Mire számíthatsz, ha nyilas csillagjegyű a gyermeked?

Ha november 22 és december 21 között született kisbabád, akkor ő nyilas csillagjegyű. A nyilas gyermekek kifejezetten erős személyiséggel rendelkeznek, ebből kifolyólag nagyon határozott szülőre van szüksége, aki képes őt megfelelő módon nevelni. Ha nem kapja meg azt a markáns tanítást, melyet egyéne igényelne, könnyeden kezelhetetlen lesz a továbbiakban. Igazi kalandorok, akik folyamatosan keresik a kihívásokat és az új szituációkat, viszont, ha jó példa van előtte, akkor tanulékony és felnéz édesanyja és édesapja döntéseire. Nagyon szeret a középpontban lenni, továbbá szeretetéhsége is meglehetősen intenzív, hiszen erős igénye van rá, hogy sok időt töltsenek vele szülei.

Igazi örökmozgók

Nyugtalan természetüknél fogva nagyon nehéz őket lefoglalni hosszabb időre, nagyon szeretnek jönni-menni, folyamatosan csinálni valamit és a legkevésbé sem jellemző rájuk, hogy csendesek, nyugodt gyerekek lennének. Felnőtt korukra is megmarad általában ez a függetlenség és különösen szeretnek majd utazni, világot látni.

Érdemes lehet például egy babakocsis séta alkalmával a már járni tudó gyermeket kivenni, hogy a kocsit vagy kezünket fogva velünk együtt sétálhasson, hogy csillapodjon az aktivitás iránti vágya. Illetve autós kirándulások során, ha megálltok egy hosszabb út alatt, akkor szintén kivenni őt a gyerekülésből kicsit mocorogni, így kevésbé bújik majd elő a nyűgös énje.

Embercentrikusak

Amint fentebb is írtam: nagyon szeretetéhes egyéniségek, és ebből kifolyólag imádnak emberi társaságban lenni. Mégis érzékenyek arra, hogy tölthessenek el olykor egy kis egyedüli időt a nagy sürgés-forgás közepette. Mivel energiáikat akkor tudják igazán maximumra emelni, ha néhanapján magukra is hagyják őket. Ezért érdemes a sok programból néha pihenőt hagyni nyilas gyermekünknek, hogy igazán önmaga lehessen. Próbáljuk megtalálni vele az arany középutat, mely során felváltva biztosítunk számára szociális ingereket és magára hagyott perceket.

Hatalmas képzelőerejük van

A sors a nyilas gyermekeket nagyon színes fantáziával áldotta meg, nagyon jó történetmesélők, igazi álmodozó emberek. Olykor el is mosódik a határ a fejükben a valóság és az álmok között. Ne lepődjetek meg, ha nyilas gyermeketeknek képzeletbeli barátjuk van, hiszen minden eszközük meglesz hozzá, hogy saját világot alkossanak pusztán elméjük segítségével. Igyekezzünk szabadjára engedni ezt az énjüket és nem lekorlátozni, mert úgy sosem lesznek igazán önmaguk. S ha nem ütközik gyermekünk falakba, úgy felnőttként is megélheti majd kreativitását. 

Nem szeretik a szabályokat – mégis szükségük van rájuk

Az őrületbe kergetik őket a korlátok, viszont megfelelő szabályrendszer nélkül előkerül náluk a korábban említett gondolat, mely szerint hamar kezelhetetlenné képesek válni, amennyiben határozatlan nevelést kapnak. Már korán hozzunk létre számukra akárcsak kisebb határvonalakat, amit nem léphetnek át, legyenek következményeik a tetteiknek és hamar meg fogják tanulni, hogy meddig mehetnek el.

A kislányom nyilas!

Mivel a nyilas tüzes jegy így szembesülhetünk azzal, hogy kislányunk igazán makacs hölgy lesz. Folyamatosan mozgásra kész, akit érdekelhet a földrajz és legkedvesebb elfoglaltsága az utazás. Memóriájuk kiemelkedhet a többi jegy közül, ezért könnyen megjegyzi az információkat. Képtelen tolerálni az unalmat és a monotonitást. A napi rutin náluk depresszív tüneteket válthat ki, de ha kalandos életet élhet az mindenért kárpótolja majd.

Nem ismernek félelmet, vakmerőek és nagy valószínűséggel hamarabb barátkoznak majd fiúkkal, mint kislány társaikkal. Amennyiben viszont arra van szüksége, hamar megtalálja nőiességét és bájaival egyszerűbben eléri, amit el szeretne. Nem szeretik az erőszakot és személyes szabadságuk az egyik tartópillérük.

A kisfiam nyilas!

Kitartás, lendület, önbizalom. Ez a hármas jellemzi majd leginkább a nyilas fiúgyermekeket. Éles gondolkodásuk hamar előreviszi őket a mindennapokban, hamar ráéreznek bizonyos dolgokra, ami még inkább egyszerűvé teszi az előrelépéseket. Várakozni nem szeretnek, ezért azon se lepődjünk meg, ha valamit önszorgalomból megtanulnak, pusztán azért, mert nem tudtak tovább várni arra, hogy az adott dolgot megtanítsák nekik.

Nem szoktak kétségbeesni, mindig megkeresik a tanulságot egyes helyzetekben. Rájuk is intenzíven jellemző a mozgékonyság, szinte sosem ülnek tétlenkedve. Képességeik irigylésre méltóak lehetnek, komfortosan mozognak kereskedelmi, tudományos, pedagógiai vagy akár orvostudományi szektorban is.

Igaz, ami igaz, egy nyilas egyéniség nagy kihívás lehet nevelés szempontjából, de kiforrva igazán szuper emberek válnak belőlük!

Azt fontos kiemelni, hogy az alábbi cikkben leírt információk nem vehetőek készpénznek, nem áll szándékunkban ilyennek vagy olyannak beskatulyázni valakit. Leírásuk és tartalmuk a teljesség igénye nélkül készülnek, mert minden ember különböző, minden esetben van és lesz is ellenpélda/kivétel, ezért biztosan olyan olvasók is lesznek, akikre cseppet sem jellemzőek a megfogalmazott gondolatok. A hasonló cikkek tartalmát általában tömegesen elvégzett személyiségtesztek alapján állítják össze, összevetve a különböző személyiségjegyeket, majd kigyűjtve a tömegesen megfigyelt hasonlóságokat, így az információk képlékenyek és módfelett változékonyak. Éppen ebből kifolyólag lesz olyan, akire egészen jellemző, akire csak részben és lesz olyan is, akire egyáltalán nem.

Forrás: www.babafalva.hu

 

 

 

Mézeskalács adventi koszorú

Ez nem egy hagyományos karácsonyi mézeskalács recept, hanem annak egy jóval olcsóbb változata, de azt gondolom, karácsonyfa dísznek, adventi koszorúnak vagy mézeskalács házikónak tökéletesen megteszi. (mellesleg enni sem rossz) Advent alatt remek játék az otthonülős hideg estékre :)

 

 

 

 

 

 

 

Mézeskalács adventi koszorú

Hozzávalók:

• 500 g sima liszt,
• 100 g margarin vagy zsír,
• 150 g kristálycukor,
• 1 db egész tojás,
• 1 db tojás sárgája,
• 4 ek hideg víz,
• 2 ek méz,
• 1 kk szódabikarbóna,
• illatosításra őrölt fahéj, szegfűszeg, citromhéj,
• ha sötétebb masszát szeretnénk, akkor 1 ek kakaópor,
• a mázhoz 1 tojás fehérje, kb 15-20 dkg porcukor.

Az elkészítés menete:

Semmi trükkje nincs, először a nedves hozzávalókat keverem össze fakanállal, majd kisebb adagokban hozzáadom a lisztet, amibe előtte belekevertem a szódabikarbónát és a fűszereket. Ezt már kézzel. A kicsi gyermekkezek ilyenkor már nagy segítséget nyújthatnak! :) Amikor összeállt a tészta, hűtőbe teszem. Jó ha pihen egy-két órát, de egy éjszaka sem árt neki.

Míg a tészta pihen, megtervezzük a koszorút/házikót és papírból kivágom a hozzávaló sablonokat. A kihűlt tésztát lisztezett munkalapon nagyon vékonyra nyújtjuk, majd a sablon segítségével éles késsel kivágjuk a kívánt formákat. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, kb 10 perc alatt kész.

A kihűlt darabokat cukormázzal díszítjük és azzal is ragasztjuk össze.

Jó szórakozást!

 

 

Feltöltötte: dtrizner. Köszönet érte.

Forrás: http://picibaba.hu

 

Találkozás a Mikulással

Végre havazni kezdett. Manóerdőt nagy, puha pelyhekkel, vastagon betakarta a hó. Marci, Tomi és Zsike, a három manógyerek, ujjongva szánkózott a domboldalon. Mindig újra és újra felhúzták, feltolták szánkójukat, hogy aztán ráhasalva, egymás nyomában lecsússzanak. Tomi egyszer csak felkiáltott:

- Ki mer a fák között lecsúszni velem?

Zsike félt ugyan egy kicsit, de nem akarta, hogy a fiúk kinevessék.

- Én megyek – mondta bátran. – Csak hasalva nem!

Marcinak sem nagyon tetszett az ötlet. Azt javasolta, hogy mind a hárman egyszerre, ugyanazon a szánkón csússzanak le.

- Ha kiderül, hogy megy a dolog – ajánlotta -, akkor megpróbálhatjuk egymás után is, ki-ki a magáén.

Tomi beleegyezett.

- Azt hiszem, az én szánkóm a leghosszabb – mondta, és ültében egészen hátracsúszott.

- Gyertek, üljetek fel! Én majd kormányozok!

Mindannyian felültek.

- Egy, kettő, három – számolt Tomi, és akkor egyszerre ellökték magukat.

A lejtő itt meredekebb volt, mint a szánkópályán. Tominak nagyon kellett vigyáznia, hogy kikerüljék a fákat.

- Állj! Egy kő, egy nagyon nagy kő! – kiáltott fel váratlanul Zsike. De már késő volt. A szánkó akkorát zökkent, hogy a manógyerekek egymás hegyén-hátán bukfenceztek bele a hóba.

- Ez nem is kő! – kiáltotta Marci, aki elsőnek tápászkodott fel. – Ez egy nagy zsák! És mintha volna is benne valami.

Belenéztek hát mind a hárman.

- Egy maci! – csodálkozott Tomi.

- Egy trombita és egy baba – fedezte fel Zsike.

- Kié lehet ez a zsák? – kérdezte Marci, és körülnézett. – Biztos, hogy nem valamelyik manóé. Ahhoz túl nagy.

Amikor már épp másfelé fordult volna, egy közeli fa mögül előbújt egy havas ábrázat, olyan kerek, amilyen éjszaka a telihold Manóföld felett.

- Segítség! – sikoltott föl Marci teli torokból. – Egy óriás!

Rémülten futottak szét a manógyerekek. Az óriások nagyon veszélyesek, mert kedvenc ételük a manóhús. Ezt minden manógyerek tudja, mielőtt még járni vagy beszélni megtanulna.

Ez az óriás azonban kivételnek látszott.

- Ne fussatok el, kicsikéim! – hívta őket vissza. – Nem ismertek meg engem? Én vagyok Ruprecht, Mikulás öreg szolgája!

A manógyerekek bizonytalanul néztek vissza rá. Valóban, a teliholdképűnek barátságos, fényes szeme volt, s azonnal rájuk is mosolygott. Készen a továbbfutásra, de kíváncsian megálltak a vakarcsok.

- Mit akarsz tőlünk? – kérdezte Zsike, és megpróbált bátornak látszani.

- És honnan tudhatnánk, hogy te valóban Ruprect vagy, Mikulás szolgája? – kiáltott közbe Tomi.

A teliholdábrázat bánatosra torzult.

- Elvesztettem az én jó uramat. Hogy tudja ezek után megajándékozni a gyerekeket? Nézzétek csak, ott fekszik a hóban a zsákja!

Marcinak fázott a keze. Belefújt a markába, hogy megmelegítse.

- Segítsünk megkeresni? – kérdezte aztán.

Hogy megörült ennek a hűséges öreg szolga!

Figyelmesen füleltek a madarak és a mókusok is. Szent Miklós, a mi kedves Mikulásunk bajba jutott? Akkor biztos, hogy segíteni akar rajta Manóerdő minden állata.

Ruprecht olyan fáradt a sok keresgéléstől és tévelygéstől, hogy egy lépésre sem futja már az erejéből.

- Itt vagyok és itt is maradok – sóhajtott. – Csak akkor kelek fel innen, ha majd ő mondja, az én uram.

A manógyerekek nélküle fogtak hát hozzá a kutatáshoz.

- Csak el ne aludj a hóban! – óvta őt Zsike mielőtt otthagyták volna, és megsimogatta a szomorú szolgát. – Mert akkor megfagysz ám!

De az öreg csak mosolygott, és azt mormogta maga elé:

- Ne aggódj miattam, kisasszonykám. Velem nem eshet baj.

És csakugyan, alig tűntek el mellőle a manógyerekek, jöttek az őzek, a nyulak, a rókák. a mosómedvék, és puha bundájukkal melengették Ruprechtet.

Tomi ismert a környéken egy magaslest, ahonnan a vadászok szokták figyelni a vadakat. Felszegte a fejét, úgy nézett fel, és egy kicsit ijedten állapította meg, milyen magasan is van az a deszkaházacska ott fent a fa koronájában.

- Várjatok meg itt! – mondta apró barátainak. – Onnan föntről biztosan meglátom.

Bátran mászni kezdett, de az ő rövid manólábainak az emberek számára készült létrafokok olyan távoliak voltak, mint egy emelet korlátjai. Húzódzkodva kellett fellendülnie minden egyes fokra. Hamarosan úgy elfáradt, hogy meg kellett pihennie. Két nyest kíváncsian figyelte, hogyan küszködik. Most odajöttek hozzá.

- Felviszünk ezen az utolsó szakaszon, ha akarod – susogta neki az egyik. – Mikulás a mi barátunk is.

Tominak sem kellett ezt kétszer mondani. A nyestek körülfonták a hasán a farkukat, és aztán gyerünk, föl a vadászházacskába. Ott fönn rendesen fütyült a szél, de Tomi jól megkapaszkodott. Ameddig csak a szem ellátott, körös-körül mindenütt csak fák és fák és hó.

De várjunk csak, mi az ott?

- Mikulás! – sivította az egyik nyest.

- Mikulás! – csörögte a szarka is Tomi fölött a fán.

Valóban ő volt az! Vörösen világított a kabátja a hóban, arany püspöksüvege csak úgy villódzott ez erős fényben. De a fején ferdén ült a süveg, és a köpenye szegélye elnehezült a ráragadt hótól. Egyedül húzta a megrakott szánt a vállán átvetett kötélnél fogva.

- Hé, te pletykafészek! – kiáltott fel Tomi a szarkának, aki a feje fölött még mindig a hír szétkürtölésével foglalatoskodott. – Repülj oda hozzá gyorsan, és mondd meg neki, hogy várjon egy kicsit. Odavezetjük hozzá Ruprechtet.

- Pletykafészek! Hallatlan sértés! – csörögte haragosan a szarka, de azért elszállt, hogy teljesítse a kérést.

Lefelé gyorsabb útja volt a kis Tominak, mint felfelé, mivel egyszerűen csak végigcsúszott a létra rúdján. Marci és Zsike nagyon türelmetlenül várta már odalent.

- Hol van? Láttad? – kiáltoztak összevissza.

De Tomi most nem bonyolódott hosszú magyarázatba.

- Oda kell vezetnünk hozzá Ruprechtet – mondta, és a kis csapat élére ugrott.

- Siessünk, barátaim!

Amikor sikerült felébreszteniük az állatok között szunyókáló öreget, az először azt sem tudta, mi történt vele.

- Ruprecht, kedves öreg pajtás, vedd fel a zsákodat, és hajrá! – sürgette Zsike, akinek hirtelen egy Mikulás-ének jutott az eszébe. El is kezdte:

„Mikulás az erdő-mélyen

vár rád nagyon-nagyon régen”.

- Megtaláltátok? – kiáltott föl örvendezve az öreg. – Hol van?

- Odavezetünk – mondta Tomi büszkén; és bebújt az öreg Ruprecht jobb zsebébe. Zsike és Marci kényelmesen elfért a balban. Két szarvas is volt ott, akik átvetették agancsukon a hátizsák szíjait, és útnak indult a kis karaván Ruprecht örömében rágyújtott egy dalra, hogy csak úgy visszhangzott tőle az erdő.

- Ha nem láttalak is, hallani biztos meghallottalak volna, öreg barátom! – üdvözölte nevetve Szent Miklós, amikor odaértek. – Milyen jó, hogy megint itt vagy! Így mégis örömöt szerezhetünk a gyerekeknek.

- Bizony – bólintott Ruprecht. – És ezt a manógyerekeknek köszönhetjük, meg az erdő állatainak.

Mikulás arca örömtől sugárzott.

- Akkor ti is velünk kell, hogy jöjjetek! – mondta. – Segítsetek az ajándékok szétosztásában.

Így történt, hogy Mikulás szánját a mai napig két szarvas húzza, és szarka jelzi az érkezését. De ha igazán jó voltál, megeshet, hogy meglátod a görbe püspöki pásztorboton hintázó manógyerekeket is, akár kettőt, hármat is. Egyikük biztos, hogy rád kacsint.

Mezey Katalin fordítása

 

Minél tovább hisz a gyerek a Mikulásban, annál jobb, de a virgácsot és a csokit felejtsük el!

"Fegyelmezésre sose használjuk a Mikulás ünnepet!" - mondja a pszichológus, majd hozzáteszi, így vagy úgy, de idővel rájön majd a gyerek az igazságra. Fontos azonban az, hogy mi hogyan reagálunk a kérdéseire. A gyerekeknek szükségük van a csodákra, ezért a szakértők azt tanácsolják, hogy ameddig csak lehet, hagyjuk meg őket abban a hitben, hogy létezik a Mikulás.

Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a Mikulásról?

Egy ideig felesleges őket felvilágosítani

Előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor a gyerek nekünk szegez egy kérdést. Például, hogy miért volt apa cipője a Mikulás bácsin, aki meglátogatott minket. Vagy hogy szerintünk létezik-e, mert valaki az oviban azt mondta, hogy nem. Vagy hogy hogy tud bejönni a Jézuska, ha zárva van az ajtó és az ablakok is. Vekerdy Tamás szerint a gyerekek nem gondolkodnak a részleteken, ezért ettől kár tartanunk.

”Hadd jöjjön a Mikulás, mindenki tegye ki a cipőjét az ablakba! A gyerekek okosak, általában mégsem kérdeznek rá, hogy a Mikulás hogyan tudta betenni a cipőkbe az ajándékokat, amikor csukva volt az ablak.”

Kérdezni azonban kérdeznek. Hiszen hallanak ezt-azt. Nekünk szülőknek pedig az a dolgunk, hogy okosan válaszoljunk. Mert idővel magától fog rájönni az igazságra, de onnantól kezdve, hogy tudja, hogy nem létezik Mikulás, még évek telhetnek el addig, amíg szeretne hinni benne, ezért nem firtatja a valóságot.

”Még ha azt is hallják az óvodában, hogy a Mikulás nem létezik, otthon mégis megkérdik, hova tegyék a cipőjüket, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. Vagyis nem akarják tudni egy ideig, hogy nincs Mikulás, és amíg ez így van, addig teljesen szükségtelen őket erről ,,felvilágosítanunk” – mondja a pszichológus.

A virgácsot és a csokit felejtsük el!

Vekerdy Tamás szerint fontos továbbá az is, hogy a Mikulás-ünnepet ne használjuk fegyelmezésre. Vagyis ne hangoztassuk a gyerek előtt, hogy aki jó, az csokit kap, aki rossz, az virgácsot, és ne is éljünk ezekkel az ajándékozási módszerekkel.

A hagyományokat még felnőttként is őrizhetjük

A gyerek idővel elfogadja majd, hogy mi tesszük az ajándékot a csizmájába, ekkor már nem kell füllentenünk, de a szakértő szerint ez nem azt jelenti, hogy már nem őrizhetjük tovább a hagyományokat.

Mikulással kapcsolatos tévhitek

1. Trauma éri, ha egy kortársa elárulja, hogy nincs Mikulás

A gyerek addig hisz a Mikulásban, ameddig hinni szeretne benne, ameddig szüksége van a csodákra. Ha plázában vagy az utcán Mikulást vagy karácsonyfát lát, akkor sem esik kétségbe. Ha megkérdezi, hogy miért van több Mikulás, felelhetjük azt, hogy az nem az igazi Mikulás.

2. Becsapjuk, ha elhitetjük vele, hogy létezik a Mikulás

Nem fogja csalódásként megélni, ha rájön, hogy nem létezik a Mikulás. Ráadásul nem nekünk kell megmondanunk, magától fog rájönni, amikor már nem él mesebeli, fantáziavilágban.

3. Iskoláskorban már nem hisznek a gyerekek a Mikulásban

Egy felmérés szerint általában 8 éves korukig hisznek a gyerekek a Mikulásban, de innentől is még évekig tarthat, amíg nem beszélnek a valóságról, mert szeretnének még hinni benne.

Forrás: www.csaladinet.hu

Miért mennek télen szabadságra a fák?

- Ébredj, te álomszuszék! – szólította édesanya. – Nézd csak! Tél lett egyetlen éjszaka alatt!

- Reccs, reccs – nyögött felhúzás közben a redőny.

Jóska kipislogott a kertbe. A virágágyak frissen megforgatott fekete halmai és a fűhegyek is, min-min dértől csillogtak. A fák finom csipke sziluettként álltak a gyenge reggeli napfényben. Nem sokkal később bekattant a kertkapu zárja Jóska és édesanyja mögött. Mentek a parkba, mint minden szombaton. Jóska ujjára hosszú tűjű zúzmarakristályok tapadtak, ha az utat szegélyező kerítések deszkájához ért. Lehelete felhőként gomolygott az arca előtt, ajka megdermedt a hidegtől. Édesanya és Jóska megálltak és körülnéztek az öreg parkban, amelyre alig lehetett ráismerni aznap. A gesztenyefák ágain vastagon és bojtosan ült a zúzmara.

- Szőrmesapkájuk van – mondta álmélkodva Jóska.

Édesanya nevetett. Amikor megcsókolta Jóskát, az orra hegye nedves pontocskát hagyott a fiú arcán.

- A fák örülnek a télnek? – nézett körül tűnődve Jóska.

- Biztosan – felelte édesanya. – Egy fának rengeteg dolga van: tavasszal kibontja a rügyeit, amelyeket máris ott láthatsz rajta. Virágot hajt és gyümölcsöt fogan. Gyümölcseit lassan megérleli, hogy ősszel mi is szüretelhessünk, és az állatok, a madarak is. A tél az az időszak, amikor szabadságra mennek a fák.

Jóska csodálkozva nézett végig az ismerős fákon. Ilyesmikről még sosem gondolkozott.

- De ez még semmi ahhoz képest, mi mindent tud egy fa – magyarázta az édesanyja. – Tudod-e, hogy beszívja a rossz levegőt, és számtalan levelével megtisztítja azt? Enélkül már rég megfulladtunk volna.

Jóska egyre jobban csodálkozott.

- Igen – mondta a mamája, - ha hidegre fordul az idő, a fák már tudják, hogy most végre kipihenhetik magukat. A gyökerek kevesebb nedvességet küldenek fel az ágakba, ezért elszáradnak a levelek és lehullanak a földre. Ott elkorhadnak, és fokozatosan új föld lesz belőlük. Később abba is beleszövi gyökereit a fa, hogy fölszívja belőle a maga tápanyagát.

- Miért kell lehullatniuk a fáknak azokat a szép leveleket? – kérdezte Jóska. – Szerintem nem tisztességes dolog, hogy egyszerűen kiéheztetik őket.

- Nem erről van szó – felelte édesanya. – Ezt kell tenniük, különben a nedvek, amelyekkel a leveleket táplálják megfagynának az ereikben. A jégnek több hely kell, mint a víznek, tudod? Ezek a szép fatörzsek mind széthasadnának, és a fák mind meghalnának. Nem szólva arról, hogy télen a fán maradt levelek felfognák a havat. A hó súlya alatt letörnének az ágak, kidőlnének a fák.

- Akkor nem bánom, hogy lehullatják a leveleiket – dünnyögte Jóska.

- Nem ugye? – helyeselt édesanya, és hívogatni kezdett egy kacsát. Az hangos, éhes gágogással oda is kacsázott hozzájuk. – Észrevetted már egyáltalán, milyen csodaszépek télen a fák: Ahogy finom ágaikat az égre emelik! Mintha pókhálót rajzolnának az égboltra.

Jóska megetette a kacsát, de közben tovább töprengett.

- A fenyőfák is tudják mindezt? – kérdezte egy kis idő múltán, és várakozva nézett édesanyjára.

- Minden fa tudja.

- De a karácsonyfák nem – gondolkodott hangosan Jóska.

- Kivéve, ha gyökeres kis karácsonyfát vásárolunk cserépben – vetette fel édesanyja.

Erre aztán Jóska is elmosolyodott.

Mezey Katalin fordítása

Versek, dalok Mikulásra

 Kedves gyerekversek, dalok Mikulásra.

 

 

 

 

 

  

 

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
húzza-rázza hűsszellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon.
 
A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön:
Nem baj ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön!
 
Parányi ökörszem
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
"Süt még nap a nyáron!"

 Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.
 
Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.
 
Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!

 Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél!

 Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyén
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!

 Dalok

Pattanj pajtás, pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár!
Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már!

Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme
csupa csillogás.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
Mikulás"

 Itt kopog, ott kopog,
Megérkezett Télapóka, hopp!

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Fotó: jackmac34/Pixabay.com

 

 

Ezért különlegesek a decemberi születésű gyerekek

A decemberi születésű gyerekek amennyi hátrányt élveznek a szülinapi bulijukkal kapcsolatban, annyi előnnyel is indulnak az életben. Nem hiszed? Olvass tovább, már soroljuk is!

Ha decemberben érkezik/érkezett kisbabád, akkor tudd, hogy igazán szerencsés lesz. A legkevesebb szülinap esik ugyanis decemberre (különösen 24 és 25-re), és persze amellett, hogy a gyereked valószínűleg megtapasztalja majd, hogy milyen, amikor a szülinapi partija a karácsonyi partik tömkelegével vetekszik, valójában az év legkülönlegesebb időszakában tarthatja a szülinapját, amit minden gyerek imád. De íme néhány statisztikai érdekesség, hogy mire számíthatsz még, ha decemberre várod a babád:

1. Problémamentes reggelek és korai fekvés

Egy olasz és spanyol egyetemi diákok körében végzett tanulmány szerint azok a fiatalok, akik december környékén születtek, sokkal inkább tartoztak a koránkelők táborába szemben a nyáron születettekkel, akik többsége egyértelműen az éjjeli baglyok csapatát erősíti. Más kutatások szerint a decemberi babák este is korábban elalszanak.

2. A legfiatalabb lesz az osztályban

Sok szülő aggódik, hogy a decemberi születésű gyereke a legfiatalabbak közé fog tartozni az oviban, iskolában, pedig nincs ok a pánikra, ugyanis lehetséges, hogy ez még a javára is válhat!

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy mekkora előnye származik majd abból a gyereknek, ha a legfiatalabbak közé tartozik az óvodában. Lehetséges, hogy az oviban nehéz dolguk lesz, de mire egyetemre mennek, a decemberi gyerekek általában jóval megelőzik a társaikat a legtöbb képességet tekintve.

3. Nagy eséllyel fogorvos lesz

A Guardian-ban megjelent brit népszámlálási statisztikák szerint a decemberi gyerekek többsége meglepő módon fogorvos lesz felnőtt korára. Így vagy úgy, sosem elég korai a kicsit megtanítani a helyes szájhigiéniára!

4. Balkezes lesz

A Bécsi Egyetem kutatása szerint a decemberben született fiúk nagyobb eséllyel lesznek balkezesek. A résztvevő 13 ezer felnőttből a nők 7,5, a férfiak 8,8%-a volt balkezes. Mikor szemügyre vették a születési dátumokat, világosan látszott, hogy a balkezes urak többsége november 1. és január 1. között született.

5. Nyilas vagy Bak lesz

Ha hiszel az asztrológiában, akkor biztosan tudod, hogy nem mindegy, hogy december 21. előtt vagy után születik a babád. Ha előtte jön világra, akkor Nyilas lesz, akikre jellemző, hogy többnyire inkább extrovertáltak és imádnak utazni. Ha pedig december 21. és 31. között, akkor Bak, akik az asztrológia szerint rendkívül eltökéltek és segítőkészek.

Forrás: www.gyerekszoba.hu