A csecsemők nonverbális
nyelve – és ahogy megérthetjük azt.
Már a legkisebbek is
megpróbálnak a körülöttük lévő emberekkel kommunikálni. Először a
nézés és a sírás, később a gesztusok és a grimaszok által. Már az
ötödik terhességi hónapban megismerkedik a magzat az édesanyja
beszédmelódiájával, melyet a születése után is felismer. Ezt követően
próbálja utánozni az édesanyja viselkedését, imitálja a mimikáját és
ajkának mozgásait. Keresi a szemkontaktust, és már néhány nappal a
megszületése után is képes arra, hogy felismerje az édesanyja, az
édesapja vagy a testvérei érzelmeit.
Az első dolog, amit egy
kisbaba kifejezésre juttat, azok az érzései – azzal, hogy például sír, a
karjait rázza, vagy elégedett arcot vág. Még akkor is, ha nem tudja
elmagyarázni, hogy mi zavarja, vagy mi az, ami megörvendezteti, az
édesanyák sokszor ösztönösen tudják, hogy mi játszódik le a picikben.
Ám olykor-olykor teljesen tanácstalanok: a pelenka száraz, a pocak tele van,
a túl meleg dzsekijét levettük, és rengeteg szeretgetést kapott – ennek
ellenére nyugtalan a kicsi. „Akkor mi a baj?” – kérdezi őket az édesanyjuk.
A babák nonverbális
kommunikációja
Pedig a babákat
egyáltalán nem is olyan nehéz megérteni, mint amilyen bonyolultnak elsőre
tűnik. Jóllehet beszélni még nem tudnak, de rengeteg jelet küldenek,
melyeket egy kevés gyakorlással könnyedén értelmezni tudunk. A jókora
ásítás leejtett vállakkal és nehéz szemhéjakkal annyit jelent: „Fáradt
vagyok, aludni akarok.” Ha ehhez még rendezetlen mozgás, nyugtalan sírás
és kipirosodott arcocska, valamint füldörzsölés is társul, akkor azt
kívánja üzenni a gyermek: „Most rögtön vigyél ágyba!” Ha a kicsi ezzel
szemben ide-oda forgatja a fejét és szopogatja a kezét, akkor inkább a
pocakját szeretné megtölteni. A vigasztalhatatlan sírás hátraszegett
fejjel és felhúzott lábakkal azt jelzi: „Auuu, fáj a hasam!”
Néha a kisbabák
egyszerűen csak egy kis nyugalomra vágynak, és azzal, hogy egy tárgyat koncentrálva
figyelnek, annyit szeretnének közölni: „Kérem, ne zavarjatok, nagyon
elfoglalt vagyok”. Ha elfordított fejjel, teljesen békésen, szemlélődve,
laza kéztartással fekszenek, akkor az annyit jelent: „Most egyszerűen csak
relaxálni szeretnék egy kicsit.” Ilyenkor nem kell, hogy vidám játékokkal
közelítsünk feléjük.
Az öt babaszó
Ha azonban elégedett a
baba, akkor követi a tekintetével az édesanyját, rugdalózik a lábával,
keresi a társaságot és a közelséget, játszani vagy beszélgetni szeretne.
Az, hogy az utóbbi tevékenység során csak egyvalaki „beszél”, a babát a
legkevésbé sem érdekli: hiszen ő nagyon szereti hallani az édesanyja
hangját, és közben új kifejezéseket tanul, még akkor is, ha azokat nem
tudja utánagagyogni.
Talán éppen ezekből a
megfigyelésekből született az öt „babaszó”, melyeket Priscilla Dunstan
ismert amerikai szülőtanácsadó-szerző szerint minden kisbaba használ,
mielőtt elsajátítja a felnőttek nyelvét. Az ő teóriája szerint az ő
gagyogásukból és sírásukból az első három hónapban, jól odafigyelve
öt szótagocskát lehet kivenni: a „neh” – az a babaszó, mely „éhséget”
jelent, és ami a szopóreflexből alakulhatott ki. Az „own” – lefordítva „fáradtságot”
jelent, és melyet az ásítóreflexből eredeztethetünk. A „heh” – egy
egyértelmű utalás arra, hogy kényelmetlenül érzi magát a baba, túl
meleg vagy túl lenge az öltözéke, vagy esetleg tele van a pelenkája. Az
„eair” – a bébiszinonímája a hasfájásnak. Az „eh” pedig egy hamarosan
érkező büfit jelez előre, amiben a „h” egy erőteljes „r”-be megy át. Aki
figyel ezekre a hangokra, az lehet, hogy jó pár órányi tanácstalanságot
spórol meg magának.
Miért sír a baba?
A jelbeszéd nyelve
Az is idegkímélő
lehet, ha a még nem jól artikuláló gyermekünkkel egy olyan nyelven
beszélünk, amihez nincs szükség kimondott szavakra, és melyet a „törpék
nyelvének” is neveznek. Ezt a módszert Vivian König német felnőttképző
pedagógus alkotta meg, aki fiatal édesanyaként Angliában élt, és ott
ismerkedett meg az úgynevezett „baby signing”-gel – egy játékos metódussal,
mely a kisgyerekek könnyebb megértését szolgálja a beszéd előtti
fázisukban, és ami a gesztikulációra épül. „Újdonsült szülőkként jó
pár rejtvénnyel szembesülünk. Mit próbál »mondani« nekem a kisbabám?
Miért sír már megint? Most mit jelent a «dada«?” – írja König a Babajelek
nagykönyve: kommunikáljunk
a kisbabánkkal még azelőtt, hogy megtanulna beszélni című művében.
König azt meséli, hogy számára nagy szerencse volt, hogy a fia, Max
Angliában jött világra, ahol a fiatal családok számára tartott
babajelnyelv-tanfolyam a „szülők alapkurzusai” közé tartozott. „Gyorsan
megtanultunk egyszerű kézjelekkel kommunikálni. A mindennapjaink
nyugodtabbá váltak. A legfontosabb az volt persze, hogy meg tudtuk érteni
Maxot már sokkal azelőtt, hogy megtanult volna rendesen beszélni.”
Miért sírsz?
Mit lehet kihallani a
babaordításból?
∙ FÁJDALMAS
SÍRÁS: magas hangon és folyamatosan. A baba görcsösen veszi a
levegőt és heves mozdulatokat tesz.
∙ ÉHES SÍRÁS: szopó
hangok és halk nyüszögés követi. A gyermek ilyenkor a kezét általában a
szájába dugja.
∙ FÁRADT SÍRÁS: jajgató
és elkeseredett. Ehhez gyakori szem és füldörzsölés is társul.
∙ FIGYELEMFELKELTŐ
SÍRÁS: közepes hangerősség és megszakítások. A gyermek ezzel azt
mutatja, hogy társaságra vágyik vagy játszani akar.
Forrás: www.activebeauty.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése