Az óvodai beszoktatás időszakában a gyerekek nagy része szorong és ez természetes jelenség. Meg kell tanulnia jól éreznie magát a szülő nélkül is.
Ne csodálkozzunk, ha a gyermekünk szorong az óvodába kerüléskor. Természetes jelenség, hiszen sokuknak ez az első komoly szeparációs élménye. A beszoktatás időszakában a gyerekek nagy része fél a szülőtől való elválástól,
tiltakozik, sokan sírnak. A szeparációs szorongáskor a gyerekek nehezen
viselik, hogy elválnak a szülőtől (leggyakrabban az anyától), mert
ezzel elveszítik azt az érzelmi biztonságot, amiben addig voltak.
Meg kell tanulniuk azt, hogyan érezzék jól magukat a szülő nélkül is és meg kell tanulniuk bízni abban, hogy a szülő tényleg visszajön értük: sok gyerek attól tart, hogy ottfelejtik, ezért olyan bizalmi funkciók megtagadásával jelzik a szorongásukat, mint az evés, alvás vagy a vécé-használat.
A bizalom kialakulásához idő kell, ezért a beszoktatás ideje alatt ezek természetes jelenségek.
De nemcsak a gyerek, hanem a szülő is leválik
ilyenkor, ő is krízishelyzetbe kerül, a család számára is nehezebb
érzelmi időszak ez: az anya munkába áll, a gyermek dackorszakban van.
Logisztikailag sem könnyű feladat a napi teendők összehangolása. Az
intézmények a visszacsatolással bizonyos értelemben értékelik a gyereket
és ezzel a családot is.
Gyakran
tapasztalható, hogy az anyának, a szülőknek is készen kell állniuk a
gyerek elengedésére, e nélkül ugyanis a gyerek sem lesz képes elengedni a
szülőt. Ha az anya készen áll az óvodára, akkor ez a gyereket is
nagymértékben segíti. Ha azonban ez nem áll fenn, akkor elhúzódhat a
beszoktatás, nehézzé válhat és a szeparációs szorongás is hosszabb ideig
fennmaradhat.
Forrás: https://www.babaszoba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése