területén szenzoros gyerekek esetében ez szinte elképzelhetetlen.

Pontosan tudják a szülők, mi az a néhány fajta étel, és azt milyen formában kell elkészíteni, hogy a gyerek megegye” – ismerteti a szakember annak egyik lehetséges okát, miért nem eszik egyik-másik kisgyerek egy bölcsődei/óvodai csoportban szinte semmit, vagy csak nagyon keveset. 

Egy hasonlatot is hoz példaként: „Próbáljuk elképzelni, hogy olyan helyen kell egész nap lennünk, ahol rettentően büdös van. Vagy úgy töltjük a napunkat, hogy néha váratlanul a fülünkbe üvöltenek. Mit csinálnánk? Hát, egészen biztos, hogy munkahelyet váltanánk nagyon rövid időn belül. Attól még, hogy bizonyos ingereket nem észlelünk, vagy csak kicsit, egy adott személynek az még elviselhetetlen lehet, és ezt nem lehet megszokni, nem lehet kinevelni belőle. Ez nem kényeskedés, nem különcködés, nem olyan dolog, ami a szenzorosan érzékeny személy számára jó, vagy előnyökkel jár” – hangsúlyozza. 

A szakember elmagyarázza, hogy ezeken a gyerekeken a szenzoros túltelítődés következtében egy idő utána „üss, vagy fuss!” (fight or flight) reakciót láthatunk. Ha elkerülő viselkedésre nincs lehetőség, a gyerekek jó eséllyel erőteljesen szorongást élnek át, akár viselkedésproblémák is megjelenhetnek. Amit ebben az esetben szakmai szempontból is megfelelő módon tehetünk, az az ingerekhez való nagyon aprólékos, finom hozzászoktatás. Ezen kívül azon pici jelzések észlelése, amikor már a gyereken látszik, hogy kezd sok lenni számára a külvilág. 

Megkérdeztük a Bethesda Gyermekkórház témában különösen jártas szakorvosát is

„A szülők a legtöbb esetben a gyermek már egészen kiskorában, sokszor csecsemőkorban érzékelik, hogy megjelennek problémák az étkezés során, és ilyenkor ezt a legtöbbször jelzik is. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az információhiány miatt nagyon sokszor zárt ajtókkal találkoznak, akár a védőnőnél, a háziorvosnál, és sokszor még a családban is, majd később a bölcsőde és az óvoda részéről. Hazánkban az étkezés sok család életében központi szerepet játszik – ennek jelentős szociokulturális-történelmi gyökerei is vannak – nagyon sarkalatos pont az, hogy hogyan, mikor és mennyit eszik egy gyerek. Az átlagostól való eltérés esetén gyakori, hogy az első reakció a szülők vagy a szülő-gyerek kapcsolat hibáztatása. Pedig sok gyereknél valójában arról van szó, hogy olyan sajátosságokat hordoznak az idegrendszerük működésében, ami miatt az élet több területén mutathatnak »nem átlagos« működést. Gyakran az evés területén jelentkezik legkorábban és a legszembetűnőbben az eltérés”– hívja fel a figyelmet a probléma fontosságára és megalapozottságra dr. Szalkay Krisztina, a Bethesda Gyermekkórház gyermekgyógyász-gyermekpszichiáter szakorvosa, a Koragyermekkori Szomatomentális Ambulancia vezetője is.

Ő is elmondja, hogy ezek a gyerekek az előttük lévő egyik-másik ételt azért nem eszik meg, mert az idegrendszerük valamiért nem tartja biztonságosnak, tolerálhatónak azt. Ráadásul még az is változó lehet, hogy ugyanazt az ételt milyennek érzékelik egyik hétről vagy napról a másikra, mivel minden olyan információ befolyásolja ezt, ami az idegrendszerükön átfut: hogy hogyan aludtak, milyen élmények érték őket az előző napon, milyen ingerek veszik őket körül, és mindazt hogyan dolgozzák fel. Kívülről viszont nem tudhatjuk, hogy a gyerek mit érzékel belülről. Ezeknek a gyerekeknek az ingerfeldolgozási zavara miatt nemcsak kihívás, hanem óriási stresszforrás és erőfeszítés is megenni azt, aminek számukra nem vonzó az állaga, a szaga, a kinézete vagy akár a hőmérséklete, emiatt pedig szakmailag is kifejezetten ellenjavalt az, hogy erre erőltessük őket.

De mégis mit tehetünk szülőként, pedagógusként, szakemberként? A gyermekpszichiáter szerint az egyik kulcs az – ami egyébként a leggyakrabban kimarad az étkezések, próbálkozások során –, hogy figyeljünk oda a gyerek jelzéseire.

Ha azt látjuk, hogy egy gyerek egy adott étellel szemez, érdekli, akkor előfordulhat, hogy egy pici segítséggel meg is fogja kóstolni, és majd ízlik is neki. De ha azt látjuk, hogy ez a szándék diszkomfortot okoz neki, elfordul az ételtől, az asztaltól, eltorzul az arca, esetleg öklendezik, semmiképpen se erőltessük.

Dr. Szalkay Krisztina azt tapasztalja, hogy amikor egy felnőtt mégis ezt teszi, annak hátterében az állhat, hogy eszköztelenségében a helyzetet kizárólagosan a szabályok, tanult minták, társadalmi elvárások, prekoncepciók és az azzal kapcsolatos saját szorongások mentén szeretné megoldani.

Fontos az intézmények rugalmas hozzáállása és a szakmai háttér

Dr. Szalkay Krisztina kérdésemre azt is elmondja, hogy ha nem a megfelelő eszközökkel próbáljuk a gyerekeket tartalmasabb minőségű és mennyiségű étkezésre bírni, az tovább szűkítheti az elfogyasztott ételek repertoárját, ami komolyabb nyomelemhiányhoz, makro-tápanyaghiányhoz vagy a súlyfejlődés elmaradásához vezethet. A szakember azt sem tartja elfogadhatónak, ha az intézmény egyedi megoldásokkal szembeni rugalmatlansága miatt a gyerekek éhesek maradnak, vagy teljes étkezéseket hagynak ki: „Ahogy a fájdalom csillapítására, úgy az éhség csillapítására is kötelező törekednünk. Az éhezés a fejlődés szempontjából mind hosszú távon, mind rövidtávon jelentős mértékben hátrányos a gyerekre nézve” – emeli ki.

„Ahhoz, hogy a gyerek étkezését egy jobb pályára tereljük, nagyon fontos, hogy elfogadó, és rá fókuszáló légkört teremtsünk, hiszen az evés egy nagyon komplex érzelmi-, kapcsolati- és idegrendszeri elemeket magában hordozó tevékenység.

Egyetlen szülőnek és pedagógusnak sem kell ezeket a helyzeteket egyedül megoldania. Hadd kommunikáljanak egymással a szülők, az óvodapedagógusok/kisgyermeknevelők és a szakemberek, ugyanis, ha már egy kicsit eltér az idegrendszeri fejlődés, a hagyományos eszközök nem fognak működni!” – hangsúlyozza a szakorvos a team szemléletének fontosságát. 

Ebben kiemeli az intézmény rugalmasságának jelentőségét, ami ideális esetben akár arra is kiterjed, hogy a gyerek saját ételt vihet be magának. Azt is elmondja, hogy ezzel egy időben nagyon fontos az, hogy a gyerek komplex felmérésen vegyen részt, mivel a táplálkozási problémák hátterében nagyon gyakran állnak egyéb atipikus idegrendszeri fejlődési formák. Nagyon fontos, hogy az ezekre jellemző egyes jegyeket minél hamarabb felismerjék, hogy azok hosszú távú hatásait a megfelelő pályára állíthassák, és a gyereket a mindennapi életben a lehető leghatékonyabban segítsék a pedagógia, az egészségügy és a szülő együttműködésével. 

Bővebben arról, mi állhat a háttérben, és hol tudnak segíteni

Dr. Oláh Szabina részletezte azt is, hogy melyek azok az atipikus idegrendszeri fejlődésformák, amelyekkel a szenzoros ingerfeldolgozás zavara a leggyakrabban együtt jár: autizmus spektrum zavarban érintett személyeknél 90 százalékban, figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban érintett gyerekeknél 50–64 százalékban fordul elő. Azt viszont még vitatják, hogy a szenzoros feldolgozás zavara független eltérés-e, vagy más eltérések tüneteit képezi, ezért a szenzoros ingerfeldolgozás zavara jelenleg nem szerepel a DSM-kézikönyvben, azaz nem önálló diagnózis.

A szakember aláhúzza: „Ha értjük és elfogadjuk, hogy a gyerek mást érzékel, mint mi, és ezért sajátosan reagálhat bizonyos helyzetekben, az már hatalmas lépés. Akkor képesek lehetünk rá, hogy optimalizáljuk a gyerek számára a külvilágot. Ilyen például az, ha étkezéskor megengedjük, hogy a saját ételét egye.

Az étkezés már önmagában szenzorosan is rendkívül ingergazdag helyzet: van az ételeknek sajátos szaga, íze, hőmérséklete, az étkezőben csörömpölés van, sok helyről jönnek sokféle zajok, sok gyereknek nehéz hallgatni vagy nézni, ahogy mások esznek. Ha csak azzal támogatjuk, hogy legalább a biztonságos ételét eheti, az elképesztően nagy segítség lehet a gyereknek. Főképp a nap közepén, amikor már egyébként is telítődik ingerekkel”. 

Dr. Oláh Szabina kiemeli, hogy a legrosszabb, amit tehetünk, ha erőltetjük, vagy hagyjuk éhesen, mondván: „ha tényleg éhes lenne, megenné”. Pedig akkor sem eszi meg, inkább éhes marad, irritált lesz vagy bágyadt az éhségtől. A szakember hangsúlyozza, hogy az intézményi környezet legtöbbször nem alkalmas arra, hogy ezen változtathassunk, azaz a gyerek biztonságosan, a saját tempójában kóstolgasson, ezért a gyermekpszichiáter kollégák javasolni szokták, hogy az intézmények legyenek tekintettel a gyerekek sajátosságaira, és támogassák őket az egyedi, rugalmas megoldásokban, mint amilyen a saját étel hordása is.

A gyermekpszichiáter több olyan budapesti centrumot is felsorol, ahol kiválóan képzett szakemberek gyógypedagógusok, pszichológusok segítenek a családoknak ezekben a nehézségekben. Ilyen a Budapesti Korai Fejlesztő Központ, az Autizmus Alapítvány, illetve a Bethesda Kórházban a Koragyermekkori Táplálási és Regulációs Zavar Ambulancia, a Heim Pál Kórházban a Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulancia. Emellett a szenzoros integrációs terápia is hatékony módszer lehet a szenzorosság kezelésére.

Mi az, ami reális lehet egy bölcsődében, óvodában?

Az óvodai ellátás mindennapjai során a gyerekek táplálásával megjelenő speciális kihívásokról és azok megoldási lehetőségeiről Érchegyiné Futó Csilla osztotta meg velünk a javaslatait, aki 40 év óvodapedagógiai, ebből 13 év vezetői tapasztalatot tudhat a háta mögött. 

„Nagyon fontos, hogy legyen alapelv a csoportban az, hogy mindannyian mások vagyunk, és ebbe beletartozik az is, hogy nem szeretünk minden ételt. Lehessen az ételt otthagyni, lehessen belőle csak kóstolót kérni, lehessen többféle formában (feltéttel vagy anélkül) megenni ugyanazt. Még a legjobb étvágyú gyerekek között is van olyan, akinek, ha beleteszem a fasírtot a főzelékébe, akkor már nem fogja megenni. Egy óvodapedagógus nagyon rövid idő alatt fel tudja mérni, hogy melyik gyerek mit és hogyan eszik meg, nem kerül fáradságába, ha ennek megfelelően kínálja az ételt, és szerintem az a normális, ha ezeket figyelembe veszi” – vázolja fel a számára elsődleges szempontot a szakember.

Beszámol azokról az apró trükkökről is, amelyek a kevésbé jó étvágyú, válogatósabb gyerekeket is jobban ösztönzik a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezésre vagy éppen az újabb ételek kipróbálására.

Ezek között szerepel például, ha a gyerekek a reggelit és az uzsonnát maguk állíthatják össze az asztalra helyezett kenyérből, vajból, felvágottakból, zöldségekből, hogy aztán úgy ehessék meg, ahogy szeretik.

Valamennyi mozgástér, választási lehetőség a gyermekélelmezés feltételei mellett is biztosítható, ha erre figyelmet fordítanak. Ahogyan az is, ha az óvoda/szülők (az azt követő közös megegyezést követően) biztosítanak olyan kiegészítő élelmiszereket (például ketchup, lekvár, méz, levesgolyó), ami által szívesebben eszik meg a gyerekek ugyanazt. Különösen jó alkalomnak tartja azokat a közös óvodai tevékenységeket, amikor valamit együtt készítenek, sütnek, főznek: gyümölcssalátát, mézeskalácsot, kókuszgolyót, mert úgy látja, ha nem is azonnal, de ezek az alkalmak nagyban segítik a gyerekeket abban, hogy egyszer csak végül megkóstoljanak valami újdonságot. 

Ugyanakkor sok éven át gyakorló óvodapedagógusként találkozott olyan gyerekkel is, aki annyira kevés féle ételt fogyasztott el, és annyira érzékeny volt az állagokra, ízekre, szagokra, hogy megkóstolni sem szeretett volna szinte semmit. Ezekben az esetekben a rugalmasságot látja a legcélravezetőbb megoldásnak az intézmény és a szülők részéről, ugyanis indokolt esetben engedélyezhető, hogy a vonatkozó szabályok betartása mellett, a szülő saját felelősségére külön ételt hozhasson gyerekének az óvodába. Az erről való megállapodást viszont érdemes írásban is rögzíteni.

„Az óvodapedagógusnak is az az érdeke, hogy a gyerek ne maradjon éhes. Találkoztam már olyan gyerekkel, aki csak pogácsát és kiflit fogyasztott az óvodában, és olyannal is, aki csak instant paradicsomlevest evett ebédre. Lehet azon vitatkozni, hogy ez egészséges-e, de ha egyszer nem evett mást, akkor mindezt felülírja az a szempont, hogy valami legyen a gyomrában” – mondja. Erre persze azonnal érdeklődöm arról az igen gyakori érvről, hogy ha a többi gyerek ezt látja, akkor ez nem eredményezi-e azt, hogy idővel ők sem eszik majd meg a benti ételeket. 

„Ha az az alapelv, hogy mindannyian mások vagyunk, és szabad nem szeretni dolgokat, akkor ez az ételekre is érvényes, és a többi gyerek sem foglalkozik ezzel. Egy családon belül is számtalan alkalommal fordul elő, hogy nem ugyanazt esszük ugyanannál az asztalnál, és ez teljesen természetes dolog. Ha valaki éhes, és olyan étel van előtte, amit szeret, nem fogja a kenyeret választani” – osztja meg az ezzel kapcsolatos nézőpontját. Azt is elmeséli, hogy volt olyan gyerek, aki tíz évvel később köszönte meg, hogy nem kellett megennie a vajas kenyeret. Egy másik gyerek, amikor arra kérte, hogy a lilahagymából legalább egy nyúlfarknyit kóstoljon meg, így válaszolt: „Nem érted, hogy ha kicsit adsz, vagy ha nagyot adsz, én azt ugyanúgy nem szeretem?!”

Ennek hatására átgondolta annak az íratlan szabálynak a létjogosultságát, hogy mindent meg kell kóstolni.

Emellett nagyon fontosnak tartja, hogy se otthon, se az óvodában ne legyen központi kérdés az, hogy egy gyerek hogyan, mit és mennyit eszik. Elmondhatjuk neki: örülünk, hogy megkóstolta az ételt, de a rábeszélés, a negatív komment, a túlzott dicséret vagy épp a kóstolásért jutalmazás és egyéb „hókuszpókuszok” szerinte sokszor többet árthatnak, mint amennyit segítenek. Különösen fontosnak tartja a folyamatban a dadus nénik szerepét is, hiszen elsősorban ők azok, akik a tálalást, étkeztetést bonyolítják, ezért ideális esetben az ő bevonásuk egy étkezési problémával küzdő kisgyerek megsegítésébe, a velük való egyeztetés nagy hangsúlyt kap. Azoknak az óvodai programoknak is jelentősége van, ahol az evés, közös ételek készítése, elfogyasztása a szülőkkel, családokkal közösen történik, például egy egészséghét keretében.

Egy intézményvezető sokat tehet azért, hogy a kollégáit kompetenssé tegye

Érchegyiné Futó Csilla intézményvezetői oldalról pedig így világította meg a kérdést:

„Egy óvodavezető nagyon sokat tehet azért, hogy a kollégáit kompetenssé tegye ezeknek a helyzeteknek a hatékony kezelésére, például, ha teret ad annak, hogy legyenek esetmegbeszélések, tapasztalatcserék. Ha sok érintett gyerek van, épülhet erre munkaközösség, amibe be lehet vonni az óvoda pszichológusát és gyógypedagógusát is. Sőt, továbbképzést is lehet biztosítani a kihívásokban érintett kollégák számára, vagy szervezhető tréning, szakmai előadás egy-egy nevelés nélküli munkanap keretében.

Nagyon fontos az, hogy a kollégák olyan megerősítést kapjanak, ami által nem érzik magukat egyedül egy számukra nehéz helyzetben.” 

Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja konkrét iránymutatást tartalmaz az egészséges életmód alakítására vonatkozóan, és ezen keretek között lehetőség van arra is, hogy az óvoda a saját pedagógiai programjában részletesebben megfogalmazza az ide vonatkozó alapelveit.

Az alábbi keretes részben jogi információkat is nyújtunk a Hintalovon Alapítvány segítségével az érintett szülők és szakemberek számára, amelyeknek két fontos konklúziója van. Egyrészt, a gyerekek étkezése körül felmerülő hosszabb távú problémák esetén mindenképpen a szülők és a pedagógusok közötti közös megoldáskeresés a legcélravezetőbb, szükség esetén további szakemberek bevonásával. Másrészt pedig egyedi megoldásokra rugalmas hozzáállás esetén jogi értelemben mindenképpen van lehetőség, ugyanis a szabályozás nem zárja ki saját étel hordásának önmagában az intézmény által történő engedélyezését.

Forrás: www.wmn.hu

Mikor maradhat el a délutáni alvás?

 

 

 

 

 

 

 

Óvodáskorban előbb-utóbb minden gyerek tiltakozni kezd a délutáni lefekvés ellen. Az éjjeli alvás időtartamától, a gyerek egyéni alvásigényétől, fáradtságától, napirendjétől, az alvás körülményeitől is függ, hány éves koráig alszik ebéd után.

Legjobb, ha a a kisgyerek jelzéseire hagyatkozunk a délutáni alvás tekintetében az ovisunknál – írja a Babaszoba cikke.

 

lvás helyett pihenés

Ha nem alszik el az addig megszokott időben gyermekünk, vagy csak nagyon hosszú idő után, megpróbálhatjuk pihenésre cserélni az alvást.

Ebéd után a megszokott időben kísérjük a szobájába vagy az ágyba, meséljünk, énekeljünk, beszélgessünk egy kicsit, majd hagyjuk magára. Válasszuk ki előre, mi az, amivel csendben, egyedül is tud foglalkozni: képeskönyv-nézegetés, rajzolás, gyöngyfűzés, babázás, zenehallgatás… Húsz-negyven perc csendes, visszavonult tevékenység elegendő.

Hogyan vegyük rá a délutáni alvásra?

Ha úgy döntünk, mindenképpen szüksége van rá, tegyünk engedményeket. Nem kell például az ágyába mennie, ledőlhet a nappaliban vagy a játékai mellé egy matracra (ám rögtön ebéd után, mindennap ugyanabban az időben). Ha időnk engedi, feküdjünk mellé, és szundikáljunk kicsit. Gondoskodjunk fárasztó délelőtti programról! Győzzük meg róla, hogy semmi érdekes nem történik ebéd után: ne kapcsoljuk be a tévét, szűrjük ki a mozgást és zajt.

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Hány keresztnevet adjunk születendő gyermekünknek? Utónév dilemmák

Napjainkban egyre több szülő dönt úgy, hogy születendő gyermekének két keresztnevet is választ. A történelem során főként a királyi és nemesi családokban fordult elő, hogy a felmenő rokonok tiszteletére jó pár keresztnevet kaptak a kis hercegnők, hercegek. Gondoljunk csak a magyar királynőre, Mária Teréziára, akinek a teljes neve Habsburg Mária Terézia Walpurga Amália Krisztina volt. De milyen előnyei vannak, illetve milyen okok mentén adunk két keresztnevet a kis jövevénynek?

Névadás szabályai

Először is nézzük meg a szabályozást: ma hazánkban csak olyan keresztnevet kaphatnak a gyerekek, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete jóváhagyott, a születési anyakönyvi kivonatba ugyanis csak ilyen utónevet írnak be. Az anyakönyvezhető nevek listáját havonta frissítik a Nyelvtudományi Intézet munkatársai, a listára új név úgy kerülhet fel, ha valaki azt kérvényezi és az intézet pedig jóváhagyja és kihirdeti.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1894. évi XXXIII. törvény szabályozta először a névadást, ami 1952. december 31-ig volt hatályban. Ezt követően az 1952. évi XIX. törvényerejű rendeletet vezették be, mely szabályozta, hogy Magyarországon a gyerekek maximum két hivatalos keresztnevet kaphatnak. A rendelet rögzítette továbbá, hogy a neveket magyar nyelven és a magyar nyelvnek megfelelő alakban jegyezzék be az anyakönyvi kivonatba.

1963. évi XXXIII. törvénybe újabb kiegészítés került, ami az anyakönyv vezetőknek adott nagyobb döntési jogkört, ők dönthettek arról, hogy elfogadnak-e egy adott utónevet nevet vagy sem. 1965-ben aztán újra változás történt, a törvény előírta, hogy a gyermek csak a nemének megfelelő nevet kaphat, és nem lehet idegen nevet bejegyezni, ha a névnek van magyar nyelvű megfelelője, és nem lehet egybeírt kettős nevet sem adni.

Miért adjunk két keresztnevet?

Most, hogy kiderült, hogy törvényileg csak két keresztnév adható, nézzük meg azokat az okokat, amik oda vezethetnek, hogy két keresztnév kerül az anyakönyvbe.

Tradíció és a modernitás

Számos családban nagy hagyományai vannak a keresztnevek "öröklésének". A tradíció követése sokszor azt jelenti, hogy a fiúk esetén a név apáról fiúra száll, a kislányoknál általában az anya vagy esetleg a nagymama névét, esetleg a keresztanya nevét szokták kapni.

A probléma ott jön elő, hogy sokszor ezek a több emberöltő óta viselt nevek nem feltétlenül divatosak az adott korban, és ha esetlegesen a másik szülő nem annyira ragaszkodik a hagyományokhoz, viszont nem szeretne ódivatú nevet a gyermekének, máris egy potenciális névválasztási konfliktussal állunk szembe. Ezen konfliktus feloldására tökéletes a második keresztnév adása. Persze itt is el kell dönteni, hogy a tradicionális név az első vagy a második keresztnév legyen.

Nincs egyezség a szülők között

Egy másik ok lehet, ha a szülők nem tudnak megegyezni a keresztnévben és ekkor mindkettő ad egyet-egyet aztán majd a gyerkőc választ nagyobb korában, hogy melyiket szereti jobban. Az előfordul, hogy a második név csak azért kerül be, hogy könnyebben megkülönböztethető legyen a névviselő. Ez segíthet elkerülni az esetleges névzavarokat, különösen akkor, ha az egyik név különleges vagy nehezen kiejthető. A szülők számára fontos lehet, hogy a gyermek neve egyedi legyen és könnyen megjegyezhető.

Különleges nevek varázsa

A két keresztnév választásának előnyei közé tartozik az is, hogy lehetőséget teremt arra, hogy a gyermeknek egy hétköznapi és egy különlegesebb nevet is adjanak. Minden szülő szeretné, hogy gyermeke különleges legyen és ezt már a névadásnál is érvényre akarják juttatni. Persze a különleges név használata sokszor problémás, például nem tudja megjegyezni a nagymama, ilyenkor jön jól a hétköznapi keresztnév.

Ezen kívül, ha a család nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik, a második név lehet egy olyan név, amely az adott kultúrában könnyen használható és megértik.

Okozhat-e problémát a két keresztnév?

Azonban ne feledjük el a dilemmákat sem. A két keresztnév gyakran okozhat félreértéseket és vitás helyzeteket a családban. Az, hogy a gyermeket két néven szólítják, néha összezavarhatja őt, és a nagyszülők is sértődhetnek, ha nem az ő nevüket választják második névként.

Fogjuk viccesre

Két keresztnév esetén előfordulhat, hogy a szülők bizonyos helyzetekben az egyik, más típusú helyzetekben a másik néven szólítják a gyereket, ezzel is jelezve, hogy mit gondolnak egy adott viselkedésről. Gondolunk itt arra, hogy a szigorú, büntetést kiszabó apa másként hívja a gyermekét ekkor és másként az önfeledt játék során. Ez nem biztos, hogy jó irány a gyermek szempontjából, valószínű így az egyik névhez más dolgok társulnak, mint a másikhoz.

A két nevet persze a gyermek is kihasználhatja.

Forrás: www.nevnap.tipptar.hu

Mit jelent a divat gyerekek számára?

Amikor ruhát vásárolunk, akkor általában a divat is fontos szerepet kap a választás szempontjából. Nem csak felnőtt korban, hanem gyerekkorban is fontos a divat. Nézzük meg, hogy mit jelentenek a divatos gyerek ruhák.

Gyerek ruha vásárláskor a divatot gyakran a minőséggel azonosítjuk. Mivel a gyerekek kevésbé vigyáznak a ruhájukra, ezért gyakrabban előfordul, hogy kilyukad a ruhájuk, elhasználódik, vagy csak annyira összekoszolódik, hogy nem lehet rendesen kitisztítani. Emiatt nagyon fontos, hogy egy gyerek ruha minőségi legyen, hogy sokáig tudja a gyerek használni.

A minőséget még nem feltétlenül számítja mindenki a divathoz, de azt, hogy egy gyerek szívesen viselje a ruháját, annál inkább. Felnőttként mindenki tudja, hogy mennyit számít, ha jól érezzük magunkat a ruhánkban. Gyerekként sincs ez másképp. Ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, szükség van arra, hogy a ruha divatos, nekik tetsző legyen. Ilyen szempontból a divat gyakran azt szokta jelenteni, hogy a gyerekek hasonló ruhában szeretnek lenni, mint amilyen ruhát a társaik is viselnek, nem szeretnek kitűnni a többiek közül.

Persze vannak, akik éppen az egyedi ruhákban érzik jól magukat. Az öltözködés már gyerekkorban az önkifejezés fontos formája lehet. Akik így gondolkodnak, azok már gyerekkorban szeretnek egyedi ruhákat hordani, saját maguk összeállítani ruháikat, kollekciójukat.

Forrás: www.bpallatorvos.hu

Sült alma sárgarépával

 

 

 

 

 

 

(6 hónapos kortól)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb édes alma,
• 1 nagyobb sárgarépa,
• 0,5 dl forralt, lehűtött.

(Elkészítési idő: 20 perc)

Az elkészítés menete:

Az almát alaposan megmosom, a sárgarépát megtisztítom. A répát vékony karikákra vágom, az almát meghámozom, eltávolítom a szárát és a magházát, majd felkockázom az egészet. Az almakockákat és a répakarikákat egy kisebb jénai üvegedénybe teszem. Lefedve, sütőben, kb. 15 perc alatt, 200 fokon megsütöm. A megsült almát és répát botmixerrel pépesítem a kisült levével együtt, és ha szükséges, kevés vízzel javítok az állagán.

TIPP:

• Az alma helyett megmosott, felkockázott céklát is lehet beletenni. A sült cékla nagyon finom édes. Az piros színe miatt pedig kifejezetten tetszik a gyerekeknek.

Jó étvágyat kívánok!

 

 

 

 

 

Forrás:  https://picibaba.hu

Mi leszel, ha nagy leszel? Foglalkozások gyerekeknek

Már óvodás korban is megjelenik a gyerekeknél az álmodozás a jövőbeli életükre vonatkozóan: „Ha nagy leszek… anyuka leszek, …énekesnő leszek…tűzoltó leszek…focista leszek…stb.

Vajon mennyire kell jelentőséget tulajdonítani ezeknek a megnyilvánulásoknak, fontos-e, hogy támogassuk a gyerekek elképzeléseit már ilyen kicsi korban? Hogyan kapcsolódik ehhez a foglalkozások megismerése?

Beszélgetés

A jövőről való álmodozás elég pontos bepillantást enged bárki lelkébe – így van ez a gyerekeknél is. Lehet, hogy a számunkra jelentéktelen megjegyzések mögött valódi igény húzódik meg – amely persze óvodás életkorban még nem feltétlenül a pályaválasztásra irányul, hanem a gyerekek aktuális lelkiállapotára vonatkozik.

Például: ha kislányunk énekesnő szeretne lenni, elképzelhető, hogy vonzódik az ének-zene területhez, de az is lehet, hogy néha szeretne középpontban lenni, magabiztosan szerepelni mások előtt.

Mindenképpen érdemes az ilyen irányú beszélgetéseknek nagyobb teret adni, és többféle tevékenységgel szélesíteni a gyerekek ismereteit a különböző foglalkozásokkal kapcsolatban. Ennek során ugyanis…

Segítünk a gyerekeknek felfedezni saját egyéniségüket, identitásukat – persze ez még változik, az életkorok során módul is, de nagyon sok esetben pont  a gyermekkori vágyak, elképzelések mutatják a valódi irányt, amelyektől később gyakran eltávolodunk.

A „Mi szeretnék lenni?” kérdés lehetőséget ad arra is, hogy beszélgessünk arról, hogyan valósulnak meg a vágyaink. Vajon mit tudunk tenni érte, és kitől kérhetünk segítséget ebben? Természetesen óvodáskorban még nem a konkrét jövőbeli célokról és pályaválasztásról  beszélünk. Annak tudatosítása viszont nagyon fontos, hogy amit szeretnénk, annak mi is aktív résztvevői kell, hogy legyünk.

Életkortól függően érinthetjük azt a kérdést is: „Miért szeretnéd ezt a foglalkozást választani? Szerinted mi a jó benne?” Az erre adott válaszok során jobban megismerjük a gyerekeket, belső mozgatóerőiket, vágyaikat.

Példák a környezetben

A gyerekek első elképzelései gyakran a közvetlen környezetükből erednek. Szívesen utánozzák az ismerős felnőtteket, néha nagyon pontosan adva vissza a szóhasználatukat, mozdulataikat.

Lehet, hogy a postás bácsi nagy kosaras biciklije nyűgözi le őket, amelyben sok-sok érdekes boríték, küldemény lapul.

De gyakran képzelik magukat a boltos néni helyébe is, aki – elképzeléseik szerint – bármikor bármelyik boltban kapható finomságból falatozhat.

Na és, melyik gyerek ne szeretne kukásautót, vagy tűzoltóautót vezetni? A szirénázó rendőrautó, mentőautó és az orvosok, rendőrök különleges ruhája is gyakran képezi vágyaik tárgyát.

Amit megkérdezhetsz a gyerekektől:

Kinek a foglalkozása tetszik neked?

Ismersz valakit, akinek ez a foglalkozása?

Szerinted mi lehet a jó abban, ha valaki postás / tűzoltó / kamionsofőr / kukás / pék…stb. ?

Milyen eszköze, ruhája, felszerelése van, amit szeretnél kipróbálni?

Szerinted mit csinál egész nap egy boltos / fodrász / kőműves / tanítónéni / kertész …stb.

Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Miért tetszene ez a foglalkozás?

Szerinted mit kell megtanulni ahhoz, hogy valaki ezt a munkát végezze? 

Férfimunka – női munka

Érdekes lehet megkérdezni a gyerekeket arról, hogy szerintük vannak-e olyan foglalkozások, amelyeket jobban tudnak végezni a nők, és vannak-e olyanok, amit a férfiak?

Ilyenkor nem az a cél, hogy a saját véleményünket, nézeteinket átadjuk, „megtanítsuk nekik”. Érdemes kíváncsian figyelni arra, mit gondolnak a gyerekek. Ha nem egyezik az álláspontjuk a miénkkel, vajon vagyunk annyira nyitottak, hogy megpróbáljuk az ő szemükkel nézni a dolgot?

Ismertek-e olyan férfiakat, nőket, akik nem megszokott munkát végeznek? Például: buszvezető néni, óvó bácsi stb.  Hallgassátok meg egymás gondolatait erről!

Mit dolgozik anya és apa?

A gyerekek számára mindig érdekes dolog, ha néha elmehetnek apa, vagy anya munkahelyére. Persze ez nem mindig kivitelezhető, de ha van erre lehetőség, néha mutasd meg a gyerkőcödnek, hol és mit dolgozol!

Sok olyan foglalkozás létezik, amelyeket nehéz elmagyarázni egy kisgyermeknek, például: könyvelő, vagy pszichológus. Néhány egyszerű szóval azonban mégis megpróbálhatod, fontos ugyanis, hogy gyermeked tudja hol vagy és mit csinálsz, amikor dolgozol.

Ennek hiányában a fantáziája szerint sokféle magyarázatot gyárthat, amelyek messze állnak a valóságtól – például:  anya könyvelő=könyveket olvasgat.

Valódi élmények

A gyerekeket magunkkal vinni mindenhova iszonyú fárasztó dolog. Természetesen nem is kell mindig ezt tenni. De jó, ha vannak olyan valós élményeik, amelyek során megtapasztalhatják, milyen munka rejlik az egyes foglalkozások mögött.

Ehhez néha csak annyi kell, hogy mesélünk nekik arról, ami körülöttünk van.

Például:

Aki az úszómedence mellett üldögél, az úszómester. Ő figyel arra, hogy minden rendben menjen az uszodában, ha baleset történik, hozzá fordulhatunk.

Aki a csomagot hozza nekünk egy autóval, ő a futár. Az ő munkája, hogy elszállítja mindenkihez a megfelelő küldeményt.

Aki a doktor néni mellett dolgozik, ő az asszisztens. Beírja a számítógépbe az adatokat, kinyomtatja a receptet, segít a vizsgálat körüli teendőkben.

Mesterségek régen és ma

Beszélgethettek arról is, hogy régen milyen mesterségek voltak, amelyekből ma már kevés van, vagy egyáltalán nincsenek.

Tudjátok-e,  mit csinál a bognár, a kanász, a csizmadia, a kalmár, a gombkötő, a kékfestő, a vályogvető, teknővájó, a szűcs, varga, takács vagy a vincellér?

Vajon miért szűnnek meg a régi mesterségek?

Van-e olyan hivatás, ami ma még nem létezik?

Ki tudtok-e találni egy olyan munkát, amilyen még nincs, de kedvetek lenne hozzá?

Könyvek

Nagy segítséget jelentenek a különböző foglalkozásokkal való ismerkedésben a képes ismeretterjesztő könyvek, amelyeket szívesen nézegetnek, böngésznek a gyerekek.

Nézzetek be a könyvtárba, biztosan találtok pár ilyen témájú könyvet!

 

Forrás: www.jatsszunk-egyutt.hu