Csigás versek, mondókák

Csiga-biga gyere ki,
Szebb a világ ideki,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll,
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik.

Csiga-biga told ki szarvadat,
ha nem tolod, összetöröm házadat.

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.

Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit,
Lisztbôl legyen kerekes,
Töltelékes jó édes,
Sodorva, tekerve,
Almával bélelve,
Csiga-biga rétes,
Leveles és édes.

 

Szép Ernő: Csiga

Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.

Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.

Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.

Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.

Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.

S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.

Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.

Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.

Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,

Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.

 

 

 

 

 

Forrás:  https://picibaba.hu/kisgyerekkel/mondokak_versek/csigas-versek-mondokak

Mesék a tölgyről és a makkról

Fésűs Éva: A büszke tölgyfa

Volt egyszer a köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn.

A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.

- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess!

Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis megpróbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:

- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!

A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibujni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová. Képzeljétek!… már az árnyéka sem kellett senkinek!

Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és – tetszett vagy nem tetszett! – belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.

- Ó, jaj nekem – sóhajtotta -, elpusztulok!

Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.

- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? – kérdezte sajnálkozva. – Mindjárt idehívom Harkály doktort!

- Nem kell! Nem kell! – hadonászott a fa. – Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.

- Ugyan, mit képzelsz? – csóválta fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.

Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen kérgébe ütötte.

- Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte, és – volt, nincs! – már el is tüntette éhes kis begyében.

A tölgyfa felsóhajtott: – Jobban vagyok!

Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:

- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!

Erre a körülállók kacagni kezdte, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.

- Ó, te tölgyfa!… Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!

Harkály doktor hozzátette:

- Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.

- Meglesz! Meglesz! – kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták.

A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak fel:

- Gyertek ide, hozzám!

Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.

 

Csukás István: Makk Marci

Ez a vidám két makk-gyerek

sose náthás sose beteg!

Figyeljetek, elmesélem,

Hogyan élnek nyáron, télen.

Előbb bemutatom őket,

a vidáman nevetőket,

a lányt hívják Makk Marcsinak,

a fiút meg makk Marcinak.

Amikor a nap fellángol,

kiugranak ők az ágyból,

fel sem szárad még a harmat,

a két gyerek fürgén baktat.

Hát mit látnak: fa tövében

Vendel manó hortyog szépen.

Rákiáltanak: "Itt a reggel!

Ki az ágyból, lusta Vendel!"

A patakból vizet hoznak,

nyakat, fület szappanoznak.

Ragyog a fog, nincs benne lyuk,

gyönyörű is a mosolyuk.

Hála a hűs patakvíznek,

jóétvággyal reggeliznek,

foguk alatt gyümölcs ropog,

jól megrágják a falatot!

Nyári öröm, nyári csoda,

csillog a víz, menjünk oda!

Fussunk, fussunk, futni de jó!

Ússzunk, mint a papírhajó!

Hűs habokban

fürödjünk meg,

parton gyémánt

béka brekeg,

bogár zörög, szarka csörög,

s érzed, hogy ez a nyár örök!

Megtömték a hátizsákot,

Marci, Marcsi nekivágott,

nézzük csak meg a világot,

mit a szemünk még nem látott!

Hegyoldalon tüdő tágul,

elöl hegy és völgy van hátul,

de bátor előre megy,

lehet bármily magas hegy!

Fordul a Föld, ősz jön újra,

fáról a levél lefújja,

madárijesztőt, ha látja,

kender haját megcibálja.

Az ősz gyümölcsöt is érlel,

nem törődnek a levéllel,

fejét ezen egy se törte,

övék lesz a szőlő, körte!

Mintha fehér, nagy lepedőt

terít az ég: fehér a föld!

Befagy a tó a domb mellett,

és meglátszik a lehellet.

Felöltöznek, egyik se fél,

s jöhet a tél, jöhet a tél!

Szánkót húznak, hemperegnek,

s köszönnek a Hóembernek!

Télen alszik a természet,

ők is el-el heverésznek,

ők is el-el bóbiskolnak,

és a végén már horkolnak.

Hagyjuk őket, psz, aludni,

de jó is volna azt tudni,

hogy vajon mit is álmodnak

mélyén a nagy nyugalomnak?

És ez a két vidám gyerek

újra a fűben hempereg,

versenyt futnak majd a széllel,

nem törődnek betegséggel.

se náthával, se a lázzal,

köhögéssel, megfázással,

csak futkosnak és játszanak,

egészségesek, mint a makk!

 

Móra Ferenc: A makk-vitéz

Virágszemű Lenke húgom sírva-ríva fogadott a minap, ahogy az ajtón beléptem. Három babapohár tele lett volna a könnyével, úgy hullott.

– Mit siratsz, csöppikém? – kérdeztem tőle

 – A kontyos babámat siratom – búgta-zokogta, mint valami kis gerlice.

 – Ugyan mit siratsz rajta?

 – Azt, hogy már nincsen kontya. Mind leszedte a Hékám cica, míg én fölforraltam a tejet a babakonyhán.

A Hékám cica ott kefélkedett a küszöbön. Eleibe tartottam a letépett babakontyot, de nem mutatott semmi bűnbánatot. Mindössze azt lehetett kiérteni a hunyorgásából:

 – Miért nem állított ő rt a babája mellé, Lenke kisasszony!

 – No – mondom –, ha csak az a baj, állítunk ide mindjárt olyan páncélos vitézt, hogy egyszeribe a háztetőre szalad tőle a Hékám cica. Eredj csak, csöppikém, hozz egy marék makkot a nagy tölgyfa alól. Ilyenkor ősszel tele van az alja. Legyen közte vastagabb is, karcsúbb is, kis szakajtós is, meg olyan is, amelyikről már lekéredzett a kis szakajtó.

Szaladt Lenke, hozta a makkot, én meg kitessékeltem egy- két fogpiszkálót a sótartóból, és el ő vettem a kisbicskámat.

– No, Lencike, mindjárt készen lesz a makk-vitéz. Kész is lett, nem telt bele egy vajaskenyér-megevésnyi idő. Sisakban, lándzsásan, ahogy itt le van rajzolva, olyan peckesen  őrizte a babaszobát, hogy még a Viola kutya is megugatta. Nagyon derék vitéz ez a makk-vitéz, enni se kér, fizetést se kíván, mégis keményen állja a sarat. Aki ki akarja próbálni a tudományát, a rajz szerint csináljon magának!

 

Forrás: www.tolgyfa.blog.hu, www.gyerekmese.info, www.varazsszavak.blog.hu

Mit tanítanak a népmesék? – Erkölcsi tanulságok régen és ma

A népmesék évezredek óta részei az emberi kultúrának. Nemcsak szórakoztató történeteket mesélnek, hanem mély erkölcsi üzeneteket is hordoznak. Ezek a mesék nemzedékről nemzedékre öröklődtek, a szájhagyomány útján maradtak fenn és az egyes népek sajátos értékeit, hiedelmeit és erkölcsi normáit tükrözik. De mit tanítanak nekünk valójában a népmesék és hogyan kapcsolódnak ezek az üzenetek a mai világ értékeihez? 

Az erkölcsi üzenetek történelmi szerepe 

A régi időkben a népmesék nemcsak szórakoztattak, hanem fontos oktatási eszközként is szolgáltak. Olyan társadalmi normákat és erkölcsi tanításokat közvetítettek, amelyek elengedhetetlenek voltak a közösség számára. A mesék hősei és gonosztevői egyértelműen különböző viselkedésmintákat képviseltek, így a közönség, különösen a gyerekek világosan láthatták, hogy melyik viselkedésmód vezetett sikerhez és melyik kudarchoz. 

A népmesék gyakori motívuma a bátorság, az önzetlenség, az igazságosság és az okosság diadala. A magyar népmesékben például az egyszerű, de okos legény gyakran túljár a királyok, sárkányok vagy gonosz boszorkányok eszén és elnyeri jutalmát. Ez az üzenet azt közvetíti, hogy a ravaszság és a kitartás értékesebb, mint a puszta hatalom vagy a gazdagság. 

Jutalom és büntetés: A világ erkölcsi rendje 

A népmesék világában a jutalom és a büntetés rendszere szilárd. Az erényes szereplőket jutalmazzák – legyen az gazdagság, királylány vagy boldog élet -, míg a gonoszok szenvednek és bűnhődnek. Ez a rendszer azt a hitet tükrözi, hogy létezik egyfajta igazságosság a világban, ahol az emberek tetteinek következményei vannak. Ebben az értelemben a mesék az erkölcsi felelősséget hangsúlyozzák és azt tanítják, hogy a helyes cselekedetek hosszú távon mindig kifizetődnek. 

A mai világ erkölcsi normái és a népmesék tanulságai 

Bár a népmesék erkölcsi üzenetei időtállóak, néhány modern nézőpont eltérhet az eredeti tanításoktól. A mai társadalom gyakran sokkal összetettebb etikai kérdésekkel szembesül, mint amilyeneket a népmesék egyszerű világában látunk. Például a nemi szerepekről, a hatalmi viszonyokról és az egyéni szabadságról szóló kérdések sokkal összetettebbé váltak, mint amilyennek a hagyományos népmesékben ábrázolják őket. A népmesék alapvető üzenetei – az igazságosság, a jóság és a bátorság fontossága – azonban ma is aktuálisak.  

Hogyan értelmezhetjük a népmeséket ma? 

A modern világban úgy érdemes olvasni a népmeséket, hogy megértsük azok szimbolikus jelentését is. A mesék hősei és gonosztevői a belső küzdelmeket, az élet nehézségeit és az emberi természet kihívásait jelenítik meg. A mesék egyfajta erkölcsi térképként is szolgálnak, amely segít eligazodni a helyes és helytelen közötti választásban, még akkor is, amikor világunk egyre összetettebbé vált. 

A népmesék morális ereje a jövőben 

Ahogy a világ változik, úgy változnak a népmesék értelmezései is. De a népmesék alapvető tanulságai, mint például az erkölcsi igazság, az önzetlenség és a bátorság, mindig aktuálisak maradnak. Az emberi természet és a társadalmi viszonyok változhatnak, de a népmesék időtlen bölcsessége segíthet abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot. 

Forrás: www.1367.hu

Nemzetközi Babahordozó Hét 2025.

Idén 17. alkalommal várják az édesanyákat babáikkal együtt a  „Woven with love- Szeretetbe burkolva” Nemzetközi Babahordozó Hét rendezvényére. 

A programok 2025. Október 6-10. között, délelőttönként kerülnek megrendezésre.

Helyszín: Sóstófürdő, Fürdő u. 29/5.

A programra minden érdeklődőt szeretettel várnak!

 

A program részletes leírását az érdeklődők megtalálhatják a Facebookon az Nyíregyházi Babaklub oldalán. 

 A heti program az alábbiak szerint kerül megtartásra:                 

                   

Október 6. Hétfő

10,00 órakor:                 Sajtótájékoztató

                                        A hét teljes programja is sajtónyilvános.

10,30 órakor:                 „Szeretetbe burkolva” – a Nemzetközi Babahordozó Hetet megnyitja: Halkóné dr. Rudolf Éva, a Nyíregyházi Egyetem nyugdíjas kancellárja önkormányzati képviselő.

11,00 órakor:                  Kangakids, Sallós Melinda bemutatója.                                          

                                  

 

11,45 órakor:          Babahordozási tanácsadás, Valcsák Viktória babahordozási tanácsadóval

 

 

Október 7. Kedd

9,30    órakor:          A babahordozás és a kötődés napja:  "Kapcsolat-egymásra hangolódás-kötődés-       hogyan segít az anya-magzat kapcsolatanalízis? Máténé Áfra Viktória szakpszichológus előadására várjuk a várandós kismamákat is!

  

                               

11,00 órakor:              „Zengő-bongó” baba-mama torna Valcsák Viktóriával.  

                                        

                                   

Október 8. Szerda

10,30 órakor:           „A szoptatás fontosságáról a szoptatás támogatásáért.”  Beszélgetés Fabók Szilviával, (kórházi védőnő, Jósa András Oktató Kórház Nyíregyháza), akitől megtudhatjuk, milyen támogatást kaphat a kismama már a várandóság alatt is, és a baba megszületése után is.                                 

 

 

11,00 órakor:         Kötetlen, beszélgetés, kézműves foglalkozás gyerekeknek (is).

 

 

Október 9. Csütörtök     

10,30 órakor:            "A mese és az olvasás szerepe egy kisgyermek életében "  Vendégünk Dr. Bihari Albertné Jolika könyvtáros.              

 

                      

11,30 órakor:              A  Nyíregyházi Babaklub kisgyermekeinek kedvenc meséiből – meseolvasás. 

(Az alábbi Borka könyvét például nagyon megkedveltük)

 

                                   

 

Október 10. Péntek

10,00 órakor:    A Sóstói Múzeumfalu kezdeményezésére idén először, (reméljük nem utoljára), Babahordozós séta babahordozó szakvezetésével a Múzeumfaluban.

                                                

 

 

A Nemzetközi Babahordozó Hét 2025. programjai ingyenesek, de adományokkal támogathatjátok az idén 17 éves közösség éves munkáját.

Az előzetes regisztráció nyiregyhaziklub&@gmail.com címen nagyban megkönnyíti munkánkat, és köszönjük, ha érdeklődéseddel megtisztelsz minket!

 

Itt ismerkedhetsz online tartalmainkkal:

https://nyiregyhazibaba.blogspot.com/

10 tipp szülőknek az élelmiszerpazarlás csökkentésére

A Nébih által végzett kutatás szerint hazánkban évente 59,9 kg élelmiszerhulladékot termel egy fő a saját háztartásában, amelynek 40%-a elkerülhető lenne, vagyis pazarlás. A felmérésből az is kiderült, hogy a gyermekes családoknál az átlagosnál több étel kerül a szemétbe. Összegyűjtöttünk 10 tippet a szülők számára, amelyek segíthetnek, hogy a gyerekek mellett sokszor kiszámíthatatlanul keletkező élelmiszerhulladékok mennyiségét mérsékeljük.

A gyermeknevelés nem egyszerű feladat, főleg, ha az étkezésre kerül a sor. Sokszor örülünk, ha pár falatot sikerül beleimádkozni csemeténkbe, nemhogy a kidobott étel miatt aggódjunk. Az alábbi néhány egyszerű trükköt azoknak gyűjtöttük össze,  akik a változó gyermeki ízlésből fakadó nehezített körülmények ellenére szeretnének tenni ezen a téren is a környezetükért:

1. Bevásárlás? Csak evés után!

Ne vigyük éhesen vásárolni a gyerekeket, sőt ez saját magunkra is vonatkozik. Az ok egyszerű: éhesen sokkal több élelmiszert a kosarunkba halmozunk, hiszen a szemünk mindent megkíván. Ha tehetjük, inkább jóllakottan menjünk a boltba, így racionálisabb döntést hozhatunk a polcoknál és a gyerekeket is könnyebb meggyőzni arról, miért nincs szükség a sokadik péksüteményre vagy joghurtra.

2. Pihenés az Online-szigeteken!

Érdemes próbát tenni az online bevásárlással. Az így megspórolt időt tölthetjük a gyerekekkel, de akár pihenésre is fordíthatjuk. Online kevésbé csábulunk el, csak annyit veszünk, amire szükség van, amiben az is segít, hogy folyamatosan nyomon követhetjük a kosarunk tartalmát.

3. Gyerek a konyhában

Forró lábasok, éles kések: nem tűnik biztonságos terepnek egy gyerek számára, és még a rumli is háromszor akkora, mintha mi magunk összedobnánk gyorsan az ebédet. Mindezek ellenére nagyon fontos, hogy a gyerekek a főzés közben elsajátítsák az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos ismereteket, és még azt is megtanulják, mennyi munkával és energiával jár az étel elkészítése. Ráadásul a kutatások szerint azok a gyerekek, akik részt vesznek az ételkészítésben, szívesebben próbálnak ki új fogásokat, és valószínűbb, hogy megeszik az ő részvételükkel megfőzött ételt, sőt repetáznak is.

(Rumli elleni jótanács: adjunk változatos részfeladatokat, hiszen akkor kezdenek pancsolni az alapanyagokkal, ha elunják magukat.)

4. Bárkiből lehet ételmentő ninja

Félig megevett banán, két harapás után elfelejtett alma? Ismerős jelenségek? Kutatások is alátámasztják, ha könnyebben elfogyasztható formában – például felszeletelve –  kínáljuk fel az ételeket, de különösen a gyümölcsöket, akkor nagyobb hajlandósággal fogják azt a gyerekek elfogyasztani. Éljenek a falatnyi ételek, jöhetnek a katonák!

5. Nasi stop

Az oviból vagy suliból hazaérkezve a gyerekek szinte feltépik a hűtőt, és olykor olyan jól laknak a délutáni nasival, hogy egy rendes adag vacsorának már nem marad hely a pocakban. Limitáljuk a főétkezések előtti falatozást, hogy ne legyen a vacsoránál maradék.

6. Kössünk megállapodást!

Az új ízek megkedveltetése nem könnyű feladat, de szerencsére a tudomány a segítségünkre siet. Azt találták, hogy legalább 5 alkalommal kell találkoznunk egy új ízzel, mire megszokottá válik számunkra. Állapodjunk meg gyerkőcünkkel, ha egy újdonsággal találkozik, akkor azt legalább 5 alkalommal meg kell kóstolnia, mielőtt teljesen elutasítaná hangos „Fujj!” felkiáltással kísérve. A kóstoló lehet akár csak egy falat. A türelem brokkoli kedvelő gyereket terem!

7. Mi lesz a második?

Figyeljünk rá, hogy az étkező asztalon ne legyen sok minden, ami elvonhatja a gyermek figyelmét. Érdemes a különböző fogásokat egymás után tálalni az asztalra, és közben szóba sem hozni a következőt. Különösen fontos ez a desszert tekintetében!

8. A gyerek adag legyen gyerek adag

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, ha több ételt szedünk a gyerekek tányérja, akkor abból arányosan többet is fognak megenni. Hiba! Szedjünk először kóstoló adagot, ha ízlik az étel, akkor szedhetünk még hozzá. Figyeljük meg, nagyjából mennyi fogy el egyszerre, ez alapján a főzésnél is könnyebben kalkulálunk! Akár ő maga is eldöntheti, mennyit szeretne szedni, de figyelmeztessük, hogy annyit szedjen a tányérjára, amennyit megeszik, és biztosítsuk róla, hogy többször is szedhet, ha ízlik neki.

9. Maradékok álruhában

A gyerekek nem szívesen esznek kétszer ugyanolyan ételt, ezért érdemes a maradékokat kreatívan felhasználva új formába önteni. A megmaradt gyümölcsökből készíthetünk  turmixot, a pöttyösre érett banánokból finom banánpalacsintát vagy muffint, a maradék rizsből szuper gyorsan arancinit, azaz sült rizsgolyót vagy zöldséges-tojásos pirított rizst készíthetünk, míg a megmaradt rántott húst vagy sült csirkecombot tortillába tekerve kínálhatjuk. Még mókásabb, ha a maradékmentésnél bevált ételeknek vicces neveket adunk – például Csodatekercs, Erőturmix, Csalafinta Palacsinta –, így a maradékok eltüntetése kínlódás helyett kedves családi hagyománnyá válhat.

10. Nincs több palacsintává lapított tízórai szendvics!

Kisszünet, nagyszünet… mindkettő hipp-hopp eltelik, a sonkás-sajtos szendvics pedig szomorúan kuksol a táska alján. Érdemes inkább hűtést nem igénylő, könnyen elfogyasztható, falatnyi ételeket csomagolni. Jó trükk, ha 2 alternatíva közül választhat csemeténk: nem terheljük azzal, hogy neki kell kitalálni, mit szeretne enni, de a választás lehetőségét megadjuk. Itt is érvényes, ha bevonjuk a gyerekeket a tízórai összekészítésbe, szívesebben veszik majd elő azt a suliban. Ha mégsem fogy el a bekészített étel uzsira sem, kérjük meg őket, hogy mindenképpen hozzák haza a maradékot, hogy lássuk, miből kell kevesebb, mi az, ami egyáltalán nem fogy el.

Forrás: www.maradeknelkul.hu

Öt dolog, ami sose mondj egy szorongó gyereknek

Ha gyermekünk szorong, szeretnénk segíteni, próbáljuk megnyugtatni, csitítgatni, de nem segít. Ilyenkor jön a düh, majd a szokásos önvád. Mégis mit tehetünk, mit mondhatunk még, hogy megnyugodjon? Vannak ebben a helyzetben jó válaszok, rossz válaszok? 

Renee Jain, amerikai életvezetési tanácsadó, a gyermeki szorongást kutató szakértő, elmondása szerint maga is szorongó gyerek volt. Öt éves korában öccse műanyag baseball ütőjét szerette volna párnája alatt tudni, mert úgy érezte, szüksége van valamiféle fegyverre, amivel meg tudja védeni magát és családját. Testvére kis, sárga játékszerét tartotta legideálisabbnak erre a célra. Szülei azonban merőben másképp vélekedtek erről. Nem értették, miért aggódik, minek után úgy érezték, nincs semmilyen logikus ok, ami táplálhatja szorongását: a környék, ahol éltek, biztonságos volt, sosem próbáltak betörni hozzájuk, éjjeli álmukat egy riasztóberendezés őrizte. Ugyanakkor ki mondta, hogy a szorongás logikus dolog? Általában nem az.

Amit most Renee utólag szorongásnak jellemez, szülei csupán egy kis extra aggódásnak véltek. Nem értették, hogy a rettegéssel teli gondolatai valóságosak, ezért igazi idegrendszeri válaszokat keltenek. Lássuk, tipikusan mit kezdtek a számtalan „Mi van ha…?” kezdetű kérdésével? Mi van, ha kirabolják őket? Mi van, ha véletlenül elfelejtik bezárni az ajtót? Mi van, ha a rabló a lakásban találja az anyukáját? A szülei első reakciója ezekre a felvetésekre mindig a megnyugtatás volt. Következő lépésként a saját logikájával próbálták őt meggyőzni. Mikor egyik stratégia sem vált be, szemmel láthatóan frusztráltak lettek, ez meg is látszott rajuk. Nagyszerű szülők voltak, mindig támogatták őt, csak nem érették, min ment keresztül ebben az időszakban. El kellett telnie néhány évtizednek ahhoz, hogy Renee rájöjjön, miről is van szó tulajdonképpen, és ennek megfelelően olyan módszereket találjon, amik valóban enyhíti az aggodalmait.

Hogy segítsen a hasonló cipőben járó családokon, összeírt öt tipikus, a szorongásaira válaszként elhangzó mondatot, amiket ugyan mindig szeretettel mondtak neki, de valójában teljesen haszontalannak bizonyultak. Ez után összeírt néhány alternatívát is, ami viszont nagyon is segítenek az ilyen esetekben.

Íme a lista:

 

1. Amikor a szülő azt mondja: „Minden rendben lesz. Bízz bennem!”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Anyu, tudom, hogy azt akarod, hogy jobban érezzem magam, de az agyam pont az ellenkezőjét mondja nekem: szerinte semmi sem lesz rendben. És a testem, úgy néz ki, erre a válaszára hallgat, a szívem csak úgy dobog, a tenyerem izzad, a gyomrom ugrál. A te szerető szavaid nehezen győzik le azt, ami bennem folyik”.

Mit mond a szakma erre? A stresszre adott reakció, az idegrendszer közvetlen válasza. Ez egy fajta védekező mechanizmus, ami veszély esetén aktiválja a ’küzdj vagy menekülj’ választ. A szorongás is ezt utánozza. Mikor gyermeked fülig merül a szorongásban, testét hirtelen elönti egy sor, a túlélést segítő vegyi anyag, ami megnehezíti a tiszta gondolkodást, következésképpen a megnyugható szavak sem érnek el hozzá.

Próbálkozzunk ezzel: Először gyermeked idegrendszere által adott válaszára reagálj. Segíts neki megnyugodni mély lélegzetvételekkel. Ez segít az elmét a "küzdj, vagy menekülj" reakcióból átállítani egy nyugalmi státuszba.

 

2. Amikor a szülő azt mondja: „Nincs semmi, amitől félned kellene.”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „emlékszel az első randira, az első napra a munkahelyeden, vagy a biciklibalesetedre? Talán a ti szüleitek is tudták, hogy minden rendben lesz, de te nem ezt érezted, féltél. Az én félelmem is igazi.”

Mit mond a szakma erre? Kutatások során kiderült, hogy a szorongás egyfajta vészcsengőt szólaltat meg gyermekben. Ez egy téves riasztás, de ennek ellenére nagyon is valóságos. Ez a jelzés védelemként szolgál, a gyermeked stresszel, fél, de azért szeretné a helyzetet valahogy túlélni. Azért, hogy gyermeked biztosan felfigyeljen rá, agya eltúlozza az aggódás tárgyát, pl. egy utcán fekvő botot kígyónak néz.

Próbálkozzunk ezzel: Meséld el gyermekednek, hogy tudod, mit érez, és segíts neki, kifejezni azt. Mondd azt, hogy „látom, hogy megijedtél. Előtte én is sokszor féltem, és tudom, milyen érzés ez.”

 

3. Amikor a szülő azt mondja: ”Hadd mondjam el az érveim, miért nem kell aggódnod."

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Tudom, hogy amit mondasz, annak van értelme. Valójában arról van szó, hogy nehéz tisztán és logikusan gondolkodni ezekben a pillanatokban. Rengeteg érzelem kavarog bennem most, és csak ezekre tudok fókuszálni. Tényleg nehéz tisztán gondolkodni.”

Mit mond a szakma erre? Bizonyított, hogy a szorongásra adott válasz egyik mellékterméke az, hogy a homloklebeny, ami egy logikusabb része az agyuknak, lefagy, míg elménk sokkal jobban automatizált érzelmi része tovább működik. Ebben van némi ráció, elvégre az ősembernek nem maradt túl sok ideje megfontolni bármit is, gyorsan el kellett döntenie, hogy elfut a ragadozó elől, vagy harcba száll vele.

Próbálkozzunk ezzel: Csillapítsd az idegrendszerét vizuális gyakorlatokkal. Kérd meg gyermekedet arra, hogy képzeljen el egy nyugodt, békés helyet. Kérd meg, hogy lélegezzen ki és be, olyan ütemben, ahogy jól esik neki, közben írja le ezt a kitalált, nyugodt helyet neked. Ha már gyermeked nyugodtabb lett, beszélgess vele arról, hogy az érzések nem kész tények. Meg lehet őket kérdőjelezni, mondjunk ilyeneket „neki”, hé, nem hiszem, hogy te igazi vagy!”

 

4. Amikor a szülő azt mondja: „Ne legyél már ennyire aggodalmaskodó!"

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Tudom, hogy frusztrált vagy, sőt dühös is. Ettől nagyon rosszul érzem magam, mert nem szeretnék aggodalmaskodó lenni, tényleg nem. Abba szeretném hagyni, csak nem tudom, hogy. Bárcsak tudnám!”

Mit mond a szakma erre? Az aggódó gyerekek tudják, hogy a többi gyereknél jobban aggódnak, mert már kicsi koruktól „aggodalmaskodónak” bélyegzik őket. Össze is hasonlítják magukat más, kevésbé szorongó gyerekkel. Sőt, sok gyerek attól szorong, hogy ő szorong. Ehhez még hozzáadódik a szülőktől és gyerekektől kapott jó nagy adag bűntudat, amitől már teljesen szerencsétlennek érzik magukat. A tartósan szorongó gyerekek gyakran épp olyan gyámoltalannak érzik magukat, mint a felnőttek.

Próbálkozzunk ezzel: Próbálj meg tudatosan nem címkéket akasztani gyermekedre. Ehelyett, mikor nyugodt, magyarázd el neki a szorongás evolucionális jelentőségét. Ez használ? Igen! A gyerekek szeretik tudni, hogy a szorongásnak oka és célja van, és, hogy bizonyos mértékig mindenki aggódik.

 

5. Amikor a szülő azt mondja: „Nem értem, miét aggódsz annyira.”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: ”Tudom, hogy nem érted, de szükségem van arra, hogy legalább próbáld megérteni, hogy min megyek keresztül. Tedd a kezed a zakatoló szívemre, figyeld a gyorsuló légzésem, nézz rám... ez valóságos. Akarom, hogy megértsd. Szükségem van rá, hogy megértsd. Kérlek, mond, hogy érted! Kérlek!”

Mit mond a szakma erre? Mikor a gyermeked szorong, ijedtnek és tehetetlennek érzi magát. Ha Te, mint szülő szintén tehetetlennek érzed magad, az nem baj, sőt, ezzel az empatikus érzéssel irányíthatod őt. Azzal, hogy gyermeked mellé állsz, és megérted érzéseit, nézőpontját, a szükségleteire adott válaszaid sokkal autentikusabbak, őszintébbek lesznek.

Próbálkozzunk ezzel: Mikor gyermeked szorong, idézz fel egy olyan alkalmat, mikor te is féltél. Majd, próbálj gyermekedre hangolódni, mond el neki, hogy megérted őt. Tudasd gyermekeddel, hogy látod, hogy valami olyan dolgon megy keresztül, ami próbára teszi őt. Tudasd vele, hogy te valóban látod ezt.

 

 

 

 

 

 

Cikk forrása: https://www.csaladinet.hu/

Kép forrása: Pezibear képe a Pixabay -en.