Tehetséges gyermekek

Vajon az én gyermekem tehetséges? Más is úgy látja, ahogyan én? Sokszor halljuk a „mindenki tehetséges valamiben” mondatot, de vajon igaz ez az állítás? Mi a felelősségem anyaként, apaként, hogy ne kallódjon el a gyermekem, hogy kibontakozhasson a benne lévő tehetség, de ne is vegyem el a gyermekkorát? A szülők többségében megfogalmazódnak ezek a kérdések, hisz ők már gyermekük csecsemőkorában is láthatnak olyan jeleket, amelyeket más nem vesz észre.

Fontos leszögeznünk, hogy a tehetséges gyermek is mindenekelőtt gyermek, annak minden testi, lelki jellemzőjével együtt.

Óvodás korban a tehetség ígérete, lehetősége válhat láthatóvá a zene, a sport egyes területein. A legtöbb tehetségterületen azonban még hiányosak azok az ismeretek, amelynek talaján megjelenhet az az egyedi látásmód, amely a speciális képességek fejlődésével együtt teremti meg a tehetség kibontakozásnak lehetőségét.

Milyen jellemzői vannak az óvodás tehetségígéretnek?

Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: „bármi és annak ellenkezője”.

Nincs olyan egységes személyiségstruktúra, amely a tehetség lehetőségét magában hordozó kisgyermekek többségére jellemző lenne. Nemcsak amiatt a jól ismert állítás miatt van ez így, hogy mindenki egyedi, saját, komplex személyiségjellemzőkkel rendelkezik, hanem azért is, mert a képességek fejlődése egyenetlen, különböző életkorokban megugrik, majd lassabban változik, érik. Vannak korán érő, és vannak gyorsan fejlődő gyerekek, akik behozzák a lemaradást.

Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan jellemzőt, amelyek figyelemfelhívó jelek lehetnek a gyermek tehetségének tekintetében.

Nagyon kíváncsi, olyasmit is megkérdez, ami fölött más átsiklik, eszébe sem jut. Mind a kérdezésben, mind a tevékenységeiben nagyon kitartó, hosszasan, elmélyülten képes az őt érdeklő dologgal foglalkozni. Függetlenebb, mint az életkorából következően ez elvárható lenne, nagyfokú önállóság jellemzi, nem ragaszkodik a felnőtthöz, képes nem játékhelyzetekben is az éppen rendelkezésére álló eszközök segítségével kreatív módon játszani. Hihetetlen energiákat képes mozgósítani; a szülőkben akár a túlmozgékonyság gyanúja is megfogalmazódhat. Gyakran nem könnyű vele, mert érzékeny, türelmetlen, máskor gazdag fantáziája sodorja bajba, vagy a céltudatosságát, akaraterejét címkézi a környezete akaratosságnak, makacsságnak.

A tehetség született képesség vagy kitartó munka?

A „vagy” helyett sokkal inkább az „és” fejezi ki (itt is) a lényeget. A legtöbb tehetségterületen a kiválósághoz a speciális képességek mellett rengeteg gyakorlásra, tanulásra, kitartásra, belső motivációra van szükség. Óvodás korban még sokkal inkább a gyermeki személyiség komplex fejlesztése van előtérben. Ha nagyon speciális korán megjelenő tehetségterületről van szó, akkor a sok edzés, gyakorlás megszervezése a szülő feladata lesz, átvéve a kontroll szerepét. Ezzel azonban megnehezíti a gyermek saját belső motivációjának, kontrolljának kialakulását, ami a tehetség kibontakozásában a későbbi életszakaszban akadályozó tényezővé válhat.

Mit tegyen a szülő?

- Mindenekelőtt biztosítson szeretetteljes légkörben sok-sok szabad játéklehetőséget!

- Segítse elő a gyermek komplex, teljes személyiségének, képességstruktúrájának a fejlődését, mert ezen keresztül fejlődnek az adott területhez tartozó speciális képességek is!

- Bízzon abban, hogy a gyermeke tudja (érzi), mi jó neki, mikor van itt a szabad játék, mikor a valamiben való elmélyülés, és mikor a semmittevés ideje!

- Legyen éber, figyeljen oda, hogy valóban a gyermek igényeit, szükségleteit elégíti-e ki, vagy – ha öntudattalanul is – a sajátját!

- A gyermek aktuális képességszintjének megfelelő kihívásokkal, pontos visszajelzésekkel teremtse meg az átélés, a flow állapotának minél többszöri, mély átélését!

- Biztosítson kellő időt és megfelelő teret minél sokszínűbb tevékenységek megtapasztalására, hogy legyen miből választania a gyermeknek az érdeklődése, kitartása, képességei szerint!

- A tehetséges gyermek képességei gyakran egymástól nagyon eltérő fejlettséget mutatnak. A kevésbé kimagasló területek fejlesztése (pl. szociális kompetenciák) sokat segíthet a későbbiekben oly fontos „ütésállóság” kialakulásában.

- A játék, a társas játék, a csoportos játék helyzetein keresztül fejleszthető a siker és a kudarc elviselésének, valamint az újrakezdésnek a képessége.

- Ebben az életkorban a sok mese, a hallottak vizualizálása erősíti és kiemelkedően fejleszti az alkotás alapját képező működést. Először el kell képzelnünk, a fantáziánkban meg kell jelenítenünk valamit, csak ezután hozhatjuk létre, alkothatjuk meg a valóságban.

Mit ne tegyen a szülő?

Kerülje a gyermek „címkézését”, mert akár a pozitív minősítés is károsan hathat, növelheti benne a szorongást.

Ne feledje, hogy ha egyik gyermekét tehetségesnek nevezi, ezzel egyidejűleg a másikat kimondatlanul a nem tehetséges kategóriába sorolja, ami a testvérek közötti kapcsolatra káros hatással van!

Az aktuális képességekhez képest lényegesen nagyobb kihívás, elvárás támasztása szorongáskeltő, és az adott helyzet kerülését váltja ki, ezzel akadályozva a tehetségpotenciál kifejlődését.

Az örömmel végzett tevékenységet ne alakítsa „feladattá”, ne kapcsoljon időbeli nyomást hozzá (rohanás egyik helyről a másikra). A játékos foglalkozás nem játék, hanem az életkornak megfelelően szervezett foglalkozás, tanulási helyzet, amelyhez teljesítményszorongás is kapcsolódhat.

Forrás: www.gyermekut.hu