,,Rossz gyerek nincs, csak olyan, aki most rosszul viselkedik."
,,Egyre több a nagyon okos gyerek, de nagyon féltem a lelküket
utána."
Négy héttel ezelőtt már érintettük az óvodába beszoktatást,
a bekerülést, de akkor kevesebben voltunk gyermekbetegségek miatt, ezért hívtuk
meg újra az óvónőt a Babaklubba.
Névjegykártya:
Bodnár Mihályné Éva,
az Eszterlánc Óvoda egyik óvodapedagógusa.
A meghívás, az ismeretség alapja, hogy Babaklubos kisgyermek
óvó nénije volt. Olyan kislányé, aki a család lakás változtatása miatt más
óvodába került, és a mai napig vágyik vissza a Kisvakond csoportba, ahol imádta
Évike óvó nénit.
- Négy
héttel ezelőtt már érintettük az óvodába beszoktatást, a bekerülést.
- Igyekszem
a meghirdetett témákról szépen, sorban beszélni, de természetesen
megállíthattok, ha van kérdésetek. Igen, négy héttel ezelőtt is érintettük az
óvodába beszoktatást, a bekerülést, illetve van egy új téma is, hogy mit
tehetünk, ha csúfolódás vagy kudarc éri a gyereket. Kezdeném nagyon röviden az
elejéről. Biztos, hogy mindenki fél és mindenki aggódik, amikor három évesen
bekerül a gyerek az óvodába. Egyik napról a másikra ez egy szörnyű trauma,
hogyha rosszul oldjuk meg. Elő kell készíteni, akár egy fél évvel előtte a
gyereket. Aki okos, az már két és három év között ezeket a dolgokat megoldja.
Jó megoldás, ha kicsit másra bízzuk a gyereket, akár keresztmama, nagyszülő,
vagy nem tudom, hogy ki mennyire meri ott hagyni. Kell, hogy folyamatos legyen
az anyától való elszakadás, elválás.
Rengeteget kell beszélgetni a gyerekkel. Egy három éves gyerek már
nagyon okos tud lenni. Igenis fokozatosan megérti azt is, hogy anyának most el
kell menni dolgozni, te pedig ügyes, okos vagy, neked pedig óvodába kell menni,
de nagyon jó lesz.
- A
gyerekeknek az egyik legjobb dolog a közösség. A gyerekek és az új játék
élménye. A bölcsisek már egy közösségből
jönnek, ott sokkal könnyebb természetesen. Ott is van persze kihívás, hiszen
környezetet váltanak, változik a környezet, változik a felnőtt személyzet, akit
megszoktak. Amikor a családból jövő gyerekeket várjuk, ezt mi az óvodában úgy
csináljuk, hogy akkor mindig beosztjuk, hogy fokozatosan, mindig csak egy
gyerek. Két- három gyerek ne legyen egyszerre, arra mindig ügyelünk. Amikor
jelentkezik, a beiratkozással kezdődik. El lehet vinni a gyereket, elengedik az
óvodába, ott maradhat a csoportban, szétnéz, játszhat egy kicsit. Az udvaron is
játszhat. Ha vágyik a gyerek, annál jobb. Ha menni kell, ennyi időnk van,
menjünk. Ne a gyerek diktáljon. Arra kell törekedni, hogy inkább vágyjon a
következő napon is. Ne a gyerek diktáljon, mert ha már az első alkalommal ő
diktál, akkor utána is diktálni akar majd, hogy ő nem akar ott maradni. Azt
kell mondani, hogy ma elmegyünk, és holnap újra jövünk. Nálunk, ami nagyon
bevált, amikor először ott maradhat az anya, együtt vannak, csönd van,
nyugalom, akkor beszéljük meg a gyerekkel, hogy na most „elszaladok a boltba,
veszek valamit, vagy el kell mennem egy csekket befizetni”. Ezt megérti, és
várja, hogy tíz perc múlva visszajöjjön anya. Na, hogy érezted magad, holnap
megint jövünk. Mindent őszintén meg kell beszélni vele. Ha síró, zokogó gyerek
van, tudom, hogy szörnyű, akkor annak a gyereknek egy picit több idő kell.
Olyankor sokszor mondom, hogy szeretnék egy videófelvételt készíteni, hogy a
szülő láthassa, sokszor ez a sírás csak anyának szól. Olyan gyerek még nem
nagyon volt, aki egész délelőtt sírt volna. Néhány perc után feloldódik. A
gyerekek varázsa, illetve kell hozzá óvónői kisugárzás is. Azért vannak,
kell, hogy legyenek óvónők, akik szeretik, amit csinálnak. Ez megoldja a sírós
gyermek helyzetét. Minden fokozatosan megy, két-három nap. Azt szoktam mondani,
hogy ezt sem szabad nagyon sokáig húzni, mert annál rosszabb. Mindent meg kell
beszélni, őszintén. Ami gondot szokott még okozni a mai világban, az a pelenka.
Nagyon jó, nagyon kényelmes dolog, de egyre később lesznek szobatiszták a
gyerekek. Még a pisilést meg is oldják, de a kakálással sokszor gond van. Az én
gyerekemet is kétszer-háromszor kellett visszaszoktatni, mert nem szerette,
ordított, akkor félretettem és legközelebb elővettük. Az óvodában székrekedést
is okozhat, egy feszültséget is okozhat, hogy nem tudok, nem merek. Nekem is
volt egy olyan gyerekem, aki kiderült, hogy otthon még pelenkába kakál, de már
ovis volt. Nap közben semmi gond nem volt, csak pont akkor jött egy ilyen ,,jaj
most mit csináljak”. Nyilván ez kihat a gyerekre is. Az, hogy véletlen
becsorog, semmi baj, természetes, ebből mi nem csinálunk gondot. Kiscsoportos
korban fontos a játék, cirógatás, ölbe ültetés, mondókázás.
- Attól
nem kell megijedni, hogy kiscsoportban esetleg nincs barátja. A kiscsoportosok
még szinte egyedül szeretnek játszani. Tologatnak, pakolgatnak, babusgatják
esetleg a babát, amit otthon látnak. Középső és nagycsoportban nyilván jönnek a
barátok. –
- Megmondom
őszintén, hogy a kudarc, a csúfolódás, még majdnem azt mondhatom, hogy óvodában
is ritkán jön elő, ha jól elő van készítve. Gondolom, hogy ilyen dolgokra
gondoltatok, hogy szemüveges, vagy van valami olyan problémája, hogy fogyatékkal élő,
hallókészüléke vagy dongalába van. Van olyan gyerekem most, aki dadog, de senkinek
fel nem tűnik. A gyerekek ilyenek. Van egy kislány, aki szemüveges. Ha
felveszi, az az első, hogy megdicsérem, hogy ,,jaj de jól áll neked, jaj de
szép!”. Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy miért kell neki. Azért mert így lát
jól. Van a másik csoportban egy hallókészülékes kisfiú. Meg lehet a gyerekekkel
ezeket a dolgokat beszélni. Rögtön kikerülni ezt a helyzetet. Ha bármi van, én
nagyon jónak tartom a fogadóórát. Az első jelzésre rögtön reagálni kell és a
gyerekekkel közösen kell megbeszélni a dolgokat.
- Mennyire
normális, ha egy év után se mesél semmit a gyerek az óvodáról?
- Nekem is
volt egy ilyen kisfiú, aki öt évesen került be, és nem beszélt, nem beszélt.
Szóltunk a szülőnek, hogy ez a gyerek nem mond semmit. Most mond mindent. Ők is
beszéltek vele otthon, és megoldódott.
- Az
oviban részt vesz mindenben.
- Nekem
három évig nem mesélt az óvodáról.
- Tényleg?
Eljönnétek az én csoportomba, ott megy a locsi-fecsi.
- Nem úgy
értem. Az óvodába beszélt, csacsogott, csak otthon kellett harapófogóval
kihúzni belőle, hogy jó volt-e, és mi volt az óvodában.
Azt én is tapasztalom, hogy nem nagyon szeretik, ha
produkáltatják a gyereket. Az nekem is nagyon halálom volt, hogy ,,na most mit
tudsz, milyen verset tanultál?” Ha játszik, elmondja közben magától, de ha
kiállítom, hogy mondja, akkor nem mindegyik. Persze olyan is van, aki szívesen
mondja. Ebből kijön, hogy az egyik gyerek ilyen, a másik olyan. Érdekes, hogy
nem beszélnek róla.
- Nálunk
az a helyzet, hogy ugye divat az Angry Birds, a Thomas, és az, akinek nincs,
kicsúfolja azt, akinek van.
- Ez a mai
világ ilyen téren sajnos már ilyen. Minden van.
- Nekem
fiam van, és nem veszi fel a bántást, csak megemlítette, hogy kötekedett vele
egy fiú, hogy neki milyen csúnya izéje van.
- Ha nekem
ezt így mondaná, akkor azt mondanám, hogy megbeszéljük, és kerítenék egy olyan
alkalmat, amikor leülünk és beszélgetünk. Ha ruháról van szó, bármi van rajta,
én az övét dicsérném meg a többiek előtt, hogy ez is milyen szép, de az milyen
szép, mert látok rajta valami más figurát vagy valamit. Ilyenkor az óvónő tehet
valamit. A legjobb a fogadóóra, vagy, ha megbeszéled, akkor nyilván a
pedagógusnak úgy kell reagálni.
- Azt sem
szeretem, ha azt mondják a gyerekre, hogy rossz gyerek. Rossz gyerek nincs,
csak olyan, aki most rosszul viselkedik. Lehet, hogy rossz napja van, vagy
valami és akkor megbeszéljük. Ugyanez igaz a ruhákra is. Kiemelem, hogy nekem
ez tetszik, azért mert… Nekem ott kell lennem a gyerekek között. Van, amikor
rajtam is megdicsérnek dolgokat. Számtalanszor mondom, hogy jaj, de szép. A
lányok is mondják. Ha kinövöd, nekem adod? És akkor mondják, hogy igen Évike,
ez a tiéd lesz. Ha én egy ilyen poént elejtek, akkor biztos, hogy kihúzza
magát, és nem kell nekem ilyen nem tudom milyen figurás, mert az óvó néninek ez
tetszik. Nyilván, ha ilyen dolgod van, beszéld meg az óvó nénivel is, és
szerintem megpróbálja majd megoldani. Én így reagálnék rá.
- A
beszoktatásra visszatérve minden gyerek más. Van, akinek tényleg nem lesz gond
néhány nap után, van, akinek egy-két hét vagy hónap.
- Nekünk
volt olyan a nagyobbnál. Mikor vittem, fel voltam rá készülve, hogy sírás lesz
vagy valami. Ő másfél, két hónap után kezdett el üvölteni, és egy hétig tartott
csak, hogy ő nem akar menni.
- Ez
tudjátok, miért van? Mert először tetszik minden. Minden érdekes, minden jó, a
játék, a gyerekek, a felnőttek. Őszinte leszek, vannak szabályok is, és az
óvodában egyre több, mint a bölcsiben. Van, ami tetszik és van, ami nem. Hogy
tudom a legjobban kikerülni? Ha előadom magam. A maga kis nyelvén, a maga módján.
Mindig azt mondom, hogy megbeszélni vele őszintén. Olyan aranyosak tudnak
lenni. Az enyémek most hat évesek, kapják az oltást. Mondom, tudod, hogy fájni
fog egy kicsit, de ha sírsz, az nem baj. Egy óvódás gyerek még sírhat, az
természetes dolog. Jöttek utána bölcsen, hogy én nem is sírtam, vagy hát egy
kicsit. Nyugodtan lehet. Én így vittem a gyerekemet annak idején, hogy tudtam,
amikor oltást kapott, hogy fog fájni, de ezt azért kapod, mert… A maga kis
nyelvén megérti a gyerek, csak őszintének kell lenni.
- Ami
nagyon hat rájuk, az a dicséret. Te ügyes vagy, te nagy vagy, te ezt már tudod.
A legrosszabb gyereknek is van olyan valami, úgymond rossz, hogy rosszaságot
csinált, de van egy olyan mozdulat, amiben ragyogó, és ha azt kiemeljük, akkor
a rosszból már egy csodálatosan jól viselkedő vagy segítő gyerek lesz. Amelyik
elevenebb, izgő-mozgó, az izeg-mozog, de ha megkérem, hogy hozd ide ezt, vagy
hozd ide azt, pillanatok alatt a legügyesebb lesz. A dicséret nagyon sokat
számít egymás között is, ha valami van. Nézzétek csak, ki a legügyesebb, és a
többi- Lássuk be, mindenki azt szereti,
ha a főnöke megdicséri, nem pedig azt, ha letolja. A gyereknél még jobban így
van. Az én zseni, okos gyerekemnek, ha azt mondom, hogy te most bután
viselkedsz, ő azt mondja, hogy nem vagyok buta. Azt rögtön megérti, hogy nem
buta, csak butaságot csinál, és ő okos, tehát úgy kell viselkednie. Az hat
rájuk legjobban, ha feljebb emeled, ha rangon felüli a többihez képest. Ha
ebben, meg ebben okosabb és jobb.
- A fiam
keddig szeret oviba járni, szerdától pedig már nem. Hétfőn, kedden elmegy,
szerdán pedig kérdezi, hogy még mindig az a nap van, amikor menni kell. Kis
ígéreteket kell tennem neki.
- A
foglalkozások miatt vagy a gyerekek miatt?
- Én úgy
érzem, hogy is-is. Vegyes csoportba járunk és elvileg ő kiscsoportosnak
minősül, viszont szerintem ő vígan kenterbe veri a középső csoportosokat
úgymond a tudásában. A kiscsoportosokat nem nagyon engedik oda a középső
csoportosok asztalához játszani.
- Nekünk
elsősorban a nagyokat kell tanítani, mert az iskolába nagy a követelmény és
tényleg kellenek dolgok. A középsősöknek már kisebb szintű a feladat, a kicsik
pedig kicsik. Ezt utálom a legjobban, higgyétek el. Most már nálunk egyre
jobban arra hajlik a vezetőség, hogy ne legyen ez a heterogén, hanem inkább
homogén csoport legyen, tehát kicsi-középső vagy középső-nagy. Aki ezt
kitalálta, hogy mind a három, az nagyon okos, meg nagyon jó, a kicsinek
valameddig, de mikor benne vagy… Egy idő után kijön a gyerekből is, mint ahogy
mondod, hogy nem tökéletes.
- Kiscsoportok
és nagycsoportok vannak, külön csoportba vannak a gyerekek. Én el sem tudom
képzelni, hogy hogy tudtok egyáltalán foglalkozni velük úgy, hogy egy részük
készül iskolába.
- Mi úgy
kezdtük, hogy kiscsoporttal, illetve volt évközis is. Most ott tartunk, hogy
épp tegnap volt a ballagásunk, igazából 22 gyerek lett volna, aki iskolába megy
év szerint. Az új törvény szerint, aki 2015. augusztus 31.-ig betölti a hat
évet, az iskolaköteles. Én az elején is kínban voltam, hogy van hétéves és hét
és fél éves, aki majd iskolába megy. Első fordulóba beszélgettük, hogy a nagyon
nyári gyerekek, a júniusi, júliusi, augusztusi. Az augusztusi végképp. Az
augusztusi gyerekek szinte maradtak is. A júniusiból van egy gyerek. 11 gyerek
ment most el. Nekünk jó csoportunk van most, mert szinte nagycsoportosok
voltunk meg a középső, és ez a legjobb. Minden túlzás nélkül látom, hogy nagyon
jó. Aki most visszamarad, jövőre nagyon érett lesz. Egy gyerek fog
visszamaradni, aki úgy bekerült hozzánk úgymond, most négy éves a kicsi. Ha
egy-kettő kerül be, az még inkább húzza, de ha van 5-6 kicsi és megy 8-10,
akkor inkább húzzák a nagyokat visszafelé. A kolléganőktől hallom, hogy kell
ez, kell az, de egy idő után a nagy is ezt csinálja, mert a kicsinek lehet, ez
meg az, meg a kicsi játszhat, a kicsinek ez kell, akkor ő miért ne? Ő is
visszamegy, ez a legrosszabb, ahol három korosztály van együtt. Nekünk a
vezetőség egyre jobban hajlik arra, hogy kicsi középső és nagy középső legyen
együtt, hogy kevesebb legyen az a korkülönbség. Láttuk tavaly, az előző
csoportban, hogy volt hét éves, meg volt hozzá három éves. Az volt a
legrosszabb. A nagy már mindent kipróbált, meg mindenféle újdonságot tanított a
kicsivel, mert ő meg tudta vele tanítani.
- És akkor
mondják, hogy te ezt még nem csinálhatod…
- Igen,
ott már a visszájára fordul. Addig jó, míg kikíséri, vigyáz rá, segít az
öltözködésben, és anyáskodik felette, de egy idő után már megvan minden
korosztálynak a maga szépsége és maga fejlesztési lehetősége, ez a legnehezebb
ilyen téren. Én annak vagyok a híve, hogy inkább két korosztály legyen együtt,
ne három. Azt tartom legnagyobb gondnak, persze sok a gyerek, nagyon örülünk
neki, de inkább óvodát kellene építeni. 25 főnél nem engednék többet egy óvodás
csoportba, de mi is harmincan vagyunk. Mint ahogy mondod, kevesebb létszámú
csoportba miért ne mehetne oda. Oda kell figyelni, nagyon oda kell figyelni a
nagyra, mert szeptembertől tényleg oda kell rá figyelni. Ott van a kisebb is,
azt is figyelem, és rögtön, de rögtön észre kellene vennem ezeket a dolgokat,
hogy hát te ügyes vagy meg tudod, akkor gyere, te is próbáld csinálni.
- A
kisfiam azt csinálja, hogy beáll a sarokba és bekiabálja az eredményt. Nem
engedik az asztalhoz.
- Én
biztos adnék neki olyan szintű dolgot, ami neki való.
- Megpróbálják
lefoglalni valamivel, de őt nem érdekli az, hogy ő kirakózgasson.
- Miért
nem engedik?
- Mert
nem az a korosztály.
- A
gyerek szintjéhez kellene igazodni, nem a korához.
- Pontosan.
- Van
olyan gyerek, aki annyira okos, hogy hat év alatt engedik iskolába.
- Nekem is
van egy nagyon okos gyerekem, egy úgynevezett zseni. Nekem három és fél évesen
jött úgy a bölcsiből, hogy már olvasott. Az én írásomat elolvassa. Kiszámolta a
múltkor, mondta, hogy Évike, mikor adták át ezt az óvodát? Mondtam, hogy
78-ban. Kérdezte, hogy és akkor te már dolgoztál? Mondtam, hogy nem, én 79-ben,
18 évesen kezdtem el dolgozni. Ő pedig mondta, hogy akkor 61-ben születtél?
Kapásból mindent tud, ő tényleg olyan gyerek. Most decemberben töltötte a
hatot, na de nem engedtem volna iskolába, megmondom őszintén, hogy miért. Még
kiscsoportban látszik, hogy okos, nagy, de ez a gyerek kívülállóként látja a
többieket, mert tényleg okosabb. Tényleg okosabb, mint a többi, a kudarcot nem
viseli, mindenben első akar lenni, és szenvedek én is és szenved ő is. Mindig
nem lehet a legjobb, de annyira dolgozik érte, hogy rettenetesen. Az nem lehet,
hogy ő sose legyen első, mert nem versenyzik. Kell tudni nagyon
kompromisszumokat kötni, hogy most ott legyen. A nagycsoportot szinte arra
építettük, hogy a verseny, a küzdelem. Most már ott tartanak, hogy játszunk, de
tudják, hogy jól érezzük magunkat, és hogy ügyesebbek legyünk. A kudarcot
viselik a legnehezebben. A nagycsoportban a hat éves gyereknél ez nagyon kijön,
meg majd az iskolában is. Miért nem győzök, miért nem én vagyok?
- Ez
nálunk is állandóan probléma. Mindig versenyezni akar.
- Ezt a
kicsiknél még lehet hagyni. Én azt mondom, hogyha okosak akarunk lenni és
partnerként akarjuk kezelni a gyereket, különösen, ha majd iskolába megy, akkor
már a nagyoknál kell ezt, hogy oké, de mondjuk, én vagyok a személyes példa
szinte, hogy látod, hogy nem nyertem, de semmi baj. Én nem is az óvodában
féltem, mert ott természetes, de majd az iskolában, már megint egy új közösség,
új társaság. Ugye okosak, ott már jobban előjönnek ezek a dolgok. Azt tudom,
hogy a legnehezebb a kudarc elviselése, vagy akkor mondani kell, hogy oké, hogy
most nem nyertél, de a múltkor nyertél, vagy tudod, hogy te ebben ügyes vagy.
Valami olyan dolgot kell mondani, ami az elkeseredettségét tompítja. Mondom,
hogy én mostanában látom. Egyre több a nagyon okos gyerek, de nagyon féltem a
lelküket utána. Nehéz úgy kezelni az én okos kisfiamat is. Mondtam neki, hogy
nagyon remélem, hogy te doktor bácsi leszel, mire én öreg leszek. Ő pedig
számolta, hogy hány éves leszel, 70. Már ezen töri a fejét. Az iskolába is oda
kell figyelni a dolgokra. Attól féltem őt is. Már beszéltük ezt a szülőkkel is,
hogy tanító nénit keressetek hozzá, mondjátok el ezeket a dolgokat. Őt is meg
kell győzni arról, hogy lehet, hogy másik gyerek is lesz ilyen ügyes, okos,
mint amilyen te. Már utólag látom, hogy legjobb dolgok a fogadóórák, mert a
szülőkkel akkor tudunk beszélgetni őszintén. Mi is, amit észreveszünk, meg ő is,
ha egy-egy ilyen mozdulat kimarad a gyerek életéből, nem kúszik, nem mászik, az
kijön. Négy-öt éves korában már ki fog jönni, tehát a mozgáskoordinációban,
valamiben biztos, hogy ki fog jönni. Hagyni kell, az óvodás korban a
legfontosabb, hogy gyerek legyen, hogy örüljön, hogy játsszon és boldog legyen.
Meg fogja tanulni, amit kell, felmérések szerint egy hat éves és egy nyolc éves
között nem sok különbség van. Bele lehet sulykolni sok mindent. Sajnos az a
baj, hogy megmondom őszintén, voltunk az Ovi olimpián, kislabda dobás,
futás, ilyen versenyszámokban versenyeztünk. Butykai, sóstóhegyi gyerekek
kenterbe vertek bennünket. Ez érthető, hiszen ott a gyerek kint van, állandóan
mozog, ez kell a mai gyereknek. Szerintem fel se fogta, hogy milyen tehetség, mert
benne van, nap, mint nap ezt csinálja. Hagyni kell mozogni, hadd legyen koszos,
néha az a lemorzsolás se vészes, hagyjuk őket mozogni. A játékon keresztül
mindent megtanul.
- Mi
szeretnénk falura kiköltözni és az lenne a kérdésem, hogyha esetleg nincsen
körülötte gyerek, de van neki egy kis kuckója, egy medence, egy kisebb
játszótér, jó az neki és nem furcsa neki, ha óvodába kell menni és sokan
lesznek körülötte?
- Eleinte
furcsa lesz. Eleinte kívülálló lesz, lehet. Nálam most van egy öt éves kisfiú
így, őt a nagyszülők nevelték nagyon messze. Hiába öt éves volt, először nem is
kommunikált, mutogatott, én kitaláltam, hogy mit akart. Utána ott kint az
udvaron a három évesekkel, tehát a kicsikkel kezdett el kommunikálni. Ami
kimarad, ösztönösen elkezdi a gyerek. Most már ott tartunk, hogy játszik a
nagyokkal is.
- Ez baj
vagy nem?
- Ha meg
tudjátok oldani, hogy valahova olyan helyekre elvinni, ahol gyerekek vannak, mert
az kell. Ezt is megint egyéne válogatja. Lehet, hogy egy-két gyerek egy hét
alatt, egy hónap alatt megszokja, semmi gond, de ha olyan típus, hogy
visszahúzódóbb, zárkózottabb, annak a gyereknek kell. Az ilyenre a legjobb
gyógyszer a gyerekek társasága. Nézzétek meg, ha elmennek egy játszóházba. Ott
mindenki olyan boldogan mesél róla, hogy ott mindent lehet, ott barátkoznak.
Még aki véletlenül becseppen, az is, rögtön csúsznak, rögtön ugrálnak.
- A
játszóházba milyen idősen lehet őket vinni?
- Én vittem
már tíz hónaposan is a nagyot.
- És
feltalálta magát egyből?
- Hát
először együtt csúsztunk és nagyon hozzászokott. A kicsivel nem, vele baba mama
klubokba járunk. Nagyon jó volt, láttam a kettő között a különbséget, hogy a
nagy már nekem tizenegy hónaposan mászott a labirintusban, kotort, de tényleg.
A kicsit elvittem egy éves kora körül, és hiába ő is nagyon talpraesett és
mozgékony, de nem nagyon tudta, hogy mit kell ott csinálni.
- Gondolom,
ha kicsi, akkor ott vagy mellette.
- Már két
évesen tudott az óriáscsúszdán egyedül lecsúszni, meg minden.
- A
játszóházhoz csak annyit tennék hozzá, hogy rengeteg gyereket beadnak, mert nem
tudják hova tenni. Sokan gyógyszerrel adják be a gyereket, hogy adják be neki
délbe.
- Most
erre mondanék én is negatív példát: ez az óvodában is így van. Én nem tudok mit
csinálni, mert hozza a gyerek az orvosi igazolást, vagy még nem is szólnak,
hogy mi van.
- A
legjobb a szülő gyerek kapcsolatnak, amikor együtt vannak. Mikor mi kivisszük
őket akár a Tornapályára, akár a Robinson dombra, utána én mondom, hogy házi
feladat, hogy apával, anyával menjetek el. Utána boldogan elmennek a szülővel,
hogy jaj, hát mi még nem is voltunk. Nincs idő sokszor. Szörnyű ez a világ.
Megkaptam a szülőktől is, hogy örülnek, hogy legalább mi délelőtt ki tudunk
menni a Robinson dombra.
- Tizenöt
gyerekre két dada az jó arány?
- Nekünk
harmincra van egy fél, mert két csoportja van a dajka néninek. Ahogy én utána
olvasgattam a dolgoknak, a falusi óvodák van, amiben jobbak, van, amiben
kevésbé. A hat és nyolc év közötti gyerekek utolérik egymást. Az IQ és a
genetika az eldőlt, de tudod fejleszteni, de, hogy hamarabb jön elő vagy kicsit
később, az a pedagóguson és a szülőn múlik. Az tény és való.
- A szülők
a dajkákkal konzultálnak?
- A dajka
csak segítő. Bocsánat, nekem nagyon ügyes dajka nénim van, és azt mondtam, hogy
egy jó dajka nénivel egész nap ellennék, mert dolgozik a kezed alá. Igazából,
aki felelősséggel tartozik a gyerek iránt, és aki tudja, hogy mikor mit kell
csinálni, az az óvónő. Kell a dajka néni is, de nálunk meg lett mondva, még a
főnök is megmondja, hogy a szülő az óvónővel beszélje meg a dolgokat.
- A szülő
tudja, hogy a gyereknek bent a fejlődése milyen ütemben van, illetve, hogy
mivel tudná segíteni?
- Természetesen!
Az óvodában a gyermek fejlődését nekünk minden nap figyelni kell. Felmérőket
csinálunk. Azt mi évvégén, ha úgy van, vagy, ha bejössz fogadóórára, szívesen
megmutatjuk. Ha úgy van, hogy látom, hogy valamiből gond van, akkor gyere be
egy fogadóórára, nézzük meg és beszéljük meg együtt, hogy mit csináljunk. Ezt
kötelességünk megtenni. Ha látok valamit, ami lehet, hogy nálam már kijött, de
nálad otthon még nem, akkor megbeszéljük. Kellemetlen téma, nálunk is van most
két olyan család, ahol szétmentek. Szép és jó, meg minden, de már látom a
gyereken, hogy nem olyan, mint pár hónappal ezelőtt volt. Sokkal szétszórtabb,
kicsit többet engednek meg neki itt is és ott is. Nekem van egy kislányom, akin látom, hogy
nagyon sokszor mindenért sír, megsértődik, nála ebben jön ki. Ha odamegyek
hozzá, megdicsérem. Most én voltam a párja, mert 29-en voltunk és nem jöttünk
ki párban, na hát az borzasztó volt. Látom rajta, hogy ő viszont visszahúzódik.
Ott tartunk, hogy megint most fogunk beszélni a szülővel, hogy próbáljunk meg
valamit, mert látom a gyereken, hogy baj van. Nem tudunk mit csinálni és nem is
akarok nagyokos lenni, de kijön a gyerekeken. Lehet, hogy észre se veszi az
ember, de valahol tényleg más, mert hát más a helyzet is.
- Akik
iskolába mennek, azok nem hat évesen mennek, hanem hét évesen?
- Én most
nagyon szenvedtem. Most nagyon-nagyon ránk koppintottak, hogy itt a törvény és
menni kell a gyereknek iskolába, de nagyon oda kell figyelni. Azt mondom, hogy
szülő és pedagógus függvénye, hogy el merem-e engedni, vagy nem merem
elengedni.
- Ha
augusztusban tölti a hatot, akkor azt annyira nem?
- Annyira
nem. Nekem is lett volna olyan, akinek azt mondom, hogy menjen, mert agyilag
nagyon ott van. Ha látom, hogy olyan fejlett a mozgása, testileg is és minden
szempontból. Majd kiderül fél év vagy egy év múlva, hogy most vajon jól
döntenék-e, de nekem most per pillanat az augusztusi gyerekeim maradtak.
- Olyan
van esetleg, hogy mégse jön be például, annak, aki hat évesen elküldi a
gyereket, de mégse jön be az iskola valami miatt, hogy nem bír figyelni, vagy
lassan halad, nem lehet azt, hogy az óvodába visszahozom?
- Azt nem.
- Nekem az
öcsém volt ilyen, hogy nem kellett volna, hogy menjen, és annak idején mondták,
hogy menjen, pedig nem is akarták anyukámék. Az lett a vége, hogy a második
osztályt megbeszélték az iskolában, hogy ha tovább menne, akkor sokkal rosszabb
lenne, tehát megismételte a másodikat. Újra be kellett illeszkedni és az nagyon
nehéz.
- Nagyon
nehéz és higgyétek el, hogy utólag tényleg könnyű okosnak lenni.
- Nem
mindegy, hogy milyen iskolába megy. Angliában már mehetnek öt évesen.
- Igen, de
Angliában az óvoda is olyan. Én voltam ott kint, oda bármikor mennék. Jól
felszerelt, azt csinál a gyerek, amit szeret. Ott három-négy gyerekre jut egy
felnőtt. Ott teljesen más. Ott mozog, játszik és játszik. Nyilván elmennek öt
évesen iskolába, már lehet, hogy négy évesen is akár. Játékosan oldják meg, kis
létszámmal, játékosan tanulnak. Nekem volt egy ovisom, aki New Yorkba ment
iskolába. Kíváncsi vagyok, ha nyáron erre járnak, hogy mi újság kint
Amerikában.
- Ha
valaki visszamarad az óvodában, mit szoktak ismételni?
- Ez
óvodánként változó. Nekem most például, akik nem mentek iskolába, ők a
nagycsoportot ismétlik.
- Az jó
dolog, ha a testvérek egy csoportba járnak?
- Nem, az
a legrosszabb, ezt ki merem mondani bárhol, bárkinek. Két testvér ne kerüljön
egy csoportba. Szörnyű a nagynak, szörnyű a kicsinek. Biztos, hogy eleinte a
beszoktatásnál nagyon jó, mert könnyebb beszoktatni, ott van, de utána… Próbáld
ki te a férjeddel, ha együtt dolgoznál, vagy együtt lennétek állandóan. Az a
legrosszabb a nagynak is, a kicsinek is. Lehet, hogy én mondom most rosszul,
mert nincs ebben tapasztalatom, de ahogy látom, még a szomszéd csoportban is
rajta csüng. Én kívülállóként úgy látom, hogy ha a tesó ott van a szomszéd csoportban, hamarabb
elsírja magát, és csak rajta csüng, ez nem jó a nagynak se, a kicsinek se.
Vannak más társak, vannak barátok, így pedig együtt lesznek mindig. Én azt
mondom, hogy lehet, hogy eleinte könnyebb, de lehet, hogy később nem lesz jó.
- Az én
gyerekeim együtt lesznek most és nagyon-nagyon várják.
- Mondom,
ebben nincs tapasztalatom, de jobbnak tartom, ha nem kerülnek egy csoportba.
Lehet, hogy ennek is van bizonyos szinten előnye is, de lesz hátránya is,
illetve nyilván a gyerektől is függ.
- Mivel
zárná le ezt a beszélgetést?
- Minden
gyerek, minden felnőtt más. A legjobb óvodát és a legjobb óvodapedagógust
kívánom mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése