A hiperérzékeny gyerekek heves érzelmeket élnek át, egyszerűen fogalmazva lehetnek dühkitöréseik, komolyabb hisztijeik. Nem lehet, sőt nem is ajánlatos mindig megfékezni az érzelmi kitöréseiket.
A
hiperérzékeny gyerekek szülei nincsenek könnyű helyzetben. Nagy segítség
lehet számukra, ha megértik, mi mozgatja a gyerekeiket és milyen
eszközökkel, hogyan reagáljanak, amikor elöntik őket a heves,
szélsőséges érzelmek. Íme, négy tanács Claire Lerner gyermekfejlődési
szakértőtől, aki több mint 30 éve foglakozik hiperérzékeny gyerekekkel
és családjaikkal.
1. Kezeljük megfelelően az elvárásokat. Sok szülő úgy érzi, hogy valamit rosszul csinál, és kudarcot vall, mert úgy tűnik, nem tudja megakadályozni gyermeke heves érzelmi kitöréseit.
Minden "helyes" dolgot megtesznek, amiről olvastak, mégis azt élik meg,
hogy ezek az eszközök nem működnek, de sok esetben úgy tűnik, hogy
bármit is próbálnak ki, az csak fokozza, nem pedig csökkenti a
gyermekeik szorongását. Ezek a szülők tehetetlennek érzik magukat.
Ugyanakkor nagyon aggódnak a gyermekeik ilyen túlzónak tűnő reakciói
miatt.
A
probléma az elvárásokkal van. Amint ezek az anyukák és apukák
elfogadják, hogy a gyermekük hiperérzékenységéből fakadóan nagy, heves
érzelmeket élnek át, máris megváltoznak az elvárások is. Sokkal
megértőbbek lesznek, és képesek arra, hogy elfogadják a helyzetet és
elengedjék azokat az elvárásokat, amelyeket nem rájuk szabtak.
2. Ne bagatellizáljuk és ne beszéljük ki a gyerek érzelmeit.
Attól, hogy megpróbáljuk elbagatellizálni a gyerek érzelmeit, ezek az
érzések még nem múlnak el varázsütésre. Sőt, általában az ellenkezője
történik, ezek az érzések felerősödnek. Amikor a gyerekek szoronganak,
akkor éppen arra lenne szükségük, hogy valaki meghallgassa őket,
elfogadja az érzéseiket, ne ítélkezzen felettük.
Ha nem veszünk tudomást az érzéseiről vagy elbagatellizáljuk, akkor azt az üzenetet közvetítjük, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat miatta és hallani sem akarunk az egészről. Így csökken a valószínűsége annak, hogy a gyerekek megosztják velünk az érzéseiket, megfosztjuk őket attól, hogy kifejezzék és feldolgozzák azokat.
Ha nem veszünk tudomást az érzéseiről vagy elbagatellizáljuk, akkor azt az üzenetet közvetítjük, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat miatta és hallani sem akarunk az egészről. Így csökken a valószínűsége annak, hogy a gyerekek megosztják velünk az érzéseiket, megfosztjuk őket attól, hogy kifejezzék és feldolgozzák azokat.
A
legfontosabb amit meg kell értenünk, hogy a szomorúság és az öröm, a
harag és a szeretet, a büszkeség és az önbizalomhiány egymás mellett
létezhetnek, és mind részei az érzelmek
összetett skálájának, amely emberré tesz minket. A mi feladatunk nem
az, hogy megszabadítsuk vagy megvédjük gyermekeinket a nehéz
érzelmeiktől, hanem az, hogy segítsünk nekik megérteni és hatékonyan
megbirkózni valamennyi érzésükkel.
3. Maradj jelen.
Amikor a gyermeked a "vörös zónában" van, nem nyitott az információk
feldolgozására. Ez nem alkalmas idő arra, hogy megbeszéljétek problémát.
Ilyenkor arra van szükség, hogy a szülő olyan legyen, mint egy
kőszikla, hogy nyugodtan legyen jelen.
4. Oldd meg a problémát, ha a gyermeked már megnyugodott.
Amikor a vihar lecsillapodott, mondd ki, hogy milyen nagyszerű, hogy
végre megnyugodott, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telt. Ezután
mondd el neki, hogy te látod, mi történt. "Nagyon dühös voltál, amikor
nem engedtem, hogy ma reggel iskola előtt tévézhess. Elvesztetted a
fejed, és hozzám vágtad a távirányítót. Nem akartál bántani - amikor
feldúlt vagy, a tested veszi át az irányítást. Segíteni fogok neked
megtanulni, hogy uralkodj a tested felett - ez a dolgom. Neked milyen
ötleteid vannak, hogy kéne ennek máskor történnie?" Hallgasd meg az
ötleteit, és oszd meg vele a tiédet is.
Cikk forrása: psychologytoday.com; https://www.babaszoba.hu
Fotó: Getty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése