Elszökött
a kemence
tele
pogácsával,
utána
ment a bíró
üres
tarisznyával.
Befutott
a kemence
feneketlen
tóba,
utána
ment a bíró,
ott
is van azóta.
Kavarom
a rántást,
sütöm
a pogácsát.
Szántsunk
földet,
vessünk
búzát,
arassuk
le,
csépeljük
le,
őröljük
meg,
dagasszuk
meg,
süssünk
cipót,
lepényt,
lángost
hámm!
Süssünk,
süssünk pogácsát,
Ide
veled liszteszsák.
Hol
a tojás meg a vaj?
Tejfelünk
sincs, az a baj.
A
kemence üres már,
Belévetjük,
ugye, már!
Kis
gazdasszony vagyok én,
sütni,
főzni tudok én.
A
rántást megpirítom,
a
levest behabarom,
a
tésztát kidagasztom,
mikor
megkel, bevetem,
hogyha
kisült, kiveszem,
Marcsát,
Jóskát megkínálom,
ami
marad, elhasználom.
Süti,
süti pogácsát,
apának,
anyának,
tejbe-vajba
apának,
édes
mézbe anyának,
sárba-vízbe
babának,
tapsi,
kacsó, tapsi,
ennivalót
adj ki.
Egyszer
csak Marika mit gondolt
magába,
lekváros
gombócot főzött
vacsorára,
gyúrta
kézzel-lábbal, tüzet
rakott
fával,
mégis
csak úgy kellett elvágni
baltával.
Gyúrd,
dagaszd a kenyeret,
Tekenőbe
kelesztgesd,
Nagy
kendőbe tekergesd,
Szakajtóba
szendergesd.
Pék,
pék, pék,
háromszor
is pék,
Tűz
a kemencébe,
tészta
a teknőbe.
Azt
kérdi a tészta:
mi
lesz énbelőlem?
Kifli,
kalács, sósperec,
válassz
öcsém, mit szeretsz.
Hadd
keljen meg a cipó,
Csiribiri,
kis Jankó.
Zelk
Zoltán: Te is tudod, ő is tudja
Napfény
volt a ringatója,
eső
volt a dúdolója.
Nevelője
szegény ember,
mégis
erős, mint a tenger.
Csak
erősebb, hogyha vágják,
tovább
él, ha lekaszálják.
Akkor
is, ha kézzel vágják,
akkor
is, ha fogak rágják.
De
hát tudja minden gyerek:
miből
sütik a kenyeret?
Szász
Károly: Miből lesz a kalácska?
Miből
lesz a kalácska?
–
Búzácskából.
S
a búzácska?
–
Kikél a barázdából.
Eke
vasa eltemeti,
lanyha
eső költögeti.
nap
sugára feltámasztja,
lábát
kasza elvagdossa,
ló
a szérűn megrugdossa,
két
kemény kő összezúzza,
a
gazdaasszony megdagasztja,
forró
kemencébe dugja,
s
ha kiveszi, látod:
megsült
a kalácsod.
Csanádi
Imre: Új kenyér
Szőkül
a búza,
feje
földre húzza,
nosza,
learatjuk,
kévébe
kapjuk,
kepesorba
rakjuk,
szekéren
behordjuk,
asztagba
tornyoljuk,
cséplőgép
kivereti,
gőzmalom
megőrleti,
porzik
a liszt,
mint
a hó,
abból
sül a
friss
cipó.
Szilágyi
Domokos: Új kenyér
Mosolyog
a nyári dél,
az
asztalon friss, fehér
új
kenyér.
Honnan
van az új kenyér?
Három
traktor földet szántott,
a
vetőgép búzát vetett,
felhő
hullatta az esőt,
nap
hullatta a meleget.
Szökkent
a szár szép magasra,
jött
a kombájn, learatta,
learatta,
kicsépelte,
a
gőzmalom megőrölte,
teherkocsi
hazahozta,
anya
pedig megsütötte.
Mosolyog
a nyári dél,
az
asztalon friss, fehér
új
kenyér.
Tarbay
Ede: Cipósütő mondóka
Parazsad
süssön, kemence,
cipót
puhára, kerekre,
lángost
laposra, veresre,
jól
süss, kedves kemence.
Kányádi
Sándor: Nagyanyó kenyér
Búzát
vittem a malomba,
hej,
de régen volt,
amikor
még a Küküllőn
malom
duruzsolt.
Megőröltem
a búzámat,
lisztje,
mint a hó,
Örült
neki a ház népe,
kivált
nagyanyó.
Sütött
is az új búzából
olyan
kenyeret,
illatára
odagyűltek
mind
a gyerekek.
Azóta
is azt kívánom:
legyen
a világ
olyan,
mint a búza közt
a
kék búzavirág.
Mindenkinek
jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra
sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Forrás: www.okosanya.blog.hu, www.jatsszunk-egyutt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése