Már óvodás korban is
megjelenik a gyerekeknél az álmodozás a jövőbeli életükre vonatkozóan: „Ha nagy
leszek… anyuka leszek, …énekesnő leszek…tűzoltó leszek…focista leszek…stb.
Vajon mennyire kell
jelentőséget tulajdonítani ezeknek a megnyilvánulásoknak, fontos-e, hogy
támogassuk a gyerekek elképzeléseit már ilyen kicsi korban? Hogyan kapcsolódik
ehhez a foglalkozások megismerése?
Beszélgetés
A jövőről való álmodozás elég pontos bepillantást enged bárki lelkébe – így van ez a gyerekeknél is. Lehet, hogy a számunkra jelentéktelen megjegyzések mögött valódi igény húzódik meg – amely persze óvodás életkorban még nem feltétlenül a pályaválasztásra irányul, hanem a gyerekek aktuális lelkiállapotára vonatkozik.
Például: ha kislányunk
énekesnő szeretne lenni, elképzelhető, hogy vonzódik az ének-zene területhez,
de az is lehet, hogy néha szeretne középpontban lenni, magabiztosan szerepelni
mások előtt.
Mindenképpen érdemes az
ilyen irányú beszélgetéseknek nagyobb teret adni, és többféle tevékenységgel
szélesíteni a gyerekek ismereteit a különböző foglalkozásokkal kapcsolatban.
Ennek során ugyanis…
Segítünk a gyerekeknek felfedezni saját egyéniségüket, identitásukat – persze ez még változik, az életkorok során módul is, de nagyon sok esetben pont a gyermekkori vágyak, elképzelések mutatják a valódi irányt, amelyektől később gyakran eltávolodunk.
A „Mi szeretnék lenni?” kérdés lehetőséget
ad arra is, hogy beszélgessünk arról, hogyan valósulnak meg a vágyaink. Vajon
mit tudunk tenni érte, és kitől kérhetünk segítséget ebben? Természetesen
óvodáskorban még nem a konkrét jövőbeli célokról és pályaválasztásról
beszélünk. Annak tudatosítása viszont nagyon fontos, hogy amit szeretnénk, annak
mi is aktív résztvevői kell, hogy legyünk.
Életkortól függően érinthetjük azt a kérdést
is: „Miért szeretnéd ezt a foglalkozást választani? Szerinted mi a jó benne?”
Az erre adott válaszok során jobban megismerjük a gyerekeket, belső mozgatóerőiket,
vágyaikat.
Példák a környezetben
A gyerekek első elképzelései gyakran a közvetlen környezetükből erednek. Szívesen utánozzák az ismerős felnőtteket, néha nagyon pontosan adva vissza a szóhasználatukat, mozdulataikat.
Lehet, hogy a postás
bácsi nagy kosaras biciklije nyűgözi le őket, amelyben sok-sok érdekes boríték,
küldemény lapul.
De gyakran képzelik
magukat a boltos néni helyébe is, aki – elképzeléseik szerint – bármikor
bármelyik boltban kapható finomságból falatozhat.
Na és, melyik gyerek ne
szeretne kukásautót, vagy tűzoltóautót vezetni? A szirénázó rendőrautó,
mentőautó és az orvosok, rendőrök különleges ruhája is gyakran képezi vágyaik
tárgyát.
Amit megkérdezhetsz a gyerekektől:
Kinek a foglalkozása tetszik neked?
Ismersz valakit, akinek
ez a foglalkozása?
Szerinted mi lehet a jó
abban, ha valaki postás / tűzoltó / kamionsofőr / kukás / pék…stb. ?
Milyen eszköze, ruhája,
felszerelése van, amit szeretnél kipróbálni?
Szerinted mit csinál
egész nap egy boltos / fodrász / kőműves / tanítónéni / kertész …stb.
Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Miért tetszene ez a
foglalkozás?
Szerinted mit kell
megtanulni ahhoz, hogy valaki ezt a munkát végezze?
Férfimunka – női munka
Érdekes lehet megkérdezni a gyerekeket arról, hogy szerintük vannak-e olyan foglalkozások, amelyeket jobban tudnak végezni a nők, és vannak-e olyanok, amit a férfiak?
Ilyenkor nem az a cél,
hogy a saját véleményünket, nézeteinket átadjuk, „megtanítsuk nekik”. Érdemes
kíváncsian figyelni arra, mit gondolnak a gyerekek. Ha nem egyezik az
álláspontjuk a miénkkel, vajon vagyunk annyira nyitottak, hogy megpróbáljuk az
ő szemükkel nézni a dolgot?
Ismertek-e olyan
férfiakat, nőket, akik nem megszokott munkát végeznek? Például: buszvezető
néni, óvó bácsi stb. Hallgassátok meg egymás gondolatait erről!
Mit dolgozik anya és apa?
A gyerekek számára mindig érdekes dolog, ha néha elmehetnek apa, vagy anya munkahelyére. Persze ez nem mindig kivitelezhető, de ha van erre lehetőség, néha mutasd meg a gyerkőcödnek, hol és mit dolgozol!
Sok olyan foglalkozás
létezik, amelyeket nehéz elmagyarázni egy kisgyermeknek, például: könyvelő,
vagy pszichológus. Néhány egyszerű szóval azonban mégis megpróbálhatod, fontos
ugyanis, hogy gyermeked tudja hol vagy és mit csinálsz, amikor dolgozol.
Ennek hiányában a
fantáziája szerint sokféle magyarázatot gyárthat, amelyek messze állnak a
valóságtól – például: anya könyvelő=könyveket olvasgat.
Valódi élmények
A gyerekeket magunkkal
vinni mindenhova iszonyú fárasztó dolog. Természetesen nem is kell mindig ezt
tenni. De jó, ha vannak olyan valós élményeik, amelyek során
megtapasztalhatják, milyen munka rejlik az egyes foglalkozások mögött.
Ehhez néha csak annyi
kell, hogy mesélünk nekik arról, ami körülöttünk van.
Például:
Aki az úszómedence
mellett üldögél, az úszómester. Ő figyel arra, hogy minden rendben menjen az
uszodában, ha baleset történik, hozzá fordulhatunk.
Aki a csomagot hozza
nekünk egy autóval, ő a futár. Az ő munkája, hogy elszállítja mindenkihez a
megfelelő küldeményt.
Aki a doktor néni mellett
dolgozik, ő az asszisztens. Beírja a számítógépbe az adatokat, kinyomtatja a
receptet, segít a vizsgálat körüli teendőkben.
Mesterségek régen és ma
Beszélgethettek arról is, hogy régen milyen mesterségek voltak, amelyekből ma már kevés van, vagy egyáltalán nincsenek.
Tudjátok-e, mit
csinál a bognár, a kanász, a csizmadia, a kalmár, a gombkötő, a kékfestő, a
vályogvető, teknővájó, a szűcs, varga, takács vagy a vincellér?
Vajon miért szűnnek meg a
régi mesterségek?
Van-e olyan hivatás, ami
ma még nem létezik?
Ki tudtok-e találni egy
olyan munkát, amilyen még nincs, de kedvetek lenne hozzá?
Könyvek
Nagy segítséget jelentenek a különböző foglalkozásokkal való ismerkedésben a képes ismeretterjesztő könyvek, amelyeket szívesen nézegetnek, böngésznek a gyerekek.
Nézzetek be a könyvtárba,
biztosan találtok pár ilyen témájú könyvet!
Forrás: www.jatsszunk-egyutt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése