Az olvasás pozitív hatásai a gyerek fejlődésére

Közismert tény, hogy az olvasás pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére, főként, ha rendszeresen olvasnak nekik az életkoruknak megfelelő mesét. A nyelvi készségeken túl még számos területen fejti ki pozitív hatását az olvasás.

 

 

 

 

 

 

A mindennapos meseolvasás  jelentősége ma már jól ismert, tudjuk, hogy hozzájárul a nyelvi készségek fejlődéséhez, gazdagítja a szókincset, közös, meghitt együttlétet jelent a meseolvasó és a mesét hallgató között. Vegyük sorra, miért fontos a meseolvasás, milyen hatással van a gyerekek fejlődésére. Azaz, miért jó mesét olvasni.

 

Fejleszti a szókincset

Az egyik legismertebb jótékony hatása az olvasásnak, hogy fejleszti a nyelvi készségeket, gazdagítja a szókincset. Az Ohioi Egyetem kutatói ki is számolták, mit jelent ez a gyakorlatban: azok a gyerekek, akiknek naponta egyszer olvasnak, 290 ezerrel több szót hallanak ötéves korukra, mint azok, akiknek szülei nem olvasnak rendszeresen, napi szinten mesét. A gazdagabb szókincs nemcsak azt jelenti, hogy színesebben, árnyaltabban, választékosabban képes kifejezni magát a gyermek, hanem ennél jóval többet. Azok a gyerekek, akik több szóval ismerkednek meg, könnyebben felismerik majd őket amikor olvasni tanulnak és az olvasási készségük és gyorsabban fejlődik. A mesékből ráadásul sok olyan szót is megismerhetnek a gyerekek, amelyeket a hétköznapi kommunikációban nem vagy csak elvétve használunk.

 

Segíti az agyfejlődést

A Pediatrics folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmány erre bizonyítékkal is szolgált. "Azt sokszor mondják, hogy az olvasás fejleszti az agyat. Ez nyilvánvalónak tűnik, de mi be akartuk bizonyítani, hogy valóban így is van" - nyilatkozta akkor Dr. John Hutton, a kutatás vezetője.

A kutatók MRI vizsgálattal nézték meg, hogy mekkora a 3-5 évesek agyi aktivitása, miközben mesét hallgatnak. Az a megállapítás született, hogy minél gyakrabban olvasnak egy gyereknek, annál nagyobb volt az agyi aktivitás, különösen azoknak a területeknek, amelyek a képzeletért felelősek. A kutató úgy fogalmazott, hogy a gyerekek mesehallgatás közben a lelki szemeik előtt látják a történetet. Azt is megállapították, hogy mesehallgatás közben sokkal aktívabb állapotban van a gyerekek agya, mintha csak néznék passzívan a mesét tévén vagy egyéb eszközökön. Itt elérkeztünk a következő lényeges hatáshoz, amit a meseolvasás kivált.

 

Belső kép, fantázia, képzelőerő

Amikor egy gyerek mesét hallgat élőben, azaz valaki felolvas neki vagy fejből mesél, akkor elindul egy belső képalkotás, elképzeli a történetet, éppen úgy, ahogy ő képes rá az életkorának megfelelően. A történet elsodorja őt, belehelyezi magát, ezt meg is figyelhetjük, amikor kezdetben még a mesélőt nézi, de ahogy egyre élénkebben "mozizik", látszik a szemén, hogy nem fókuszál a mesélőre, hanem a belső világában él. Miért fontos ez? Egyfelől mert még a legijesztőbb mesék sem annyira félelmetesek, ha nem készen kapjuk a történet képeit (ebből a szempontból a meseillusztrációk sem feltétlenül jók, bár nem is károsak), hanem éppen annyit és úgy képzel el a gyerek, amennyit képes feldolgozni. Másfelől ezek a belső képek a képzeleterőt, a fantáziát erősítik. A két dolog nem működik együtt: ha külső kép van (azaz nézi a mesét), akkor leáll a belső kép készítése, készen kapja a mesét a gyermek és nincs szüksége arra, hogy ő képzelje el a hallottakat. A külső, készen kapott kép feldolgozása sokkal nehezebb is. A belső kép segíti a feldolgozást, az indulatok, szorongások feldolgozását. Ez is érkeztünk a következő nagyon fontos hatáshoz, amit a meseolvasás jelent a gyerekeknek.

 

Feldolgozás, feloldás, stresszoldás

A mesék oldják a gyerekek szorongását, segítik a velük történtek feldolgozását, oldják a stresszt, gyógyítják és táplálják a lelküket. Ezt a belső kép készítését elaborációnak hívja a pszichológia, vagyis feldolgozásnak. A belső kép létrejöhet álmunkban, nappal, ha fantáziálunk, játék során vagy mesét hallgatva. Ebben a belső kép készítő folyamatban a gyerekek feldolgozzák a külvilágból érkező ingereket, élményeket, tapasztalatokat, olyanokat, amelyeket nem tud szavakba önteni. Vágyakat, de dühöt, szorongást is. Ezzel lényegében megszabadul ezektől a feszültségektől, feldolgozza a számára nehezen elviselhető vagy szorongást keltő élményeket.

 

 

Szociális, érzelmi hatások

A meséknek mindig van valamiféle üzenete, tanulsága. Segíti a gyereket abban, hogy a jóval azonosuljon, hogy felfedezze a világ működését, megismerje az archetípusokat. Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: "A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt. Ez rendkívül vigasztaló."

Bármilyen mesére gondolunk, abban mindig vannak jók és rosszak, valamilyen konfliktushelyzet, megoldandó feladat, próba. A gyerekek megtanulják a mesékből, hogy mindenre van megoldás, hogyan kell küzdeni, mit jelent bátornak, nagylelkűnek vagy éppen irigynek lenni, alapvető erkölcsi kérdésekkel szembesülnek. Természetesen ezt nem szabad didaktikusan megbeszélni a gyerekkel, rá kell hagyni az értelmezést, nem a szülőnek, mesélőnek kell levonni a tanulságot.

A mesehallgatás nem működik koncentráció, figyelem nélkül. Fontos lenne, hogy mindennap meséljünk a gyerekeknek, ha lehet ugyanabban az időpontban, például este, összebújva az ágyban. Teremtsük meg a nyugodt feltételeket, környezetet, amelyben ellazulva mesét olvashatunk. Ez nem csupán egy napi történés, sokkal több annál: a szülő is a  történet részesévé válik, valami történik a meseolvasó és hallgató között, létrejön közöttük egy láthatatlan kapocs, ami összeköti őket ezeknek a történeteknek, a meséknek köszönhetően. Mert nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szükségük lenne a mesékre.

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Kép forrása: Getty Images